Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

1986. április 14. U ÏVÊPÛJSÀG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Megilleti-e a fizetett szabadság? Egy tolnai olvasónk azt kérdezte, hogy megilleti-e a fizetett szabadság az örökbe fogadott gyermek miatt gyer­mekgondozási segélyben lé­vő anyát. A Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsától Egyed Dezső válaszon a kérdésre: Az örökbe fogadott gyer­mek miatt gyermekgondozási segélyben lévő anyát is meg­illeti a fizetett szabadság. A fennálló rendelkezések értel­mében a következők szerint: „A 10 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása mi­atti munkában nem töltött évre, legfeljebb azonban egy évre, függetlenül attól, hogy erre az időre jár-e táppénz, illetőleg gyermekgondozási segély.” - 5/1981 (XII. 29.) ÁBMH számú rendelet 1. § (1) bek. c. pontja: — ha a gyermekgondozá­si segélyt az anya csak ké­sőbb veszi igénybe, például a gyermek egyéves kora után, akkor a fizetés nélküli sza­badság első évére illeti meg a fizetett szabadság. Milyen jogszabályok érvényesek a gépkocsivezetőkre? Jermakov Zoltán olvasónk szeretné tudni, hogy milyen jogszabály érvényes például a gépkocsivezetők bérezésé­re. Tudomása szerint van egy olyan táblázat, amely meg­határozza a vezetésben eltöl­tött időt — évekre. A másik kérdése pedig, a gépkocsival kapcsolatos. A vállalat kény­szerítheti a gépkocsivezetőt rakodásra? Milyen mérték­ben — érti ez alatt a kilomé­tert és a súlyt, ezen1 kívül az áru milyenségét. Ha a gép. T elefonszámunk : 16-211 kocsivezető bélyegzővel dol­gozik, tehát árut ad és vesz — véleménye szerint — ez plusz munka és ezért plusz pénz jár. Gépkocsivezetőknél van-e túlóra és ezt hogyan kell elszámolni, például me­zőgazdasági üzemre vonatko­zóan? A gépjárművezetőik mun­kafeltételeivel kapcsolatos kérdésökre a Tolna Megyei Tanács V. B. közlekedési osz­tályának vezetője, dr. Nedók Pál adta meg a választ: Gépjárművezetők munka- feltételeinek és munkabéré­nek (munkád!jának) megál­lapításával az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­nek 18 1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelete foglalkozik. A gépjárművezetők bértáb­lázatát fenti rendelet mellék­lete tartalmazza. A táblázat gépjárműfajtánként, vala­mint szakmai gyakorlati idő figyelembevételével hatá­rozza meg a gépjárműveze­tők bérminimumát, illetve maximumát. A gépjárművek maximális terhelhetőségét a forgalmi engedélyben rögzí­tett adatok tartalmazzák. A gépjármű túlterhelése, rako­mányelhelyezése miatt bekö­vetkezett balesetért a gépjár­mű vezetője a felelős. — A gépjárművezetők vá­rakozási idő alatti foglalkoz­tatását a fenti rendelet 5. § (4-5) bekezdése egyértelműen meghatározza. „A munkálta­tó a gépjárművezetővel meg­állapodhat abban, hogy a várakozási idő alatt a gép­járművezetésen kívül külön­munkát végez, illetőleg ezt el­rendelheti, ha a különmun­ka-végzés körülményei a ve­zetés biztonságát nem veszé­lyeztetik. E különmunka rendszeres végzéséért a gép- járművezető részére legfel­jebb az általa ellátott mun­kára (munkakörre) előírt munkabér időarányos részé­nek 50 százaléka állapítható meg. Nem lehet a gépjármű­vezetőt rakodó munkára kö­telezni, illetőleg vele rakodó munkára megállapodást köt­ni, ha a rakodó munka köny- nyen balesetet (kézsérülést) okozhat. — A 4 1986. (II. 21.) MT. számú rendelet 13. § (1) be­kezdés értelmében az, üzemi tehergépkocsi, a nyerges von­tató, és a mezőgazdasági von. tató a közületi szerv szállí­tási szükségleteinek kielégí­tésére szolgál. Tehát az üze­meltető szerv a gépkocsijait szükség szerint használhatja, kilométerkorlátozás nélkül. — Az üzemeltető szerv ol­vasójukat bélyegzővel látta el, ebből arra lehet következ­tetni, hogy a gépkocsivezeté­sen kívül az anyagbeszérzé- si teendőket is ellátja. Tehát az üzemeltető szerv a fenti­ekben olvasójukkal szerző­dést kötött vagy elrendelte. — A túlórákkal kapcsolat­ban — levelében mezőgazda­sági üzemet említ — az 5/1985. (III. 14.) MÉM. sz. rendelet­tel módosított 25/1983. (XII. 29. MÉM. számú rendelet 2. § (2.) pont szerint az mgtsz dolgozóinak megállapított munkaideje a túlórákkal együtt legfeljebb évi 2500 óra lehet. A munkaügyi sza­bályzat azonban a túlórával együtt évi 3000 óráig terjedő munkaidőt is meghatározhat. A 20. § (2.) bekezdés értel­mében a gépjárművezetők munkadíjazását az idevonat, kozó rendelet szerint kell al­kalmazni. Az idevonatkozó rendelet pedig a 18/1983. (XII. 17.) ÁBMH. sz. rende­let. E rendelet 4. § (1-2-3.) bekezdése a túlóra díjazásá­val kapcsolatban kimondja : „A gépjárművezetőt a túl­munka időtartamára túlmun­kapótlék nélküli rendes mun­kabére illeti meg. A szabad­napon, illetve munkaszüneti napon történő munkavégzés esetében is. A heti pihenőna­pon végzett túlmunkáért a gépjárművezető részére első­sorban másik pihenőnapot kell biztosítani, ha ennek ki­adására nem kerül sor, száz- százalékos pótlék illeti meg.” Jogos volt-e a letiltás? Szilágyi András, mórágyi olvasónk Bátaszéken dolgo­zik. Fizetési napon nagy megdöbbenéssel vette tudo­másul, hogy a Mőcsényi Községi Közös Tanács víz­adó címen 578 forintot letil- tatott fizetéséből. Azonnal hívta az illetékest, de ügyét nem tudta elintézni, mert az „házon kívül” volt. A vízdíj­jal kapcsolatos csekkeket a tárgynegyedévben mindig befizette. Így tényként meg­állapítható, hogy semmiféle adóhátraléka nincs. „Meg­jegyzem, hogy ez volt az el­ső eset, ami a letiltást ille­ti, ezért erkölcsileg megvi­selt a dolog és elégtételt sze­retnék kérni az ügyem tisz­tázásával kapcsolatban.” A Mőcsény Községi Közös Tanács elnöke Rrutki Pál küldte meg a választ: — Az ügyet kivizsgáltam, és a következőket állapítot­tam meg. A letiltás nem víz­műtársulati hozzájárulás, hanem adó címén lett esz­közölve. Ez jogtalan volt. Az időközben nyugdíjba vonult tanácsi adóügyi előadó admi­nisztrációs tévedése Okozta a félreértést. Az új adóügyi előadó munlkaikörében ez ok­ból tévedett, ezért figyel­meztetésben részesítettem. Az összeg azonnali vissza­térítéséről Intézkedtem. Uta­sítottam az adóügyi dolgozót, hogy hibájáról értesítse ol­vasójukat és annak munka­helyét is. Ml VÁLASZOLUNK í A munkavédelem­ről szól az ipari miniszter 3/1986. (II. 27.) Ip. M. szá­mú rendelete, amelynek hatálya az Ipari Minisztériumra, az ipari ágazatba tartozó tevé­kenységet folytató gazdálko­dó szervezetekre és egyesü­letekre, valamint e szerveze. teknél munkát végző dolgo­zókra terjed ki. A rendelet előírja — többi között —, hogy a szervezeti és mű­ködési szabályzatban kell meghatározni a munkavédel­mi tevékenység irányítási rendszerét és felépítésiét, a munkavédelemmel kapcsola­tos hatásköröket az igazgató­tól a csoportvezetőkig, a funkcionális részlegek mun­kavédelemmel kapcsolatos jogkörét és feladatait, meg­határozza azt is, hogy a gaz­dálkodó szervezeteknél mi­lyen munkavédelmi szerve­zetet kell létrehozni, meg­szabja, hogy a munkavédel­mi szervezet tagjainak mi­lyen szakképzettséggel kell rendelkezniük, s hogy gya­korlati munkavédelmi isme­retekét csak az oktathat, aki erre jogosító bizonyítványt szerzett. A jogszabály részle­tesen. felsorolja a gazdálkodó szervezet vezetőjének a fel­adatait, így — többi között — azt, hogy a gazdálkodó szer­vezet vezetőjének kell gon­doskodnia a munkavédelmi és biztonságtechnikai fel­ügyeletet ellátó szervek és a szakszervezeti szervek mun­kavédelmi ellenőrzéseinek feltételeiről és a feltárt hiá­nyosságok megszüntetéséről, ugyancsak gondoskodnia kell, hogy évente legalább egy alkalommal vezetői meg­beszélésen értékeljék a vál­lalat .munkavédelmi tevé­kenységét a társadalmi szer­vek vezetőinek és a munka- védelmi szervezet tagjainak részvételével, s a vezetőnek kell gondoskodnia a munka- védelmi feladatök zavartalan ellátásához szükséges feltéte­lek biztosításáról is. A sportolók minősítését ír­ja elő az Országos Testneve­lési és Sporthivatal elnöké­nek 1/1986. (II. 27.) OTSH számú rendelkezése, amely szerint a rendelkezésben elő­írt célok érdékében a sport­egyesületek igazolt sportolóit életkoruk és a sportban el­ért teljesítményűik alapján minősítési osztályokba kell sorolni. A jogszabály meg­határozza a minősítési osztá­lyokat és kimondja, hogy a sportoló minősítését — a ver. senyjegyzőkönyvek, az évi rangsorok és eredmények ta­núsítására alkalmas egyéb hivatalos iratok alapján — a sportoló és sportegyesü­lete együttesen kérheti. Tar­talmazza a rendelkezés a mi­nősítéssel kapcsolatos egyéb eljárási szabályokat is és ki­mondja, hogy ha a sportoló a minősítésének érvényességi ideje alatt a minősítésének megfelelő sportági követel­ményt teljesíteni, illetőleg eredményt elérni nem tudja, az érvényesség lejártát köve­tően számára — teljesítmé­nyétől függetlenül — egy osz­tállyal alacsonyabb minősí­tést kell megállapítani. A rendelkezés kihirdetése napján — 1986. II. 27-én. — lépett hatályba és rendelke­zéseit első alkalommal az 1986. évi minősítések során kell alkalmazni. Az 1986. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről már korábban tájékoztatást adtunk, többek részéről tör­tént érdeklődésre figyelem­mel mégis megismételjük az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének tájé­koztatójában f oglaltJa- ,kat, amtelyek szerint : „A dol­gozónak az április 6-i és de­cember 28-i munkavégzés fe­jében járó szabad időt sza­badnapként kell kiadni. A szabadnapot a munkáltató a tárgyév (1986.) folyamán bár­mikor — a kollektív szerző­dés ('munkaügyi szabályzat) szerint — előre is kiadhatja.” Ha a dolgozó év közben mun­kahelyet változtat, a MIL- lapján kell feltüntetni. dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Formatervezési nívódíj 1986 A Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központja (Design Center) április .11. és jú­nius 13. között kiállításon mutatja be az 1986-os formater­vezési nívódíjjal kitüntetett alkotók munkáit. Képünk előterében az ER 371 háromcsatornás elektrokardiográf, az egyik díjazott munka. Ter vezői: Simon Károly ipari formatervező, Pásztor Iván és Jójárt István vilamos. mérnökök. (Fotó: Hauer Lajos — KS) Fórum a kisiparról Egyórás élő fórumot su­gároz a Magyar Televízió Pé­csi Körzeti Stúdiója május 13-án, kedden fél héttől fél nyolcig, a téma a kisipari te­vékenység. A műsorhoz vár­juk levélben május 2-ig Ba­ranyából, Samogyból és Tol­nából a lakosság, valamint a kisiparosok kérdéseit, vé­leményeit. Többék között ar­ról, hogy milyen szerepet töl­tenek be a kisiparosok a ja­vító-szolgáltató munkában, milyen intézkedésekkel, álla­mi támogatással lehetne fel­lendíteni a falusi szolgálta­tást. Az új szabályozók ho­gyan hatnak a kisipari tevé­kenységre, miként ösztönzik, ösztönzik-e ezek a szabályzók a háttéripari és innovációs tevékenységet, miként segíti a tanács a kézműves kisipa­rosokat. Mi a véleményük a gmk-ik megalakulásáról, elő­segítette-e az egészséges ver­senyt, a tanácsok nagyobb önállósága hogyan segíthet a kisiparosok fluktuációjának csökkentésén, mit várnak a kisiparosok és mit vár a la­kosság a tanácsoktól. A kér. désekre a kisiparosok orszá­gos szervezetének két főosz­tályvezetője, az Ipari Minisz­térium, a Pénzügyminiszté­rium, illetve a RIOSZ Bara­nya Megyei Szervezetének titkára, a Tolna Megyei Ta­nács ipari osztályának veze­tője, a Somogy Megyei Ta­nács pénzügyi osztályának vezetője válaszol. A kérdéseket tartalmazó leveleket május 2-ig adják fel. A cím: MTV Pécsi Kör­zeti Stúdiója, 7621 Pécs, Sörház u. 8. A borítékra írják rá: Fórum a kisiparról. Rózsavölgyi Erzsébet riporter Magyar-osztrák kulturális együttműködés „Az igazság kölcsönös keresése” Az április 14-én Bécsben kezdődő magyar hét repre­zentatív rendezvény: vezető kormányférfiak részvételével megnyitott kiállítások, elő­adások, ünnepségek, ame­lyeknek kölcsönösen vallott célja, hogy hivatalosan is de­monstrálják a két ország köz­ismerten kitűnő kapcsolatait, azok továbbfejlesztésének szándékát. Ez természetesen örvendetes, — nem kevésbé örvendetes azonban a tény, hogy a magyar—osztrák vi­szony kulturális téren is ré­gen túljutott a formaságokon, a helyzetet a sokrétű gyakor­lati együttműködés jellemzi, amely az oktatásnak, a mű­velődésnek jószerével min­den területére kiterjed. A leg­tanulságosabb példa talán az a munka, amelyet az elmúlt években a közös történész- bizottság végzett azzal a cél­lal, hogy kölcsönösen aján­lásokat tegyenek a másik or­szág tankönyveiben található hiányok pótlására, az el­avult, vagy éppen pontatlan, helytelen adatok, értékelések módosítására. Nem nehéz felmérni e munka jelentőségét, hiszen arról van szó, milyen képet kapnak a következő nemze­dékek az iskolákban a köz­vetlen szomszédról. A ma­gyar olvasó számára talán meglepő, hogy az osztrák tan­könyvek (eddig) azt tanítot­ták: 1848-ban a magyarok a bécsi polgári forradalmat el­árulva az alkalmat arra hasz­nálták fel, hogy elszakadja­nak Ausztriától... A magyar fél által javasolt és elfoga­dott módosítás alapján a tör­ténelmileg valós helyzetet ta­nítják majd a jövőben. „Vi­szonzásul" a magyar Oktatás­ban már pozitívabb megíté­lést kapott az 1867-es kiegye­zés, hiszen annak a magyar fejlődésre gyakorolt előnyeit illetően az osztrák történé­szek álláspontja fedte jobban a valóságot. Hasonló a hely­zet Mária Terézia megítélé­sében, akinek Magyarország­gal kapcsolatos szerepét az újabb kutatások ugyancsak pozitívabb megvilágításba helyezték. Diákjaink a jövő­ben tanulnak majd az oszt­rák állam történelmi kiala­kulásáról is, míg az osztrák tankönyvek tárgyalják a magyar történelem szem­pontjából oly sorsdöntőén fontos török háborúk idősza­kát, amely eddig említés nél­kül maradt. Az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság is helyet kap az ausztriai okta­tásban. A magyar történé­szek javaslatára tárgyilago- sabb megítélést kapnak 1956 eseményei, aminthogy idő­szerű volt a kérés: ne idéz­zenek fel a „vasfüggöny” említésével az osztrák isko­lákban egy letűnt korszakot ma, amikor milliók lépik át szabadon a határt, mind­két oldalról. „Az igazság kölcsönös ke­resése jellemezte a hosszú, fáradságos közös munkát” — így beszél a kitűnő együtt­működésről annak egyik résztvevője, Vaculik Margit professzor. Nem kevésbé érdekes, hogy éppen az osztrák kancellár, Fred Sinowatz (maga is tör­ténész) tett javaslatot arra, hogy a történelem, valamint a gazdaságtörténet mellett kutassák közösen a két or­szág .munkásmozgalma össze­fonódó történetét is. Az úttö­rő közös munka első eredmé­nyeiről májusban, Bécsben adnak számot —, s egyébként szeptemberben ugyancsak az osztrák főváros lesz a szín­helye a Hungarológiai Tár­saság 2. nemzetközi kong­resszusának. Szintén az osztrák kor­mányfő kezdeményezésére tavaly rendezték meg először az „ellentétek párbeszéde” című újszerű tanácskozást, amelyen Fred Sinowatz, Kö- peczi Béla, Margot Honecker, az NDK közoktatási minisz­tere és Peter Glotz, a nyu­gatnémet SPD vezető ideoló­gusa vett részt. A párbeszéd a különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének lehetőségeiről foly­tatódik, s a tervek szerint az őszi bécsi tanácskozásnak már magas rangú csehszlo­vák és jugoszláv résztvevője is lelsz. Végül még két példa a gya­korlati együttműködésre, amelyek megintcsak a nagy- közönséget érintik: Minthogy hetente magyar turisták ezrei is látogatják a világhírű (és sok magyar vo­natkozású anyagot is tartal­mazó) bécsi múzeumokat, az ingyenes tájékoztató füzetek magyarul is rendelkezésre állnak majd. A másik ötlet ugyancsak politikus-történésztől, Kö- peczi (Bélától származik. Te­kintettel a századforduló Bé- csének szellemi életét bemu­tató, „Alom és valóság” cí­mű bécsi kiállítás óriási si­kerére, (az anyag most a pá­rizsi Pompidou-központ ban látható) és a budapesti Lu­kács-kiállítás sok tekintetben rokon anyagára, készüljön a monarchia egykori országai­nak gyűjteményeiből nagy, közös kiállítás a szecesszió korszakos művészetéről — legalábbis néhány ágazatban. H ELT AI ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents