Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

1968. március 29. NÉPÚJSÁG 9 I LENGYELORSZÁG i-tengeri kőolaj- lelőhelyek A gdanski kikötőben manapság meg­szokott látvány a tengeri olajfúró torony. A tengeri fúrótornyot a Petrobaltic közös kőolajkutatási vállalat üzemelteti. A vállalatot tíz évvel ezelőtt alapította három állam, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió a Balti-tenger esetleges köolajkincsének feltárására és kiakná­zására. Mintha csak a kerek évfordulót kíván­ták volna méltóképpen megülni, a kuta­tások eredményre vezettek. Az úszó szi­get NDK-beli, lengyel és szovjet sze­mélyzete a közelmúltban a Kasub-part- vidéken fekvő Leba városától északi irányban 30 mérföldnyire kőolajra lelt a tengerfenéken. A felszínre hozott minták alapján megállapították, hogy az itteni kőolaj csaknem kénmentes, kiváló minőségű energiahordozó. Noha a lengyel tengeri övezetben tízegynéhány próbafúrást végeztek, s több ízben kőolaj- és földgáznyomokra, ilyen gazdag lelőhelyre eddig még egy­szer sem akadtak. Persze, nincs itt annyi olaj, mint mondjuk Kuwaitban vagy az Északi-tenger mélyén. Ekkora mennyi­ségekre eleve nem számítottak a kuta­tók, mert tudják, hogy a Balti-tenger talapzatának geológiai szerkezete kizárja az Északi-tengeréhez hasonlóan nagy olajtartalékok előfordulását. De az innen nyerhető energiahordozó is nagyon jelentős, hiszen kiegészíti a kutatásban társult országok olaj­készletét. A vállalat mintegy 700 dolgozót foglal­koztat. A tengeri fúrótornyot Hollandiá­ból vásárolta, a vontatóhajók lengyel hajógyárakban épültek. A próbafúrások viszonylag mélyek, elérik a 7000 métert is. A három üzemeltető állam meghatá­rozott mértékben részesül a kitermelt olajból. Az az ország, amelyiknek a fel­ségvizein felfedezték a kőolajat - konk­rét esetünkben ez most Lengyelország - a kitermelt kőolaj 50 százalékát kapja meg, a másik kettő 25-25 százalékban részesül a nyersanyagból. A lengyel zónában feltárt két lelőhely­ből aiechnika jelenlegi fejlettségi szint­jén körülbelül 6 millió tonna kőolajra és jelentős mennyiségű földgázra számíta­nak. A szakértők szerint a két lelőhelyen egyelőre a kőolajnak csak az egyhar- mada aknázható ki. Találtak olajat a szovjet parti övezet­ben is, ahol egyúttal kálisó-készletet is felfedeztek. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Építkezés a városközpontokban Az NDK lakásépítésében jelenleg jelentős változás figyelhető meg. Egyre inkább a városközpontokban építkez­nek. A meglévő épületek korszerűsíté­sére és a foghijak beépítése révén egész városrészek képe változik meg. 1983-ban még csupán az új lakások 9,9 százaléka épült a belvárosokban, addig 1985-ben ez az arány már 25 száza­lékra emelkedett, a következő években pedig több mint 50 százalékot ér majd el. 400 lakás ezer lakosra Miért ez a változás? Az 1971-ben elhatározott hosszú távú lakásépítési program minden erőt a lakáskörülmé­nyek megjavítására összpontosított, ezt a célt szolgálták az új építkezések, a lakóépületek korszerűsítésére és állo­mánymegóvása csakúgy, mint a közös­ségi intézmények létesítése. Az NDK alapvető szociálpolitikájának a célja: 1990-ig meg kell oldani a lakáskérdést, s egyben kedvező feltételeket teremteni a lakosság anyagi és kulturális életszín­vonalának emelésére. Ezt a célt az 1971 óta épített több mint 1,5 millió lakással és 832 ezer lakás korszerűsítésével megközelítették. Ma minden 1000 lakosra 400 lakás és átlagosan 26 m2 lakóterület jut egy sze­mélyre. Ez a nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó lakáshelyzet tette lehetővé az új kiindulási pontot, amely előtérbe helyezi a régi, nem kielégítően felszerelt lakások színvonalának javítá­sát. Ezt az elhatározást mindenekelőtt szociális meggondolások vezérlik. így lehet csak megszüntetni a történelmileg kialakult szociális egyenlőtlenséget a lakásviszonyokban és minden polgár számára azonos életfeltételeket biztosí­tani. Történelmi örökség Ez persze távolról sem jelenti a lakás­igények azonos szintjét. A belvárosi területek rekonstrukciója sokkal inkább a választás lehetőségét gazdagítja. Van­nak, akik a központokban laknak szíve­sebben, mások a külső területek nyu- godtabb, a természethez közelálló lakást részesítik előnyben. Az út, amelyre most lépünk, segít a városok szépségének és az építkezési kultúra történelmi örökségeinek meg­óvásában. A városközponti építkezés a szociális és kulturális szempontokon túl gazda­ságilag is szükségszerű. A meglévő épületek állományának megóvása, kor­szerűsítése ugyanis sok esetben gaz­daságosabb, mint új épületek építése. Mindenekelőtt azonban az a cél lebegett a határozat szerzői előtt, hogy a termő­föld és a természet védelme érdekében határt szabjanak a városok terjeszkedé­sének. Az új harmonikus egységet képez a helyreállított történelmi polgárházakkal Rostock kikötőváros központjában Építészek versenye Az építészek számára persze új fel­adatot jelent, hogy az építkezések súly­pontja a városközpontokba tolódott át. A tervezés sokkal differenciáltabbá válik. Tekintettel kell lenniök például a mű­emlékvédelemre is. Nem csupán minden város, de min­den helyszín más és más megoldásokat követel. Az utóbbi években sokat tettek a meg­felelő kutatás és a gyakorlat érdekében. A belvárosi lakásépítkezésekben való­ságos verseny alakult ki az építészek körében az NDK valamennyi megyéjé­ben. A legkülönbözőbb megoldások alakultak ki és kísérletképpen meg is valósultak. Berlin, Gera, Rostock, Erfurt és más városok építkezései tanúskod­nak erről. Az NDK építési akadémiája és más kutató intézmények támogatásával lét­rehozott iparszerű építkezés nemcsak meggyorsítja és gazdaságosabbá teszi ezt a munkát, de gondolatgazdag építé­szeti formákat is létrehoz. Együtt a lakossággal Az iparszerű munka lerövidíti az épít­kezések idejét és ezzel csökkenti a bér­lők megterhelését. Berlinben nemrég olyan technológiát vezettek be, amely­nek segítségével egy ötemeletes bérház lakásainak, konyháinak és fürdőszobái­nak korszerűsítése, a vezetékek kicse­rélésével együtt tíz nap alatt keresztül­vihető. Egy ilyerç ház helyreállítása és korsze­rűsítése átlagosan három hónapot vesz igénybe. Minthogy ezek a munkák közvetlenül érintik a lakók életét, nemcsak a meg­felelő közösségérzéket követeli, de a legszorosabb demokratikus együtt­működést is a tanácsok, az építők és az állampolgárok között. Egy-egy terület korszerűsítése valamennyi lakóházra vonatkozik, legyen az köz- vagy magán- tulajdon. A magánlakások tulajdonosai erre a célra rendkívül kedvező hitelt kapnak az államtól. Az NDK építészei tehát most a követ­kező évtized számára dolgoznak. Cél­juk, hogy a városok megőrizzék törté­nelmi értékeiket és egyben megfelelje­nek korunk magas építési kultúrájának. Prof. Dr. GERHARD KRENZ, az NDK Építészeti Szövetségének alelnöke CSEHSZLOVÁKIA Szív és tüdő együttes átültetése A szívátültetés ma már, ha nem is rutinműtét, de igazán nem a napilapok első oldalára kívánkozó szenzáció, mint egykor, 1967-ben, amikor a fokvárosi Christian Barnard vállalva minden koc­kázatot, elvégezte az első szívtransz­plantációt. Jelenleg a világ számos országában végeznek tapasztalt és ala­posan felkészült orvoscsoportok szív- átültetéseket olyan esetekben, amikor a betegek a transzplantálás híján hóna­pokon, esetleg heteken veiül meghalná­nak a szívműködés elégtelensége következtében. Persze a szívátültetés - noha életet ment - mint általában minden szerv transzplantációja, sokféle jogi és etikai problémát vet fel, amely elég messze nem megoldott, s ezért igen nagy a visz- szaélés lehetősége. Gondoljunk csak a szervekkel történő üzleti manipulációk problémájára. Mindez természetesen a transzplantációk megszűntével tárgyta­lanná válik. A nemzetközi orvostársa­dalom zöme teljes nézetazonosságot vallva megegyezik abban, hogy a jövő útja - ezt igazolni látszanak a megkez­dett kísérletek is - a műszerveké. Addig azonban csak a transzplantá­ció bevált ösvényén járhatnak a sebé­szek. Mintahogy ezt teszik a csehszlo­vák főváros Klinikai és Kísérleti Orvos- tudományi Intézetének kiváló munkatár­sai is, akik közül tavaly hárman magas állami kitüntetésben részesültek a szervátültetés terén végzett munkássá­guk elismeréséül. Klement Gottwald Állami Díjat kapott Vladimir Kocandrle professzor, a tudományok doktora, a nagyhírű prágai intézet igazgatója, továbbá Pave] Firt professzor, a tudomá­nyok doktora, az intézet szívsebészeti orvoscsoportjának vezetője és Juraj Fábián professzor, a tudományok dok­tora, a kardiológiai orvoscsoport feje. A Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézetben folyó szivátültetési progra­mot több éves előkészítő időszak előzte meg, amelynek során a munkatársak­nak alkalmuk volt megismerkedni a nemzetközi eredményekkel, s maguk is a legapróbb részletekig kidolgozhatták munkájuk minden lépését. S noha a szívátültetés korántsem a szív- és ér­sebészet csúcsa - figyelmeztet Kocandrle professzor egy interjúja során -, mégis kétséget kizáróan rend­kívül igényes művelet, amely a biológus és az orvostudomány magas színvona­láról tanúskodik, s egyben feltételezi a biokémia, az immunológia, a kardioló­gia, az aneszteziológia és a szív-érsebé­szet összehangolt működését. A klini­kán - tette hozzá a Klement Gottwald Állami Díjas orvostudós -, évi 25-30 transzplantáció végrehajtására képe­sek a munkatársak. Ez pedig a számítá­sok szerint nem kevesebb a Csehszlo­vákiában szükséges műtétek számánál. A szívátültetésen kívül jelenleg már a szív és a tüdő együttes transzplantáció­jával is számolnak a prágai kísérleti inté­zetben. Mint arról Kocandrle professzor beszámolt, a bonyolult operációs típus előkészítését már 1984-ben megkezd­ték. A szívátültetéshez hasonlóan itt is a technika elsajátítására került a fő hang­súly: a kadaverből (a szervadó halottból) a szív és a tüdő együttes kiemelésére, majd konzerválására, s végül az átülte­tésre. Ez a műtét sokkal igényesebb az „egyszerű” szívátültetésnél - hangsú­lyozta a professzor.- Egyelőre a prágai tudósok kísérleti állatokkal dolgoznak, ezek segítségével gyakorolják be a műtéti eljárás külön­böző fázisait. Tekintettel arra, hogy az önálló tüdő­átültetés eddig nem vált be - mondotta az intézet kiváló igazgatója -, együttes szív-tüdöátültetéssel számolunk abban az esetben is, ha a betegség csak a tüdőt sújtja, ám olyan mértékben, hogy másikkal kell felcserélni. Úgy látjuk, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez a tüdőtransz­plantáció egyetlen járható útja. A tudósok emellett mesterséges szív- erősítőkkel, pótszívek kifejlesztésével is próbálkoznak. Ezek úgynevezett ideig­lenes szívek, amelyek az elhalt szivet helyettesítik a transzplantációig. Jelen­tős immunológiai kutatásokat is folytat­nak, hiszen az a cél, hogy minden átülte­tett szerv tartósan beépüljön a befogadó szervezetbe. Talán paradoxonnak tűnik, de nekünk az a végső célunk, hogy úgy gyógyke­zeljük mi is, és úgy gyógykezelhessék más intézményekben működő kollé­gáink is a betegeket, hogy ne legyen szükségük szervátültetésre. A transzplantáció tudományának fej­lődése során nyert új információk révén lehetővé válik számunkra, hogy a lehető legalaposabban megismerjék a szervek elkopásához, végső használódásához vezető betegségek alapvető okait. Ennek köszönhetően talán sikerül majd a betegségek megelőzése, illetve olyan gyógykezelések bevezetése, amelyek­kel kiküszöbölhetjük a szervátültetést - fejezte be tájékoztató jellegű interjúját Vladimir Kocandrle professzor, a prágai Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet Klement Gottwald Állami Díjas igazgatója. BULGÁRIA Kongresszusi építkezések Bulgáriában immár sokéves hagyo­mány, hogy a legmagasabb pártfórum, a kongresszus tiszteletére Szófia új köz- intézményekkel, kulturális létesítmé­nyekkel gyarapodik. Nincs ez másképp most sem, amikor a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusára készül az ország. Az ünnepi alkalomból 180 objektum­mal gazdagodik a bolgár főváros. Az épületek közül többet már jóval a ki­tűzött határidő előtt átadtak rendelteté­sének. A nagyszabású munkálatokból jelentős részt vállalt a SZOFSZTROJ Állami Építőipari Vállalat, amely elsősor­ban lakások, gyermekintézmények, iskolák, kórházi létesítmények és keres­kedelmi egységek kivitelezésére szako­sodott. A vállalat 86 létesítmény megépíté­sére kötött szerződést. A munka nagy részével már jórészt elkészültek az épí­tők. A kongresszus tiszteletére tavaly 9400 lakást adtak át a fővárosiaknak, s ebből 4000 a kiírt határidő előtt került a boldog tulajdonosok birtokába. Felépí­tettek a SZOFSZTROJ dolgozói öt isko­lát 150 tanteremmel, több bölcsődét és óvodát 675 gyermek részére, valamint a főváros egyik új lakónegyedében 40 ezer lakos részére kórházat és rende­lőintézetet. Az építők munkáját dicséri a Ludmila Zsivkova kulturális központ nyomdája, autóparkolója és étterme. Említésre méltó a szófiai egyetem új épülete, a Zsivkova művészeti alapít­vány korszerű galériája és az egyik régi kórház kibővítése is. A kongresszus megnyitója előtt a hát­ralévő alig egy hónap alatt még számos feladat vár az építőkre. Kórház, ifjúsági ház, bevásárlóközpont, külkereske­delmi centrum kerül még átadásra. Feszített munkatempó jellemzi majd a vállalatot az ötéves terv következő négy esztendejében is. Az ötéves tervben ugyanis több mint 59 ezer lakást kell építeni, átadnak majd nyolc iskolát 208 tanteremmel, 17 gyermekintézményt 3770 bölcsődés és óvodás részére, valamint több rendelőintézetet, össze­sen 170 ezer járóbeteg ellátására. A beruházásokra körülbelül egymilliárd levât fordítanak. Nyolcvanéves a Puskin-ház Az egykori pétervári vámház páncél­terme briliánsok és aranyrudak helyett már 80 éve Puskin, Lermontov, Gogol és az orosz irodalom más nagyságainak kéziratait őrzi. A nyolcoszlopos, nagy- tornyú épület, amelyből a Néva túlpart­ján látszik az Ermitázs, ad otthont a Szovjetunió Tudományos Akadémiája orosz irodalmi intézetének. De az épületet mégis Puskin-háznak hívják. 1905-ben alapították az értékes kéziratok és kiadványok őrzésére, majd 1930-ban az orosz irodalom tanulmá­nyozásának akadémiai központjává vált. A Puskin-házban Alekszandr Puskin több mint 9 ezer kéziratát és magán- könyvtárának közel 3700 kötetét őrzik. Ezek mellett itt található Rettegett Iván, I. Péter és a nyugat-európai klasszikusok közül Voltaire, Goethe, Diderot, Balzac kéziratai is.

Next

/
Thumbnails
Contents