Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

1986. március 10. TOLNA isfÉPÜJSÀG 5 m Teke NB I. Vereség Sopronban Soproni SFAC—Dombóvá­ri Spartacus 6:2 (5215:4872). A bajnokság második helye- ' zettjének otthonában a Spar­tacus gárdája kezdett job­ban, és az első játékrész be­fejeztével a vendég dombó­vári együttes 37 fás vezetést szerzett. A második fordu­lóban a Spartacus párosa erősen visszaesett, amit ügyesen használt ki a hazai csapat és eredményes gurí- tásaik révén 284 fa előnyt szerzett. A harmadik fordu­lóban csak az eredmény ala­kulása volt kérdéses, az utol­só páros végig nyílt küzdel­met vívott a soproniakkal, azonban a hazai csapat jobb játékával biztosan nyerte a találkozót. A Dombóvár pontszerzői: Mándli 874, Il­lés 848. Legközelebb márci­us 12-én, szerdán 10 órakor lép pályára a Spartacus csa­pata otthonában a Pápai Vasas ellen. Ma: ligaértekezlet A Tolna Megyei Kézilab­da Szövetség elnöksége ma délután 17 órakor tarja idei első ligaértekezletét Szek- szárdon, a megyei sporthi­vatal tanácstermében. Az 1986. évi megyebajnokság- ra nevezett csapatok képvi­selőinek a részvételével meg­vitatják a tavaszi évad za­vartalan lebonyolításával kapcsolatos feladatokat. El­készítik a bajnokság és a Magyar Népköztársasági Ku­pa megyei selejtezőjének sorsolását, egyúttal pedig véglegesítik a tavaszi fordu­lók mérkőzéseinek időrend­jét. A szövetség vezetői ér­tékelik a Téli Kupa terem­bajnokságot és kiosztják a díjakat. Beckenbauer sírni tudna... Megtörtén vette tudomá­sul Franz Beckenbauer, a nyugatnémet labdarúgó-vá­logatott csapatvezetője, hogy a szombati Bundesliga-fordu- lóban két újabb kulcsembe­re dőlt ki a sóiból. Az első­számú góllövő, a brémai Völler és a Mönchenglad- bach kiváló középpályása, Rahn már korábban súlyo­san megsérült, most a mün­cheni hátvéd Augenthaler és a Köln csatára, Littbars- ki iratkozott fel a betegek közé. — Sírni tudnék... — je­lentette ki az újabb sérülé­sek hallatán Beckenbauer. — Szinte nem telik el olyan nap, hogy valamilyen csa­pás ne érne. Pedig nagyon szerettem volna legjobb vá­logatottunkat játszatni szer­dán a brazilok ellen. Beckenbauer szombaton még égy kísérletet tett, hogy visszacsábítsa a válogatottba a Barcelonában szereplő Schustert. — Telefonon beszéltem Bernddel, akire nagyon nagy szükségünk lenne Me­xikóban — számolt be a csapatvezető kísérletéről. — Sajnos nem kaptam egyér­telmű választ, Schuster egyelőre vonakodik. Min­denesetre abban maradtunk: ha döntött, feltétlenül szól nekem. Kosárlabda NB I. Göröngyös öt vizet a „felsöházba” Magyar Ifjúság Kupa Huszonhat csapat reménykedik Szekszárdi Dózsa—OSC 73-50 (37-25). Szekszárd, 200 néző. V.: Varga X, Péter. Szekszárd: Varga (22), Smol- czerné (10), Pártos (13), Christián (13), Felszegi (2). Csere: Vékony (4), Bernáth (1), Krak (2), Tamás (—), Szabó (6). Edző: Vertetics Ist­ván. OSC: Scheuring (2), Szuchy (13), Kosa (16), Kova- lik (8), Gábor (4). Csere: Tóth (7), Szalai (—), Beliczay (—), Fülöp (—). Edző: Tóth Andor. Kosa akcióból dobott kosarára Pártos büntetőből, Christián pedig egy palánk alatt lepattanó labda meg­szerzése után válaszolt. A második perc végén Varga érte el az első hárompontos találatot: 6-2. Továbbra is a Dózsa irányított, az OSC hosszú indításait megszerez­ve kontrákból 12-4-re növel­te előnyét a 6. perc végén. Ezután megtorpantak a ha­zaiak, személyi hibák és há­rom kihagyott ziccer után máris 12-8. A félidő derekán 16-12 volt az állás, csak a küzdelem dominált, s ■mivel a folytatás is kapkodást ho­zott, a 14. percben 22-14-nél Vertetics időt kért. Feltűnően nagy hibaszázalékkal dobott — még a büntetőket is — mindkét csapat. A hajrá utol­só három percében jobbára csak büntetőből volt eredmé­nyes a Dózsa. Egyfajta kriti­kája a látottaknak, hogy így is 12 pontos előnyre tettek szert az akciószegény első já­tékrészben. Varga és Szabó, kosarai ve­zették be a második játék­részt: 41-25. Rohanás, előké­szítetlen dobások, de a küz­deniakarást nem érhette pa­nasz. Pártos hárompontossal is kirukkolt, a 26. perc elején 20 pontra nőtt az előny: 49-29. Két kisebb sérülés után a 32. percben 59-34-ne módo­sult az állás. Eldőlt a talál­kozó a fővárosiak időkéré­se utáni folytatásban Bernáth kipontozódott. A vendégeknél egy perccel később Scheuring követte, neki is összegyűlt az ötödik személyije. Felszaba­dultabbá vált a hazaiak csa­patjátéka, 23-25 ponttal ve­zettek. Igaz, a védekezésre is kevesebb gondot fordítottak. Nem játszott igazán jól a Dózsa együttese, de ezen a ta­lálkozón így is magabiztos győzelmet aratott. TFSE—Szekszárdi Dózsa 48-46 (20-22). TF-terem, 50 néző. V.: Szilvássy, Major Gy. TFSE: Konrády (6), Leiner (6), Talán (16), Besenyői (8), Hesser (—). Csere: Bata (12), Jankovits (—). Edző: Killik László és Pálinkás József. Szekszárd: Varga (23), Chris­tián (9), Smolczerné (2), Pár­tos (6), Tamás (3). Csere: Ber­náth (2), Prak (—), Szabó (1), Felszegi (—). Edző: Ver­tetics István. Páksnál „le­robbant” a szekszárdiak autó­busza, így a késve kezdődő mérkőzésre autóstoppal ér­keztek a lila-fehér játékosok. Jól indult a találkozó, az 5. percre 9 pontot gyűjtöttek a dózsások, a főiskolások csak két hárompontossal tudtak válaszolni. Ezután tíz percen keresztül nem találtak be a gyűrűbe a szekszárdi lányok, de mivel keményen és ered­ményesen védekeztek, a ha­zaiaknak csak négy ponttal sikerült elhúzniuk. Varga tá­volról betalált, s végre a zic­cereket is sikerült értékesíte­ni. Ezzel a 19. percben már 21-17 dózsás vezetést muta­tott az eredményjelző. A második félidő eleje a főiskolásoknak sikerült job­ban, A 29. percben 36-31-es előnyre tettek szert. Vertetics edző időkérése használt: a jó védekezés mellett egyre több­ször sikerült megjátszani Vargát, akit csak a sorozatos szabálytalansággal tudtak megakadályozni a pontszer­zésben. A 35. perében 44-42- re a Dózsa vette át a veze­tést, felcsillant a meglepetés reménye. Az utolsó öt perc­ben két TF-es játékos kipon­tozódott, mindkét együttes rendkívül idegesen, de teljes erőbedobással harcolt. Végül a kimaradt ziccerek csatájá­ban a hazaiaknak sikerült a számukra létfontosságú mér­kőzésen — a negatív kosár­csúcsot eredményező — győ­zelmet kierőszakolniuk. MAFC—Dombóvári VMSE 86-79 (47-37). Budapest, 100 néző. V.: Gergely, Ritter. MAFC: Kókai (14), Pollard (17), Gál (16), Mokos (15), Noriss (22). Csere: Simon (2), Gergely (—). Edző: Újhe­lyi Gábor. DVMSE : Gálosi (8), Czimbalek (10), Acs (12), Chudeusz (27), Lovász (13). Csere: Bálind (3), Tamási (—), Jászberényi (6). Edző: Gróf Attila. Nem a legerő­sebb összetételben lépett pá­lyára a MAFC otthonában sem a DVMSE. Családi okok miatt a dombóváriak legna­gyobb tudású játékosa Mied- zik hiányzott, helyét a sérü­lésből éppencsak felépült Jászberényi foglalta el. Gálo­si kosarával indult a mérkő­zés, majd Mokos triplája kö­vetkezett. Lendületbe jött a MAFC és a 4. percben 11-4- re vezetett. Ekkor Gróf edző időt kért, ami használt és a 8. percben 17-17-re egyenlí­tettek a vendégek. A továb­biakban a műegyetemisták egyik amerikai „idegenlégió­sának”, Norissnak a percei következtek. A jelentős MAFC-előnyt Lovász és Czimbalek kosaraival sike­rült csökkenteni. A félidő hajrájában a hazaiaknak bün­tetőkből sikerült megnyugta­tó előnyhöz jutni. Szünet után ismét a fővá­rosiak kezdtek jobban és a 27. percben 65-50-re módosí­tották az állást. Ezt követően a dombóvári csapat csoport- mérkőzéseinek sikersorozatá­ra jellemző módon védeke­zett, 4 perc leforgása alatt tíz pontot szereztek, míg az el­lenfél nem jutott kosárhoz. A 31. percben már 65-60-ra felzárkóztak. A siker titka: Acs jól semlegesítette No- risst, ugyanakkor a kitűnő védőmunkában oroszlánrészt vállalt Bálind. Két perccel a befejezés előtt szorosabb le­hetett volna az állás, de a já­tékvezetők a Chudeusz elleni szabálytalanságokat nem ítél­ték meg a dombóváriak ja­vára. Az utolsó percekben a fővárosiak magabiztosan tar­tották 7 pontos előnyüket. A tartalékosán kiálló Dom­bóvár végig egyenrangú ellenfele volt a tavalyi ezüst­érmesnek, időnkénti erőtel­jes, gyors játékával már ré­gi önmagát idézte. Kitűnt: Noriss, Mokos, Gál, illetve Ács, Chudeusz, Lovász, Bá­lind. Országszerte közeleg a mexikói világbajnokságra való kijutás lehetőségét ma­gában hordozó Magyar If­júsági Kupa országos női és férfi kispályás labdarúgó- torna megyei döntőinek idő­pontja. Megyénkben március 22—23-án lép pályára a négy csoportba sorsolt 16 női, egy héttel később pedig — szin­tén szombaton és vasárnap — a két ötös csoportba be­sorolást nyert tíz férficsa­pat. A nőiknél a sorsolás után a következő csoportbe­osztás alakult ki: „A” cso­port : Paks, Bőrdíszmű (Szekszárd), Alsónána, Béri Balogh Adám Gimnázium (Tamási). „B” csoport: Fó­kusz (Szekszárd), Kiéhezett (Főiskola), Atomerőmű, Re- göly. „C” csoport: Húsos (Szekszárd), Esperemosló (Paks), Linda (Dunaszént- györgy), Kajdacs. „D” cso­port: VGV (Szekszárd), BONY—KS (Bonyhád), 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző (Szekszárd), Gyönk. Március 22-én játsszák le a csoportökon belüli 'kör­mérkőzéseket, majd másinap az első és második helyezet­tek irányított párosításával folytatódik a küzdelem, amelynek érdekessége, hogy a vesztes nem búcsúzik el a további küzdelmektől, hanem a vigaszágra kerülve még bejuthat a mindent eldöntő hármas döntőbe, ahol kör­Vasárnap a kora délutá­ni órákban hazaétkezett Svájcból a 11. férfi kézilab­da-világbajnokságon ezüst­érmet szerzett magyar válo­gatott. A jugoszlávok ellen elvesztett döntő miatt kissé borongás volt a játékosok hangulata, ám a Ferihegyi repülőtéren már mindenki csak a szépre emlékezett. Szinte megható volt, hogy milyen nagy számban se­reglettek ki a szurkolók a zürichi „hősök” fogadására. Zúgott a „Szép volt, fiúk”, mindenfelé nemzetiszínű A világ MADRID Szombaton bonyolították le a spanyol labdarúgó-bajnok­ság szuperrangadóját, a Real Madrid—Barcelona találko­zót. A 110 ezer néző előtt le­játszott mérkőzésen az első félidőben nem esett gól. A második játékrész elején, az 51. percben a tavalyi bajnok Barcelona Amarilla révén szerzett vezetést. A fővárosi­ak azonban 20 perc alatt há­romszor találtak a hálóba: Maceda, Valdano és Butra­mérkőzésekkel döntik el a végső helyezések sorsát. A férfiaknál valamivel egyszerűbb a helyzet. íme a mezőny: „A” csoport: Ama­tőr SC (Tolna), Kocsola, Té­véi, Atomerőmű, Hangulat (Szekszárd). „B” csoport: Láng Gépgyár (Dombóvár), Dankó SE (Szekszárd), Ta­mási, LAKISZ (Paks), Ga­bona (Szekszárd). Két-két csapat jut a másnapi dön­tőbe, ahová viszik az egy­más elleni eredményüket. A küzdelmek nőknél és férfiaknál egyaránt mind­két nápon 9 órától kezdőd­nek a fentebb már megje­lölt napokon a szekszárdi városi sporttelep salakos pályáin. A megyei döntő résztvevői nem erősíthetnek, csak azok a játékosak lép­hetnek pályára, akik a neve­zési lapon szerepelnek. A versenyszabályok betartását a személyi igazolványok el­kérésével szigorúan ellenőr­zik. Hiába, nem túlzás azt mondani a mexikói VB-re való kijutás a tét, ahová az országos döntő első helye­zettjei jutnak el. Persze, már a megyei döntő dobo­gós helyezettjei értékes dí­jakat kapnak. Azaz vásárlá­si utalványt és labdát, ez utóbbival egyébként a ne­gyedik helyezetteket is meg­ajándékozzák. A megyénket az országos döntőn képviselő győztesek jutalma még egy emblémázott póló. zászlók lengtek, transzpa­rensek éltették a magyar férfi kézilabdázás történeté­ben páratlan bravúr kiví­vóit. A VB rendezői elkészí­tették a részletes góllövőlis­tát, amelyen Kovács Péter 45 találatával a 4. helyet foglalja el a dél-koreai Kang (67), a kubai Duranona (50) és a svéd Jiilsen (47) mögött. A VB-n összesen 2 388 gól esett, ez 44,2-es mérkőzé­senkénti átlagnak felel meg. sportja gueno bizonyult eredményes­nek. TOULON A brit Forma—1-es „is­tállófőnök”, Frank Williams Toulon közelében az ország­úton balesetet szenvedett. Egy kanyarban elvesztette ural­mát gépkocsija fölött, autója több bukfenc után egy né­hány méterrel az út szintje alatt fekvő szántóföldre zu­hant. Williams-et súlyos sé­rülésekkel egy helyi kórház­ba szállították. Itthon az „ezüstcsapat” A Forma—I. történetéből (2 ) Fangio és Ascari először 1951 Az új versenyévad úgy folytatódott, ahogy az előző abbamaradt, az Alfa Rómeók fölényének jegyében. Svájc­ban, Bernben, rajtolt először a mezőny, kellemetlen, esős időben, s ezért több kicsú­szás és megpördülés volt. Amit akkor még nem lehe­tett tudni, s ami külön sport­történeti érdekessége lett en­nek a futamnak, itt mutat­kozott be a Forma—1 egyik későbbi sztárja, Stirling Moss. Am akkor nemigen tö­rődtek azzal a fiatalember­rel, aki elveszítvén HWM- kocsijának szélvédőjét, az egész verseny alatt törül- gette szemüvegéről a vizet. A győzelmet az előző évi vi­lágbajnokság második he­lyezettje, az argentin Juan Manuel Fangio szerezte meg Alfa Rómeóval. Most nyol­cadik lett. Később a belgiumi Spaban az előző évi világbajnok. Farina kocsija előtt csapó­dott le először a kockás cél­bírói zászló, az ő Alfája mö­gött pedig egy Ferrari érke­zett be másodikként, Alberto Ascarival a kormányánál. A Francia Nagydíjat Reimsben futották, s Fangio nyert. Angliában, a silvers- tone-i versenyen csak máso­dik lett, Gonzalez Ferrariját nem sikerült maga mögé utasítania. Nürburgring volt a következő állomás, s megint második lett Fangio. Az élen Ascari végzett, akárcsak az Olasz Nagydíjon, Monzában, miközben Fangio feladásra kényszerült. Ezután már csak három ponttal vezetett az argentin, így kétesélyes volt a világbajnokság a be­fejező futam előtt. Ezt Bar­celonában futották. A Spa­nyol Nagydíjon Ascari Fer- rarija jött ki elsőként a rajt utáni kanyarból, s vezetett is az olasz fiú, ám sorozatos kerékcserékre kényszerült, s végül csak a negyedik helyre sikerült beautóznia. A győ­zelmet és ezzel a világbaj­noki címet Juan Manuel Fangio szerezte meg. Ascari második lett, az előző évi vi­lágbajnok, Farina negyedik. 1952 Új szabályt léptettek élet­be, 2000 köbcentiméteres kompresszor nélküli kocsik indulhattak. Az átállás nem jött jól az eddigi sikercsapat­nak, s az Alfa Romeo vissza­vonult a versenyzéstől. Egy másik olasz márka, a Ferrari viszont ettől kezdve számít igazán sikercsapatnak. Megint a svájci volt az idénynyitó verseny, s az élen két Ferrari végzett, Taruffi és Fischer ült a kormánynál. A Belga Nagydíjat ötvenezer néző tekintette meg a végig zuhogó esőben. Ascari Sil- verstone-ban is nyert, itt Taruffi volt a második, biz­tosítva a tűzpiros-kocsis már­kának a második helyet is. A Nürburgringben és Zandvoortban, a Holland Nagydíjon is Ascari és Farina volt az első két befutó, ám ezeken a versenyeken a har­madik helyezettek is ferrari- sok voltak; Fischer és Villo- resi. Sőt, Németországban még a negyedik, Taruffi is ennek a márkának verseny­zett. Monzában volt a finálé, az Olasz Nagydíjon. Már világ­bajnok volt Alberto Ascari és a Ferrari. A tifosik, a mindig forróvérű itáliai szur­kolók nagy ünnepre készül­tek, s ez be is következett, Ascari meggyőző fölénnyel nyerte a versenyt, s az első nyolc helyen öt Ferrari és három Maserati végzett. A féktelen ünneplést csak fo­kozta, hogy Bonetto, aki ké­sőbb ötödiknek futott be egy Maseratival, féltávnál pipára gyújtott, és így, pöfékelve futotta le a hátralévő körö­ket. Az idény érdekessége még — bár ez is csak később de­rült ki —, hogy ebben az év­ben jelentek meg a brit Cooper-kocsik a Forma—1 mezőnyében. Bristol-moto- rokkal versenyeztek, s bár nemigen szóltak bele az el­sőség kérdésébe, néhány ér­dekes helyezést szereztek, előrevetítve sok későbbi si­ker lehetőségét. A dicsőség azonban a jel­vényében sárga alapon feke­te ágaskodó lovat ábrázoló Ferrari csapaté lett. A győz­tes gép típusa Ferrari 500 volt, motorja 7500 fordulaton 185 lóerőt adott le. Varga (középen) 22 pontjával csapata legeredményesebb játékosának bizonyult

Next

/
Thumbnails
Contents