Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

1986. április 16. ( TOU** N a KÉPÚJSÁG Összefogással készült el Megnyílott a Dombóvári Galéria Az első bemutatkozó: Szemenyey Ferenc festőművész (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár közönségének már rég óhajtott vágya tel­jesült, amikor megnyílott a Dombóvári Galéria. A város­nak ugyanis eddig még soha nem volt kiállítóterme. Ezen az állapoton a művelődési otthon megépülése sem se­gített — még akkor sem, ha megnyitása óta már sok ki­állítás és bemutató volt —, mert a kiállított alkotások számának mindig határt szabott az, hogy a művelő­dési otthonban a más célra épített, úgynevezett klub­termeket alakították át al­kalomszerűen ideiglenes ki­Az idős művész Dombóvár szülötte, jelenleg Nagykani­zsán él, és még ma is alkot. A neves festőművész mun­kásságát Pogány ö. Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalma­zott főigazgatója méltatta. Elmondta, hogy Szemenyey Ferenc a legidősebb élő mű­vészek közé tartozik. Művé­szete mégis frissességével* a természet derűs ábrázolásá­val, a fiatalságot tükrözi. Képeiben a természet való­ságos megismertetésére tö­rekszik. Minden egyes fest­ménye szépséget, felüdülést és reményt ébreszt a látoga­tókban. Nem érződik bennük a mai kor riasztó világa. Jó választás volt a megif- jodott öreg teremben meg­nyíló galériát e rendkívül fiatalosnak ható festmények bemutatásával megnyitni. A Dombóvári Galéria a Bezerédj u. 14. szám alatt ta­lálható. Szemenyey Ferenc képei április 25-ig tekinthe­tők meg naponta 14 és 19 óra között. Magyarszéki Endre Máté László, városi művelődési osztályvezető köszönti a megnyitó résztvevőit állí’tóteremmé. Ez a tény több esetben gátolta az egyéb művelődési rendezvé­nyek megtartását. Az elmúlt évben átalakí­tási munkákat végeztek a volt községi tanács épületé­ben, és az ott lévő tanácste­rem igen alkalmasnak lát­szott egy állandó kiállítóte­rem létrehozására. Azonban szó sem lehetett a szükséges munkálatok megrendeléséről, az anyagi lehetőségek szűkös volta miatt. Ekkor ismét megmozdult Dombóvár tár­sadalma és több üzem, mun­kahely vállalást tett, hogy társadalmi munkával is segíti az átalakítást. így az álta­lános iskolai központi mű­hely, a Költségvetési Üzem. az UNIÓ Ipari Szövetkezet, a Dombcal'or és mások, alig egy hónap alatt „varázsol­ták” újjá a nagytermet és tették alkalmassá állandó ki- állítóteremmé. A Dombóvári Galéria át­adására, valamint az első ki­állítás megnyitására hétfőn este került sor. Vidóczy László tanácselnök meleg szavakkal köszönte meg az üzemek segítségét, és adta át a kiálMtótermeit a város lakosságának. Egyben kö­szöntötte Szemenyey Ferenc 92 éves festőművészt, akinek 36 olajfestményét mutatták be elsőként. Ezzel megkezdő­dött az a kiállítás-sorozat, amelyet minden valószínű­ség szerint igen sok neves magyar képzőművész alkotá­sainak bemutatása követ. ■ A legújabb kép: Ablakomból ’86 Az első kiállító: Szeme­nyey Ferenc Alkotó-díjas tájfestő Bécsi Magyar Hét Forró siker jellemezte a Magyar Állami Operaház ba­lett- és zenekarának hétfő esti fellépését a bécsi Staats- operben. Az együttes a Ma­gyar Hét megnyitásának napján Prokofjev Romeo és Júliáját mutatta be, zsúfolá­sig telt ház előtt. Az előadás után 20 perces taps, ünnep­lés köszöntötte az est vala­mennyi szólistáját, a tánc­kart, valamint Seregi Lász­lót, a rendezőt és koreográ­fust, nemikülönben a zene­kar élén Medveczky Ádá- mot. Operaházunk bemutat­kozásán jelen volt Herbert Moritz közoktatási és műivé, szeli miniszter, Köipeczi Bé­la művelődési miniszter, va­lamint az osztrák kulturális élet sok jeles képviselője. Kedden a Kodály-vonósné- gyes hangversenye és ma­gyar gyermékrajzok kiállí­tásának megnyitása szere­pelt a kulturális hét prog­ramjában. A PAKSI ATOMERŐMŰ VÄLLALAT felvételre keres I F I •• I vr r •• I •• a hírközlő mérnököt vagy üzemmérnököt Beruházási gyakorlattal rendelkezők előnyben. Havi bérezés a besorolási rendelet szerint + munka­helyi pótlék és rendszeres prémium. Megegyezés esetén lakásmegoldás lehetséges. Jelentkezés személyesen vagy írásban* részletes szakmai tevékenységre is kiterjedő önéletrajzzal, az üzemgazdasági főosztály munkaügyi osztályán. Cím: 7031 Paks, Pf. 71. (340) Dunántúli napló Krumplievő nemzet va­gyunk. Imádjuk a burgonyát sülve, főve, pürének, köret­nek és önmagában hagymá­val, szalonnával, nagyon vár­juk már a petrezselymes új­krumpli-idényt is . . . A Pfanni pedig „jött, látott, és győzött...” Cserepes László, a Szentlő­rinci Állami Gazdaság ter­melési igazgatóhelyettese joggal bízik a burgonyape- hely hazai karrierjében, hisz a gazdaság eddig nem keveset áldozott az ügyért. Tizenkét éve már megközelí­tően 2000 hektáros terület gesztorai a szentlőrinciek az étkezési és a vetőburgonyá­ban, s már indulásikor elha­tározták a 'burgonyaverti­kum teljes körű kiépítését. Négy éve épült meg Vajsz- lón közel 160 milliós beruhá­zással az évi 2000 tonna ka­pacitású burgonyapehely- üzemüík, legnagyobb meg­rendelőik, a Kecskeméti Kon­zervgyár a bébiételekhez és a Győri Hűtőház az export­tészta készítéséhez jelentős mennyiséget vesz tőlük. A háziasszonyok meghódí­tását harmadik éve kezdték meg a 125 és a 375 grammos Pfanni dobozos burgonyape- hellyel. Most rövidesen újabb 6 dobozos termékkel jelen­nek meg a piacon. A Skála- Cooppal közösen kísérletez­ték ki a krumpligo,mbócport, krokettport, valamint a szó- jás krumplipelyhet. A szent­lőrinciek ígérik, hogy Bara­nyában nemcsak a Skála- Coop üzletekben lehet majd ezeket kapni. S hogy ezek az újdonságok is eljussanak a háztartásokba, elkészítet­tek egy 24 receptet tartalma­zó szakácskönyvet, melyben e porok különféle elkészíté- séheíz adnak leírást. A piacon ez évben szeret­nék megvetni a lábukat. Ér­tékesítési osztályt hoztak létre, amely a burgonyape- hely-készítményeket hiva­tott mielőbb eljuttatni a há­ziasszonyokhoz, illetve a vendéglátó, az üzemi és gyermekélelmezési egységek­hez. Bemutatók, kóstolóit egész sorát tervezik. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A martonvásáriak eladták tehenészetüket : a tehenek nagy részét a dunaújvárosi, az üszőkét az ercsi és a ko- eséri tsz vette meg. Zübor Tibor főállatte­nyésztő így indokolja a gaz­dasági manővert: — Folyamattá vált, nálunk is, mint országosan az ágazat jövedelmezőség romlása. Ami­kor még volt tejprémium, a legnagyobb nyereség 1,8 millió forint volt, de tavaly­előtt — annak ellenére, hogy a termelés nőtt — már csak 400 ezer forint körüli ered­ményt tudtunk elérni. Az eladással majdnem egymil­lió forint haszonra tettünk szert. Régi, kötött tartású is­tállókban, nehéz fizilkai mun­kával dolgoztak a tehenésze­ink. Mar ton vásár on úgy ítélték meg a tsz vezetői, hogy nem érdemes fejleszteni az ágaza­tot. I Az idén a tej literenkénti 90 filléres állami dotációja lendített volna valamit a jö­vedelmezőségen, száz tehén­nel számolva legfeljebb évi fél millió forintot. No, de ez már veszett fejsze nyele, a teheneket eladták, és bár ki­váló genetikai alappal ren­delkezett az állomány — a dunaújvárosiak nem kötöt­ték rossz üzletet — az Új Élet Tsz-iben mégsem bánják. Az eladás hasznának nagy részét a húsmarhaágazat fej. lesztésére kívánják fordítani. A magyartarka-állományt a kiváló vágási tulajdonságok­kal rendelkező francia Blon­de d’Aquitaine fajtával ke­resztezték, a napi súlygya­rapodás 1353 gramm, s mind­ezt alig több mint négy ki­ló abrak etetésével érik el. Csak az ellő tehenek vannak fedél alatt, a többi ridegtar- tásban. A hízómarha-ágazat köz- gazdasági pozíciója jobb je­lenleg a tejelő tehenészeté­nél. Martonvásáron tavaly egy kiló marhahús teljes ter­melési költsége 39,16 forint «volt, az értékesítési átlagár pedig 56,12 forintban „álla­podott meg”. Minden kiló hú­son tehát 16 forint 96 fillér nyereség képződött. Ez szép törekvés, összhang­ban is áll a népgazdasági érdekekkel, mégsem lehet azonban követendő példa a tejelő tehenészetek felszámo­lása. A tejre ugyanis éppen olyan nagy szükség van, mint a húsra, s ha mindenütt csak a jól jövedelmező ágazato­kat tartanák meg, előbb- utóbb bizonyos áruhiány je­lentkezne a piacon. Tény, hogy a tehenek nagy része Fejér megyében ma­radt, tehát a létszámcsökke­nés megyei szinten nem je­lentkezik. Az üzlet létre­jött, nincs utólagos reklamá­ció. Csak annyi történt, hogy a martonvásári tehenek most már Dunaújvárosban tejel­nek. Somogyi Néplap Egyed Éva a Külkereske­delmi Minisztérium Somogy megyei összekötője. Feladata, hagy földerítse azokat a kis- és nagytermelőket, akiknek exportképes termékeik Van. nak, illetve lehetnének, de még nem jutatták el a meg­felelő csatornáig, vagyis a külkereskedelmi vállalatok valamelyikéhez. A másik ten­nivaló: olyan szabad kapa­citásúikra kell lelnie, ame­lyeket profiltól függően a fenti vállalatok hasznosít­hatnak. — Országos, 1982-iben kez­dődött az a program, amely a megyei összekötők révén élénkebbé, szélesebbé hiva­tott tenni a termelők és a külkereskedők közötti kap­csolatot. Mi, vagyis Somogy megye a következő év őszén láttunk munkáihoz. — Hogyan fogadták a ter­melők? — Először még nem sokat tudtak arról, mit is szeret­nék, de meghallgattak. Volt, aki megköszönte a tá­jékoztatást, de látszott rajta, nem nagyon bízik a sikerben, mások rögtön kaptak az al­kalmon és kezdődött a má­sodik fordulós tárgyalás, ak­kor már azzal a külkereske­delmi vállalattal, amelyik azokkal a bizonyos termékek­kel foglalkozik. Sorra fölke­restem a termelőszövetkeze­teket, a kistermelőket és ipa­rosokat. Sokat jártam a me­gyében, hogy minél többen megismerjenek, de még fon­tosabbnak tartom, hogy én tudassam az exportlehetősé­geket. — Ezek szerint vannak olyan tapasztalatai, hogy a termelőik nem tudják merre induljanak el, és hogy mire van szükség a külpiacokon? — A nagyvállalatoknál be­járatott csatornák vannak az értékesítésre, inkább a kiseb­beknél tapasztaltam, hogy nem tudják, kihez fordulja­nak, illetve ismeret hiányá­ban nem tájékoztattak a kül. piacokról. — ön viszont isimeri a kül­kereskedelmi vállalatokat, de mennyire tudott tájéko­zódni a megyében? — Üigy vélem, hogy min­den számba jöhető helyet fölkerestem, és örömmel mondhatom, hogy ez a ke­resés ma már nem egyirá­nyú. ön munkája a legtöbb esetben ott ér véget, ahol az üzlet létrejön, illetve ami­kor a partnerek találkoznak. Mennyire tudja nyomon kö­vetni az üzleti sikeréket? — Ez ma még változó. Vannak olyan termelők, akik később visszajeleznek, hogy ez vagy az a tárgyalás sikerrel zárült. Másokról csak ákkor szerzek tudomást, ha ismét ott járok, vagy hal­lomásból. Persze jobban ürülök és velük bánikódom egy siker vagy kudarc után. Inkább azon törjük a fejün­ket közösen, hogy mi az, amit másként kellene csinál­ni ahhoz, hogy legközelebb az igényeknek megfelelő áruval jelentkezzünk a pia­con. PETŐFI NÉPE A 'kalocsaiak zenei prog­ramot hirdettek. Nem kellett, sóikat várni az első találko­zódig. Ezt az időszakot idéz­te fed Fuchs Ferenc, a zene­iskola igazgatója, a Liszt Fe­renc Társaság kalocsai cso­port jánalk vezetője. — Zenekedvelő és -értő közösség létrehozása volt a célunk. Azért beszélek töb­bes számban, mert sok tá­mogatója, segítője akadt az ügynek. 1969-ben kerültem a vá­rosba, s aztóta foglalkoztat Liszt és Kalocsa kapcsolata. Az érseki kastélyban eredeti Liszt-lfestmény látható, ezt az öregkori képmását válasz, tot tűk emblémánknak, pe- csiétürikön, leveleinken ez szerepel. Felhívásunkra szép számmal érkeztek levelek, sokan kedves hangon eleve­nítették fel városunkhoz fű­ződő kapcsolataikat, s ígér­ték, támogatják a kezdemé­nyezést. Az ország szinte minden részéből jött neve­zési lap, sőt külföldről is: Kubából. Az allBikuló ülés 1982. június 10-én volt, ösz- szegyűlt a város apnaja- nagyja. Nyolcvan tagot számlálunk. — Az országban több Liszt-csoport tevékenykedik. Mennyire ismert a kalocsai? — Ügy ítélem meg, ismer­nek bennünket. Sóikat uta­zunk, szerencsére előnyös helyzetben vagyunk, már ami az autóbuszhasználatot illeti. Kedvezményesen bé­relhetünk buszt. Jó kapcso­latot alakítottunk ki a bu­dapestiekkel, a szekszárdiak­kal, a pécsiekkel, a sop­roniakkal és a pozsonyiak, kai. Nemeseik a Liszt-em­lékhelyeket nézzük meg, ha­nem olyankor előadásokat is tartunk a zeneszerző kalo­csai látogatásairól, tovább­adjuk a múlt történéseit. Csodálkozva kérdezik bará­taink: járt Kalocsán Liszt Ferenc? Igen, méghozzá hat­szor. Tudunk miről mesélni. — Fudhs Ferencnek tehát van szívügye. — Rosszul hangzik, de so. kan gúnyolnak is érte. Na­pi egy-két órát foglalkozom Liszt munkásságával, s mi­után a kutatás a hobbim, így esténként is a lángelme élete, muzsikája köt le. A hangversenyek, műsoros es­ték ellőtt saját magam tobor- zom a közönséget. — Komoly programmal készültünk — mondja Fuchs Ferenc. — Máraius 12-én Liszt-emléktáblát avattunk, s Lukin László tartott elő­adást. Több vetélkedő lesz, növendékeink már készül­nek a tudáspróbákra. Ápri­lisban tartják Székszárdon a Liszt-emlékhelyek csapa­tainak versenyét, a megyei vetélkedőt pedig e hónap végén Kalocsán. Október el­sején ESkulits Tamás Liszt­szobrát lepllezzük le a Sza­badság téren, este pedig Ránki Dezső koncertjén tap- soillbat a közönség. Csak tö­redékét említettem zenei naptárunknak.

Next

/
Thumbnails
Contents