Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-03 / 52. szám
a Képújság 1986. március 3. ON KERDEZ — Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikorra fejeződik be a munka? Éles Antal paksi olvasónk, — mint hagyományos paksi jelenségről — írta, hogy a Kishegyi úton hónapokkal ezelőtt csöveket vezettek át az úttest alatt. A kiásott árkon sokáig csak a gyalogosok részére tettek deszkát, a járműveket elterelték. Később nagyjából betemették a gödröt, most lépésben áthaladhatnak az úton a járművek. Mint írta: „Egy ilyen „bonyolult” munka kímélő tempóban is elvégezhető néhány hét alatt. A több hónapos „elhúzódás” a felelőtlenségen kívül semmivel sem magyarázható.” A Paks Városi Tanács V. B. műszaki, termelés-, és e 11 átásfelügyeleti osztályának vezetője, Molnár Já- nosné válaszolt: — A Kishegyi úton az ASE sportcsarnok távhővezetékét építik, ami PAV beruházás. Az úttestet fel kellett bontani a munka jellege miatt, védőcsatorna fektetése, csövek szerelése, szigetelése stb. A munkaárkot betemették, de az útfelületet nem állították helyre, mivel a nyomáspróbát, csak a munka teljes befejezése után lehet elvégezni. A beruházás befejezése április közepére várható. Meddig fáztak a tanfolyam hallgatói? Egy gépjárművezetői tanfolyam hallgatóitól érkezett a levél, melyben a következőket írták: „Nagymányokon egy gépjárművezetői tanfolyam indult az elmúlt év novemberében. A kezdés idején összeszedtek tőlünk fejenként 100 forintot fűtés céljára. Kályha van, tanfolyam van, de meleg az nincs. Miért?” A Magyar Honvédelmi Szövetség Tolna Megyei Vezetőség Gépjárművezető-képző Iskola vezetője, Tárnok Géza válaszolt: — A bonyhádi kirendeltség 1985. november 23-án a nagymányoki művelődési ház igazgatójának megkeresésére B kategóriás tanfolyamot indított a helyi művelődési ház épületében. A művelődési ház illetékese a bonyhádi ki- rendeltség vezetőjének felajánlotta a tanterem céljául szolgáló helyiség díjmentes igénybevételét és annak oktatási célra való alkalmasságának biztosítását. Tanterembérlet címén iskolánk felé igényt nem jelentettek be. A tanfolyambangatóktól ,ta- karítás-fűtés-világítás címen összeszedett fejenkénti 100 forintos költségtérítésről nem volt tudomásunk. Megkeresésünkre a művelődési ház igazgatója a befolyt ősz- szegről hivatalos igazolást adott ki. — A levélben említett fűtés-kimaradást az olajkályha hibája Okozta. A hiba észlelésekor annak kijavítására az intézkedés megtörtént. Az oktató és a tanfolyamhallgatók elmondása alapján a tanterem a fenti esettől eltekintve az oktatási célnak a fűtés-takarítás-világítás és egyéb szempontokból megfelelt. — A kivizsgálás során megállapodtam a művelődési ház igazgatójával abban, hogy a tanfolyamhallgatók részére a tőlük összeszedett összeget visszatéríti. Intézkedtem továbbá arra, hogy a gépjárművezető-képző iskola gazdaságvezetője a művelődési ház részére tanterembérlet címén a felmerült költséget térítse meg. Továbbá a hasonló esetek elkerülése érdekében utasítottam a bonyhádi kirendeltségvezetőt, hogy a tanfolyamok indításakor nagyobb figyelmet fordítson annak hangsúlyozására, hogy a tanfolyam és a vizsgadíj befizetésén túl a tanfolyam- hallgatókat más költség nem terheli, illetve pénzbefizetés csak a gépjárművezető-képző csekkszámláján történhet. Miért nem készültek el időre a színes fotók? Bütös Antalné szekszárdi olvasónk írta, hogy még az elmúlt év december 5-én színes fotót csináltatott a 9 éves kislányáról. Előre kifizette a Fényszövnél a 266 forintot. A nyers képeket december 20-án tekintette meg. A felvétel tetszett, ennek alapján megint fizetett 266 forintot. Azóta se képet, se pénzt nem látott. Most már csak az igazi öröm hiányzik, ha megkaphatná a kész felvételeket. De erre már lassan két hónapja, hogy nem került sor. Az Ipari Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnöke, Fodor Tibor válaszolt: — Olvasójuk kifogása jogos volt. A Tolná Megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet színes fényképlaborja a képek elkészítését 1986. január 18-i határidővel vállalta, melyet nem teljesített. A színes laborból a képek több mint egyhetes csúszással kerültek vissza a műterembe, amelynek okakiént anyaghiányt és. munkatorlódást jeleztek. — További hiányosságként kell megemlíteni, hogy ezek után a megrendelőt nem értesítették a kép elkészültéről, többszöri utánjárásra közel egy hónapos késéssel vehette át az elkészült képeket. — A szövetkezet vezetőinek figyelmét felhívtuk, hogy munkatorlódás vagy egyéb csúszást okozó probléma felmerülése esetén a megrendelőt írásban tájékoztassa a késedelem okáról és a módosított átvételi időpontról. T elefonszámunk : 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A Magyar Nép- köztársaság kormánya és p Svéd Királyság kormánya között a vízumkényszer kölcsönös megszüntetéséről szóló egyezményt hirdette ki a Minisztertanács az 1/1986. (I. 19.) számú rendeletével. Az egyezmény lényege, hogy az érvényes útlevéllel rendelkező magyar, illetve svéd állampolgárok vízum nélkül léphetnek be a másik ország területére, és ott kilencven napig tartózkodhatnak. A vízummentesség azonban természetesen nem mentesíti a két ország állampolgárait azon kötelességük alól, hogy a mindkét országban érvényben lévő, és a külföldire utazást, kilépést, belépést, ideiglenes vagy állandó tartózkodást és a munkavállalást szabályozó törvényeket és szabályokat betartsák. A jogszabály rendekezé- seit 1986. január 1. napjától kell alkalmazni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1985. évi 27. számában olvasható a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium közleménye a kistermelőknek for- galmazott tenyészkoca-sül- dők és tenyészkanok minőségi követelményeiről. E követelményeknek részletes felsorolása helyett; itt csupán arra utalunk, hogy ha a közleményben írt követelményeket a kihelyező vagy értékesítő szervezet hibásan teljesíti, a kistermelő a szavatossági jog alapján nemcsak az állat kicserélését, hanem kártérítést is követelhet. Az.ugyanitt megjelent, a mezőgazdasági és élelmezésipari védjegykiállitásról és konferenciáról szóló közleményből itt csupán annyit idézünk, hogy: „A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában is fontos érdek, hogy határozottabban és hatékonyabban éljünk az iparjogvédelmi — védjegyek, eredetmegjelölések — előnyök igénybevételével. A részletes teendőket a közlemény tartalmazza. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Munkaügyi Közlöny 1985. évi 20. számában megjelent, arra a tájékoztatóra, amely egyes védőruhák felhasználási területét korlátozza, és arra a közleményre, amely a minősítésre kötelezett termelő- eszközök körét módosítja. Az érintett védőruhák típusszámát és a közleményben felsorolt termelőeszközök részletezését itt mellőzzük. Végül utalunk az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének a Tanácsok Közlönye 1985. évi 22. számában megjelent 10/1985. (XII. 22.) AH számú rendelkezésére, amely a külkereskedelmi árakhoz igazodó feldolgozó- ipari árképzésről szóló korábbi rendelkezést módosítja, s amely szerint a rendelkezésben megjelölt esetekben az ott írt vállalatok belföldi árszintemelési lehetőséggel az 1986. évi belföldi árszínvonalat érintően csak az Országos Anyag- és Ar- hivatal hozzájárulásával élhetnek. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Amióta bevezették a kórházi zárlatot (nehogy az egészségügy zárlatos legyen), hajlamos vagyok azt hinni, valóban sokan betegedtek meg. Némi gyanúm támadt azonban, amikor elolvastam a Tolnavármegye 1899. március 26-1 számát, amelynek hatodik oldalán A hivatal beteg című történetet találtam. ,.Beteget jelentett egy hivatalnok a városházán. Ez nem ritka szomorúság ebben a náthás időben. Azonban ez a szomorú beteg, aki összezsugorodva jelent meg á hivatalfőnök előtt, igen gyakran ki szokott dőlni a munkaasztal mellől egy-egy kis időre, s mivel amúgy igen erős testállású egyéniség, a hivatalfőnök úr szigorúan követeli mindenkor a hatósági orvosi bizonyítványt. — Hol van az orvosi bizonyítvány? — kérdi most is a betegtől. — Még nem kaptam, de beteg vagyok kérem, itt már a reczept is, amit az orvos úr írt. A főnök átveszi a reczeptet, megnézi és gyanakvó pillantással végigméri a beteget. — Hiszen ezt a reczeptet a doktor nem most írta... — Tegnap, kérem ... — Tegnap? És maga még nem csináltatta meg az orvosságot? Most már csakugyan beteg színt kapott a hivatalnok és bizonykodott, hogy éppen most akarta vinni a patikába. A főnök, aki jó eminens volt valaha a diák nyelvből (latinból), még közelebbről tanulmányozza most már a gyanús reczeptet és leleplezi végre egészen: — Hiszen ez poloskairtószer ___Aztán jött a főnöki mediczína. A vége az, hogy a beteg hagyon békét az ártatlan poloskáknak és menjen vissza azonnal — a munkaasztalhoz.” Szerencsére manapság már nem fordul elő ilyen eset:a poloskát ugyan külön brigádok telepítik az újonnan épített házakba, de az irtószert már nem a patikusok írják föl, s a hivatal főnököket sem fenyegeti a veszély, hogy el tudják olvasni és le tudják fordítani a latin receptet. Akad azonban olyan betegség is, amelynek igazi receptjét még máig sem lelte meg senki. Tünetei: a beteg látása elhomályosul, szívverése kihagy, lélegzete bizonyos esetekben szabálytalanná válik. Bizonyára mindenki kitalálta, hogy a szerelemről van szó, amelynek kórjelei régen és most is megegyeznek. 1881- ben, a Szekszárd Vidéke március 24-i számában olvasható két hasonló tünetekkel megáldott ifjú párbeszéde. „X úrfi találkozik Y úrfival. X: — Jó napot szerencsétlen barátom! Y: — Ugyan, miért volnék szerencsétlen, szeretném tudni. X: — Azért, mert minden emlber szerencsétlen kívülem azóta, hogy e szerelmes levelet kaptam. Nézd! Fontosabb, mint az angolok Magna Ohartá-ja! Y: — Oh, barátom, te ezerszer szerencsétlenebb vagy! Nézd e vonásokat, nem adnám a fél világért, mind égő szerelmet nyöszörög; én is éppen most kaptam e szerelmes levelet Olvasd! (Kölcsönösen olvassák egymás levelét.) Y: — Nos, mit szólsz hozzá? X: Én, pajtás, azt, hogy az a kislány írni sem tud s máris csalogatni akar. De most már te mit szólasz az én levelemhez? — Y: — Én, barátom, röviden csak annyit mondok, hogy ugyanezen sorokat, ugyanezen kisasz- szonytól egy héttel ezelőtt kaptam ...” Alighanem ennek a történetnek folytatása a fenti újságszámban csupán néhány sorral megjelent párbeszéd: „Barátom, a te mostani ideálod olyan, mint a kancsó. — Ugyan, hogy tudsz ilyen goromba hasonlattal élni?! — De hiszen nem nagyon sántít ez a hasonlat! — De hát mit tudsz belőle kihozni? — Hát azt, tudod, hogy az is kézről kézre adatik.” Természetesen nőket ese- pülő előbbi kiszólás csupán annak „köszönhető”, hogy az újságot a férfiak írták. Ha jól tudom a feminista újságokban ugyanez a párbeszéd úgy zajlik le, hogy a lovagot a hölgy kilincshez hasonlítja. Mert a hasonlat arra is igaz... Am mégsem voltak olyan rosszindulatú- ak az egykori teremtés koronái, mert a Szekszárd Vidéke 1883. március 22-i számában Furcsa légyott címmel — talán engesztelésül — az alábbi esetet írták le. „Egy bájos kisasszony következő tartalmú levelet kapott: »Imádott kisasszony! Már régóta imádom önt! A legboldogabb halandóvá tenne, ha megengedné, hogy ezt személyesen mondjam meg önnek. Ma este 6 órakor a sétatéren. Ismertetőjel: barna felsőkabát, fekete nadrág, barna kalap — és fogaim között virginiaszivar.- A hordár várja a választ. — Papa — szól a leányka —, légy szíves, neked jól olvasható írásod van, válaszolj erre a levélre. És a jó papa válaszolt vala ilyeténképpen : »Uram! Leányomnak ma éppen nincs ideje, hanem azért csak jöjjön eáte 6 órakor a sétatérre, ott azután megmondhatja nekem, mi nyomja a szívét. Ismertetőjel: kék tél'ikabát, szürke nadrág, sapka — sa kezemben egy jókora fütykös.- Vajon lette-e a légyottból valami?” Nem mindenki volt azonban ilyen ridegen elutasító. Egy évvel később, ugyancsak a Szekszárd Vidékében jelent meg az ellenpélda: „Együk falusi postahivatalban egy fiatal postatiszt osztályozza a leveleket. Egyszerre kopogás hallatszik az ajtón. Szép paraszt leány lép a szobába, félénken közeledik a postatiszthez, zavartan mosolyog és postautalványt nyújt át neki. Ez zi- gorú szemmel vizsgálja, a küldeményt rendben találja és kifizeti a leánynak az utalványozott összeget. Azután azt kérdezi, hogy a szelvényt miért nem vágta, le, mert a küldő üzenetet írt arra. Ügy? — mondá a leány —, tudja az úr, én nem tudok olvasni, legyen olyan jó, olvassa el, mi van odaírva. A postatiszt a következő szavakat olvasta le a szelvényről: »Itt küldök neked 3 forintot ezer csókkal és üdvözlettel.- Ekkor egy ötlete támad a postásnak ás ezeket mondá: — A pénzt már megkapta ön és most a csőkokat fogom kiszolgáltatni. A leány nagy örömmel nyakába borul és engedi magét össze-vissza csókolgatni. Hazaérve rögtön elmondja rokonainak, most már a posta olyan kényelmesen van berendezne, hogy csókokat is lehet utalványozni és az eredetitől alig lehet azokat megkülönböztetni.” Mindez, ha meg is történt, még akkor játszódhatott le, amikor az a három forint fél évi újság-előfizetés ára volt. Ráadásul azóta már okos masina osztályozza leveleket, s hiába ittas vagy szerelmes a postás, nincs már kapatos hiba, mert levelet nem kap, csak a Toshiba. (Üdvözlet a szedőnek e szóviccel!) Arról már nem is beszélek, hogy Magyarországon nincsenek analfabéták (összeírva), s az egykori postatiszteket már fölváltották — mint mindenütt — a hölgyek. S férfitársaim nevében hiába remélem, hogy egyszer ők is olyan élethűen utalványoznak ... — Az utalvány persze nagy úr — volt régen. Volt is, aki aprópénzre váltotta érte a téhetségét, (lehet, hogy nem is ért többet!); talán ilyen esetet sejtet a Szekszárd Vidéke 1881. március 24-i számából a hónap végi húsvét miatt is időszerű történet: „R; színésznő, kinek nevét jobban ismerték a városban, mint a színpadon, eltűnt, miután egy gazdag falusi úriember vette el nőül. Egyszer véletlenül ismét meglátogatja régi ba- rátnéját. Amint el lehet gondolni, beszélgettek a múltakról, s a jelenről. — Ha .tudnád, mily boldog vagyok! Férjem oly jó, oly kedves, igazi bárány... — Oh — mondja a barátnő —, akkor az húsvéti bárány. — Hogyhogy? — Igen, mert elvette a világ bűneit...” Dr. TSttős Gábor Dédapáink víg kedelye Jankó János: Eredményes ismerkedés
