Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
Mai számunkból Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, Ï9. szám. ARA: 2,20 Ft 1986. április 4., péntek. MIHAIL GORBACSOV INTERJÚJA <3. old.) TAVASZT IDÉZŐ PILLANATOK (5. old.) EMBERMENTÉS (7. old.) ÜNNEPI Beszélgetés (6. old.) Ünnep es munka írta: Szabó István, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke 1945 tavaszának eseményei a maii —-————— gyár nép történelmének jeles napjai. Ünnepi érzéseink elválaszthatatlan része a barátság és hála, amelyet felszabadítónk, a Szovjetunió és népe iránt érzünk. Ettől a naptól érzünk itt mindent a magunkénak: a nemzet haladó hagyományait, értékeit, a társadalom gyarapítását szolgáló szellemi és anyagi javakat, közös munkánk erényeit, eredményeit, de tévedéseit, hibáit is. 1945. április 4-től számítjuk történelmünk népünk számára legszínesebb fejezetét. A magyar nép felemelkedésének kezdete, a társadalom, a gazdaság forradalmi megújítása, az ember emberként kezelése vált kézzelfogható valósággá e tavaszi naptól. Feltételeit a szovjet nép és vörös hadseregének hős honvédő háborúja, nagyszerű katonai és politikai győzelmei teremtették meg számunkra is. A felszabadulás sorsforduló, mellyel történelmi esély nyílott meg népünk és állama előtt az elmaradottság felszámolására, a fejlett népekhez és országokhoz való felzárkózásra, a világ haladó erőivel való együttműködésre. Hogyan váltottuk valóra esélyeinket? A munkásosztály és pártja vezetésével begyógyítottuk a háború okozta sebeket. Rövid idő alatt százados mulasztásokat pótoltunk, kielégítettük a néptömegek elnyomott és elfojtott igényeit. Valóra váltottuk a társadalmi igazságosság legfontosabb elveit. A kezdet gyors sikerei, a hatalom birtoklása, sajnos, illúziókat is okozott: azt hittük, az előttünk álló út simább, az előrehaladás gyorsabb lesz. Nem számoltunk, történelmi tapasztalatok híján talán nem is számolhattunk a gazdaság és a társadalom törvényeinek szigorú, a tudomány és technika forradalmának hatásaival, a gyorsan kibontakozó globális problémákkal — s mindezek hatására a környező világ bonyolult helyzetével. Mai valóságunk a munkásosztály és pártja, a vele szövetséges parasztság — a magyar nép, a társadalom nagy, kollektív műve. Gondjaival együtt is olyan történelmi produktum és érték, amelyet szégyenkezés nélkül vállalhatunk, amit meg kell védenünk, és tovább kell fejlesztenünk. Bízvást vállalhatjuk, hogy hazánkban ezekben az alapkérdésekben olyan nemzeti egyetértés —, ahogy mondani szoktuk közmegegyezés — alakult ki az utóbbi három évtizedben, mint történelmünk során csak nagyon ritkán. Népünk nagy, közös vállalkozásai: a tőkés rendszer felszámolása, a szocialista építés alapjainak lerakása, az iparosítás, a mezőgazdaság átszervezése, a gazdaság- irányítás reformja, az új magyar értelmiség felnevelése, és más korszakos feladatok megoldása után rendszerünk ma új kihívások előtt áll. Egy új világgazdasági helyzet kemény gazdasági versenyében kell helytállni, bizonyítani életképességét és erejét. A pártunk XIII. kongresszusán elfogadott határozat valójában ennek a helytállási és bizonyítási szükségességnek a mi viszonyainkra alkalmazott programja. Ennek jegyében kell javítani minőségi teljesítményünket, és teljesítőképességünket, elsősorban a tudás, a szellemi kapacitás fejlesztése, a szervezési- és munkakultúra radikális javítása útján. E feladat szolgálatába kell állítanunk, s javítanunk az anyagi érdekeltség rendszerét, fejlesztenünk a társadalom demokratikus intézményeit, az irányítás rendszerét és gyakorlatát. E célokat kell szolgálnia a szocialista vállalkozások legkülönbözőbb formáinak, a nagy állami trösztöktől a vállalatokon és szövetkezeteken át, a kiskollek- tívák és egyének vállalkozásáig. Erőfeszítéseink sikerességéhez elengedhetetlen az is, hogy folyamatosan megteremtsük a napi cselekvés és a hosszabb távú programok összhangját, megszüntessük a jó elvi követelmények és a mindennapi döntések ellentmondásait. Hazánk fejlett mezőgazdaságú ipari ország. Továbblépésünk kulcskérdése iparunk szelektív korszerűsítése, nemzetközi versenyképességének megteremtése azokon a területeken, amelyeken adottságaink és lehetőségeink viszonylag kedvezőek. Az ország politikai és gazdasági stabilitásának igen fontos tényezője fejlett és eredményesen működő mezőgazdaságunk. Rövidtávú feladataink megoldása, hosszabbtávú céljaink megalapozása szempontjából meghatározó, hogy a mezőgazdaságban ebben az évben milyen teljesítményeket érünk el. A múlt évi feladatokat mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk nem tudta teljesíteni. Idén a mezőgazdasági termelés 3—3,5 százalékos emelését, ezen belül 16 millió tonna gabona, 700 ezer tonna körüli napraforgó, 1,8 millió tonna zöldség, 1,3 millió tonna vágósertés, több mint 500 ezer tonna baromfi megtermelését várja az ország, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Tudjuk: a VI. ötéves tervidőszak feltételrendszere nagymértékben igénybevette mezőgazdaságunk eszközeit, irányítóit, szakembereit és dolgozóit, kimerítette tartalékait. A feltételrendszer egyes pontokon javításra, az eszközbázis pótlásra szorul. Néhány fontos döntést már meghoztunk. Javítottuk a baromfi- és sertéstartás, a kukoricatermesztés közgazdasági feltételeit, erőfeszítéseket tettünk a háztáji gazdaságok néhány területén visszaesett termelési kedvének fokozására. Egy sor intézkedést még ezután kell megtennünk ahhoz, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk érdekeltségét ágazatonként is megvalósítsuk. Az idei feladatok nagyok, de megoldhatók. Az agrártermelés vállalkozói, szervezetei — a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok, háztáji gazdaságok, a termelési rendszerek és az integrátorok — életképesek és szilárdak. Képesek magasabb követelmények teljesítésére is. A tervezett terméseredményekhez szükséges anyagok és eszközök rendelkezésre állnak. Érdekeltségi rendszerünk az agrár- termelésben összességében elfogadható. A siker azon múlik, hogy napról-napra szakszerűen, késedelem és tétovázás nélkül megtegyük mindazt, amit a technológiai követelmények diktálnak. Az adott helyzetben különösen nagy jelentősége van annak, hogy gazdaságaink most a lehető legnagyobb, a tavalyinál is nagyobb területen, a legalkalmasabb időben vessenek kukoricát. Mezőgazdaságunk nagyívű pályát futott be. Kivívta társadalmunk elismerését és rokonszenvét, ami fejlődésének lendítőerejévé is vált. Az elért sikereket és színvonalat azonban átértékeli az idő, de főként a közelebbi és távolabbi környezet fejlődésének új tényei és igényei. A múlt sikereiből tehát nem lehet megélni! Lehetetlen észre nem vennünk agrártermékeink versenyképességi problémáit, a viszonylag magas önköltséget, esetenként a piac által kifogásolt minőséget is. Nem vehetjük tudomásul néhány fontos termelési mutató krónikus stagnálását, a takarmányok, az energiahordozók és a melléktermékek pazarló kezelését, a megtermelt értékek veszteségeit, a túlzott állatelhullást, a termények tárolási, feldolgozási veszteségeit, vagy az olyan ésszerűtlen takarékosságot, amit a műtrágya, az öntözővíz, az elit vetőanyagok használatának mellőzése jelent. Mindez munkánk gyengeségeit, vagyis az emberi tényezőket minősíti elsősorban, de felveti az anyagi, pénzügyi feltételek javításának szükségességét is. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk eszközutánpótlása sem fogható vissza tovább. Szelektív, takarékos, átgondolt, magas műszaki színvonalú fejlesztésre —, de i csak erre — van szükség. El kell hárítani a beruházások, az innováció elé állított pénzügyi akadályokat. Kormányzatunknak politikai és gazdasági eszközökkel segíteni kell ágazatunk felvevőpiacainak megteremtését, bővítését is. Mezőgazdaságunk ésélelmiszeripa- ■■ ° I ° runk meglevő termelőerői — elsősorban a szakemberek soktízezres, a dolgozók milliós tömege, ezek képességei és vállalkozó kedve, hazánk termékeny földje — csak így kerül- | nek ismét egyensúlyba az eszközökkel. Április 4. ünnep. Ezen az ünnepen — * itt és ma — Magyarországon főleg a mun- ; ka dolgai juthatnak eszünkbe, tehát a a múltra emlékezve, a jövőre gondolunk. Kitüntetések Császár József, a ^negyei tanács elnöke a szekszárdi kitüntetési ünnepségen köszönti a megjelenteket iA Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából, eredményes szakmai és közéleti tevékenység elismeréséül, az állami és társadalmi élet különböző területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéséket adományozott. A kitüntetették egy csoportjának Losoncai Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön délben, az Országház Kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál rövid beszédben méltatta hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségét, majd utalt arra, hogy a most kitüntetették is nagymérteikben hozzájárultak az elmúlt évtizedek országépítő munkájának eredményeihez. Ezt követően az Elnöki Tanács elnöke átnyújtotta a kitüntetéseket. A kitüntetések átadása után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek és a vendégék tisztéletére. A felszabadulás évfordulója alkalmából a megyében is több helyen köszöntötték azokat, akik élen jártak a munkában, sókat tették a szocializmus építéséért és a társadalmi haladásért. Vánadi Lászíló, a megyei pártbizottság titkára a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adta át dr. Bősz Endre rendőr őrnagynak. Ez alkalommal Honvédelmi Érdemérem kitüntetés átadására is sor került a megyei pártbizottságon. A másik ünnepségen azok vehették át többéves eredményes munkájuk elismeréséként a kitüntetést, akik hivatásuk mellett kiemelkedő munkát végeztek a pártélet különféle posztjain. A kitüntetéseket — meleg szavak kíséretében — Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára adta át. Az Április 4-e Érdemrendet Balogh István nyugdíjas, a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke kapta. 'A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült Kamarás Györgyné, (Folytatás a 2. oldalon.) Köszöntjük hazánk felszabadulásának 4L évfordulóját
