Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

* tnÆPÜJSÀG 1986. március 12. Kiállítási körséta Kiállítási körséta Tengeli- cen, Kölesden, Szekszárdon: Cseh Gábor, Bikácsi Daniel- ta, Kovács Tamás és Xantus Gyula alkotásai között. Cseh Gábor arra vállalko­zott két évtizede, hogy a festőművész eszközeivel megörökítse környezetének eltűnő, hangulatos utcáit, szurdokait, régi házait, a benne élő emberekkel. Gyer­mekkori emlékek nyomában indult útnak, kutatva a tá­jat, tárgyi világot. Képein a valóság mindenki által jól érzékelt színei, formái jelen­nek meg. A meglévő értékek őrzésére irányítja a néző fi­gyelmét Szekszárdon, Szom­bathelyen, Budapesten, Bé­késcsabán, Nagyatádon és mindenütt, ahol kiállítást rendeznek munkáiból. Most Tengelicen láthatók festmé­nyei. Bikácsi Daniella festőmű­vész és Kovács Tamás Mun- kácsy-díjas grafikusművész kölesdi kiállítása egy álam­világba vezet. Olyan sziget­re tévedünk, ahol a mesék színes tájai, folyók, rétek, fák, virágok, áltatok álarcai mögött olykor-olykor önrra- gunk rútsága szólal meg. Csöndes, halk szavú monoló­gok az elmosódó akvarelle- ken, Bikácsi Daniella fest­ményein. Kovács Tamás raj­zain filozofikus töprengés. Eszményképei között Petőfi, Csokonai, Kondor Béla, La- . tinovits Zoltán, és Ady, a költő. Rokonságukat abban összegezi, hogy valamennyi­en a világuk urai. így kíván urává lenni ő maga is annak a szigetnek, mely művészi fantáziafeépelkből áll össze. Xantus Gyula képeit so­kan látták már. Festészeté­nek különös ismertetőjele, az egyéni hang, amit sajátos technikai eszközzel és szim­bólumrendszerrel szólaltat meg. Ezüstben és aranyban csillogó figurális kompozí­cióinak zárt formáiban, is­mert mitológiai alakokkal is találkozunk. A megjelenített gondolat, a célba érkezett mester lelki világának tük­re. Ennek alapja, támasza a rendszeres utazás különböző országok múzeumai, műem­lékei között. Szekszárdi ki­állítása április 6-ig tekint­hető meg. — decs! — Oscar-díj és videoveszély Márciusiban, mint minden évben, a hollywoodi Film­művészeti Akadémia tagjai titkos szavazással eldöntik, hogy kinek juttatják az Os- car-díjiaikat. Azelőtt már a puszta je­lölés is sokat jelentett. S ha a jelölt végül mégsem kap­ta meg az Oscart, magával a jelöléssel is felértékelő­dött „árfolyama” a film­tőzsdén. És természetesen az Oscar- díj vagy csiak az arra jelölés is „feldobta” a filmeket, ha addig esetleg nem, attól kezdve kiváló pénztári je­lentéseket biztosított számúk­ra a mozikban. Mint a New York Times most megírta: ezúttal nem így állnak a dolgok. Az idei Oscar-díj első számú je­löltje például a veterán John Huston rendezte Prizzi be­csülete, és Woody Allen leg­újabb műve, a Kairó bíbor rózsája. De a jelölés nyilvá­nosságra hozatala óta nem növekedtek meg a jegyvá­sárló sorok ama mozik pénztára előtt, ahol e filme­ket játsszák, és a díjkiosztás után sem valószínű, hogy sor kerül rá. (Pedig azelőtt min­dig — írja a New York-i lap — 10—25 millió dollá­ros kasszabevételi növekedést hozott egy-egy filmnek a bronzszobrocska.) Mi a változás oka? A vá­lasz egyértelmű: a videokon- kurrencia... A potenciális Osoar-győztes filmek már megjelentek videokazetta formájában (azelőtt ez nem történt meg ilyen gyorsan), és ezzel elvesztették mozi­pénztári vonzerejük jelentős részét. Az egyik legnagyobb hol­lywoodi gyártó és forgalma­zó vállalat, a 20th Century Fox elnöke, Tom Sherak így nyilatkozott: „A mozitulaj- donosok elhatározták, hogy a .kazetták piacra dobása után nem játsszák a kazet­tán is 'kapható filmeket, mert nem éri meg nekik. S alig lehet hibáztatni őket ezért, ha meggondoljuk, hogy az Egyesült Államok­ban egy jó mozijegy ára öt és fél dollár, videokazettá­ra vett filmet viszont 99 centért lehet kölcsönözni!” Az egyik legnagyobb film- szánházlánc, a General Ci­nema nevű mozihálózat el­nöke, Paul Del Rossi meg­erősítette a fenti véleményt. És a General Cinemának az USA 37 államában 1163 filmszínháza van. A kérdésről nyilatkozott az Oscar-díj jelölt Prizzi becsülete című film produ­cere, John Forman is: „Fur­csa, hogy miután az ember megtanulja a szakma min­den szábályát, egyszerre ki­derül, hogy a szabályok köz­ben az orrod előtt változnak meg. Vannak kollégiumban lakó középiskolás srácaim, ott most az a divat, hogy beszerzik néhány film kazet­táját, hozzá étélt-italt, s kollégiumi szobáikban, 'ké­nyelmesen elterpeszkedve, ételt rágcsálva, italt szopo­gatva, videokazettán nézik a kölcsönzött filmeket. Nincs gondjuk a mozipénztár előt­ti sorban állásra, az autópar- kolásra, arra, hogy pontos időben, filmkezdésre érkez­zenek a moziba!” Barabás Tamás Somogyi Néplap Három éve indult útjára a Magyarország az én hazám elnevezésű pályázat, amely a középiskolákban az egyik legnépszerűbb versenysoro­zattá vált. A játék több te­rületi vetélkedője után a ka­posvári 503. Sz. Ipari Szak­munkásképző Intézetben foly­tatódott. A tudását bizonyító diáksereg Baranya, Tolna és Somogy harminc csapatát al­kotta. önfeledten küzdöttek egymással, számot adva iro­dalmi, történelmi, földrajzi ismereteikről. A téma ezúttal a főváros és a Dunakanyar volt. A ver­seny megkezdése előtt város­nézésre indultak a diákok. Az intézetben ezalatt sorso­láson döntöttek a négy ve­télkedő helyszínre kerülésé­ért. Sótonyi Sándornak, a Somogy Megyei Tanács mű­velődési osztálya vezetőjének megnyitója után rögtön el­kezdődött a játék. A délelőtti verseny tétje a délutáni szu­perdöntőbe kerülés volt. A zárt hélyszínekre még újság­író sem tudott bejutni, de az intézet technikusai gondos­kodtak arról, hogy a kísérők és a szép számú nézősereg is láthassa a versengést: videu- láncot építettek ki. Meg is volt az értelme, mert a délutáni vetélkedőre négy somogyi csapat is be­jutott, s az már a házigaz­dák külön fegyverténye, hogy ebből három az 503-as szak­munkásképzőt képviselte. A versenyen a lexikális tudást firtató kérdések mel­lett sok játékos feladatot kap­tak à résztvevők. Zenei anya­got, képeket, műemlékeket kellett azonosítani. A fővá­ros nevezetességeit megle­pően jól ismerték fel a ba­ranyai, a tolnai, a somogyi gyerekek. Az ötös és hatos csapat ve­zette végig a mezőnyt, fej­fej mellett haladva adta meg a válaszokat. Az utolsó for­duló döntött csak a pécsi szakmunkásképző javára. Két csapat jut az április 18-i bu­dapesti döntőbe, ezért a ka­posvári 503-as szakmunkás- képző csapata is utazhat. Dunántúli napló Száztizenöt szakmában ké­szítik ma fel a baranyai szak­munkástanulókat arra, hogy majdan belépjenek a terme­lésbe. Az ő szakmai, emberi felkészítésükről tanácskozott az MSZMP Középfokú Okta­tási Intézményeinek pártbi­zottsága, a szakmunkáskép­zők, a vállalatok illetékesei­nek részvételével. A pártbi­zottság nevelési munkabizott­sága jelentést készített az ipari szakmunkásképzők, va­lamint a vállalatok együtt­működésének tapasztalatai­ról. Ennek vitájáról ragadunk most ki néhány fontosabb kérdést. Blesz József, az 500. Sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatója például el­mondta, hogy a vállalatokkal, így a Sopiana Gépgyárral való kapcsolataik révén ja­vult a gyakorlati oktatásuk. A gépi forgácsolást például 300 tanuló sajátíthatja el a nagyüzem biztosította körül­mények között. Az intézet tizenhárom éve átadott tan­műhelye viszont magán vi­seli a hazai tanműhelyek minden gondját-baját. Gépei elhasználódtak, elavultak, megújításukra sem a fenn­tartó, sem az iskola nem ké­pes. A PANNON VOLÁN üzemigazgatója, Pazsitka Emil elmondta, hogy az utánpótlás érdekében a legkorszerűbb műszereket vették meg a tanműhely számára, a leg­jobb szakoktatókat állítják a gyerekek mellé, akikkel igye­keznek megszerettetni a szak­mát, az üzemet, hiszen szük­ségük van a szakmunkások­ra. Ezt a kényszert azonban a vállalatok többsége mintha nem érzékelné igazán — de- xrül ki a hozzászólásokból. A 'vállalatok bejelentik igé­nyüket a beiskolázási keret­számokra, de mai helyzetük inkább a termelésre, mint­sem az utánpótlás nevelésére irányítja figyelmüket. Java­solták a hozzászólók, hogy a szakmunkásképzési alapot az iskola és a vállalat közösen ütemezze, s használja fel — mint ahogy van is már erre példa. A kultúrált, fegyel­mezett munkát is a szakmun­kásképzés keretében kell és lehet elsajátítani. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A magyarországi németség „kötőanyagait”, tradícióit, történelmét mutatja be az a kiállítás, amely a Székesfe­hérvári Barátság Házában nyílt meg a német nemzeti­ségi hónap keretében. A né­metség betelepítésének tör­ténetével, tárgyi és szellemi kultúrájával ismerkedhetünk meg a Tatai Német Nemze­tiségi Múzeum segítségével, amely 1983 óta működik, és vállalja magára e nemzeti­ség etnikai folyamatainak be­mutatását, emlékeinek gyűj­tését, őrzését. A németség döntő több­sége a XVIII. századi telepí­tések során került hazánkba a török uralom alatt végbe­ment nagyarányú elnéptele­nedés nyomán. Az új lakók több évre szóló adó- és szol­gálatmentességet kaptak, se­gítséget házuk felépítéséhez. Papjaik, elöljáróik németek voltak. Az újkori telepítések kel együtt lélekszámúk, a legfrissebb becslés szerint közelíti a negyedmilliót. Eny- nyien leltek hajlékot, hazát, ennyien illeszkedtek be az or­szág gazdasági és társadalmi rendszerébe, s lettek ennek integráns részei. Hagyomá­nyaikkal, tudásukkal gazda­gítottak bennünket, s ők is sokat tanultak tőlünk. Ily módon olyan sajátságos kul­túrát hoztak létre, amelynek, mind az együttélő népektől adaptált kulturális javak, mind a megőrzött etnikai sajátosságok szerves részét képezik. Nemcsak parasztgazdasá­gaik voltak racionálisak, nagy teherbírásúak, az ipar­ban is élen jártak. Az ipa­rosok létszáma a XVIII— XIX. században a magyar­lakta községekben és váro­sokban is német volt. Nem­csak a könnyebb iparban, mint a kékfestés, olyan ne­hézben is, mint a bányászat, számíthatunk rájuk. A bá­nyászkodás kezdeti korsza­kának szakemberigénye újabb német bevándorlást indított el. Együttélésünkből sok kí­nok és gyötrelmek is fakad­tak. Erről a magyarországi német népköltészeti gyűjte­mények címe is árulkodik: Vadalma, vadalma, magva de keserű ... Ma már emelt fővel néz­hetünk egymás szemébe és egy olyan fundamentumról, amelyhez ki-ki hozzáadta a maga erejét, szorgalmát, hi­tét, tudását, népe tradíció­ját, kultúráját. A gazdasági­tag nehezebb időkben még erősebben kell egymásba ka­paszkodnunk. A sajátossá­gokat tudatosító, azokat to­vább fejlesztő új, minőségi folyamatokkal gazdagítani egymást, s gyarapítani a kö­zös hazát. PETŐFI NÉPE Konferencián vitatták meg nemrégiben Kecskeméten az egészségügyi szakemberek a szív- és érrendszeri betegsé­gek megelőzésének lehetősé­geit, teendőit. A rizikófakto­rok egyik legveszélyesebbi- kéről, a helytelen táplálkozás egészségkárosító hatásairól, és a korszerű étkezési szo­kások 'kialakításának főbb •tennivalóiról dr. Zajkás Gá­bor, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi In­tézet munkatársa tartott elő­adást. Közismert, hogv a 35—55 év .közötti felnőttek „halálo­zási listáján” Európában az elsők között állunk. Ezen belül a korosztályba tartozó — tehát legaktívabb életsza­kaszukban elhalálozó — ma­gyar férfiak száma jóval ma­gasabb, mint a környező or­szágokban. Az okok között előkelő helyen szerepelnek az elhízással kapcsolatos be­tegségek. A szív- és érrend­szeri működés kóros elvál­tozásai is jórészt erre vezet­hetők vissza. Tudományosan igazolt tény, hogy aki tartó­san öt-tízszázalékos — tehát viszonylag csekély — test- súlytöbhlettel rendelkezik, nagy valószínűséggel rövi- debb ideig él, mintha ideális súlyát tartaná. Ma a lakos­ságnak csaknem a fele ebbe a csoportba tartozik. Többet eszünk, mint kel­lene. Pontosabban : lényege­sen nagyobb energiát ve­szünk fel az elfogyasztott élelmiszerekkel, mint ameny- nyi — a végzett munkától, genetikai adottságoktól füg­gően — az ideális testsúly fenntartásához szükséges lenne. Mi, magyarok, elősze­retettel fogyasztunk _ olyan élelmiszereket, amelyek je­lentősen felemelik a vérzsi­radék, a koleszterin szint­jét. Innen már csak egy lé­pés vezet a legsúlyosabb szív- és érrendszeri betegsé­gekig, érszűkület, meszese- dés, infarktus, agyvérzés. Első számú közellensé­günk a zsír. De nem mind­egyik fajtája. Leegyszerűsít­ve: amekkora kárt okoznak az állati eredetű zsírok, annyira hasznosak a növényi zsiradékok. Utóbbiak ugyan­is kifejezetten csökkentik a vér koleszterintartalmát. De a tengeri halak — különösen a makréla — olajában is vannak olyan anyagok, ame­lyek ugyancsak kedvező ha­tást fejtenek ki. A „tiltott gyümölcsök” kö­zé tartozik még a cukor és a só. Ezekből hazánkban az optimálisnál szintén jóval magasabb a fogyasztás. Ami a legnagyobb baj : gyerekcipőben topog nálunk az egészséges táplálkozás propagandája, a rossz étke­zési szokások így nemzedék­ről nemzedékre öröklődnek. Nagyon jól felépített, tartós •mozgalomra lenne szükség a felvilágosításhoz, amely meg­értetné az emberekkel, hogy életükben az egészségük a legfőbb — közvetve tulaj­donképpen anyagiakra is át­váltható — érték. Kovács Tamás: Ady társasága Xantus Gyula: Európa a bikával Cseh Gábor: Csatári tél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents