Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
198t). április 4. NÉPÚJSÁG 5 A lakosság egyetértésével Hol, mi épüljön? öt évre előre megszavazták A településfejlesztési hozzájárulás még ma is közbeszéd tárgya, sajnos olyan értelemben is, hogy még mindig vannak, akiik nem értik pontosan miről is van szó). És nem is csak a lakosság köréből, hanem tanácsi oldalról is. Egyetért : 67 százalék A településfejlesztési hoz- zájárl'ulás öt évre előre számítható forrása egy-egy tanács költségvetésének. Vian ahol a lakosság azonos öSz- szegben, másutt pedig emelkedőén szavazta meg a fizetendő összeget. Eddig egyértelműen pozitív a kép, hiszen a megyében mindösz- szesen egy településen nem vállalta a lakosság, hogy fizessen, két közös tanácsú községben pedig nem is határozták el a TEHO bevezetését, mert a vízműépítés miatt úgyis nagy a lakosság leterheltsége, összességében tehát a TEHO bevezetése sikeres volt a 109 településből 106-tban a Lakosság megszavazta a hozzájárulást. Megyei átlagban kifejezve a családok 67 százaléka hozzá akar járulni a lakóhelye gyarapodásához. Az elfogadott összeg háromszáz és ezer forint között mozog, az időtartam, egy kivétellel öt év. között akarnak élni, akkor hozzájárulásra . is szükség van. A társadalmi munkának már korábbról szép hagyományai vannak a kistelepüléseken. Némiképp más a helyzet a városokban, ahol a tanács „távolabb” van a lakosságtól, a feladatok sokrétűbbek és Városrészek különállóak. Ebből következően az, érd eke 1 ik sem egységesek. Egy faLu- ban a víz-, az út-, a kereskedelmi ellátás javítása, az orvosi rendelő, az óvoda, iskola közös ügy. A városiban senkit nem vigasztal, hogy szép a főtér, ha a kívüleső lakókörzetekben még falusiasak a körülmények. Ezért aztán nehezebb is meghatározni azokat a célokat, amelyeket egyként támoglat a lakosság. A megoldás nyilván a türelmes meggyőzőmunka, és az ügyes, jó gazdálkodás. Nem pedig a méltatlanikodás, hogy a lakosság élve jogaival, ezentúl „utca, házszám szerint” akarja számonkérni a településfejlesztést. A számonkérés jogát ugyanis nem a TEHO-val váltotta meg a lakosság, hanem azzal, hogy megválasztotta a tanácsot és vezetőit a közös ügyek intézésére. Mi épüljön? Tavaszt idéző pillanatok „Megjött a szép idő, a porban fény leng s a ház falára lobban, az alkony hosszan ég ma már s nem zöldéi semmi még, a fákon a nap kis rőt visszfénye táncol, s az ág sötét fenn és kopár!” (Gérard De Nerval Április című verséi Radnóti Miklós fordította) Kapfinger András képriportja Annyi, mint a KÖFA A mentességet élvezők aránya várhatóan a családok 32 százaléka. Elosztásuk viszont egyáltalán nem örvendetes. Az egészen kicsi és elöregedett településeken előfordulhat, hogy a hozzájárulás összege kevesebb lesz, mint amennyi a községfej lesztés'i hozzájárulás volt. Megyei szinten az összeg nagyjából azonos lesz, a KÖFÁ-val, tehát körülbelül 35—37 millió forint. Pontos összeget addig nem lehet számolni, amíg a mentesítési kérelmek ügye le nem zárul. Azt követően is kérdés, 'hogy milyennek bizonyul a „befizetési morál”. Továbbá, hogy bonyolítja a helyzetet, hogy a mentességet évenként felül kell vizsgálni. Mentességet nyilván sokan kérnek majd. A tanácsoknak viszont nehezebb lesz bizonyítani, hogy a korábban mentességet élvezők jövedelme időközben jelentősen emelkedett. Általában is megállapítható, hogy túlságosan bonyolult adminisztráció kíséri a befizetést. Kevesen tudnak viszont arról, hogy önlkéntességi alapon bárki, bármilyen összeget befizethet enre a számlára, tehát azok is akik jogszabály, vagy a helyi tanács- rendelet alapján nem kötelesek fizetni. Senkit nem lehet kizárni abból, hogy hozzájáruljon lakóhelye gyarapításához! A korábbi tapasztalatnak megfelelően most is a kisebb községekben volt nagyobb az egyetértés a Lakosság és a tanács között. Ott voltak hajlandók zokszó nélkül — vagy avval —, de további áldozatokat vállalni az emberek. Városi ellentmondások Ez a helyzet egyfelől azt jelenti, hogy jók a lakosság és a tanács kapcsolatai, hogy meg tudták találni a közös nevezőt abban a kérdésben is, hogy mire költsék ezt a pénzt. Másfelől persze utal arra a kényszerre is, hogy ha komfortosabb körülmények Sokhelyütt — megintcsak főleg a városokban — nem igazán volt egyetértés abban, hogy mi épüljön. Nem bizonyultak szerencsés döntésnek azok a tanácsi javaslatok, amelyek a gyermekintézmények, egészségügyi létesítményeik vagy a kereskedelmi ellátás javításához kérték a hozzájárulást. Sokak véleménye szerint ezeket a feladatokat a tanácsoknak és a kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek kellene ellátni. A lakosság a minőségi közösségi igényekhez inkább ragaszkodik. Ezt bizonyítja a bonyhádi uszoda sikere, az iskolai tornacsarnokok, faluházak mondhatni lelkes támogatása. Kapcsolatok A TEHO társadalmi ügy lett, aminek legnagyobb eredménye önmagában laz, hogy megszavazták. A másik, hogy a lakosság tanácstagjával mintegy négyszemközti megbeszélésre is összeülhetett, és megbeszélhette a közös terveket. Ahol ez nem történt meg, mert nem a tanácsiéig és nem tanácsi tisztségviselő vagy ismert közéleti etniber járta a lakásokat, hanem csak „bedobták” a postaládába a papírt vagy kívülállókat, például főiskolásokat vontak be a munkába, ott a tanács eleve lemondott a találkozásról a lakossággal. Ennek persze meg is van a megfelelő negatív hatása. Csökkent a tanács iránti bizalom és kevesebb lett az igen szavazat. Igaz voltak olyan tanácsok is, ahol csak 51 százalékig „hajtottak”, amint ez megvolt, a dolgot elintézettnek tekintették. A legtöbb településen a tanácsok nagy munkát végeztek el a TEHO szervezésével. Ahol jól csinálták, ott az igen szavazatok akár egy második választásnak is felfoghatók. Ott öt évig számíthat egymásra a tanács és a lakosság. Az első „fecskék” Domboriban Naptürdu Sxőtöarante Nagy a „forgalom” a határban, a három-négy hetes késést pótolni keE Ihárosi Ibolya Leánvvári pillanat (Siúsgárd) Tavaszi nagytakarítás (ttfakéüsen
