Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-23 / 95. szám
I#8b'. április 23. 'Dêpüjsàg b Hogy látom a világot?Ame9,í°‘ " o szólásához - e helyütt — két definíció kell. „Világ: 1. A Föld a rajta lévő természeti éj társadalmi jelenségekkel, alakulatokkal együtt; minden, ami az embert körülveszi. 2. Minden létezőnek az összessége a maga összefüggésében és rendjében (világmindenség)." (Magyar értelmező kéziszótár.) „Világnézet: a világról alkotott nézetek, fogalmak és képzetek együttese, illetve rendszere ... Legfőbb kérdése a filozófia alapkérdése, s ennek eldöntésétől függően különböztethető meg két alapvető válfaja a materialista és idealista világnézet... A társadalmi létet tükrözi vissza, és az emberi tudásnak az adott történelmi korszakban elért színvonalától, valamint a társadalmi rendszertől függ ... Nagy gyakorlati jelentősége van: meghatározza az emberek viszonyát a környező valósághoz és vezérfonal a cselekvés számára ... (Filozófiai kislexikon.) Hányán várunk beutalóra? ■Legutóbbi sajtótájékoztatóján dr. Medve László egészségügyi miniszter egyebek között arról a nemzeti kárról is beszélt, melyet a legalkotóbb korú emberek idő előtti „kiesése" jelent. Majd arról szólt, hogy miként kell nevelnünk a fiatal nemzedéket ... Szavai nyomán tettem fel néhány kérdést dr. Balikó Zoltán főorvosnak, akinek a munkahelye a megyei kórház 4. számú belgyógyászati osztálya. Arra kértem választ a főorvostól, aki tulajdonképpen „belénk lát”, hogy miként érzi ő magát a világban, s hogyan érezhetjük magunkat mi, akik egyre többen tartozunk a kórházi beutalók várományosainak sorába. Mint mondta, helyzetünk jelenleg nem felhőtlen, de lévén optimista, sorolt olyan dolgokat, melyek életmódunk gyökeres megváltoztatását vonnák magukkal. Azaz önmagunkkal szembeni szigorunk aggasztó állapotunkon lényegesen változtathatna. — Tömegeket érint a helytelen életmód. Nincs értelme belemenni az oly sokszor emlegetett harmadtik gazdaság következményeibe, mely pillanatnyilag hasznot, hosz- szú távon viszont csakis kárt okozhat az egyénnek. Csupán címszavak: gmk, háztáji ... tehát pihenés nincs, viszont van cigaretta, alkohol és hajsza. Említhetem a rassz — ugyanakkor mélyen rögződött — étkezési szokásokat, a rendszeres mozgás hiányát, a majdnem kizárólagos programot jelentő folytonos televízió-nézést. Nem folytatva tovább a sort, de nem győzve eléggé hangsúlyozni, hogy a felsoroltak legtöbbjének káros, mi több. drámai hatását szigorú statisztikai adatok támasztják alá. S mégis ... Ügy gondolom, hogy amíg az emberek döntő többsége nem akar változtatni a csakis általa változtat- hatón, amíg belső igénye, belső kényszere nem követel, addig nem hihetünk az átütő szemléletváltozásban. S most úgy illenék, ho,gy „receptet” adjak az átalakulásra. netán valamiféle fordulatra. E téren az emberek megfontolt belátására appel- lálhatunk. Sajnos, a prevencióiban csak részben hiszek. Igazi hatást csak akkor várhatunk, amikor már elkezdődött egy folyamat. Tehát az a tapasztalatom, hogy amikor kórházba kerüli valaki, amikor betegsége valóban „élesbe” fordul, akkor dobja el a cigarettát, akkor hagyja abba az italfogyasztást, akkor akar megszabadulni fölösleges, sőt ártalmas kilóitól. Vagyis a hajtóerő a félelem, nem pedig a már említett belső igény, mely egészségügyi és esztétikai egyaránt... Mint megszállott kocogó jószívvel ajánlóim mindenkinek a rendszeres futást, amit bárhol és bármikor el lehet kezdeni, s a távot és tempót mindenki önmagára szabhatja. Eredményét pedig ki-ki önmagán tapasztalhatja. így látom a világot... Negyven vallomás (Egy tsz-elnök monológja) igen nehéz, összetett a kérdés, (könnyebb lenne válaszolnom rá, ha kiegészíthetném: „a gazdasági vezető, 'közéleti ember, vagy a magánember szemével”. Vagy, ha úgy tennék fel, hogy látja a világot Bessenyei Zoltán, az ötödször megválasztott tsz-elnök. Arra, hogy a szaikcsi tsz. tagsága ötödször megválasztott, büszke vagyok, koromra kevésbé, bár jó egészségnek örvendek, szívesen lennék fiatalabb. Mégis, hogy láitom a világot? Általánosítanom kelt, hogy válaszolni tudjak, mert rossz hasonlattal élve máéképp láitom, ha szabad szemmel, ha szemüvegen, vagy ha távcsövein keresztül nézem. Függ attól, mit akarok meglátni: ha vadra lesék, előveszem a távcsövet, ha olvasok, a szemüveget. Függ attól, hogy milyen a hangulatom, milyen az idő; előfordul velem, hogy borús időben a problémát feszegető munkatársamat elküldöm: „Gyere vissza, ha süt a nap!” A problémát ilyenkor érzékelem, de ezzel nemcsak időt nyerek a döntéshez, hanem stabilabb pszichikai hátteret is tudok magamnak biztosítani döntésem elfogadtatásához. Szerintem nem őszinte önmagához az, aki állítja, mindig egyformán látja a világot, mert igenis vannak az emberi szubjektumban rejlő olyan tényezők, amelyek befolyásolják ,:a látást”. Nem természetellenes tehát az, hogy mint gazdasági vezető a világot mem egészen úgy látom, mint magánember, vagy mint közéleti ember, mert más szemszögből kell, hogy nézzem azt, ás másra kell, hogy figyeljek. Mint tsz-elnök igen elégedett lőhetek, mert a Szakcsi „Üj Élet” Mg. Tsz. az 1984. évinél 28 százalékkal magasabb nyereséget ért el. A nyereség megközelítette a 22 millió forintot, a tagságnak 24 százalékos nyereségrészesedést tudtunk fizetni, tehát .1985- ben kiváló évet zártunk. Mondhatnám azt is, hogy jó a közgazdaság! szabályzórendszer, mert ezt lehetővé tette. Ezzel szemben, mint közéleti ember aggódva szemlélem a világgazdasági folyamatokat, azoknak a magyar gazdaságra, ezen belül a mezőgazdaságra gyakorolt igen kedvezőtlen hatásait. Mint TESZ öv -oln akség i tagnak érzékelnem kell más gazdaságok problémáit is, így kifejtezésre kell juttatnom azt a véleményemet, hogy a közgazdasági szabályzórendszer nem működik kellő .hatékonysággal, szakadékot tapasztaltunk az elvek és a gyakorlat között; például az állattenyésztés támogatása vagy a bérszabályozás vonatkozásában. Mint közéleti ember megértem a népgazdaság teherbíró képességével kapcsolatos gondot, azt, hogy a belső és külső egyensúly fenntartása érdekében áldozatokat kell hozni, de mint tsz-elmöknek lelkiismereti problémát okoz, hogy nem mindig tuddk a kiemelkedő teljesítménnyel arányos bért fizetni, és nem vagyunk képesek magyarázatot adni arra, hogy miért nem lehet egy szerelő keresete nálunk is annyi, mint amennyit a tv-ben, az álláshirdetéseknél felajánlanak. Ha azt nézem, honnan indultunk, hová jutottunk, akár elégedett is lehetnék, de ha azt is néz3m, mások hova jutottak, lehet jogos az önvád, többet is tehettem volna a közösségért. Azt még el kell mondanom, hogy a világban elsősorban az embert nézem. Nékem az a fontos, az a jó, hogy másoknak kellemes élményeket tudják nyújtani, örömet okozhassak. Nem mindig sikerülhet ez, de tény, hogy nekem is az fáj a legjobban, ha nem sikerül, vagy .ha nem nyíltak velem szemben az emberek. Nehezen viselem el például, ha valaki névtelenül rágalmaz, de mégis az ilyen kritika is tud ösztönözni, úgymond feldobni, utána újult erővel dolgozom, hogy igazoljam, a többség nem ilyen, megéri dolgozni,, fáradozni, esetenként sérelmet elszenvedni a józan többségért. A világpolitika eseményeit aggódva szemlélem, a háborús fenyegetéstől féltem hazáimat, szülőfalumat, családomat. Mégis bizakodó vagyok, az emberi értelem elöbb-utóbb úrrá lesz, és isimét az enyhülés szelleme győz. Hebet, kissé megkerültem a kérdést, nem azt mondtam el, hogy látom a világot, hanem azt, miként nézem. Még ehhez annyit, hogy talán ez a fontosabb, mert én imiindig bizakodón, derűsen, egy olyan önbizalommal telítve néztem a világot, hogy ha annak egy kicsi morzsájában is, de segíteni tüdők az emberek életének megjavításában, alkkor az nekem jó. És ez az alapalvam nagyon sok ellent mondáson, megpróbáltatáson átsegített az életemben, és remélem, hogy továbbra is erőt tud adni munkámhoz. A paksi gimnázium magyar—orosz szakos tanára dr. Kárpáti Istvánná, aki egyben osztályfőnöke is a második „A” osztálynak. Mivel az osztály létszáma negyven, mosolyogva „leveiező- söknek” is nevezi őket a tanárnő. Hiszen alig jut idő felelésre, nemhogy elmélyült beszélgetésekre. Tehát Pakson, ahogyan másutt is, rendre írják a diákok a cetliket, „dogákat”. Az egyik osztályfőnöki órán azt igyekeztek megfogalmazni a tanulók, hogyan érzik magukat a világban: azaz általában a világban, illetve a szűkehb környezetben, végül a családiban. A tanárnő negyven őszinte vallomást kapott, „melyek egytől egyig nyitottak, kritikusak, de van bennük félelem is”. Természetesen nevek nélkül idézünk e „levelekből”, melyek azon kívül, hogy önmagukban is igen tanulságos olvasmányok, felhívják néhány igen fontos dologra a felnőttek figyelmét. „Szerintem a mi világunk nem a legjobb. Ügy érzem, elejnbertelenedett. Az emberek nagyon könnyen bántják egymást, túl magabiztosak, pillanatok alatt ítélnek ... Felületesen élnek, kiveszett az önfeledt játék . .. pótcselekvésekbe menekülnek ... Rugalmasabbá és tolerán- sabbá kell válni.” „A mi világunk rohanó, szétzilált világ. Senkinek semmire nincs ideje. Nem foglalkozunk egymással, csak saját magunkká! ... Az iskolában nagy a követelmény, én nagyon sokat tanulok és tényleg nincs időm semmire. Szerintem a világban az egyik legborzasztóbb dolog a protekció.” „iA viliágban történő dolgokkal úgy érzem, tisztában vagyok. Eddig utáltam a politikát, de mostanában egyre jobban érdekelnek a világban történő dolgok.” „Félek, hogy nem sikerül megakadályozni az atomháborút!” „Tulajdonképpen egyáltalán nem rosszul... nem tudom elképzelni magam szenvedések és kínzások közepette.” „Alapjában véve jól érzem magam, de sok mindennel nem értek egyet... A poliítikusabbá nevelést szerintem nem az ifjúságon kellene kezdeni.” „Jól, bár nem mindig ... Az iskolába mindig vidáman megyek ... Meg vagyok elégedve életemmel. Igaz, hogy nem élünk úgy, mint a „gazdagok”, de nem is kívánok többet. Ninos nyaralónk, videomagnónk stb. De minden megvan, ami a boldog élethez feltétlenül szükséges.” „Azt hiszem, az élet sok örömet tud okozni, ha magunk is kellőképpen hozzájárulunk ehhez.” „Szeretek gimnáziumba járni. Megpróbálom föladatomat teljesíteni, melyet nekem szabtak ki.” „lA különböző problémákon túl tudom tenni magamat; kiegyensúlyozottan élek. Ez, annak is köszönhető, hegy sok minden iránt érdeklődöm, s ha ezekkel foglalkozom, mindig jól kikapcsolódom.” „Szüleimtől mindent készen kapok meg, még semmiért nem kellett megerőltetnem magam ... Mi lesz akkor, ha ez az állapot megszűnik ... Szüleim véleménye az, hogy egyelőre csak terveim vannak, de azok megvalósulása érdekében vajmi keveset teszek. (Félek, hogy ez igaz,)” világkép érdekében A reális — Hatéves korra már az alapvető személyiségjegyek kialakulnak, azután már csak apró változások következnek be — állapítja meg beszélgetésünk elején Pető Mária, a dombóvári 2. számú óyo- da óvónője, aztán elmondja, ho,gy a bölcsődéből hozzájuk kerülő gyerekek — ez a nagyobb rész — önállóbbak, ismereteik hasonlítanak a reális világnézethez. Ennek az az oka, hogy kevesebb babona, kevesebb misztikus történet, mese éri őket. Természetesen az említett korig akad bőven teendő az óvodában. A kiscsoportot vezető óvónő családlátogatáson környezettanulmányt készít, felméri a helyzetet és meghatározza magának azokat a feladatokat, amelyeket a reális világkép kialakítása, a kettős nevelés elkerülése érdekében a szülőkkel együttműködve meg kell oldania. — Először nehezen indul, később a szülők segítenek — állapítja meg, majd elmondja, hogy különösen az ünnepek alkalmával — főleg karácsonykor — jelentkezik egyik-imásik gyereknél a vallásos nevelés. Kérdezhetjük, mit tesz az óvoda a reális világkép kialakítása érdekében. A család ünnepeinél — karácsony, télapó, anyák napja — fontos, hogy az érzelmi telítettséget a cselekvésen keresztül érezzék. Az állami, társadalmi, nemzeti ünnepeket kicsit nehezebb „megfogni”, de az érzelmekre hatva sikerül ez is. Március 15-ét a huszárok alakjá. val, április 4-ét a szovjet segítségadással, november 7-'ét hajómakett készítésével próbálják közelebb hozni. Jelentős szerepe van a világkép alakításában a környe- ze tismer e t -f ogla lkozásoknaik, amikor a természeti valósággal, az emberi társáda- lommal, az ember és a társadalom főbb tevékenységi formáival, foglalkoznak ismerkednek. Fontos, hogy a dolgokat, jelenségeket összefüggésében lássák a gyerekek, ezért figyelik meg például a növény fejlődését, ezért kirándulnak, sétálnák, figyelik az évszakok változásait, és azt, hogy ezekre hogyan reagálnak az emberek. Természetesen mindezt játékos formában végzik, s a megfigyel téket mindig rendszerezik, rögzítik. A természet Védelmére, a munka szeretettre is nevelik ilyenkor őket. A szülők munkájának megismerését, üzemlátogatások szolgálják, az emberi kultúra értékeit pedig1 a művelődési ház rendezvényei — ahol néha a gyerekmunkákat is kiállítják — valamint a könyvék, a televízió, és a különböző filmek segítik. — A világkép fejlesztésében elsősorban a család szerepe a meghatározó — ösz- szegez az óvónő, — ezéirt fontos az együttműködés. Ehhez keressük az új formákat. Az oldalt készítették; Ékes László, V. Horváth Mária. (Fotó: Czakó Sándor és Kapfinger András. Földünk csak egy van... — Egyáltalán nem látom feketében a világot, amiért nem vették fel — helyihiány miatt — a zalaegerszegi közgazdasági szakközépiskola számítástechnikai sza'kára — közli Biloráczky Éva kocsolai 8. osztályos, aatán elmondja, hogy ugyanerre a szakra a paksi (gimnáziumba (kétszeres túljelentkezés mellett felvették. Éva most éppen váraikozó állásponton van, zalai levelet vár, amiben — reméli— arról értesítik, hogy fellebeZésénék helyt adtak. — Ha sikerül Zalaegerszegre megyék — közli, s aztán ,témát vált. Egy tizenéves felnőtt komolyságával tűnődik el: — Ügy gondolom, nemcsak a józanul gondolkodó felnőtték, hanem a gyerékék is ellenzik Reagan politikáját, a fegyverkezést, és az agressziókat. Mindnyájan a békét akarjuk, mert az a Világ, az emberiség biztonságát is jelenti. Azt hiszem, nincs annál fontosabb dolog, mint békében tanulni, dolgozni, békében élni! Csudajó lenne, ha megvalósulna az emberiségnek ez a vágya! — Mit tudsz tenni ezért? — érdeklődünk. — Most tanulással tudók segíteni, és remélem, hogy a megszerzett tudásommal is segíthetem majd az ügyet. — Éva, miiben hiszel? — Hiszem, hogy a szovjet—amerikai találkozók sikeresek lesznék, meg tudják akadályozni az űrfegyverkezést, csökkennek a katonai kiadások... és abban, hogy a két nagyhatalom — az emberiség javát szolgálva — meg tud egyezni a leszerelés ügyében. — Itt, a tanáriban két földgömböt is láthatunk. Mi jut eszedbe róluk? — Először, mint minden diáknak, nekem is a földrajz tantárgy... Utána a földrészek, az országok, az emberek, aztán a szülőföldem, ami a világ egy parányi része, és ahol mindenki a békét akarja. Aztán eszembe I jut az is, hogy Földünk csak egy van, ezért vigyázni kell rá. A világtérkép előtt: Ti bay Ferenc, Kiss Mónika, Bercsényi László és Hipszky Edit A jó könyv segíti az eligazodást a világban
