Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

' TOLNA \ 6 'NÉPÚJSÁG 1986. április 2. Hírek A szekszárdi ökölvívó öreg­fiúik április 26-án 15 órakor tartják Szekszárdon a Kispa­pa étteremben találkozójukat. A szervezők természetesen szívesen látnák a megye más egyesületeiben egykoron aktívan szerepelt ökölvívókat is. Jelentkezni április 10-üg a megyei szövetségnél (Szek­szárd, Hunyadi u. 5.) lehet. * A Dráva-csoport területi versenybizottsága döntése ér­telmében a korábbi fordu­lókban elmaradt Mohács— Pécsi VSK, a Boglárlelle— Boly és a Nagyatád—Sziget­vár mérkőzéseket április 8- án, kedden 16.30-kor kell le­játszani. * A Tolna Megyei Tenisz Szövetség idei első ülését áp­rilis 7-én 17 órakor tartja a megyei sporthivatalban. Az ülésen egyeztetik az 1986. évi versenyműsort, majd beszá­moló hangzik el a szakosztá- lyók helyzetéről és a téli fel­készülésről. * Az asztalitenisz NB III. ál­lása az ötödik forduló után: 1. Tolna 26, 2. Komló 26, 3. Bátaszék 21, 4. Pécsi Kinizsi 19, 5. Enying 18, 6. Vasasi Bá­nyász 14, 7. Somogysárd 11, 8. Marcali 9, 9. Dombóvár 7, 10. Kalocsa 5, 11. Dunaújvá­ros 5 ponttal. * Április 5-én együtt rende­zik meg Tolna megye és Du­nántúl területi időfutam ke­rékpáros bajnokságát. A rajt és cél: 63-as számú ország­út 0,2 kilométerénél. • Kerékpár Megyei kritériumhajnokság Szombaton Tamásiban, vasárnap Pécsett indultak megyénk kerékpáros ver­senyzői. Tamásiban öt kor­csoportban rendezték meg hetven résztvevővel Tolna megye 1986. évi kritérium- bajnokságát. Pécsett hét egyesület 120 versenyzője in. dúlt a Dunántúl területi he- gyibajnokságán. A Pécs- Vasas—ArpádHető—Lapis— Orfű és vissza útvonalon 43 kilométer megtétele várt a kerekesekre. Eredmények: Megyei kri­tériumbajnokság: Felnőtt— junior—ifjúsági: 1. Jávor Péter (Szekszárdi 38, 2. Ha­lász L. 36, 3. Egyedi 36, (mindkettő Tamási), 4. Új­vári 23, 5. Hefner 22, 6. Sa­jó 6 ponttal (mindhárom Szekszárd). Serdülők: 1. Kormos János 52, 2. Steig 50, 3. Kasza 37, 4. Kajitár 24 (valamennyi Szekszárd), 5. Kovács (Tá­rnáéi) 2, 6. Kincses (Szek­szárd) 0 ponttal. Úttörők: 1. Gaiík Zoltán 50, 2. Kemény 46, 3. Steig G. 18, 4. Rádai 15, 5. Vani- tsek 0, 6. Hencsik 0 ponttal (valamennyi Székszárd). Sportműsor Labdarúgás: Ma délután 15 órakor a Szekszárdi Dó­zsa NB Il-es csapata a te­rületi bajnokság Djjáva- csoportjában szereplő Pé­csi VSK együttesét fogadja előkészületi mérkőzésen. Labdarúgás NB-s serdülő- és ifibajnokság Gyermek: 1. Nagy Ákos 40, 2. Végh 24 (mindkettő Tamási), 3. Istlistekker 16, 4. Arató 8 ponttal (mindket­tő Szekszárd). Előkészítő csoport: 1. Szá­lai István (Tamási) 23, 2. Horváth (Szekszárd) 12, 3. Szavári (Tamási) 10, 4. Szi­lágyi (Székszárd) 8, 5. Rom- hányi (Tamási) 2, 6. Csáki (Tamási) 0 ponttal. Nők: Serdülők: 1. Tölgye­si Gabriella, 2. Bertus (mind­kettő Szekszárd). Területi hegyibajnokság: Felnőtt: 2. Halász L. (Tamá­si). Junior: 1. Jávor (Szek­szárd). Ifjúságiak: 2. Újvári (Székszárd), 5. Egyedi (Ta­mási). Serdülők: 1. Kormos, 5. Kajtár (mindkettő Szek­szárd). Úttörők: 1. Steig G., 2. Gauk, 3. Kemény, 4. oHr- váth (valamennyi Szek­szárd). Gyerek: 1. Nagy, 2. Végh (mindkettő Tamási), 3. Ist- listékker (Szekszárd). Nők, serdülők: 1. Tölgye­si, 3. Bertus (mindkettő Szekszárd). Magyar Hiúság Kupa A Tamási utazhat Gödöllőre Szekszárd város 1986. évi asztalitenisz munkahelyi olimpiai Tízek-bajnokságát Hodász Gyuláné (Gyógyszer- tár és Péter István (Tervező Vállalat) nyerte egyaránt 9—9 győzelemmel. • A szekszárdi városi sakk­csapatbajnokság állása az 5. forduló után: 1. BHG 14,5, 2. Mezőgép 12,5, 3. 505-ös Szak­munkásképző 12, 4. SZÜV 11,5, 5. RPK 11, 6. Nyomda 7, 7. Füszért 2,5, 8. TITÁN 0 ponttal. • A megyei felnőtt asztalite­nisz csapatbajnokság élcso­portja: 1. Bátaszék II. 26, 2. Nagymányök 24, 3. Dumaföld­vár 21 ponttal. A serdülőik­nél: 1. Tolna 24, 2. Sióagárd 20, 3. Dombóvár 18 ponttal. * A Magyar Ladbarúgó Szö­vetség a serdülő „B” váloga­tott bő keretének edzőtáboro­zására a Szekszárdi Dózsa SE bői meghívta Szilveszter Fe­renc serdülő korosztályú te­hetséges játékost. SERDÜLÖK Szekszárdi Dózsa—Nagy­kanizsa 1-0 (0-0). Sz. Dózsa: Rács — Méhn, Hámori, Ko- wács, Tornái — Verbászi (Topánka), Szilveszter, Mé­száros — Kocsis, Baracz, DUhastyik (Fájszi). Edző: Gál-fify Dezső. A minden csa- paltrészében jobb dózsás ser­dülők nagyobb különbséggel is nyerhetitek volna. G.: Ba- zaicz. Jók: Mészáros (a me­zőny legjobbja), Hámori, Szilveszter, Baracz. IFJÚSÁGIAK Szekszárdi Dózsa—Nagy­kanizsa 3-0 (1-0). Sz. Dózsa: Póti — Topánka, Pölöte, Fo­dor, Nagyifalusi — Kvanduk J., Jelusics, Kvanduk G., Bottyán (Kálmán) — Szabó, Varga. Edző: Lubastyik Ist­ván. Magabiztos játékkal nyert hosszú idő után a Dó­zsa. G.: Kvanduk G. 2 (egyet 1'1-esből), Kvanduk J. Jók: Kvanduk J., KvandUk G., Jelusics, Szabó. A hölgyek játéknapja után, az ünnepek alatt folytatódott a Magyar Ifjúság Kupa me­gyei döntője, ezúttal tíz férfi­csapat mérte össze tudását. Az előzetes esélylatolgatások során sokan biztosra vették, hogy a Szekszárd—Vidék pár­harcból egy hazai gárda fel­tétlenül kiharcolja a vasár­napi döntőbe jutást. Nos, nem így történt. A Gaboná­nak és a Dankónak az „A”- csoportban már a küzdelem­sorozat elején elszálltak a reményei, a Hangulat együt­tesét pedig valóban hangulat­emberek alkották. Egy 6-1-es vereség után 4-2-re, majd 3-0-ra nyerni tudtak. Az Atomerőművel vívott döntő ütközetben az 1-1 az ellen­félnek kedvezett — jobb gól- különbséggel ők jutottak a négyes döntőbe. A ^’’-cso­portban már kiegyensúlyo­zottabb, érdekfeszítőbb küz­delmet láthattunk. A megye­bajnoki csapatára épülő Ta­mási együttese 4-3-ra győzte le a LAKISZ paksi csapatát, és ekkor már sejteni lehetett, hogy ezt a két együttest még viszontlátjuk a döntőben. A négyes döntőbe már ma­gukkal vitték az egymás el­Cselgáncs A Bp. Spartacus által ren­dezett ICO Kupán nyolc or­szág cselgáncsozói indultak. Megyénk színeit a Szekszár­di Dózsa szakosztálya képvi­selte. A 71 kg-os súlycsoport­ban 34 induló közül a szek­szárdi Tóth László ezüstér­mes lett. A dózsás júdós töb­bek között NSZK-beli, cseh­szlovák és két magyar — köztük az „Átválogatott ke­retének tagját, Szotákot — versenyzőt győzött le. A döntőben az EB-ezüstérmes Hajtós Bertalan ellen ippo- nos vereséget szenvedett. leni eredményeket a csapa­tok. Az itteni eredmények: Amatőr SC Tolna—LAKISZ Paks 2-2, Atomerőmű—Ta­mási 1-2, Tamási—Amatőr SC 3-0, LAKISZ Paks—Atom­erőmű 2-0. Az egységesebb, kispályás specialistákból álló, a sorozatmérkőzéseket végig Körzeti labdarúgás erővel is bíró Tamási együt­tese megérdemelten nyert, és ők képviselik a Tolna me­Kajdacs—Pálfa 6-0, Györ- köny—Madocsa 8-1, Puszta- hencse—Pates II. 0-0. Ifi: 0-2, Dunaszentgyörgy—Bölcske 2-0, Középhídvég—Pincehely 2-1, Tolnanémedi—Simontor- nya 0-0, ifi: 1-6, Szakály— Kisvejke 2-0, ifi: 3-0, Dal- mand—Iregszemcse 1-3, ifi: 3-0, Attala—Kaposszekcső 1-2, ifi: 1-4, Závod—Regöly 3-0, Ozora—Kurd 10-0, öcsény—Harc 4-0, Sióagárd —Bonyhádvarasd 2-5, Izmény —Zomba 0-0, ifi: 1-1, Fadd —Kakasd 0-2, ifi: 5-3, Al- sónána—Kéty 6-0, Bogyiszló —Kötesd 1-2. gyei színeket Gödöllőn, az országos döntőn, ahol már a Mexikóba jutás a tét. A megyei döntő végered­ménye: 1. Tamási, 2. LAKISZ Paks, 3. Amatőr SC Tolna, 4. Atomerőmű. Brian Pollard: „Vonatra akartunk szállni" Még el a dombóvári remény... Szurkolás síppal, dobbal, nádi hegedűvel Leszek Chudeusz, a dom­bóvári csapat „toronydaruja” széles, amolyan „gyerek min­denkit puszilok” vigyort ereszt meg a közönség felé. Mintha nem is egy nagyon fontos mérkőzésre készülne, hanem egy húsvét előtti kok­télpartira, amit egy bulimecs- cse vezet be és utána rögtön kihozzák a mulatságot előse­gítő campari juice-t is. „Jo napot kívánok. Sak szépét írjon a meccsről” — üdvözöl, s ezzel mintegy jelezvén ma­gyar szókincsének bővülését, és bizonyítva azt is, hogy jö­vő ilyenkorra már eltűnnek szobája faláról a magyar sza­vak és a mi nyelvünkön is vállalkozik majd egy-egy villáminterjúra. „Feltűnően bohém. Biztos benne, hogy könnyen boldogul majd a MAFC-játékosok gyűrűjében a palánk alatt?” „Általában mindig ilyen vagyok, ám a pályán a kezdés pillanatában megszűnik számomra a kül­világ, csak a játékra koncent­rálok, még szurkolóink fer­geteges hangorkánja is csak apró zajként jut el tudato­mig.” Fura előjáték A csarnokban minden szempár a vendégek két szí­nes bőrű amerikai profi ki­tűnőségére, Silvester Norris- ra és Brian Pollardra szege- ződik. Láthattuk őket ko­rábban Vitray Teleferéjében, sokan egyenesen miattuk jöt­tek. Csipetnyi félelmet éb­reszt bennem a két méter tíz centi magas, 110 kg sú­lyú Pollard érkezése az ol­dalvonal menti tercierére. Úgy emelem fejem az ilyenkor szokásos kérdés címkésekor, mintha egy jegenyefa tetején madárfészket keresnék, készségességére utaló hig­gadt angol szavak értelme a magyarra fordítás után: „Alacsony játékosokkal is iz­galmas kosárlabdát játsza­nak a dombóváriak. Két jó csapat mérkőzéséből csak va­lami jó sülhet ki”. Próbá­lom provokálni: „Ügy tart­ják, hogy két amerikai, és a két lengyel mérkőzése ez.” „Ah, dehogyis ... Maradjunk annyiban, hogy győz a job­bik.” Hirtelen tanácstalanság tá­mad a versenybírói asztal körül. Az ok már mindenki előtt ismert: hiányoznak a MAFC igazolásai. Néhány perces zűrzavar után kiderül: ebben a sportágban az inté­ző mulasztásából nincs ak­kora balhé, mint mondjuk a futballban, mert a játékosok személyi igazolványai időlege­sen helyettesíthetik a kék könyvecskéket. Pollardtól és Norristól is ilyen színezetű na­gyobbacska könyvet, útleve­let vár a Weidinger—Faidt bírói kettős ők azoban semmilyen okmánnyal sem tudnak szolgálni, így útjuk visszavezet az öltözőibe ... Az értük, miattuk érkezők népes tábora nem szimpati­zál a szabályok szigorával, a MAFC vezetőinek szinte sír­va csodálkozásához csatlako­zik ... Jacek Miedzik - te csodás Az eredményjelző táblán egy jó ideig nem lehet észrevenni, hogy a profi ko­sárlabda nagy hazájából ér­kező két fiú nincs a pályán. A szokatlan összetételű mű- egyetemisták a megillető- döttség legcsekélyebb látsza­tát sem keltve, szórták a ko­sarakat tempóból, betörések­ből, s már tizenvalahány pon­tos előnyre tettek szert. Mint­ha a pályán sem lett volna a vasutaslegénység. Az előre bekalkuláltakkal szöges el­lentétben a lepattanók is Mokoséké, Chudeusz túlzot­tan nagy hidegvérrel, mintha a sült galambra várna... Erdősi Lajos szakosztályve­zető már régóta invitált egy tényleg sajátos hangulatú ha­zai meccsükre, s a rám gya­nútlan pillantásokból kiolva­som: Ezt a „firkászt” is most kellett idehívnom. Jel­zem is neki: MAFC—Mied­zik ennyi és ennyi... Gróf Attila edző hamisítat­lan pókerarccal viseli el, hogy az ellenfél palánkjuk alatt azt csinál, amit akar, de egyszercsak felugrik, és azt mondja; „Leszek, tiéd a négyes, és az Ácsé a hatos.” Igen, egyelőre a védőmunka katasztrofális. Ha lassan is, de felocsúdnak a hazaiak, mindenkinek meg lesz az em­bere, Chudeusz lehalássza a labdákat, és Miedzik vezérle­tével máris bontakoznak ki az ígéretes kosarakat jelentő akciók. Jacek a mindenható. Improvizatív, kiszámíthatat­lan láb- és kéz alatti pasz- szai, ördöngős cselei, figu­rális vonásai, horgai, fekte­tett dobásai mind-mind klasszis erényre vallanak. Magabiztosan szórja a trip­lákat. Mindezt olyan szenv­telen arccal, amiből azt lehet kiolvasni : „Csak semmi csodálat, elvégre ezért hoz­tak ide!” Mintegy varázs­ütésre, mozgásba jön a csa­pat: Ács, Lovász, Jászberényi is rendre eredményes. A hangszerekkel felszerelkezett közönség bábeli zűrzavart te­remt, a meccs végét jelző dudaszót hallani sem lehet. Boldog és boldogtalan Jacek Miedzik — ki tudja, már hányadik mérkőzés fő­hőse — miután kiszabadul az őt levegőbe röpítő szur­kolók karmai közül: „Fon­tos volt, hogy 6—8 pont hát­ránnyal ott lihegjünk a nya­kukban. Éreztem, hogy ezt a tempót nem bírják végig. Én személy szerint igazán saj­nálom, hogy Norris és Pol­lard nem lehetett a pályán. Kiürült a kosármeccseken általában szűknek bizonyuló csarnok. Pollardot jelleg­zetes napszemüvegében, me­reven maga elé bambulva, a kispadon találom. „Ilyen még velem és Norissal sem for­dult elő, hogy nem játszhat­tunk. Pedig tízéves korom óta kosarazom. Nekem ez a já­ték az istenem, tulajdonkép­pen nincs is más hobbim. Dühünkben majdnem vonat­ra szálltunk, hogy vissza­utazzunk Budapestre.” Kis­vártatva folytatja: „Most so­kat tudtunk volna segíteni, főleg akkor, amikor elkészül­tek erejükkel a mieink.” Mi lett volna, ha ...? Ezen éppúgy nem érdemes rá­gódni, mint például a ma­gyar—brazil mérkőzésen Zico, Socratesz és Falcao hiányzásával kapcsolatosan. Bár egy picit, egyben a nagy­szerű happy endet is jelentő szegedi győzelemmel erre a bugyuta kérdésre is válaszol­nának szombaton a dombó­váriak. BÁLINT GY. T ájfutás Kosárlabda NB II. Magorska döntött Soproni VSE—Bonyhádi SE 74-64 (41-38). Bonyhád, 50 néző. V.: Maitz, Botos. Bonylhád: Harsányi (9), Meroz (8), Vanya (20), Kis- honti (8), Nagy (5). Csere: Egyed (—), Oroszki (17), Bö- löny (—), Illés (—). Edző: dr. Abraham János. A jó képességű soproni csapat a mérkőzés elején 15-1-re el­húzott. A bonyhádiak már a 10. percben kikérték mindkét idejüket, és ettől kezdlve fo­kozatosan csökkentették az időközben 18 pontra nőtt soprosi előnyt. Főleg Orosz­ki triplái és Vanya eredmé­nyessége révén a 17. perc­ben 35-33-ra felzárkóztak a hazaiak. Élvezetes, gyors volt a játék. Szünet után a 23. perc­ben sikerült az egyenlítés, a folytatásban felváltva estek a kosarak. Már-már úgy lát­szott, hogy a nagy akarással és időnként jól is játszó Bonyihád meglepetést okoz. A 33. perctől a lengyel pro­fijátékos, Magorska bizonyí­totta klasszisát, szinte egy­maga eldöntötte a mérkő­zést. Az NB I-re nagy esély- lyel pályázó Sopron ellen egyenrangú ellenfélnek bi­zonyult a Bonyhád, és jó teljesítményt nyújtva ma­radt alul. A hazaiaknál ki­tűnt Oroszki, Vanya és Kis­hont!. Négy megye közel 200 ver­senyzője részvételévvel a Kaposvár melletti Nádasdi erdőben rendezte meg Fel- szabadulási Emlékversenyét a Somogy Megyei Tájfutó Szö­vetség. Megyénk színeit a Paksi SE férfi versenyzői képviselték. A paksiak helyezései: F 15: 4. Fach János, 6. Hórányi György, 10. Haas Béla, 11. Németh László, F 17: 2. Feny­ves Ferenc. 3. Mittler István. F 21: 9. Peresztegi László. MEZÖGAZDASÄGI TERMELŐESZKÖZ KERESKEDELMI VÁLLALAT, AGROKER érettségizett, gyakorlott gyors- és gépírót keres titkárnői beosztásba * Jelentkezés: a vállalat munkaügyi csoportjánál, Szekszárd, Damjanich u. 33-35. (86)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents