Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

a Képújság 1986. március 21. Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról.) lenéneik és jövőjének, nem­zeti ügyének szolgálatában. Mögöttük százával dolgoz­nak, írnak tisztességgel olyan fiatal újságírók, akik egy­szerire értik és élik a sajtó- szabadság felemelő felelőssé­géből és népünk szolgálatá­ból eredő követelményeket. Büszkeséggel beszélhetünk róluk. A televízió, a rádió, a sajtó kollektívái, vezetői tehát nagyobb részt felelős­ségteljes munkát végeznek, vagy erre törekszenek. Időn­ként azonban társadalmi ér­dekéinket, erkölcsi normáin­kat sértő cikkek, műsorok is nyilvánosságot kapnak. Ez többnyire egyes szerzők po­litikai és szakmai tájékozat­lansága, felületessége vagy szubjektivitása miatt, fordul elő. Némelyeket pedig elva­kít a szakmai gőg és a tár­sadalom szolgálata helyett a dolgozó embert lebecsülő ma­gatartást tanúsítanak. Az újságírói közösség belső kö­vetelménye is, hogy ne vál­laljon közösséget az ilyen magatartással. Közös céljaink megvalósu­lását nem szolgálhatják a 'mindent sötét színben fel­tüntető, mindenben kizáró­lag hibát kereső, minden új kezdeményezést, intézkedést ellenérzésekkel fogadó írá­sok és műsorok, őszintén remélem, senki sem felté­telezi, hogy a megalapozott bírálatók ellen, netán a ré­gen bukott „sifcerpropagan- dá” mellett foglalóik állást — néhány perccel azután, hogy a sajtószabadság sem­mivel sem helyettesíthető szerpéről szóltam. Az elkö- teflezettség és az igényesség követelményét nincs szándé­kunkban mérsékelni. Elis­merésre és támogatásra azonban csak a valóságot hitelesen bemutató, célja­inkért felkészülten vitázó sajtó számíthat. A közöm­bösséget, a szocialista esz­ményeinkkel szembenálló né­zeteket következetesen eluta­sító tájékoztatás támogatás­ra és elismerésre talál. Az, amely a dolgozó ember tisz­teletét hirdeti, amely felka­rolja az új iránti fogékony­ságot és a kezdeményező­készséget, amely a szocialis­ta haza szeretetét, más né­pék megbecsülésének, a for­radalmi internacionalizmus­nak az ügyét szolgálja. Mind­ezt pedig nem elavult, s ez­által hatástalan, tehát ártal­mas módszerékkel, hanem a kor szellemének megfelelő felkészültséggel, szilárd vi­lágnézettel és szép, érthető magyar nyelven teszi. Eléggé elterjedt nézet, hogy a sajtó dolgozói a szén. zációt kérésük, annak tálalá­sára törekednek. A hiedel­mek szeriint minden újság­író azt reméli, hogy egyszer olyan postást talál, aki ku­tyát harapott meg, mert az lenne az igazi szenzáció. Mi — remélem — ezen a fokon már túljutottunk. Ná­lunk a szenzációt az alkotó, a gondolkodó, a dolgozó em­ber munkájában, a hazát szolgáló állampolgár hétköz­napi tetteiben kell keresni, fellelni és ábrázolni. Hiszen közösen valljuk, hogy min­den értékteremtés forrása az alkotó emberi munka. Ez esetben az igazi újságírói magatartást ennek az érték­teremtő munkának, az alko­tó embernek az életteli meg­jelenítése jelnti, miközben oldja a kibontakozást aka­dályozó jeget, pikkelyt vagy páncélt! Ahogy Lenin aján­lotta már 1918-ban a szüle­tő szocialista sajtónak: „Közelebb az élethez! Több figyelmet annak, hogy a munkás- és paraszttömegek valóban valami újat építe­nek mindennapi munkájuk során.” — Feladatunk van bőven, hiszen népünk jelenét for­máljuk és jövőjét alapozzuk. Gondokból sincs hiány, azok­kal is számolnunk kell. A kiút, további fejlődés csak a nemzet hozzáértésére és tettrekészségére alapozódhat. Bízunk benne, hogy a tör­vény ezt a közös ügyet szol­gálja és enre biztatja, segíti, mozgósítja az újságíróinkat. Éljenek vele. Meggyőződésem, hogy el­fogadása esetén a Sajtótör­vény hozzájárul a szocialis­ta demokrácia fejlődéséhez, segíti a sajtót feladatainak ellátásban. A beterjesztett törvényjavaslat minden te­kintetben összhangban áll pártunk tájékoztatáspolitiká­jával. Mindezek alapján a törvényt elfogadom és elfo­gadásiét javaslom a tisztelt Országgyűlésnek — mondot­ta befejezésül Berecz Já­nos. DR. BOKOR LÁSZLÓ (Budapest, 47. vk), a MA­FILM Híradó és Dokumen­tumfilm Stúdiójának vezető­je felszólalásában a sajtó­törvény-tervezet alanyaira, az újságírókra összpontosí­tott. _A golyóstollal, fény­képezőgéppel, televíziós és filmkamerával dolgozó új­ságírókra, aikilk hivatásukat állandó szolgálatnak tekin­tik, alkik mindennap nevü­ket adják sokszorosított ál­lásfoglalásukhoz, akik nélkül nincs közéleti pezsgés, pél­dául kívánatosam hatékony parlamenti munka sem, hi­szen általuk erősödhet fel, válhat ismertté mindaz, ami az ország házának falai közt elhangzik. Hangsúlyozta : az újságíró a saját hite szerint valójában kapocs. Nem ke­vesebbet tesz, mint a két ülésszak között a maga mód­ján folytatja a Tisztelt Ház munkáját, testi-szellemi je­lenlétével rövidre zár, hogy megelőzzön nemkívánatos rövidzárlatokat. DR. SZTRAPÁK FERENC (Bács-Kiskún m., 5. vk.), a Petőfi Népe főszerkesztője leszögezte: a sajtó munka­társai kulcsszerepet játsza­nak abban a nagy, nyilvá­nos információáramlásban, amelynek a felgyorsulása to­vább növelheti a hasznos társadalmi változások dina­mikáját is. Nagyon fontos, hogy a törvény és a végre­hajtásának jogszabályai ne tartalmazzanak fölösleges korlátozásokat, mert ezek gátolhatják az újságírói hi­vatás cselekvő kockázatvál­lalását. INlagy kincsünk a hazai in­formációra, magyarázatra váró állampolgári bizalom, amelynek megőrzéséhez a sajtónak hathatósan hozzá kell járulnia. A tájékozta- tásak érdekesnek, őszinté­nek, gyorsnak és a szocia­lista értékek iránt elköte­lezettnek kell lennie. CSÖNDES ZOLTÁN (Bu­dapest, 39. vk.), a Szikra Lapnyomda vezérigazgatója rámutatott: a törvény na­gyobb önállóságot, szélesebb jogkört biztosít a sajtószer­veknek és ezzel párhuzamo­san növeli a sajtóban dolgo­zó vezetők egyéni felelőssé­gét. Ezt fejezi ki az is, hogy a törvénytervezet értelmé­ben a Minisztertanács által meghatározott kiadói tevé­kenységre jogosult szerveze­teknek ezentúl nem kell külön engedélyt kérniük, ha könyvet, vagy hasonló kiad­ványt kívánnak megjelentet­ni. Ez nyilvánvalóan növe­li a kiadók felelősségét, szol­gálja a demokratikus jogok továbbfejlesztését, gyorsít­ja a könyvek átfutási idejét és csökkenti a bürokráciát. A képviselő azonban kívá­natosnak tartotta, hogy ez a jog a kiadói joggal automa­tikusam együtt járjon és ne legyen különbség a kiadók között olyan értelemben, hogy a Minisztertanács en­gedélyezte-e a külön hozzá­járulás nélküli kiadás jo­gát, vagy sem. Javasol­ta, hogy a törvénytervezet vonatkozó bekezdéséből tö­röljék a Minisztertanács jog­körét, s a kiadók tevékeny­ségét automatikusan értel­mezzék úgy, hogy azok tel­jes körű felelősséggel tartoz­nak az általuk kiadott mű­vekért. DR. VELKEY LÁSZLÓ (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 4. Vk.), a Borsod Megyei Gyermekkórház igazgató fő­orvosa a közerkölcsöt meg­sértő, megbotránkozást ki­váltó brutális, trágár, porno­gráf, az emberi, társadalmi kötelékeket semmibe vevő sajtótermékek közlése ellen emelt szót. Elmondta, hogy hazánkban az utóbbi évtizedekben szá­mos, eleve téves vagy a gya­korlatban eltorzult pedagó­giai, pszichológiai, szocioló­giai elképzelés kapott széles körű publikációs lehetőséget, s ezek kóros, káros kinövései, hatásai az élet különböző te­rületein érezhetővé váltak. Több képviselő a törvény­javaslathoz nem jelentkezett hozzászólásra, ezért ismét Markója Imre kapott szót. A miniszteri válasz után az Országgyűlés elfogadta a kul­turális bizottság írásban be­Somogyi — Iparágunk életét ma jó- néhány telejesen új elem, megváltozott külső és belső körülmény határozza meg — mondotta a többi között So­mogyi László. — Lényegében megszűnt az égető és az ál­landó ellentmondásokat szülő kapacitáshiány, amely már a fővárosban is elmúlóban van. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy kisebb feszültségek nincsenek, hiszen esetenként együtt van jelen többletkíná­lat és kapacitáshiány. Nin­csenek az építőipar számára különlegesen nagy feladato­kat adó központi fejlesztő programok, és úgy vélem, hogy ilyenek a közeljövőben sem várhatók. Ennek ellené­re a szakmában dolgozóknak nem kell bizonytalannak lát­niuk jövőjüket, mert a fej­lesztések, az országos célok, a mindennapi munkában je­lentkező sokirányú igények egyértelműen bizonyítják ágazataink fontosságát. — Természetesen az építő- és építőanyag-ipar sok szállal kapcsoldódik a kiemelt nép- gazdasági fejlesztési progra­mokhoz. Van a szakmának egy 1985-ben jóváhagyott koncepciója is, s ez fej­lesztési tevékenységünk ve­zérfonala. A miniszter ezután az ága­zat eredményeiről szólít, majd a lakásépítés, a lakásgazdál­kodás helyzetéről szólva a miniszter elmondotta: — A VII. ötéves terv 320— 340 000 új lakás felépítésével számol. Egyértelműen kije­lenthetem, hogy ezt a hazai építő- és építőanyagipar tel­jesíteni tudja. Az elmúlt idő­szakban sajnos szinte min­den évben Visszatérő gond volt a rendkívüli ütemtelen- ség, vagyis az, hogy a lakások döntő része mind az állami szférában, mind a magánla- kásJépítésben a IV. negyedév­ben épült fel. őszintén meg kell mondanunk, hogy adata­ink szerint 1986-ban ezzel a feszültséggel még mindig számolni kell. Erőink, intéz­kedéseink itt még nem voltak elégségesek. — A minisztérium munka- módszerének egyik alapele­me a megyei politikai, taná­csi és szakmai vezetőkkel va­terjesztett módosító javasla­tait, valamint több képviselő­nek a plénumon elhangzott szövegpontosító indítványát. Ezután az elnök kérdésére Csöndes Zoltán képviselő úgy nyilatkozott, hogy egyetért a minisztert válasz azon gon­dolatával, miszerint a kor­mány záros határidőin belül igyekszik rendezni a kiadók jogosultságainak kérdését. A képviselő véleményét az Or­szággyűlés tudomásul vette. Határozathozatal követke­László szóbeli kic ló rendszeres, folyamatos kapcsolattartás. Úgy látjuk, hogy szinte minden megye teljesíthetőnek tartja a VII. ötéves tervi lakásépítési fel­adatait — azzal együtt, hogy általában mindenütt kevés­nek tartják az állami lakás­építés arányát. Az érdekelt kivitelező szervezetek válla­lásai alátámasztják ezt a megállapítást. Az építőipari ágakról szólva a miniszter hangsú­lyozta: — Látnunk kell, hogy az építőanyagoknak (téglafé­lék, égetett csörép, mész), egy rendkívül nagy része komoly ártámogatást kap az állami költségvetésből1, hogy a lakosság a tényleges költ­ségek terheit ne viselje. Ez az árfeszültség sok éven át nehezen kezelhető, és ellent­mondások forrása is. Köte­lességünk ugyanakkor az is, hogy az antiinflációs intéz­kedéseket minden részletük­ben és minden területen Vi­ta nélkül végrehajtsuk. Ezek­nek együttes hatása a való­ságban is mérsékelheti az árnövekedés ütemét. — A VII. ötéves tervidő­szakban egyik legnagyobb feladatunknak tekintjük, hogy javuljon az alapvető építőanyagok minősége és az ellátás színvonala. A vásár­lók érdekében emelni kell a forgalmazás színvonalát, javítani kéll az áruterí­tést, az ország minden ré­szén megfelelő választékot kell nyújtani. E célnak ren­deljük alá az építőanyag- ipari fejlesztéseket. — A jövő szempontjából rendkívül fontos, hogy az Állami Tervbizottság felha­talmazása alapján 1987. évi kezdésre előkészítjük a Vá­ci Cementgyár rekontstruk- cióját. A rekonstrukció ered­ményeként körülbelül 26 százalékkal csökkenni fog a fajlagos energiafelhasználás, minimálisra mérséklődik a jelenleg már alig elviselhető környezetszennyeződés, nö­vekszik a termelés biztonsá­ga és a gyártókapacitás. Végezetül Somogyi László, a tárca egyéb, tervezett in­tézkedéseiről is említést tett, zett: az Országgyűlés a sajtó­ról szóló törvényjavaslatot részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Ezután az elfogadott napi­rendnek megfelelően az építő- és építőanyag-ipar helyzeté­ről terjesztette elő beszámo­lóját Somogyi László építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter, a szóbeli kiegészítést fűzve a képviselőknek már korábban eljuttatott írásos jelentéshez. majd hangsúlyozta a magyar építésztársadalom felelőssé­gét az ország arculatának alakításában. SZILAGYI GABOR (Haj­dú-Bi'hair megye, 3. vk.), az Országgyűlés építési és köz­lekedési bizottságának tit­kára, a törvényjavaslat bi­zottsági előadója, a debre­ceni postaigazgatóság igaz­gatója emlékeztetett arra, hogy a tárca beszámolóját az előkészítő munka során az Országgyűlés három állandó bizottsága megvitatta. A viták egyik csomópontja a házgyáraik sorsa és jövője volt. Egyfelől ugyanis két­ségtelen, hogy a tömeges la­kásépítés házgyárak nélkül nem képzelhető el, ugyan­akkor csökkent a termékeik iránti kereslet. Jó vezetés és irányítás mellett azonban a házgyárak tudnak alkalmaz­kodni. Szilágyi Gábor hangsú­lyozta: a bizottság egyértel­műen helyesli és támogatja a versenytárgyalásos vállal­kozási rendszert. Az építő­ipar előtt álló feladatok so­rában igen fontosnak tart­ja a munka minőségének erőteljes javítását. NÉMETH FERENC (Bé­kés megye, 9. Vk.), az oros­házi városi pártbizottság po­litikai munkatársának vé­leménye szerint csak üdvö­zölni lehet az ágazatnak azt a célját, hogy a VII. ötéves terv időszakában a lakásépí­tési árak éves növekedési üteme ne haladja meg az 5 százalékot. SZABÓ TAMÁS (Fejér megye, 7. vk.), az Ercsi Cu-< korgyár osztályvezetője egye­bek között felhívta a figyel­met arra, hogy az elemes la­kások szállítási költsége je­lentős különbséget mutat a házgyárral rendelkező, illet, ve az attól távolabb eső vá­rosokban. Ezzel az Országgyűlés ta­vaszi ülésszakának első nap­ja — amelyen Sarlós István, Cservenfca Ferenmé és Pé­ter János felváltva elnökölt — Véget ért. Pénteken az építésügyi és városfejleszté­si miniszter beszámolója fe­letti vitával folytatja mun­káját az Országgyűlés. Közlemény a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának üléséről Csütörtökön befejezte ta­Befejeződött a KGST Gépipari Együttműködési Bizottság ülése nácslkozását a lengyel fővá­rosban a Varsói Szerződés tagállamainak Külügyminisz­tert Bizottsága. A hét tagál­lam külügyminisztere az eu­rópai helyzetet elemezte a világpolitikai helyzet ala­kulásának fényében. Az ülésről közleményt adtaik ki, amely többek kö­zött megállapította : A szocialista országok és valamennyi békeszerető erő aktív, céltudatos tevékeny­ségének köszönhetően meg­erősödött a népeiknek a bé­kés jövőbe vetett hite, és reális remény van airra, hogy kedvező fordulat következik be a nemzetközi helyzetben. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó megteremtet­te az előfeltételeket ahhoz, hogy a mai konfrontációs helyzet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak normalizálódása vált­hassa fel, és egészségeseb­bé váljon a nemzetközi hely­zet. Az ülésen képviselt ál­lamok teljes mértékben tá­mogatják az SZKP KB fő­titkára által 1986. január 15-én előterjesztett progra­mot, amely anra irányul, hogy az évszázad végéig tél. jes mértékben felszámolják a nukleáris és vegyifegyver­készleteket, s betiltsák az űr­fegyvereket. Hangsúlyozták, hogy a so­ron következő szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó közép­pontjában olyan kérdéseknek kell állniuk, amelyek össze­függésben vannak a földi ha­gyományos és a nukleáris fegyverkezési hajsza beszün­tetéséről és az űrfegyverkezés megelőzéséről szóló konkrét megállapodások elérésével. A találkozón megállapodásra lehetne jutni legalább a nuk­leáris kísérletek beszünteté­séről és az Európában tele­pített szovjet és amerikai kö­zepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról. A miniszterek hangsúlyoz­ták, hogy a mai bonyolult nemzetköi helyzetben külö­nös jelentőségű a Varsói Szerződés tagállamai egysé­gének és összeforrottságá- nalk állandó erősítése. Az ülésen képviselt államok konstruktív együttműködésre törekednek a béke sorsáért aggódó kormányokkal, pár­tokkal, társadalmi szerveze­tekkel és mozgalmakkal, minden néppel. A Külügyminiszteri Bizott­ság ülése a barátság és az elvtársi együttműködés lég­körében zajlott le. Megálla­podás született arról, hogy a soron következő ülést Bu­karestben tartják. Jegyzőkönyv aláírásával csütörtökön Budapesten, a kormány vendégházában be­fejeződött a KGST Gépipari Együttműködési Bizottság negyedik ülése. A bizottság megvizsgálta a tagországok műszaki-tudo­mányos haladását szolgáló, 2000-iig szóló komplex prog­ram megvalósításával össze­függő kérdéseket, iintézlkedé- seket hagyott jóvá a fejlesz­tés fő irányaival kaipcsólatos együttműködésre. Jóváhagy­ta a bizottságnak a „Komp­lex automatizálás” kiemelt program megszervezésével kapcsolatos feladatait. Az ülésen megvizsgálták és jóváhagyták a KGST Végre­hajtó Bizottság 118. ülése ,ha­tározatainak teljesítésére ki­dolgozott intézkedéseket, va­lamint a különféle érvény­ben lévő egyezményéket ki­egészítő jegyzőkönvek elő­készítésének munlkatenvét. Az ülésen konzu'ltációkiat folytattak a gépipari ágaza­tok műszaki-tudományos ha­ladásának meggyorsítására, a kölcsönösen szállított gé­pek és berendezésék műsza­ki színvonalának és minősé­gének lényeges javítására, a gyártásszakosítás és a koope­ráció fejlesztésére, különösen az alkatrész- és részegység- gyártás szakosításának bőví­tésére, valamint további kor­szerű gépipari termékek elő­állítására vonatkozó kérdé­sekről. A bizottság jóváhagyta a rugalmas gyártórendszerek és ipari robotok Koordiná­ciós Tanácsának munkatér- vét, valamint a fcutató-lkísér- leti munkák és a robottech­nikai mintapéldányok kiala­kításának programját. Alá­írták a robottechnikai esz­közök kidolgozásával foglal­kozó Interrdbot Nemzetközi Műszaki-Tudományos Ter­melő Egyesülés alapszabá­lyát, és ügyrendjét rögzítő egyezményt. Az ülésen elhatározták, hogy megszervezik az autó­alkatrészek és élenjáró au­tóipari technológiai berende­zések szakosított gyártását. A KGST Gépipari Együtt­működési Bizottság ülésén részt vevő küldöttségek ve­zetőit és Jugoszlávia képvi­selőjét fogadta Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára fogadta Iván Szilajevet, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak tagját, miniszterelnök- helyettest, Szergej Aifanasz- jev nehlézgépipari és közle­kedési-gépgyártási minisz­tert és Mihail Skabardnya automatizálási és műszer­ipari minisztert. Az eszme­cserén ott volt Kapolyi Lász­ló ipari miniszter.

Next

/
Thumbnails
Contents