Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-11 / 59. szám
1986. március 11. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pályázati felhívás As Ifjúsági Jegyzetet írta, valamint az oldalt szerkesztette: Szűcs László János. Mi vagyunk a FÓKUSZ (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A címben írt fantázianév a KISZ Tolna Megyei Bizottsága legfiatalabb intézményét, az Agitációs és Propaganda Központot fedi. Olyasvalamivel foglalkozunk, amely új az ifjúsági mozgalomban : vezetőképzésünk koordinálásával, módszertani és tartalmi munkájának irányításával, valamint a KISZ közművelődési tevékenységéből adódó feladatok segítésével és szervezésével. Ezeken felül házon belül rendezvényeinMcel is szeretnénk valami újat adni a megyeszékhely szabadidős lehetőségeihez. Feladatunk az agitációs és propagandamunkában elsőként a politikai képzés, a tömegpolitikai rendezvények előkészítése valamint lebonyolítása. Ránk várnak speciális tanfolyamok, továbbá fórumsorozatok, propagandista konferenciák valamint módszer- vásárok házunkon belüli megszervezése is. Tavasztól már hirdetünk is programúikat. Két megyei nagy rendezvény mellett készülünk már a nyári táborokra és igyekszünk színesíteni a diákok nyári program kínálatát is. Kovács Ferenc intézményvezető Történelmi eseményjáték a Béla téren » Közösségi üggyé vált Szekszárdon Szombaton délelőtt 10 órakor Izgalmas vállalkozásról adtunk hírt az elmúlt héten. Történelmi eseményjáték megrendezésére vállalkozott egy kis csoport, a KISZ városi bizottsága felkérésére, aminek sikere nagyrészt attól függ, hogy mennyire tudják bevonni a nézőket, mozgósítani, összetoborozni a helyieket. Dránovits Istvánt, a rendezőt kérdeztük meg arról, hogy állnak az előkészületek. — Egy hónappal ezelőtt készült el a forgatókönyv, Szo- kolay Zoltán munkája, szerkesztése nyomán eredeti dokumentumok, források alapján. Jól haladunk a munkával, sőt, meglepődtem a legutóbbi szövegösszeolvasó próbán a főiskolások felkészültségén. Sok múlik rajtuk, és természetesen a megyeszékhely lakosságán is. Ez ugyanis amatőr szereplőkkel megrendezett közösségi játék, ami folyamat jellegű és a nézőtől is aktivitást feltételez. — Hogyan tudják megoldani, hogy a befogadók egyben résztvevőkké is vállja- nak? Nagyon erős érzelmi hatással, fény- és hangeffektusokkal, tánccal, zenével, a látvánnyal lehet „elmozdítani” a nézőket. Ehhez persze, megfelelő létszámú érdeklődő szükséges, legalább 2000 emberre számítunk. Március 15-e olyannyira beépült nemzet- és történelemtudatunkba, hogy az eseményeket valamennyien ismerjük, így a darabban is mindenki tudja majd előre, hogy mi következik. — Ez azt jelenti, hogy teljesen hiteles dokumentumjátékról van szó? — Tömöritett az anyag, a leglényegesebb elemek azonban őrzik a történelmi hitelességet. Március 15-e eseményeitől a szabadságharc bukásáig kísérjük végig a történéseket, így eleve nem törekedhetünk teljes korhűségre. — Hallhatnánk a szerep- osztást? — Petőfi alakját Szokolay Zoltán, Kossuthot Kocsis Antal személyesíti meg, mind- keten a tanítóképző főiskola tanárai. Táncsics Kiss Pál István, a művelődési ház igazgatója, Jókai pedig Papp Győző munkatárs lesz. Rajtuk kívül szerepelnek még a versmondó műhely tagjai, a főiskola, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakiskola diákjai. Nagy segítséget kapok még Jánosi Györgytől, a főiskola tanárától a szervezésben, rendezésben. — Így tehát egy nagyméretű városi összefogásról beszélhetünk? — Pontosan. Nem gondoltam, hogy ennyire mozgósítani lehet a helyieket. Vállalatok, üzemek, intézmények ajánlották fel segítségüket a legkülönfélébb dolgokban. Fellép például a Bartina táncegyüttes is a darabban. Egyszóval közösségi üggyé vált ez az ünneplés, és azt hiszem, ez a legfontosabb. — Elmoshatja-e az eső, a rossz idő a darabot? — Semmiképpen. Itt nem befolyásolhat az időjárás, a forradalmat, szabadságharcot sem napsütésben vívták meg... — takács — Koncz Zsuzsa rózsa I A 28-as számú öltöző előtt hosszú sor álldogál. Lemezeket, kazettákat, fényképeket szorongató kezek. Valaki — szemmel láthatóan boldogan — elrohan mellettem, magához ölelve a dedikált fotót. Csak egyenként lehet bemenni — fontoskodnak a „beavatottak”. És ... állítólag ... nagyon siet a művésznő. („Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem.” E bevezető dal elhangzása után felcsattan a taps. A színpadon a piros, sárga és fehér színű reflektorfények kereszttüzében egy hosszú hajú, törékeny termetű énekesnő mély meghajlással köszöni az ünneplést.) — Csak néhány kérdést tennék fel... Előre szabadkozom, de a folytatás megnyugtató módon, rendkívül kedves. — Nem tudom, mikor jártam első ízben Szekszárdon, mindenesetre ez a művelődési ház akkor még nem is létezett. Sokszor voltam már itt... (Szeretettel üdvözlök mindenkit, jó estét, szevasztok” — majd fürkésző tekintettel, némi hatásszünet után, halk hangon — „Csókolom .. Derültség a nézőtéren.) — Amiről énekelek, az úgy gondolom, nem kötődik életkorhoz. Olyan gondok ezek, amelyek mindenkit érdekelnek és érintenek. Korhatár nélkül... (Szeretném megköszönni a jelenlévőknek azt, hogy szavazataikkal hozzásegítettek az év énekesnője cím elnyeréséhez. — Tapsvihar.) — Hogy milyen stílusban sorolom dalaimat? Nem tudom, nem vagyok ideológus. „Csak nehogy boszorkány legyek a képen .. — Majd látva tanácstalanságomat: — Talán énekelt gondolatoknak nevezném... (Lassan sötétségbe borul a színházterem, csak egy reflektor von sápadt fénykort a pódiumra. Felcsendül József Attila ismert versének megzenésített változata: „Kertész leszek, fát nevelek ...” A hang tisztán szárnyal. Nincs füstköd, nincsenek csillogóvillogó ruhaköltemények, helyette sokkal inkább a már szinte keresett egyszerűség a jellemző.) A kérdésre rövid, de sokatmondó a válasz: — Ilyen vagyok... Mást nem tudok mondani. („A Kárpátiék lánya ma kint él Amerikában, van két fia és New Jerseyben háza..." A sorok elgondolkodtatóak. A jelenről szólnak, de a múltat idézik. A Urai betétnek nagy sikere van, nem akar szűnni a hosszan tartó tetszésnyilvánítás.) — Tavasszal amerikai turnén veszünk részt, az USA számos nagyvárosában lépünk fel. Kíváncsi vagyok, mi változott ebben az országban 10 év után, és az is érdekel, hogy én mennyit változtam. Igen, magyarul énekelek, és a Kárpátiék lánya is elhangzik, természetesen. (Ütemes vastaps és vissza- vissza kiáltások. A közönség ráadást követel. Igen... itt vannak, visszajöttek. A műsor vendége, Bródy János szólal meg. Mindenki sejti, mi következik. — Azt hiszem, még egy dalt el szeretnénk énekelni. Es felhangzik: „Ha én rózsa volnék ...’’) — Hiszek az igazságokban, A korok, korszakok változnak, de léteznek megdönthetetlen értékek, amelyek az emberiség közös kincsei. Ezek nem változnak sohasem, ez számomra vitathatatlan ... (Egészen közel jön az első sorokhoz. Elcsendesedik a nézőtér. A kérés mikrofon nélkül is hallható. — Próbáljuk meg együtt! Talán még emlékszünk mindany- nyian... O, hogyne. Ezt nem lehet elfelejteni. Már szól is a kórus: „El ne hidd, hogy megváltozunk vezényszóra, el ne hidd, hogy hallgattunk a hazug szóra... És ez az utolsó dal, a Sárga rózsa.) — Abban is hiszek, hogy az embereknek itt és most szükségük van arra, amit én elmondok, illetve elénekelek. Szekszárd, 1986. március 6. Koncz Zsuzsa a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ színháztermében, teltházas előadáson lépett fel. SZERI ÁRPÁD Fotó: RITTER Ifjúsági jegyzet A sültgalambokat már mind megették Sohasem voltam nagy barátja' a minden másodpercére megtervezett, és éppen ezért legtöbbnyire unalmasra és izgalom nélkülire sikeredett taggyűlésnek. Mert, amikor ilyeneken vettem részt, akkor mindig kénytelen voltam tapasztalni, hogy a taggyűlésből éppen a kollektív együttmunkálkodás hiányzik. Ilyenkor nem a vitakészség, nem a hév, az érvek és az ellenérvek csatája a főszereplő, hanem az IDŐ. Többször megfigyeltem, hogy ilyen taggyűléseken veszik a levezető elnök huszonhárom körös tisztelete után kezükbe a résztvevők a golyóstollat. No, még véletlenül sem azért, hogy jegyzeteljenek, csupán azért, hogy buzgalmukat távolról imitálóan, mindenféle együttesneveket, rombuszokat, oktaédereket meg keljfel- jancsikat firkáljanak. E taggyűléseket az jellemzi, hogy minden menetrend- szerű tárgyilagossággal zajlik. Nyoma sincs benne a fiatalos hévnek, a meggondolatlan, de észretérithető ötletnek, vagy a logikai melléfogásoknak. Az előadó lecelebrálja a maga NAPIRENDI PONTJÁT, néhányon kötelező jelleggel hozzá is szólnak, de magáról a LÉNYÉGRŐL tartalmilag vajmi kevés szó esik. Magam sokkal jobban szeretem az olyan kerekasztal- taggyűléseket. Különösen most. Amikor IGENCSAK VAN MIT a KlSZ-korosztálynak megeszélnie. Van miért és miről érvelnie, vitatkoznia, kötözködnie, támadnia, és megszámlálhatatlan beváltatlan ígéretéért önvádat is érezni. Közeleg a KlSZ-kongresszus. A címben azt írtam, hogy a sültgalambokat már mind megették. Sok KISZ-es apparátusbéli fiatal, státusa folytán elfogyasztotta már a maga sültgalambját. Megint mások a tényleges munka helyett a galambvárás hónapjaival-éveivel töltötték el eddig az idejüket, ók is, és sok-sok KISZ-tag is. Ennek az ideje már végérvényesen lejárt. Meggyőződésem, hogy a saját hibát és a társadalmi akadályok ellentmondásait kritikus módon feltáró, a mozgalmi érdeket és értéket megújító és kezdeményező EGYENI és KOLLEKTÍV munkára van szükség a kongresszusra való felkészülésben. De utána is. Azt is nagyon fontosnak tartom. Mert roppant nagy a TET. A megújhodás, a megerősödés, a jogos mellett a KISZ-t jogtalanul és méltánytalanul ért támadások feloldása. Ennek fontosságát pedig minden tagnak éreznie kell. Nyíltan, őszintén, mindenféle tiszteletkörökre, pozíciókra és a középkorra való kacsintgatás nélkül. Környezetvédelmi vetélkedő Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal nemrégiben hirdette meg a középiskolások részére a Csak egy Földünk van című környezet- és természet- védelmi vetélkedőt. Megyénkből három közép- iskolás csapat indult. A benevezéskor környezetvédelmi témájú dolgozatot kellett írni a csapatoknak, mely egyben a versenyen való részvételi jogöt is biztosi- totta. A területi: Dél-dunántúli (Baranya—Somogy—Tolna) vetélkedőn Tolna megyéből a következő 3 fős csapatok vettek részt: Tamási Béri Balogh Adám Gimnázium, Dunaföldvári Magyar László Gimnázium és a Bonyhádi 504. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet. Csapataink nagyon eredményesen szerepeltek. A.tamási csapat (Barabás Emese, Vörös Andrea, Sándor Andrea) az első helyezést érte el és az országos döntőben való részvétel jogát nyerte el. Ismét Petőfi-emléktűra (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Borjád Tolna megye irodalmi emlékhelyei közül a legkevésbé látogatott. A megye egyik aprócska települése, Kölesdtől 5 km-re, a sár- szentlőrinci úton található. Irodalmi hírességét Petőfi Sándornak (köszönheti, aki 2 hetet vendégeskedett a Sass családnál, István fiuk barátjaként, akivel a sár- szentlőrdnci iskolában ismerkedett meg. Több mint egy évtizede már, hogy a KISZ Tolna Megyei Bizottsága nemzeti ünnepünkön a Petőfi-emléktú- rával tesz tiszteletet nagy forradalmár költőnk emlékének. Ezen a hét végén, március 15-én, hagyományosan ismét Borjádna várjuk a túrázókat, elsősorban az általános és középiskolásokat. Szombaton 11 óra a beérkezés ideje Borjádon, a Sass kúriához, amelyet Petőfi-em- lékházzá alakítottak át. Tizenegy órától a program a következő: ’48-ias dalok, Pe- tőfi-versek mondása, emlékbeszéd, majd koszorúzás az emlékház falánál. Minden résztvevő az emléktúra emblémájával ellátott bőrplakettet és öntapadós matricát kap. VIDA MIHÁLY KISZ MB munkatársa
