Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-20 / 67. szám
1986. március 20. / Képújság 3 Nyilatkozik Koleszár István, MÉM főosztályvezető-helyettes Áruellátás falun (I.) Ma is élen járnak az állami gazdaságok Az állami gazdaságokról sokan és sokáig azt tartották, hogy a fejlődés motorjai. Ebben voltaképpen nincs is semmi különös, hiszen az állami gazdaságokat azért hozták létre, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődését szolgálják, az összegyűjtött termelési tapasztalatokat, az új fajtákat kipróbálják, és átadják a termelőszövetkezeteknek. — Érvényes még ma is ez a klasszikus szerep? — kérdeztük Koleszár Istvántól, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető- he lyettesétöl. — Sok minden megváltozott a két-három évtizeddel ezelőttihez képest a mező- gazdaságban. A termelőszövetkezetek gazdaságilag megerősödtek, egyrészük fölzárkózott az állami gazdaságok termelési színvonalához, esetenként meg is haladták azt. Ezt aligha szabad vitatni, ám az is igaz, hogy az állami gazdaságok ereje ma is megnyilvánul az évtizedek alatt felhalmozódott termelési tapasztalatokban, a vezetők és a dolgozók képzettségében. Az állami gazdaságok termelési kultúrája jelenleg is hat az egész mezőgazdaság fejlődésére, jelentős szerepük van a vetőmagok és tenyészállatok előállításában, a termelési technológiák elterjesztésében. — Az állami gazdaságok élenjáró szerepe a termeléshez kötődő adatokkal is igazolható? — Nézzük a számokat. Az ország földterületének 10,5 százalékán — 1 millió hektáron — gazdálkodik a 125 állami gazdaság — köztük 14 mezőgazdasági kombinát —, s a mezőgazdasági termelés értékének 20 százalékát adják. Az állami gazdaságokban elért fajlagos hozamok is magasabbak az országos átlagnál. Egy tehéntől átlagosan az állami gazdaságokban 5400 kilogramm tejet fejnek, az országos átlag ennél ezer kilogrammal kisebb. Búzából a termelőszövetkezetek 4,8 tonnát termeltek hektáronként tavaly, az állami gazdaságok átlaga pedig 5,2 tonna. Jól mutatja a gazdaságok életképességét a tavalyi mérlegek eredménye: az állami gazdaságok nyeresége 5,6 milliárd forint volt, s nem csökkent az előző évihez képest. A termelőszövetkezetekben csökkent a nyereség, vagyis az állami gazdaságok jobban ellensúlyozni tudták a kedvezőtlen időjárás és a Szerdán kétnapos látogatásra, Szék szárúra érkezett a Helyiiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Sáli Ferenc. Látogatása során fogadta Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára és Császár József, a megyei tanács elnöke. Később a szekszárdi Patyolathoz látogatott a főtitkár, ahol a bizalmitestület tagjaival, a politikai, társadalmi szervezetok vezetőivel folytatott beszélgetést. A főtitkárt elkísérte Szendéi Imre, a HVDSZ megyei titkára. Ma Horváth Józsefnél, az SZMT vezető titkáránál tesz látogatást Sali Ferenc, majd a szakszervezet hatásköréhez tartozó vállalatok vezetőivel folytat megbeszélést. * A programot megelőzően megkértük a HVDSZ főtitkárát, nyilatkozzék lapunknak látogatása céljáról. Elmondta, elsősorban azért, jött, hogy tájékozódjék arról, hol tartunk a kongresz- szus által elhatározott célkitűzések végrehajtásában. Képesek-e a szakszervezeti szervek megfelelni az elváközgazdasági szabályozás elvonó hatását, teherviselő képességük nagyobb a mező- gazdasági átlagnál. — Mi jellemezte fejlődésüket a VJ. ötéves terv időszakában? — öt esztendő átlagában 54 százalékkal növekedett a termelés értéke, a költségek 60 százalékkal emelkedtek, de a vállalatok eredményei 43 százalékkal nőttek. A kalászos gabonák termésének mennyisége 21 százalékkal, a kukoricáé 11 százalékkal emelkedett az előző ötéves tervhez képest. Az állattenyésztés 1984-ig lendületesen fejlődött, tavaly pedig az állami gazdaságokban is megtorpant. Számottevően csökkent a kertészeti ágazatokban a termelés, de ennek elsősorban a kedvezőtlen időjárás volt az oka. Az alap- tevékenységen kívüli tevékenység viszont erőteljesen növekedett — változatlan árakon számítva is 80 százalékkal — az előző tervidőszakhoz képest. A mezőgazdasági ipari, szolgáltató tevékenység értéke tavaly 80 milliárd forint volt, s ennek 22 százaléka az élelmiszer- ipari feldolgozásból származik. Az állami gazdaságok élelmiszeriparukat saját termelésükre építették, másképpen fogalmazva, egyre több gazdaságban kialakították a termelés teljes vertikumát. — Az állami gazdaságokban is megtorpant az állat- tenyésztés, ugyanakkor mindig e gazdaságokat emlegetik jó példaként, amikor az állattartás fejlesztésének lehetőségeiről van szó. Miben különbözik az állami gazdaságok állattenyésztése a termelőszövetkezetekétől? — Elsősorban a termelés színvonalában, amiről fentebb már volt szó. A magasabb színvonalhoz azonban korszerűbb technika és technológia is társul, ugyanis az állami gazdaságok elsősorban a IV—V. ötéves tervidőszakban több százmillió forintot költöttek az állattenyésztés fejlesztésére. Ennek is következménye, hogy a tehenészetek nyeresége nem csökkent, s most is 11 százalékos a jövedelmezőségük. Az viszont az állami gazdaságokban is igaz, hogy az állat- tenyésztés jövedelmezősége elmarad a növénytermelésé mögött, s ezért a legutóbbi években az ágazat fejlesztéséről, a gyengébb színvonalon dolgozó gazdaságok leálltak. Az átlagok azonban az állat- tenyésztésben — és más ágarásóknak? Hogyan élnek a tisztségviselők? Mennyire találják meg munkájuk értelmét ? — és így tovább. Mostanság három kérdéscsoport foglalkoztatja a szalkmai szakszervezetei. Az egyik, hogy több energia és erő adott, mint amennyit eddig a munkában felhasználtak. Nos, ezéket az erőket fel kell szabadítani, mégpedig úgy, hogy nem szabad nem tenni, és főleg nem szabad mellébeszélni. A mási/k dolog. Az évtizedek során kialakult munkastílus ma már egyre kevésbé elég az igényék kielégítésére. Ha megújul az alap, a felépítményt is meg kell újítani. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek a testületiek, amelyek hivatása a képviselet. Három fő területre koncentrálja erőit a szakszervezet: egészséges ivóvíz biztosítása, a városgazdálkodás színvonalának javítása és a kegyeleti szolgáltatások megfelelő szinten való biztosítása. A tömegszolgáltatásban végzett munlka szolgálat is egyszersmind, és a szakszervezet ezt a tudatot kívánja erősíteni. zatokban is — nagy különbségeket takarnak. — Milyen feszültségek terhelik még az állami gazdaságok termelését? — Főként a kertészeti alapanyagok termelésében keletkeztek feszültségek. Már korábban szigorodott a köz- gazdasági szabályozás, ez rontotta az ágazat ökonómiai környezetét, ami a termelői érdekeltség lanyhulásával járt együtt. Ezt tetézte tavaly az évszázad leghidegebb tele, s a fagy 2600 hektáron kipusztította az ültetvényeket, s csaknem ugyanekkora területen csak több év alatt rendbehozható károk keletkeztek. Ugyanakkor a kertészeti termékek feldolgozásához szükséges eszközök, üzemek megvannak, így a kertészeti vertikumban megbomlott az összhang. Sürgető feladat ezért az ültetvények felújítása, a versenyképes alapanyagok termelésének fejlesztése. A másik, az egész mező- gazdaságban tapasztalt feszültség, hogy a beruházások lelassultak, az állami gazdaságokban csak az 1977. évi szintet érték el a múlt évben. Különösen az állattenyésztő telepek rekonstrukciójánál tapasztalható nagy lemaradás. Ebben az évben már némi élénkülés várható, hiszen 50 százalékra növekedett a szarvasmarha-telepek rekonstrukciójához adható állami támogatás, s 30 százalék a sertéstelepek rekonstrukciójánál is. Ezeken túlmenően, emelkedtek a fel- vásárlási árak, amelyek ugyancsak javítják a termelés jövedelmezőségét. — Egy éve kezdődött az állami gazdaságokban az új irányítási formákra való átállás. Milyen tapasztalatokat szereztek? — Valamennyi állami gazdaságban áttértek 1985-ben az új irányítási formákra, de megrázkódtatással sehol nem járt együtt az átállás. A vál- lalati tanácsok élvezik a kollektívák támogatását. A rövid idő miatt teljes körű értékelésre még nem vállalkozhatunk, azonban az már bizonyos, hogy az induláskor felmerülő kétségek eloszlottak. Az állami gazdaságok bizonyították, hogy az új irányítási formában is képesek a gazdálkodás javítására, az eredmények fokozására, hiszen 1985-ben sem csökkent náluk a gazdálkodás nyeresége. V. FARKAS JÓZSEF Vetó'magexport hat országba Hat országba — Csehszlovákiába, Franciaországba, Lengyelországba, az NDK- ba és az NSZK-ba, továbbá a Szovjetunióba — szállítanak ezekben a napokban kukorica-vetőmagot a Hódmezővásárhelyi Tangazdaság hibridüzeméből. A legnagyobb tételeket az NDK-ba irányítják. Ez összefügg azzal is, hogy immár másifél évtizede kölcsönösen hasznos kooperáció alakult ki a magyar és az NDK-ibeli kufkori- canemesítők — a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet, valamint a bern- burgi Növénynemesítő Intézet között. A vetőmag magyarországi megtermeiltetése viszont azért előnyös sok más ország számára, mivel nálunk, főként Csongrádiján, különösen kedvezőek ehhez a talaj- és éghajlati viszonyok. Külföldön elismert a vetőmagtermelés hazai technológiája is. A HVDSZ főtitkára Szekszárdim Az alsónáiai vegyesboltban Hiába rendetek, ha szinte nem kapok semmit Kedd délelőtt. Az alsó- nánai boltban barátságosan duruzsol a kályha, kellemes meleget ad. Ilyentájt a munkárafogott hűtőláda és hűtőpult rácsainak melege is jólesik. A pultok nem roskadoznak az áruktól, a választék mégsem tűnik szegényesnek. Van kefir, dobozos kakaó, tejből kétféle, sajt, ceruza, háromféle tea, kávé, hatféle mosópor, hétféle szappan. Húsáruból mirelit csirke, sümegi sonka, főtt és füstölt császárhús. Van itt sok minden, műanyag vödör, törölköző, gyermekpizsama, gomb és cérna. A lecsókolbász éppen mosl fogyott el — mondja Háder Lajos boltvezetöhelyéttes, aki nem tétlenkedik, mert van forgalom. Nyílik az ajtó, jönnek-mennék a vásárlók. Tizenegy óra körül már többen is gyülekeznek kenyérre várva. Németh Sándor nyugdíjas: Sós kekszet, és citromos nápolyit szerettem volna venni — mondja — nem szeretjük az édességet. A múltkor, karácsonyra vittem egy doboz édességet, azóta is megvan, csak az unokák eszik néha. Ahányszor ide jövök borotvakrémet is, meg arcszeszt is kérek. Tavaly november óta keresem, azóta nem kaptam. A het- venkeftediket taposom, nem tudóik, és nem- is érdemes Szekszárdra utazni érte, mert 28 forintba kerül a buszjegy. — Sokszor későn jön meg az áru — mondja Csapók Sándor. — Sőt, amit megrendelnék azt meg sem hozzák, helyette egészen más érkezik. A falu végén lakom, úgy kfilencszáz méterre. Valamikor ott is volt egy élelmiszerbolt, igaz, hogy régen, dehát nagy a faluban a távolság. Kérem, az ember friss kenyeret csak 10—11 órakor vagy délután kap, sőt sokszor csak délután, mert ha délben jön meg a szállítmány, akkor a bolt lezár, és csak délután nyit ki újTa, mi meg itt állubk sorba. Glöckner Péterné kávét darál. — örülünk annak, hogy kávédarálónk is van — mondja. — A fiatalok elmennék a városba dolgozni. Amit itt reggel nem kapnak meg, azt ott veszik. Igaz, hogy később megjön az áru, de akkor már hiába, mert ez a boltban elad- hatatlanul marad. Tizenegy óra. Csukott Zsuk kocsi gurul az üzlet elé, meghozták a friss kenyeret Bá- taszékről. Pátyerkó Béla, a sütőipari vállalat gépkocsi- vezetője szállítja és rakodja a pékárukat. — Miikor kezdte a munkát ma? — Reggel öt órakor. Az első fordulónál öt helyszínre szállítottam, a második fordulónál szintén. Az alsóná- nai bolt a negyedik fordulóm. Általában fél tizenegy körül érek ide. A rakodás után megyek Kismórágyra és Bátaápátiba. Ott még később kapják meg a vásárlók a friss kenyeret. Pénteken még nagyobb a torlódás, mert a szombati előszállítást is ki kell vinnem. — Dudor Istvánná vagyok — mutatkozik be egy idősebb néni. — Sokszor nem hoznak elegendő kenyeret. Hiába rendel a boltosunk naponta 150, 130 kilogrammot, húsz-harminc kilóVal kevesebb érkezik. Ilyenkor a boltvezető beül a kocsijába, elmegy a kenyérgyárakba és elhozza a hiányzó mennyiséget. — Sok a hiánycikk — folytatja. — Se torma, se citrom, se tészta, se cukor, se májkrém — de randibugyi az van! A fehérnemű és ágynemű ellátással viszont meg vagyunk elégedve. Bizony szidják a boltvezetőket, ha nincs áru — folytatja a gondolatsort Háder Lajosné, az alsónánai bolt vezetője. Sőt, azt is gyakran emlegetik, hogy biztos azért nincs, mert a vezető nem rendel! Hát nálunk nem így van ez. Itt vannak a rendeléseim, meg tudom mutatni. A mohácsi Füszért élelmiszerszállítmánya tegnap érkezett meg. Hatvannyolc élelmiszerféléből huszonnyolcat nem hoztak. Nem kaptam porcukrot, rizst, Ráma margarint, szódabikarbónát, mustárt, október óta nincs rendszeres kávészállítás, tésztafélékből se szarvacska, sem szélesmetélt nem jött. A gyufatésztát nem is rendelem meg, mert úgysem kapok. A vegyi cikkekből 19 félét rendeltem és csak nyolcféle érkezett meg. Például a kapos. szekcsői Skála—Coop raktárában a számlán fel van tüntetve az áru, viszont később kihúzzák, például a kézbalzsamot, pedig a kiszáradt falusi kezekre kellene ez is. — Rendszeresen olyan árut küldenek, amit nem is rendeltünk meg — többek között cukicumit vagy pertu sós és mogyorós pálcikát. — A TITAN és a Piért szállításainál sem jobb a helyzet. Sosem kapunk ajándékcsomagoló papírt — de küldenek zöldalma öblítőt, ami olyan drága, hogy nem veszik meg a vásárlók. Hiányzik a szállításokból a technokol napid ragasztó, az állványcsfk, a szőnyegpapír, az alufólia és a sima fol- paok csomagoló is. Papírzsebkendőt másfél év után most kaptunk először. A szekszárdi Titán Nagykereskedelmi Vállalattól most tízféle árut rendeltünk és csiak ötfélét szállítottak ki. Négy kerékpárra is van igényünk, — négy hónapja egy sem érkezett. — Nem kaptunk merőkanalat, laposélemet, lábasokat az óvoda részére. Május óta igényeltünk egy 300 literes hűtőszekrényt, centrifugát, porszívót, kenyértartólkat és evőeszközkészleteket, ezeket a mai napig is várom. Pedig a Titán boltban van, láttam! 'Ha személyesen megyünk vásárolni az önkiszolgáló raktárakba, alkkor az alapvető cikkeket megkapjuk. Ez a helyzet a rövid- és kötöttáru beszerzésénél is. De 'miért kell személyesen menni minden áruért? — Szükség van a személyes, jó kapcsolatokra? — Igen, mert akkor áru is van. A gépkocsivezetők is ekkor állmaik be az 'udvarra, (pláne télen!), ha megvan a számításuk — kéz kezet mos. Az árukapcsolások is jellemzőek. Egy példát mondok. Az Alföldről egy gazdaság kocsijáról csak úgy kaptam sört, ha még üdítőitalt is vásároltam, pedig dugig volt a bolt üdítőitallal. A göngyöleg még mindig itt van a raktárunkban. — Ha bemegy a vásárló Szekszárdon a Skálába, látja az árubőséget, ha hazajön, mit lát? Egyből a hiánycikkeket veszi észre — szól közbe a férj, aki szintén a boltban dolgozik. A túrájára tóton ál hiába van rendelés, ha nem a kiadott túnaterv szerint szállítanak. — Az originál gyári csomagolás néha megtévesztő. Sok a hiány. A két karton kapucínerből 18 hiányzott, ez 74 forint 40 fillért tesz ki. Sokszor csak a tertwék feie van meg, a zacskó fele üres. — Sokan építkeznek Alsó- nánán. Szívesen megvásárolnák a kazánt, radiátorokait, üveget, vízvezetékcsöveket, természetesen élőre bejelentett igények szerint. — A bátaszéki vasbolttal jó a kapcsolat, ellátja a falunkat, ha rendelünk tőlük, de csak korlátozott mennyiségben. Mi pedig az újlbere- ki boltot tudjuk kisegíteni, ha kell, műanyag áruval, ruhafélével. — Segítenünk kell egymáson — fejezi be a gondolatot a boltvezető. SZEKÉR JÓZSEF Háder Lajos boltos minden vevőt személyesen ismer Pátyerkó Béla, a bátaszéki kenyérgyár gépkocsivezetője meghozta a kenyeret
