Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-26 / 72. szám

1986. március 26. Képújság 3 r .;;.•••••••• - •-•------r ■* ■ ■ >• ....■•■■ ■> .—;-----~-»■.-v ....... Nev eljünk párttagokét A párt eszrne*> politikai, r szervezeti és cse­lekvési egységének megvaló­sítása és erősítése érdekében a pártépítést, a tagfelvételi munkát folyamatos politikai feladatnak tekintjük. A tagfelvételi munkánkban alapelvünk továbbra is az, hogy szövetségi politikánk érvényesítésével a társa­dalom minden osztályából és rétegéből egyéni elbírálás alapján a legjobbak, az arra alkalmasak kerüljenek a párt soraiba. Olyanok, akik poli­tikai kiállásukkal, jellemük­kel, példamutató munkájuk­kal és magánéletükkel kör­nyezetükben tiszteletet éb­resztve tanúsították: méltóak a bizalomra. Az elmúlt években a párt­építő munka feltételei össze­tettebbek lettek, a politikát befolyásoló kedvezőtlen gaz­dasági, életszínvonalbeli és tudati körülmények, valamint a párttagsággal szembeni na­gyobb követlemények hatá­sára nehezebbekké váltak. Még nagyobb lett tehát an­nak a jelentősége, hogy a párt taglétszámát és annak összetételét politikai eszkö­zökkel az új követelmények­nek megfelelően befolyásolja. A mai helyzetet tekintve cé­lunkat elsősorban azzal ér­hetjük el, hogy az egyes társadalmi osztályokhoz és rétegekhez tartozó leendő párttagok iránti követelmé­nyeket differenciáltan, de elvi engedmények nélkül fo­galmazzuk meg. E mellett természetesen figyelembe kell venni az adott pártszerv, pártszervezet területére jel­lemző foglalkozási, életkori, képzettség szerinti sajátossá­gokat. A helyi sajátosságok figyelembevételéivel kell meg­fogalmazni az adott terüle­tek, pártszerveinek a tagfel­vétel követelményeit, és nem lehetnek mindenütt azonos elvárások egy ipari vagy me­zőgazdasági üzemmel, egy intézménnyel, vagy taninté­zettel szemben. Amikor tagfelvételeknél el­sődlegesen az alkalmasságot hangsúlyozzuk, a párt mun­kásjellegének a megőrzését változatlanul alapvető poli­tikai kérdésnek tartjuk. Egy­részt a hatalom jellege miatt, másrészt azért is mert tár­sadalmunk struktúrájában is az ipari és a mezőgazdasági munkások képezik a nagyobb arányt. Természetesen a mun­kások legjobbjai felvételének elsődlegességét hangsúlyoz­va, a jövőben is várjuk so­rainkba a szellemi élet, kö­zöttük is elsősorban az értel­miség legjobbjait, többek kö­zött a mérnököket, a népmű­velőket, a művészeket, az orvosokat, az igazságügy te­rületén dolgozókat. E széles alapokon való érintkezést fe­jezi ki a XIII. kongresszuson elfogadott Szervezeti Sza­bályzatunk is, amikor ki­mondja, hogy: „A Magyar Szocialista Munkáspárt kom­munista párt, a munkásosz­tály forradalmi élcsapata, a dolgozó nép pártja.” Mivel a párt mindenekelőtt a fiatalok köréből egészíti ki sorait, az utánpótlás nevelé­sében nagy szerepe van a KISZ-nek. A pártba felvettek több mint 60 százalékát nagy felelősséggel ők ajánlják párttagnak. Am a pártszer­vezetek szerepét ez nem csök­kenti. A pártszervezetek fel­adata az, hogy a KlSZ-szer- vezetekben politizálásukkal, aktivitásukkal kitűnt fiatalok közül minél többet meg­nyerjenek a párt eszméi szá­mára, felkészítsék őket a párttagságra. E kérdésben az előrelépés legfontosabb té­nyezője, hogy a párt befo­lyása, a párttagok kapcsolata, a területükön élő fiatalokkal tovább erősödjön. Egy-egy fiatal párthoz való közele­dését nagy mértékben befo­lyásolja, hogy a környezeté­ben dolgozó kommunisták — elsősorban vezetők — hogyan élnek, dolgoznak, milyen magatartást, példamutatást tanúsítanak munkatársaik körében. Külön ÎS , hangsúlyozni------------------ kell a parttag s zülők szerepét. Közismert tény, hogy a családi hatások jelentősen befolyásolják a gyermekek, a fiatalok világ­nézeti, politikai arculatának alakulását. Sokan a szülők példájából indíttatva érzik belső szükségletnek a párt­hoz, a kommunista eszmék­hez való kötődést. A középiskolákban, az egyetemeken és a főiskolákon a párttaggá nevelésben meg­határozó a szerepük a kom­munista oktatóknak. Ha előbbre akarunk lépni, elen­gedhetetlen, hogy a munká­ból a jelenleginél nagyobb részt vállaljanak a nagy szakmai és erkölcsi tekin­télyű kommunista tanárok, oktatók, professzorok. A párttaggá nevelést jelen­tősen befolyásolja, mi több, meghatározza a pártalapszer- vezetek munkájának a szín­vonala, s az, hogy mennyire ismerik tevékenységüket kör­nyezetükben. A pártonkívü- liek, és főleg a fiatalok gyak­ran kifogásolják, hogy a pártszervezetek munkájáról keveset tudnak, sőt, néha még a párttagokat sem isme­rik. Ezért, amikor a párt­szerveztek olyan témát tűz­nek napirendre, ami az egész kollektívát érinti, célszerű, ha erről a pártonkívülieket is tájékoztatják. Ezzel is is­mertté válik, hogy a párt milyen kérdésekben támogat­ja politikai súlyával az adott kollektívát érintő igényeket, elképzeléseket, terveket. Ezért fontos, hogy a jövőben az eddiginél mindenütt „nyi­tottabbá” váljon a pártélet, hiszen a színvonalas szerve­zeti munka mágnesként nö­veli a párt iránti vonzódást, és egyben segíti a tagfelvé­teli munkát is. A pártszervezetek nyitott­ságának szélesítését segíti elő az a gyakorlat is, amikor az alapszervezetek a felvételre javasolt személyről környe­zete pártonkívüli tagjainak véleményét is kikérik és fi­gyelembe veszik. Ez a bizo­nyos értelemben új gyakor­lat esetenként és helyenként vitát és értetlenséget vált ki. Olyan szélsőséges véleményt is lehet hallani, miszerint ez azt jelenti, hogy a párt „leg­belsőbb” ügyébe a párton- kívüliek is beleszólhatnak. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a parton- kívüliek határozzák meg, ki legyen párttag, és ki nem, hanem arról, hogy a széles körű tájékozódás növeli a párt tekintélyét, és ezzel is kifejezésre jut, hogy csak a környezetükben is legmegbe­csültebbek lehetnek a párt tagjai. A párt utánpótlásának a biztosításáért, az új párt­tagok neveléséért minden kommunistának felelősséget kell éreznie, és abban cse­lekvőén részt kell vennie. E területen is van előrelépés, mégis gondot jelent, hogy a párttagok jelentős része nem gondol a környezetükben ta­lálható legalkalmasabb dol­gozók pártba való bevoná­sára. Azzal a helyenként ta­pasztalható gyakorlattal sem lehet egyetérteni, hogy az ajánlók csak szűk körből, egy-két párt-, gazdasági, tö­megszervezeti vezető közül kerülnek ki. A következő időszakban a felvételre jelentkezőkkel szemben támasztott maga­sabb követelményeket érvé­nyesíteni kell a pártban lé­vőkkel szemben is, ezzel elő kell segíteni a párt folyama­tos öntisztulását. A kongresz- szus előkészítése során, és napjainkban is a párttagok széles köre fogalmazza meg azt az igényt, hogy az irá­nyító pártszervek, a vezető­ségek határozottabban lépje­nek fel a kötelessékeiket el­hanyagoló párttagokkal szem­ben. E2t az igény* a XIII. ------------- kongresszus hatá­rozata a következő szavakkal rögzítette: „Meg kell válni a zoktól, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek, s akik alkalmatlanná váltak a párttagságra.” Ehhez hozzá kell tenni, hogy ez nem va­lami soha nem hallott, soha nem látott igény. Éppen ezért — tapasztalatainkból kiin­dulva — ebben nem lehet adminisztratív jellegű, eset­leg a tagkönyvcserével össze­kötött kampánymunkára ha­gyatkozni. A párt öntisztulá­sát folyamatosan, elsősorban a kommunista közösségek személyeskedésektől mentes, a párt normáit követő, aktív közreműködésével lehetett eddig is, és kell a jövőben is elérni. BÍRÓ JÓZSEF az MSZMP KB alosztályvezetője Parketta és élővad exportra Az eddigi legeredményesebb év Gyutajon A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságból a korábbinál több áru talált vevőre 1985- ben, hazai és külföldi piacon egyaránt. Negyvenmillió fo­rint értékű exportot bonyolí­tottak le, papírfát, szőlő tám- berendezést, parkettát és bú- tarlécet szállítottak több nyu­gat-európai országba, élővad — dámszarvas — pedig csak­nem fél Európának jutott a világhírű erdőgazdaságból. Az eddigi legeredményesebb év mérlegét vonták meg: 270 millió forint termelési értéket állítottak elő, ami 10 száza­lékkal több az előző évinél, a nyereség pedig még na­gyobb arányban múlja felül a korábbiakat, 31 millió fo­rint. A hagyományos erdőgazda­sági tevékenység jó színvo­nalát, korszerűségét mutatja a 22 ezer hektár erdővel ren­delkező gazdaságban, hogy a bevételeknek mindössze 21 százaléka származik a vad­gazdálkodásból. a többi pénzt a fa, illetve a fagyárbmányok hozták. A kitermelt 86 ezer köbméter cser, tölgy, akác, bükk, fenyő és nyárfából (ez már a legallyazott, úgyneve­zett netto faanyag) feldolgoz­va értékesítettek 17 ezer köb­métert. Jelentős változás a gazda­ság tevékenységében, hogy a csibráki fafeldolgozó üzem korszerűsítésével megnőtt az értékesebb termékek aránya. Bővült a fagyártmányok vá­lasztéka is, így már nemcsak nyers parkettát, vagyis par­kettalécet, hanem kész pad­lóburkolót is szállítanak, mégpedig többféle fából, ami különösen tetszik a vevők­nek. Növelték a szép bútorok készítéséhez szükséges anya­gok kínálatát is. Az igen eredményes munka velejárójaként 10 százalékos bérfejlesztést valósítottak meg az elmúlt esztendőben, így az átlagbér eléri a 64 ezer forintot. A gazdasági év zá­rásakor a Gyülaji Állami Er­dő- és Vadgazdaság 800 dol­gozójának hárommiilliió forint prémiumot és jutalmat osz­tottak ki. G. J. Bonyodalmak egy építkezés körül Félkész állapslbai a bonyliádi posta — Itt lehet bejutni a pos­tára? — Ha óvatosan megy, ha csak a téglákra lép, akkor igen. Vagy olyan sáros lesz a csizmája ... — válaszol kér­désemre az idős asszony, s már-már dühösen legyint. — Nézze, vagy másfél év óta nincs rendes postája Bony- hádnak. Itt keil bejárni az udvaron át. De mostanra legalább a gödröt betemet­ték. Az is nyitva volt, ki tudja meddig. Egy férfi, hallva beszélge­tésünket hozzáfűzi: — És az építők? Nekik meg kerülget­niük kellett bennünket, akik a postára jöttünk. Szóval úgy sem könnyű ám dolgozni. Megköszönve az informáci­ót, bemegyek az udvarra. Fogalmam sincs, melyik aj­tón kopogtassak. Vagy kell-e kopogtatni? Hiszen hivatalos időben hivatalba megyek. Eszembe jut, hogy a bolt aj­taján sem kopogtatunk. Szó­val sár és fölfordulás min­denütt. Megkönnyebülten só­hajtok föl, amikor a csomag- raktár feliratú helyiség mel­lé érve hangokat hallok. Be­lépek. A szolgálatban levő asszony eligazít: pontosabban megmutatja az utat a hiva­talvezető irodája felé. A fel­vételi teremben már rend és tisztaság van, sőt, már a de­koráció egy része is fölkerült a falra. A falra, ahonnan itt- ott mâllik a festék. Furcsa, hiszen a festők még teljesen be sem fejezték a munkát, most mázolják az ajtókat. Az ügyfelek óvatosan köte­kednek, nehogy olajfestéke- sek legyenek. De legalább már közlekednek a jól meg­szokott bejáraton. Elévágva a kronológiának, Peszt Konrád, a hivatal ve­zetője eképpen fogalmazza meg a „csamagosdit”: — Van, hogy a zománc- árugyár hetven-nyolcvan csomagot hoz egyszerre. Reg­gel be, délután pedik ki kell azokat hordani. Felvenni és továbbítani. Ha nincsenek bent a kézbesítők, bizony az asszonyok eipekednek. S amikor fel volt ásva az ud­var, akkor a gépkocsik még a járdához sem tudtak áll­ni. Gondolhatja, hogy nem volt könnyű, s várhatóan így lesz ez még egy darabig. Tulajdonképpen jogos a bonyhádiak panasza, ugyan­csak az a postai dolgozóké. Viszont alig-alig lehet vala­mit is az építők — a Komp­lex Épületkanbantartó Le­ányvállalat — mely a LA- KISZ-hoz tartozik — szemé­re vetni. Ugyanis szinte az első perctől kezdve közbejött minden. Minden, amire nem lehetett előre számítani, s minden, .mely a tervek fe­lülvizsgálatát „követelte”, ami a munkálatok átszerve­zését hozita magával. A bonyhádi leányvállalat és a Pécsi Postaigazgatóság között 1984 novemberében köttetett meg a szerződés a hivatal teljes rekonstrukció­jára, mely felújítási és beru­házási részből állt. A rend kedvéért írjuk le: a mun­kák tervezett értéke akkor hétmillió 325 ezer forint volt. S tegyük hozzá, pillanatnyi­lag 3 millió 241 ezer forint­nál tartanak az eredeti, illet­ve többször is módosított szerződésben foglaltak alap­ján. S ehhez jön még többi mint háromszázezer forint­nyi munka — ezt is átadták már — amit egy közben kö­tött és az előzőektől függet­lenül vállalt megbízás alap­ján végzetek el. Gondolom, a bonyhádiak sejtik: a vár- va-várt crossbar telefonköz­ponttal kapcsolatos munkák­ról (alapozásról és kábelezés­ről) van szó. Tehát a tele­fon automatizálása miatt kellett ez az említett új terv, ami persze részben módo­sította a korábbi elképzelé­seket. Szóval folyt a munka, az építők lebontották a .terv­ben megjelölt épületrészt: Akkor derült csak ki —, hogy az építkezést, sőt tervezést megelőző „feltérképezéskor” erre miért nem jöttek rá, nem tudni — pince húzódik az udvar alatt. Következett a nem várt tömedékelés, sőt az alapozási módon is változtat­ni kellett. Magyarán új terv, többletköltségeik... Aztán az épület falai ... Anna sem számítottak, hogy itt-ott nem téglából készül­teik, noha az építkezés előtti szúrópróbaszerű” vizsgálódá­sok egyértelműen arra utal­tak. A régi épület tömött fa­lait is ki kellett cserélni, az­az ismét tervmódosítás kö­vetkezett. Erre a kapualj kezdett süllyedni, amit sza­kaszosan 'kellett megerősíte­ni. S ez az a bizonyos kapu, mely pillanatnyilag is zárva, miatta kell csomagokat körbe hordani. Illetve a későbbiek folyamán ezt a bejáratot — amin éppen csak befér egy nagyobb gépkocsi — ki akar­ják iktatni. Mert hiába a ko­csik óvatos centizgetése, a vakolatot rendre lenyúzzák. Csakhogy az építők az .rivari munkát nem szívesen vádal­ják abban az esetben, ha továbbra is arra folyik a csomagok szállítása, am' az átalakítás jegyében végleges megoldás lenne. Viszont a fő­utcára nyíló kapubejáró át­meneti használata, jól tudiuk, mivel jár. Erre mondják, hogy akármelyik ujjaimat ha­rapom ... S most adjuk át a szót Borbély Istvánnak, az építő vállalat igazgatójának, aki a határidők csúszásáról és a téli munkálatokról beszél: — Hibát követtünk el, hi­szen a munkát aláértékeltük. Még akkor is ez lenne az igazság, ha nem keltett vol­na módosítani a terveket. Ar­ról van szó, hogy kapacitá­sunk lett volna, de a hely­szűke miatt — a postai mun­ka nem szünetelt az építkezés idején — öt-bat embernél több egyszerre nem dolgoz­hatott. Ha tízet küldtem vol­na, az ráfizetést jelentett vol­na vállalatunknak. — szö­gezi le, majd a lepergő fes­téket, repedező vakolatot nézve elmondja, hogy siet­tették a munkákat, de hát a téli festésnek ez a következ­ménye. A javítást vállalják, e témában nem lehet vita. A bonyhádi Komplex Épü- letkarlbantartó Leányvállalat dolgozóival a postán dolgo­zó asszonyok bizony elé? gyakran összekülönböztek. Érthető volt, íbiszen pénzzel dolgoznak, s az idegesítő mellékkörülmények elfizetést eredményezhetnek. Mégis, az egyik asszony így fogalmaz: — Gyakran a hétvégeken is dolgoztak. Jószándékuk kétségtelen. Narr Miklós kézbesítő pe­dig azt mondja, cső magos ko­csi érkezésekor még most is sóderrel töltögetik az udvart, hogy az autó be tudjon áll­ni. Mások pedig úgy véleked­nek, hogy az udvart nem ja­nuár elején keltett volna fél­bontani. Várhattak volna ta­vaszig, s akkor egy-két hét alatt végezhettek volna a ká­belezési munkával. S még néhány szó arról, hogy mi minden jött közbe az építkezés során. Festés, vakolás után több helyen volt csőrepedés. Ismert vagy ismeretlen okok miatt beáz­tak a falak. A posta műszaki ellenőre súlyosan megbete­gedett, úgyhogy munkájának egy részét Peszt Konrád „vet­te át”, azaz amit tudott, vég­zett társadalmi munkában. S még egy hatalmas mellé­fogás, mely a telex-távi ró központot, pontosabban az ott dolgozókat érinti. A pos­ta speciális, úgynevezett arax anyagot (textiltapétát) ren­delt meg a TEMAiFORG Bu­dakalászi Kerületi Bázisától. Ezzel tervezték a falak bur­kolását, miivel az anyag ki­váló hangszigetelő. Annak rendje-mód ja szerint megtör­tént a megrendelés, mégpe­dig a szindinamika elveinek figyelembe vételével válasz­tották a színeket. „Az oldal­falakra a burkolat (15, 16 színszám) világos és sötét­zöld; 75—25 százalékos keve­rési arányban, átmenettel ké­szül.” Erre megérkezik az anyag, az építők fél éjszaka dolgoznak, hogy fölszereljék. A döbbenet reggel követke­zett be, amit Joó Andrásné géptávíró-kezelő így fogal­maz meg: — Ennél sötétebb zöldé ’ talán még nem is láttam. Olyan lett az anyagtól a te­rem, mint egy börtön. S hi­ába gyújtottunk villanyt, alig láttunk. Tehát nyomban lekerült a falburkolat (meglehetősen rondán néz ki azóta is a te­rem) és a reklamáció ment a TEMAFORG-hoz. Azok nem akarják kicserélni az anyagot, mondván, hogy „a színkollékció jelöléseiben az éveik folyamán többszöri vál­tozás történt.” Az építők pe­dig ragaszkodnak a munká­val együtt százezer forint ér­tékű anyag cseréjéhez, mi­vel a TEMAFORG őket nem értesítette a színszámok vál­tozásáról. Az ezzel kapcsola­tos helyszíni .tárgyalásra két- három nap múlva kerül sor. A bonyhádi posta teljes felújítási munkálatainak át­adására pedig május 31-én. V. Horváth Máris Fotó: Gottvald Károly A felújított posta és a feltúrt udvar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents