Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám

1981). március 14. Képújság 3 A gazdaságpolitikai pártnapek tapasztalatai A tömegek ,között végzett tájékoztató, felvilágosító, mozgósító politikai munka, a szóbeli agitáció egyik ha­gyományos eszköze, formája a pártnap. A pártnapi ren­dezvények a párt politikájá­nak, a politika összefüggé­seinek ismertetését, magya­rázását és helyes értelmezé­sét szolgálják. v A pártnapoik rendszere be­vált, azokat elsősorban nagy, átfogó, valamenyi társadal­mi réteg é6 dolgozó érdeklő­désére számot tartó témák­ban indokolt és célszerű szervezni. A pártnapi előadók részé­re szervezett megyei felké­szítők hasznosak. A gyakor­lat bizonyította helyességét annak is, hogy az időszerű bel- és gazdaságpolitikai kérdésekhez megyei segéd­anyag (készül. A pártnapok többségén, ahol a résztvevők száma nagy (100—300 fő), az elő­adás a meghatározó, mégis azt mondhatjuk: a pártna- poíkon gyakori az eszmecse­re, a párbeszéd. Az előadók többsége előzetesen tájéko­zódik az üzem, az intéz­mény, vagy a lakóterület életéről, feladatairól, gond­jairól, és kérdéséket kér a pártnap témájához, amelye­ket — az eseteik nagy több­ségében — szakszerűen meg­válaszol. A pártnapok ilyen jellege jó fórumot biztosít a politizáláshoz. Tapasztalata­ink azt igazolják, hogy ki­sebb létszám (30—40 fő), vi­szonylag homogén összetétel esetén nagyobb az aktivitás, jobban érvényesül az eszme­csere, a párbeszéd. A kisiparosok szerepe nö­vekszik a lakosságnak vég­zett ja/vító-sozlgáltató tevé­kenységben; a KIOSZ igyek­szik elősegíteni azt, hogy a kisiparosok — szerződéses megállapodásaik alapján — bekapcsolód hassanak a na­gyobb szövetkezeti és állami szolgáltató vállalatok tevé­kenységébe, fölvállalva egy- egy részfeladat megoldását. A mindkét félnek előnyös közös tevékenységbe elsőként az Állami Biztosító vonta be a mestereket: a lakossá­gi karóikat állítják helyre. Az autójavítók és üvegesek mel­lett egyre több más szakma gyakorlója kapcsol ód ilk be a lakosságnak végzett ilyen tí­pusú szolgáltatásba, mivel a KIOSZ, az együttműködés további bővítésére törekszik. Üjiabban például olyan épí­tő kisipari munikabrigád ala­kítását szorgalmazza, amely fővállalkozásban végzi el a kárt szenvedett lakás, épület teljes helyreállítását. A híradástechnikai beren­dezések, háztartási gépek ga­ranciális javítására vette igénybe a Gelfca, szervezett formában, a kisiparosokat. Több mint nyolcvan iparost és egyelőre négy gmk-t lát el alkatrészekkel, míg part­nerei különösen a kistelepü­léseken vállalják sikeresen a rádiók, televíziók, háztar­tási gépek garanciális javí­tását. Az együttműködés a feléknek előnyös: a Gél ká­nak nem kell külön javító­fiókot üzemeltetnie, a kis­iparos töhb megbízást kap. az elromlott berendezés tu­lajdonosa pedig gyors, pon­tos szolgáltatáshoz jut. A magánlakás-építés nö­vekedésével és a rekonstruk­A gyakran nagy létszámú és összevont (pl. pedagógu­sok, tanácsi és egészségügyi dolgozók) pártnapoik részt­vevői körében mérsékeltebb az aktivitás. Megyénkben 1986. február 10. és 28. között 180 gazda­ságpolitikai pártnapot ren­deztek, melyeken közel 12 ezren vettek részt. Általános tapasztalat, hogy a rendezvényeket nagy ér­deklődés, őszinte hangnem, jó politikai légkör, ugyan­akkor eltérő aktivitás jelle­mezte. A résztvevőket ki­emelten foglalkoztatta Pép- gazdaságunk egyensúlyának megőrzése, az 1986. évi nép­gazdasági terv, valamint a VII. ötéves terv megvalósí­tásának feltételei, az árak és a bérek helyzete, várha­tó alakulása. A véleményt nyilvánítók általában egyetértésüket fe­jezték ki az elhangzottakkal. Többségében bizakodóak ab­ban, hogy képesek vagyunk és leszűrik a dinamikusabb gazdasági fejlődésre. Egyöntetű vélemény, hogy országunk gazdasági helyze­tét csak következetesen jobb munkával lehet javítani, előbbre vinni. Ennek elen­gedhetetlen feltétele a szer­vezettség, a fegyelem javítá­sa minden területen és min­den szinten. Ennek kapcsán sokan sürgették a munkafe­gyelem megszilárdítását, a teljesítmény szerinti bére­zés kiszélesítését, a kiugró­an magas jövedelmek meg­adóztatását. Sokan úgy vélik, igen hosszú idő múlik el a társa­dalmi-gazdasági életünkben jelentkező problémák felis­ciós munkálatok bővülésével az építőipar területén dolgo­zó több mint 40 ezer építő kisiparos közül is mind töb­ben hangolják össze munká­jukat a nagy szervezetek te­vékenységével. Egyre több megyei építőipari vállalat bízza — különösen a szak­ipari munkák egy részét — kisiparosokra. Az Építőipari Gépesítő Vállalattal kialakí­tott kapcsolat eredménye­ként a kisiparosok könnyeb­ben, gyorsabban jutnak hoz­zá az építőiiparban használa­tos nagy és kis gépekhez. Ezeket bérbe veszik a vál­lalattól. A fővárosban a kerületi ingatlankezelő vál­lalatok növelték kapacitá­sukat a kisipar bekapcsolá­sával. A megállapodás sze­rint a kisiparosok kisgépe­ket, szállítóeszközöket kap­nak kölcsönbe az IKV-ktől, és folyamatosan jutnak anyaghoz is, amit ugyancsak a tanácsi vállalatok biztosí­tanak számukra. Számos építő kisiparos az anyagellátás javítására az Építőipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalattal működik együtt. A KIOSZ és az ÉPTEK megállapodása alapján könnyebben juthat­nak hozzá a munkájukhoz szükséges termékekhez, anyagoikhoz, úgy, hogy a ke­reskedelmi vállalat azokat más kisiparosokkal legyár­tatja. Ennek eredményeként javul a kisiparosok (burkoló­anyag- és szerelvényellátása. A kisiparosok munkájának támogatására a KIOSZ és az ÉPTEK legutóbb kordináci- ós irodát hozott létre. Meg­kezdték a közös üzemelteté­sű országos házépítő bolthá­lózat kiépítését is. mérésé és azok kiküszöbölé­sére tett intézkedések között. Több helyen sürgették a fo­lyamatos munkavégzés felté­teleinek biztosítását, az anyagellátás zavarainak fel­számolását, a szerződéses fe­gyelem megszilárdítását, az ésszerű takarékosságot, szor­galmazták a létszámgazdál­kodás, a bér- és árrendszer korszerűsítését. Néhányan aggodalommal szóltak a be­ruházások visszafogottságá­ról, az újítások hasznosításá­nak huza-vonáiról. A kérdésekből, az észrevé­telekből kitűnt, hogy a párt­napok résztvevői tájékozot­tak az alapvető gazdasági kérdésekben, érdekli őket mind az ország, rnjnd sző­kébb környezetük gazdasági helyzete, problémái. Több­ségük átérzi a gondokat, ma­ga is tenni akar megoldásu­kért. A pártnapi előadók több­sége politikailag felkészül­ten, felelősséggel és lelkiis­meretesen teljesíti megbízá­sát. Az utóbbi időben több fiatal közgazdász, gazdasági vezető és vezető propagan­dista került a pártnapi elő­adók közé. összegzésképpen megálla­píthatjuk, hogy a pártnapok a gazdaságpolitikai agitációs munka részeként jól szolgál­ták a párttagság, a lakosság tájékoztatását, pártunk XIII. kongresszusa és a népgazda­ság VII. ötéves terve célki­tűzéseinek megértését és a végrehajtásra való mozgó­sítást. — GE1SZHAUER JÁNOS politikai munkatárs Tolna megyei hét Gödöllőn A Forradalmi Ifjúsági Na­pák keretében Tolna megyei heteket rendezétt Gödöllőn az Agrártudományi Egyete­men a MAE Tolna megyei szervezetének ott működő if­júsági csoportja. Ennék ke­retében színvonalas ikiálli- tással, tevékenységének, gyártmányainak szerbiéi tété- sével mutatkozik be a me­gye három nagy vállalalta, a gabonaforgalmi és vetőmag vállalat, valamint a Tamási Erdő- és Vladgazdaság. Az ünnepélyes megnyitón, amelyet a megyei tanács ré­széről dr. Vida György osz­tályvezető-helyettes 'tartott, részt vett az egyetem rekto­ra, dr. Biró Ferenc, az egye­tem politikai és társadalmi vezetése, a tanszékek veze­tői, valamint nagyszámú ér­deklődő, az ott .tanUló fiata- lolk köréből. A kiállítás március 18-ig tart nyitva, amely egyben a gyakorlata oktatást is szol­gálja. SZAKÁL LASZLÖ MAE-titkár Melegítők Győrből Melegítők gyártására ren­dezkedett be az Idén a győri Richards Finomposztógyár konfékcióüzeme. A Skála Cooptól bérleti szerződés ke­retében tíz gépet vett át, s azokon varrják a saját ter­vezésű melegítőket a legdi­vatosabb színekben és fazo­núikban. A sportöltözék alap­anyagát a vállalat kötődője gyártja tucatnyi színben, amelyből egyszínű, csikóikkal díszített, illetve a különféle színek kombinációjával elő­állított divatos vonalú mele­gítők készülnek. A tervek szerint .már ez évben mint­egy 25 ezer melegítőt szállí­tanak a hazai kereskedelem­nek. Kisiparosok a szolgáltatásban Hús Högyészröl (IV.) Miért veszteséges a birka? Ezeket a tejesbárányokat vitték el ezen a héten az óla szók, a húsvéti ünnepekre A régi juhászok kiöreged­tek, akik még szolgálnak, alig győzik a munkát Ilyen szép anyákat adtak el ezer forintért egész nap nyargal a legelni valóért, amelyik területét végigtaposta, ott csak napok múltán harap a birka. Az abrakolás fontos kérdés, a tápok viszont drágák. A szá­las takarmány előállítása sem olcsó, a gyógyszerek ára pedig ugyancsak állandóan emelkedik. Az igénytelenség ellen szól az az érv is, hogy ahol nagy tudású juhász foglal­kozik a 'birkával, ott az eredmények jók. Sok helyütt a hiedelem, hogy igényte­len állat, vezetett oda, hogy a juhászati ágazatot leépí­tették vagy megszüntették. Ugyanis ennek a következ­ménye, hogy a társulás fel­bomlott. Hiába volt a jó megállapodás, hogy a fiatal bárányokat a gazdaságban készítik fel exportra, egyre rosszab anyagot küldtek, ab­ból pedig jó árut, export­képeset nem lehet készíte­ni. Éppen a jó takarmányo­zás, a szakszerű gondozás révén idén télen például az állatok elhullása 'hatvan százalékkal volt kisebb, mint a múlt évben. Pillanatnyilag azonban az egész juhászati ágazat léte megkérdőjelezhető, magas a veszteség. Ügy kétmillió fo­rint körül lesz az idén. Miért nem számolták akkor fel teljesen ezt az ágaza­tot? Mert a vállalati általá­nos költségeket jól elviseli. A leggondosabb tenyésztői munka ellenére is csak nul­lára futtatható az ágazat, nyereséget a mostani körül­mények miatt, nem tudnak elérni. Csa'k központi intéz­kedések tudják megmenteni a jühásaatot Hőgyészen és másutt is. Ugyanis csak egyik oldala a húsexport-piaeról való kiszorulás, ahol évtize­dekig mi voltunk az uralko­dók. Ha kiszorul a magyar export, oda visszatérni sok­kal nagyobb költségbe kerül­het, mint a mostani esetle­ges veszteség „elkönyvelése” valahol, valahogyan. Egyéb­ként Hőgyészen a juhászati ágaaat fejlesztésére van le­hetőség. Jó épületek, kitűnő legelő, és most újabban jó személyi feltételek is jelen vannak. A szabályozók alko­tóinak viszont nemcsak a hústermelést kell fontolóra venni a döntések előtt, ha­nem azt is, hogy a textil­ipar egyre több gyapjút kér. A gyapjú ára pedig a világ­piacon, az ismét visszajött természetes anyagok iránti kereslet növekedése miatt, igencsak fölfelé rohan. Egyébként a juhászati ága­zat Hőgyészen azért is van napirenden, a vezetők állan- ■ dó vizsgálati tárgyaként az asztalon, mert azért néha meg-megcsillan a jövő: a héten például Olaszországba visznek ötszáz-hatszáz te­jesbárányt, kilója 120 forin­tot ér. S később majd a pecsenyebárányt adják ( el, azt is körülbelül ilyen számban, de annak eladási ára már jóval száz forint alatt van. Pálkovács Jenő Fotó: Gottvald Károly Következik: A Juliska néni tyúkjai. Ki nyert a selejtezésen? Két számot írok ide, ame­lyek elgondolkodtatok, sőt döbbenetesek: tavaly évkez­detkor a birkalétszám 4300 volt, ezt az állományt csök­kentették 2700-ra. És még egy szám idekívánkozik: a selejtezésre eladott birká­kért ezer forintot kaptak, holott egy-egynek közfor­galmi, tenyésztői ára meg­haladja a négyezer forintot. A juhtenyésztés veszteséges. Ügy gondolom, hogy a ju­hászati ágazat teljesítmé­nyének csökkentése majd jó hatással lesz a továbbiak­ban, ám az „üzleten” min­den bizonnyal csak az a Csongrád megyei áfész ke­resett, amelyik megvette a birkákat. S hogy tovább te­nyésztették-e, vagy pedig le­vágták, az ügy szempontjá­ból nem érdekes. Az ágaza­tot azért nem szüntették meg teljes egészében, mert a kétezenhétszáz juh meg­lehetősen jól viseli a válla­lati általános költségeket. Kezdetben volt a Gyapjúforgalmi A gazdaság földrajzi el­helyezkedése, éghajlati és domborzati viszonyai lehető­vé teszik a jühtartást. A talajivédő ősgyepek kiváló legelők, különösen úgy, ahogy kezelték évek folya­mán a szakemberek. A környéken a Gyapjútermelő NV kezdte a birkát tarta­ni, kezdetben 32 000 ürüt e térségben, ám a műanyag térhódítása kiszoritotta a gyapjút a textiliparból és a juhászat válságba jutott. A gyapjúvállalat 1960-ban megszűnt működni. Ekkor alakult meg a Hőgyészi Ál­lami Gazdaság, az ürük he­lyett anyajuhokat állítot­tak, mert erősen megnőtt a kereslet a világpiacon a vágóbárányok iránt. A juhá­szat, mint húságazat is jól prosperált 1968-ig. Am ek­kor a költségek növekedése ismét válságba sodorta a juhászatot. 1973-ban új ál­lami támogatási rendszer lépett életbe, ez ismét lö­kést adott a juhászat fej­lesztésének. Egy-egy állat beállítására hétszáz forint támogatást adtak, a selejt- pótlásra pedig ötszáz forin­tot. Életbe lépett az a ren­delkezés, amely előírta, hogy az értékesített juhhús után kilónként 3,4 forintot ka­pott a gazdaság. Ezek a té­nyek olyan ösztönzést ad­tak, amely arra szorított, hogy a tenyésztésre való ál­latot is vágónak értékesítet­ték. Következésképpen az anyaállomány .kiöregedett, csökkent a termőképessége. Az energia, a munkabér, a takarmány, stb., a juh- termékek árának növeke­désével nem állt arányban. A gyapjú árát az elmúlt években csak egy alkalom­mal, akkor is csak 5 száza­lékkal emelték, a gyapjú- felvásárlási rendszer mono­polhelyzetet élvez. A meg­emelt ár sem realizálódik, ugyanis a gyapjú minőségi besorolása önkényes, abba az eladó nem szólhat bele. Ekkor következett be az is­mételt bukfenc, amikor a négyezer fölötti állományt 2700-ra csökkentették. Megszűnt a társulás Pedig a nyolcvanas évek elején még úgy tűnt, hogy a ibirkahústermelés, a ju­hászat fejlesztése jé üzlet. Ezért alakítottak egy gaz­dasági társaságot. Az volt a cél, hogy a külpiacra mi­nél több tejes, illetve pe­csenyebárányt küldjenek. Volt jó piac az arab or­szágokban, Olaszországban, sőt, tnég a nyugat-európai országok között is számos vevő akadt. A tartástechnológiában új módszert vezettek be, a bir­ka nyolc hónapig, a legfon­tosabb tenyésztési időben legelőn volt. Akkor még akadtak jó szaktudású ju­hászok, de ők kiöregedtek, a maiak, alig több mint fél- tucatnyian pedig nem győzik a munkát. A négyhónapos téli istállói tartásra időzí­tették a bárányok születését. Ez persze külön növelte a takarmányozási költségeket, annak ellenére, hogy a le­geltetési időszakban a tartá­si költségek alacsonyak vol­taik. Igénytelen állat? Rossz szemlélet az, ame­lyik azt tartja, hogy a juh igénytelen állat. Nem él meg a kopár füvűn, ahol

Next

/
Thumbnails
Contents