Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

1986. március 17. / TOCNA • e népújság Bárdi kitűnően vívott San Antóniában a nemzet­közi öttusaverseny harma­dik napján a vívást bonyolí­tották le. Bárdi holtverseny­ben a francia Bouzou-val, 1000 pontot ért el, s a végső sorrendet csalk szétvívással döntötték el, a francia ver­senyző végzett az élen. A többi magyar versenyző kö­zepesen vívott, Dobi és Fá­bián holtversenyben az 5., Demeter a 9., Buzgó a 15., míg Martinék a 19. lett. A vívás végeredménye : Egyéni: 1. Bouzou (francia) 33 győzelem, 1000 pont, 2. Bárdi Róbert 33/1000, 3. Ste- inimann (svájci) 32/977. Csa­pat: 1. Franciaország 3609 pont, 2. Magyarország I. 2770 pont, 3. Svájc 2724 ponttal. Három szám után az ösz- szetett állása: Egyéni: 1. Driggs (amerikai) 3293 pont, ... 4. Bárdi Róbert 3180, 5/ Martinék János 3179, ... 14. Buzgó József 3074, ... 16. Fábián László 3067, 17. De­meter József 3066, ... 21. Dobi Lajos 3049. Csapat: 1. Egyesült Államoík I. 9656 pont, ... 3. Magyarország I. 9426, ... 5. Magyarország II. 9189. Kézilabda Borsodi Nagydíj Vasárnap délelőtt Miskol­con a városi sportcsarnokban, 300 néző előtt a harmadik fordulóval befejeződött a III. Borsodi Nagydíj pénzdíjas férfi kézilabdatorna. A ve­retlen Tisza Volán folytatta jó szereplését: az utolsó ta­lálkozón biztosan győzte le a kétszeres kupagyőztes Veszp­rémi Építőket, így elhódítot­ta a serleget. Eredmények: FTC—PMSC 28-27 (13:12), Ti­sza Volán—Veszprémi Éjpítők 31-24 (18-12). A végeredmény: 1. Tisza Volán 6, 2. FTC 4, 3. PMSC 2, 4. Veszprémi Építők 0 pont. A gólkirály Lele Ambrus (Tisza Volán) lett 29 góllal, a legtechnikásabb játékosnak felajánlott különdíjat Fodor János (FTC), míg a legjobb kapusnak járót Tóth András (PMSC) kapta. így kellett volna 1. Magyarország—Brazília 3-0 1 2. Frankfurt—Bremen 0-2 2 3. Bochum— Mönchengladbach 2-2 x 4. Oberhausen— Fortuna Köln 1-1 X 5. Braunshweig— Bielefeld 4-2 1 6. Como—Pisa 1-1 X 7. Lecce—Sampdoria Ô-1 2 8. Napoli—Internazionale 1-0 1 9. Roma—Juventus 3-0 1 10. Arezzo—Cremonese 1-1 X 11. Brescia—Ascoli 1-0 1 12. Cagliari—Lazio 2-0 1 13. Catanzaro—Empoli Pótmérkőzések : 0-0 x 14. Mannheim­Bayern München 0-4 2 15. Milan—Udinese 2-0 1 16. Torino—Avellino 1-0 1 Fitballfesztivál a Népstadimkai Kosárlabda NB I. * Elúsznak a felsőházi remények? Kiütéses magyar győzelem Klprich a félidő hajrájában megsérült Magyarország—Brazília 3-0 (1-0). Népstadion, 76 ezer néző. V.: Wöhrer (osztrák). Magyarország: Disztl P. — Sallai, Nagy, Garaba (Csu- hay), Varga — Hannich, Kardos, Détári — Kiprich (Kovács K.), Esterházy, Bog­nár (Burcsa). Brazília: Leao — Edison, Oscar, Mozer, Di- da — Elza, Silas, Aletnao — Renato, Gasagrande, Sidney (Müller). A Népstadion ka­puit háromnegyed kettőkor nyitották meg,, alig negyed­órával később már annyian voltak a nézőtéren, mint egy NB I-es kettős rangadón. Pedig az időjárás inkább egy novemberi délutánra hason­lított. A két válogatott kö­zül előbb a brazil együttes vonult ki melegíteni, ök a pálya gyepét választották, míg a magyarok a torony- épület kis területén mozgat­ták át izmaikat. Amikor Wöhrer játékvezető irányí­tásával a két együttes kez­désre sorakozott fel, telt ház volt a Népstadionban. A 6. percben a riói karnevál han­gulata érződött a nézőtéren: Détári a 16-os sarkától re­mekül ívelt Kiprichhez, aki az alapvonal felé iramodott, majd visszaadta a labdát a szőke középpályásnak, aki 8 méterről előredőlve a jobb alsó sarokba fejelte. 1-0. A dél-amerikaiak jobbára egyé­ni elfutásokkal próbálkoztak, de az ebben az időszakban kétszer annyit futó magya­rok állandó „élősövényébe” ütköztek/ A 20. percben előbb Silas előtt nyílt meg a ma­gyar védelem, majd 'három perccel később Gasagrande nagy percei következtek. A 30. percben Varga ívelt kö­zépre, Kiprich 13 méterről bombázhatott, de Leao ve­tődve zárta a szöget. Szünet után az 52. perc­ben Renato három csel után lőtt, de a jó ütemben érke­ző Garaba mentett. Ezután Mozer beadása után Elzo ívelt 14 méterről, Disztl P. nem érte el a labdát, de az az egyik védő lábáról szög­letre pattant. Óriási öröm­ujjongás fogadja a magyarok második gólját. Sallai indí­totta Esterházyt, aki kapura húzott, az alapvonal közelé­ből belőtte a labdát, Leao röviden öklözött, a lepatta­nó labdát a csereként beállt Kovács K. a jobb felső sa­rokba bombázta. 2-0. A 70. percben ismét Kovács K. célozta meg a hosszú sar­kot, miután Leao aláfutott egy beadásnak, de ezúttal a labda elsuhant a léc mellett. Két perccel később újabb gólt kaptak a brazilok. Dé­tári mesterien szép testesei után meredeken kiugratta Esterházyt, aki egyből rá­vezette a labdát Leaora, lö­vése kipattant, de másod­szorra a magyar csatár a 'kapu közepébe továbbította a labdát. 3-0. A hajrát a magyar válogatott már „pá­holyból” várhatta, a nem várt jelentős előnye birto­kában. A brazilok utolsó erejüket beleadva kísérelték meg a szépítést, de ered­ménytelenül. Futballünnepet várt min­denki a háromszoros világ­bajnok Brazília első ma­gyarországi vendégszereplé­Garaba nagyszerű teljesít­ményt nyújtott sétől, s valóban slágerelő­adás lett ez a kilencven perc a javából. Örömünkre szol­gált, hogy nem a nagyhírű dél-amerikaiak, hanem a csodálatosan játszó magya­rok jóvoltából. Mezey kapi­tány válogatottja feledhetet­len teljesítménnyel vett bú­csút — hazai pályán a vb előtt már nem játszanak — a iközönségtől. Együttese szinte kiütötte a nagyhírű ellenfelét. Lehetőséget sem adott a sárga mezeseknek ahhoz, hogy akár a döntet­lenért is harcolhassanak. Ezen a délutánon a magya­rok játszották a brazil fut­ballt, de abból is a legkitű­nőbbet. óriási akarás, lelke­sedés, remek felkészültség jellemezte a gárdát, s a bra­zilok legtöbbször csak tehe­tetlenül nézték közelről, mit művelnek a házigazdák a labdával. A brazil labdarú­gás történetében ritkán adódnak ilyen súlyos vere­ségek, de a játék képe alap­ján ez a különbség is meg­érdemelt volt. A magyar csapatban nem akédt gyenge teljesítmény, a /játékosok szinte egymást mülták felül. Így is ki kell emelni a mezőny fölé emel­kedett Détári, továbbá Ga­raba és Sallai produkcióját. A stadionban helyet fbgla- ló nemzetközi szakértők a nagyszerűen játszó magyar válogatott teljesítményének hatása alá kerültek és a zsú­folt sajtóteraszon nem egy külföldi megfigyelő többször tapsra ragadtatta magát. SZEOL-DÊLÉP SE—Dom­bóvári VMSE 117-108 (49-58, 101-101). Dombóvár, 500 né­ző. V.: Bacsfai, Haidt. SZE- QL-DÉLÉP SE: Walke (26), Kaszás (38), Tóth (24), Mol­nár (12), Guoth (5). Csere: Kaplárevics (i8), Mező (4), Kónya (—), Jáhni (—). Ed­ző: Sáros! Elemér. Dombó­vár: Ács (12), Chudeusz (23), Miedzik (39), Jászberényi (22), Dovász (8). Csere: Czimbalek (2), G ál ősi <2), Kollár (—), Tamási (—). Ed­ző: Gróf Attila. Rosszul in­dult a mérkőzés a hazaiak számára, hiszen a szegediek gyorsan elhúztak 4-0-na. A folytatásban fordított a DViMSE, 10-6-ra átvette a vezetést. Ezuitán rövidzárlat következett a vasutasok vé­dekezésében, s 14-12-es ven­dég vezetésnél Gróf edző időt kért. Ezután felváltva estek a kosarak, a félidő közepén 28-28 volt az áLláS. A félidő hajrája a dombóváriaknak sikerült jobban, akik 9 pon­tos előnyre tettek szert. Szünet után a közönség fergeteges biztatása köze­pette fokozatosan elhúzott a hazai gárda, a 30. percben 87-72-re vezettek. Sajnos a folytatásban érthetetlenül idegeskedni kezdtek Miedzi- kék, és három perccel a le­fújás előtt 95-91-re már a SZEÖL-DÉLÉP SE vezetett. Ekkor Chudeusz kipontozó­dott, így nélküle sikerült az utolsó pillanatokban (ki­egyenlíteni. A hosszabbítás­ban gyorsan szerzett hétpon­tos előnyt a Tisza-parti gár­da, közben sajnos Miedzik is begyűjtötte ötödik szemé­lyijét. A nagy tét rányomta bé­lyegét a ihazaiak teljesítmé­nyére, akik a rendes játék­időben már biztosnak látszó győzelmet engedtek kicsúsz­ni a kezükből. A hosszabbí­tásban megérdemelt vendég­siker született. Kitűnt: Ka­szás, Walke, Molnár, illet­ve Miedzik, Chudeusz, Jász­berényi. Bp. Spartacus—Szekszárdi Dózsa 81-68 (46-36). Kőér Vasárnapra egyetlen férfi­mérkőzés maradt röplabda- bajnokság hétvégi fordulójá­ból. A Veszprémben sorra került találkozón a mezőny idei újonca, a Veszprémi SE ötjátszmás, maratoni küzde­utea, 50 néző. V.: Hajniss, Gidófalvi. Bp. Spartacus: Bacsa (8), Csávás (12), Kár­páti (11), Hadardi (14), Lá- mala (27). Csere: Sitkéi (7), Hurbán (2), Csizmadia (—). Edző: Lukács Sándor. Szek­szárdi Bernáth (2), Varga (23), Christián (4), Smolczer- né (11), Pártos (12). Csere: Prafc (12), Szabó (4), Vékony (—). Edző: Vertetics István. Megilletedötten kezdték a dózsás lányok, így a hazai­ak a 9. percre 23-11-es veze­tést szerezték. Elsősorban Bacsa és Lámala távoli do­básai voltak ponterősek. A pontatlan szekszárdi dobó­kísérletek következtében a Spartacus a 15. percben már 42-27-re növelte előnyét. A fokozatosan feljavuló dózsás védekezés révén a fővárosi­aknak öt percen keresztül nem sikerült pontot elérni­ük, s a félidő vége előtt 40 másodperccel 42-36-ra ala­kult az eredmény. Két el­adott labda, s máris tízpon­tos hátránnyal vonulhattak pihenőre a szekszárdiak A szünet a Dózsának ked­vezett, elsősorban Varga és Pártos remek játékának kö­szönhetően a 29. percben V már a Szekszárd vezetett egy ponttal: 53-54. Bocsa, Sitkéi és a dózsás Christian kipon­tozódott. A végjáték a ha­zaiaknak sikerült jobban, s végül az egyenlő erők küz­delméből jobb dobóteljesít­ményükkel ők kerültek ki győztesen. Ez a mérkőzés a „kis em­berek” remek csatáját hoz­ta. Az döntött a hazaiak ja­vára, hogy a Szekszárd ma­gas játékosai ezúttal átlagon aluli teljesítményt nyújtot­tak. Kitűnt: Varga, Smol­czerné, Pártos. Vertetics István: — Hiába vállalnak egyesek az átlag­nál többet, ha a társak nem tudják őket kellően foglal­koztatni. A mérkőzés tapasz­talatait hasznosítva hazai környezetben legyőzhető lesz a Spartacus. lemben 3:2 (9, —13, 8, —12) arányban legyőzte a Csepel együttesét. A nagy múltú, sokszoros bajnok vasgyári együttes ezzel huszadik vere­ségét szenvedte el, és a kieső helyre került. Kieső helyen Küldöttközgyűlés a Szekszárdi Dózsánál A jubileumi évet értékelték A városi tanács nagyter­mében tartotta éves közgyű­lését megyénk legnagyobb egyesülete a Szekszárdi Dó­zsa SE. A lila-fehér klub ta­valy jeles jubileumhoz, fenn­állásának 35. évfordulójához érkezett, így a végzett mun­káról előterjesztett elnökségi beszámolót a „hőskor” alapí­tó tagjai közül Pál László, Brebán János és Jaszenovics Géza sporttársak is végighall­gatták — megtisztelték jelen­létükkel a közgyűlést. A meg­jelent vendégeket, élükön Szabó Gézát, a Székszárd vá­rosi pártbizottság első titká­rát, Tolnai Ferenc, az egye­sület elnöksége mellett mű­ködő tanácsadó testület el­nöke köszöntötte, majd Fo- nyódi György ügyvezető el­nök részletesen szqlt az 1985- ben végzett munkáról. A sportszakmai munka tár­gyi feltételei egyesületi szin­ten vizsgálva nem javultak, sőt a meglévő fedett létesít­mények állaga romlott. Emel­lett égető gond a személyi felszerelés-ellátottság, edzés­hez, versenyzéshez szükséges alapvető edzési felszerelések, személyes holmik hiányoznak több szakosztálynál. Aminek levét elsősorban az utánpót- láskorúak isszák. Minősíté­sek, olimpiai pontok tékinte­tében a lila-fehérek előrelép­tek 1984-hez képest, de a nemzetközi eredményesség tekintetében már közel sincs derűre okuk, mint a megye legnagyobb egyesületének. Csupán egyetlen nemzetkö­zi pontot sikerült megkapa­rintaniuk a középtávfutó at­léta Sárközi Gyula révén, aki a cottbusi ifjúsági Európa- bajnokságon hatodik lett az ötezer méteres síkfutásban. A szakosztályi értékelés az atlétákkal kezdődött. Tovább nőtt ugyan a minősítések — ezen belül is a magasabbak — száma — de a sportközvé­lemény által is érzékelhető fejlődést nem tudtak a gya­korta sérülésekkel bajlódó at­léták elérni. Az edzőgond megoldódott, s a tehetségük­ről már bizonyítást adó kö­zéptávfutó gárda, valamint a szárnyaikat bontogató — töb­ben korosztályos válogatott- kerettagok — ügyességi szá­mok képviselői bizakodást táplálnak az idei versëny- évadra. Már-már a megszűnés ve­szélye is fenyegette az elmúlt években a judósökat. A stag­nálás, a visszaesés évei után a ’85 hozott valamit a kony­hára. A szakosztályvezetés űj alapokra helyezte a sportágat és sikerült elmozdulni a holt­pontról. Bár a neheze most következik, hiszen négy fel­nőtt első osztályú versenyző­jük közül Hangyási és Bo- da eltávozott, helyükbe vala­kinek lépni kell ! A „C” kategóriás úszószak­osztály a jelekből ítélve gond mentesen vészelte át a veze­tő edző távozását, Végh Már­ta személyében már arany­jelvényes sportolóval is büsz­kélkedhetnék. A foglalkozta­tott létszám változatlan, ezt a létesítményhelyzet meghatá­rozza. A súlyemelők fennállásuk legeredményes évét tudják maguk mögött, s eme tény párosul azzal, hogy az egye­sület legeredményesehb szak­osztálya cím az övék. Orszá­gos bajnokok, helyezettek egész sorát tudják felmutat­ni és nem kis fegyvertény az sem, hogy mostanság már a hagyományosan nagy súly­emelő-fellegvárak után a szekszárdiak következnek. Az NB I-es női kosarasok valahol az élvonal felső és al­só háza között helyezkednek el. örvendetes módon meg­szűnt a játékoshiány, nem kevésbé a keret fiatal tag­jainak fejlődése jóvoltából. A legjobbakkal szemben tá­masztott követelmény: feljut­ni a legjobb tíz közé és ott tartós bérletet váltani. Az NB Il-es labdarúgócsa­patnak, mint a reflektorfény­ben lévő szakosztálynak, hosszú évek vergődése után meg kell szilárdítania helyét a mezőnyben, mégpedig oly módon, hogy a szurkolóknak ezen a szinten elvárható szó­rakozást nyújtson. A játékos- állomány folyamatos felfris­sítése a szakosztályvezetés ál­landó feladatát kell, hogy képezze. A szakmai munka értéke­lése után az anyagi feltéte­lekről esett szó. Tervezett be­vételeik öt, a vállalatok, szö­vetkezetek, intézmények anyagi támogatásának mérté­ke pedig hat százalékkal ma­radt el a tervezettől. Saját be­vételeik 1984-hez képest 50 százalékkal növekedtek. Ki­adásaik is az előzetes számí­tásoknak megfelelően alakul­tak. A hozzászólások is a pénz, a támogatási-finanszírozási kérdések körül mozogtak. A sportolók, sportvezetők kér­ték, hogy a több csatornából beérkező támogatás egy kö­zös kalapba kerüljön és ob­jektív mérce alapján, ki-ki munkája, eredményessége után részesüljön... Szabó Gé­za, a városi pártbizottság el­ső titkára is e kérdést érin­tette felszólalásában. Mind­amellett, hogy egyetértett a fentiekkel, nyomatékosan kér­te a Dózsa vezetését — tekin­tettel a jelenlegi gazdasági helyzetre —, hogy a jövőben ne a feladatokhoz tervezzék a pénzt, hanem a rendelkezés­re álló anyagiakhoz a felada­tokat. Kovács leköszönt Kovács Béla, a Szekszárdi Dózsa NB Il-es—labdarúgó- csapatának játékosa az alábbi levelet juttatta el a klub elnökségéhez. .Alulírott azzal a bejelen­téssel fordulok önökhöz, hogy 1986. március 6-tal befeje­zettnek tekintem aktív sporttevékenységemet a Szekszárdi Dózsa labdarúgó- csapatában. Döntésemet az­zal indokolom, hogy főisko­lai tanulmányaim során az államvizsgákhoz érkeztem. Ügy érzem, szükségem van arra, hogy az előttem álló időszakot aktív munkával és tanulással töltsem. A csapat eredményes szerepléséhez a jövőben sok sikert kívánok.” Fonyódi György, az egye­sület ügyvezető elnöke a já­tékos bejelentésével kapcso­latban a következőket mond­ta: — Elnökségünk a labda­rúgó-szakosztály vezetésével egyetemben úgy döntött, hogy Kovács Béla bejelen­tését tudomásul veszi. Az ál­lamvizsga időszakára a nyá­ron lejáró szerződésben vál­lalt kötelezettségei alól — kérésének megfelelően — felmentjük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents