Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

e népújság 1986. február 10. Az egykori álom valóra vált Az NB l-ben a paksi ökölvívó csapat Paksi SE-Honvéd Kun Béla SE 17:11 Asztalitenisz NB I. Értékes győzelem Vereség a listavezetőtől BKV Előre—Dombóvári Spartacus 6:2 (5370:5192). A sokszoros bajnokcsapat kezdő párosa ez első játék- résziben 75 fa előnnyel for­dult. A folytatásban is a fő­városiak játszották jobban, a Spartacus képtelen volt velük lépést tartani. így a közlekedésiek a forduló be­fejeztével már 186 fás előnyre tettek szert. A 3. forduló már végig kiegyen­lített játékot hozott, a lista­vezető jobb és magabizto­sabb játékkal győzött, ezzel megfosztotta hazai veretlen­ségétől a dombóvári együt­test. A Dombóvár pontszerzői : Kollár 917, Mándli 898 fá­val. A Spartacus együttese legközelebbi bajnoki mérkő­zését szerdán, február 12-én 11 óraikor játssza Győrben a Richards együttese ellen. így kellett volna 1. Bremen—1. FC Köln 3:0 1 3. Mönchen el.—Hamburg 3:1 1 3. Frankfurt—Bochum 1:9 1 I. Schalke 04—Uerdingen 3:0 1 5. Bayreuth—Wattenscheid 9:0 x 6. Karlsruhe—Aachen 1:1 x 7. Oberhausen— Stuttgarter Kickers 4:1 l <■ Atalanta—Juventus 9:0 x 9. Torino—Róma 0:1 3 10. Udinese—Avellino s:i l 11. Verona—Internazionale 0:0 x 13. Campobasso—Lazio 1:1 x 13. Monza—Trlestlna 0:0 x Pótmérkőzések : 14. Arezzo—Pescara 0:0 x 15. Lanerossi— Sambenedettese 3:1 1 14. Empoli—Bologna 1:0 1 Nem volt merész becslés a beharangozónkban emlí­tett ezres nézősereg. Papp Gyula, a Paksi SE szakosz­tályvezetője elégedetten né­zett szét a szorítót övező embertömegen, majd rövi­dén, a benne is vibráló fe­szültség miatt csak ennyit mondott : „Rekord !...” Az ellenfél: első találkozón ara­tott minimális győzelme már eleve paprikás hangu­latot teremtett. Mint azt megtudtuk, többen is voltak olyanok az ökölvívást sze­rető paksiak közül, akik a hangulatteremtéshez szük­séges kellékékkel felszerel­kezve, már két órával a kezdés előtt elfoglalták he­lyüket a lakótelepi általá­nos iskola tornacsarnokában. Az NB I-ét jelentő győ­zelmi reményeket csak fo­kozták a most is minden el­ismerést megérdemlő ifisták. Györgye szinte lékopírozta idegenbeli meccsét, addig űzte, hajtotta Leventét, míg döntő fölény nem lett a do­logból. Károlyi — ha így folytatja — jellegzetesen is­kolázott egyéni stílusa miatt csakhamar közönségkedvenc lesz. Szóval... Némedi el­leni boksza csemege volt. Úgy .gondolkodtak a hazai­ak, hogy Orsóst eggyel fel­jebb viszik, így elkerüli a nála egy klasszissal jobb Szászt. Az ügy pikantériája: ő is váltott — felfelé.. . E vereség után jól jött, hogy Nagy István szárítón kívül­ről, ellenfél nélkül konsta­tálhatta győzelmét. Az if­júságiak levonulása Után: 6:2. A búcsúzni készülő, a har­madik X-en túli Nyíri most is bizonyította, hogy jó az öreg a háznál. De még mi­lyen jó! Őré nem győzte kapkodni a fejét, mert any- nyiszor „megbúbolta” a já­tékosan könnyed, kitűnő láb- munkát produkáló, sóikat megélt harcos. 8:2. A ha­zaiak válogatott reménysége, Kalocsay Zoltán ezúttal sem töltött három menetet a szo- rítóban, 10:2. Karmacsinak valahogy nincs nagy sze­rencséje az ellenfelekkel a CSB-imeccséken. Hétről hét­Magyar — lélektani győ­zelem Nyíri — „Jó az öreg ..." re riválisokat kap. Most a hazai közönség rokonszenvét is kivívó Urbin (akit lesze­relése után szívesen látná­nak Pakson) volt a soros. Már úgy is, ami a Karma- csd „skalpokat” illeti. Há­rom meneten végesteien vé­gig a szabályos, fifikás üté­sek teljes arzenálja. A na­gyabb aktivitás döntött. 12:2. A még zöldfülűnek számító Szilinek csak a ’’túlélés” voilt a reménye az „ütőgép­ként” számon tartott Hor­váth A. ellen ... Ami sike­rült. 12:4. Sokszor egy villa­násnyi idő alatt bekövetkező rövidzárlat tönkretesz min­den addigi pozíciót. Led- neczki egy perc leforgása alatt kétszer is „számolta­tott” Téglire, aztán mintha egy injekciótól lebénult vol­na, úgy vált tehetetlenné. A harmadik „számtanóra” a meccs végét jelentette. 12:6. Ezután Magyar nem ki­sebb ellenféllel, mint Turzó- val nézett farkasszemet. A nagy kedvencet féltették, hiszen makacs szemhéjsérü­lése különösebb önhibája nélkül is véget vethet a „mókának”. Pedig ez a győ­zelem nagyon kellett, hogy arra a bizonyos i-re pont kerüljön. A müncheni VB-t is megjárt hazai fiú tudta, hogy mit kell tenni, nem siettette a győzelmet, na­gyon összpontosítva a véde­kezésre, szorgos hangya módjára gyűjtötte a segéd­pontokat. „NB I-ben va­gyunk” — ugrott oda bol­dogan a sajtóasztalhoz, mi­után karja a magasba len­dült. 14:6. Valóban az ő győzelme ad­ta meg a kegyelemdöfést a vendégeknek, hiszen a két legfelső súlycsoportban nem volt mérkőzés, így két páros várt még, hogy kötelek kö­zé lépjen. A Balaton part­járól Paksna került Gál min­dent megtett, hogy egy győ­zelemmel még jobban el­fogadtassa magát a publi­kummal. A nagyváltósúlyhoz méltó keménységgel „püföl- ték” is egymást rendesen Oláhval. A nagy csattamá- soktól azonban felesleges volt felszisszenni — sokszor egymás kesztyűjét ütötték. A döntetlen megfelelt a va­lóságnak. 15:7. A zárómér­kőzésen Mocsán úgy járt, mint Ledneczki, ő is kedve­ző pozícióban volt, de ekkor őt, ahogy s'zaknyelven mon­dani szokás „gyomron meg­fogták”, és Wágner edző a súlyosabb sérülést elkerü­lendő, feladta a küzdelmet. 15:9. Aztán pontosztozkodás. Fnast megbetegedett, két pont oda, Erősnek sem ju­tott ellenfél — két pont ide. A végeredmény 17:11. A közönség óriási tapsvi­harral fogadta a végén együtt bevonuló fiúkat, mint az NB I-es csapatbajnokság újoncait — bégyé — Tolnai VL—Fővárosi Víz­művek 16:9. Ha létrejött vol­na a BEIK-elődöntő, igazából akkor dukált volna a cím­ben használt jelző. Persze, így is megállja a helyét, hi­szen a dobogós trióra — köztük a tolnaiakra is — ta­lán a legveszélyesebb fővá­rosi együttest győzték le a visszavágón is, amellyel meg­erősítették pozíciójukat. Ha Balogh nyer az ellene esélytelen Hegedűs ellen, ak­kor 4:1-es vezetéssel indít­hattak volna a hazaiak a Kahnal, Kuchárral, Csikkel fémjelzett vendégek ellen. Ám meglepetésre nem ez történt, így 3:2. Hasonlókép­pen végződött a folytatás is: a három ,/B”-betűs esélyes­hez méltóan győzött, míg a két fiatal Takács és Pata T. nem tudott meglepetést okoz­ni. 6:4. Szoros küzdelem után a harmadik fordulóban sikerült megnyugtató előny­höz jutni a tolnaiaknak. Mégpedig úgy, hogy Pata T. is feliratkozott a győztesek listájára, ami egyben azt is jelentette, hogy Kahnéknak be kellett érni a Takács el­len „kicsikart” szépítő győ­zelemmel. 10:5. Rákapcsoltak Szekszárdi Dózsa—Máza­szászvári Bányász 1-0 (1-0). Szászvár, 100 néző. V.: Sör. Szekszárdi Pólyák — Szabó, Varga F., Weiitner II., Somodi — Kniesz (Dienes), Kiss (Szirják), Weiitner I. (Boros), Márkus — Dauer (Muraközi), Varga L. Edző: Kovács Ist­ván. MázaszászVár : Pesti (Pál) — Komáromi, Kólya, Katona, Dunai (Czár) — Róth Zs., Guth, Agócsi (Cser. ventóa), Hódosa — Béke, Kaufmann (Borsos). Edző: Róth Anitái. Sűrű hóesésben, mintegy 15 am-es hóban ját­szottak a csapatok. Az első percekben Varga L. előtt kí­nálkozott lehetőség, de a vé­dők merítettek a 16-osom be­lül. A 10. pereiben Beke jobb oldali beadását remek vető­a vendégek. A rutinos Csik rögtön ráérzett, hogy az ed­dig hallatlanul magabiztos Bolvári I. ellen van esélye. Hibáit kihasználva a harma­dik szettben harcolta ki a győzelmet. Ez már sejtette, hogy ez a játékrész 3:2-re a fővárosiaké lesz, mert a két fiatalabb ellen is „hozták” mérkőzéseiket. 12:8. Megnyugtató előny volt ez a véghajrára. Tolnai szem­pontból a nyugodtság ered­ményességgel párosult. A legkellemesebb meglepetést a végig nagy lelkesedéssel küzdő Pata T. szolgáltatta. Az utolsó meccsen nagy csa­tában Csik ellen begyűjtöt­te harmadik győzelmét, ami 4:l-es részsikert hozott és ezzel belállította a 16:9-es végeredményt. A fiatal játé­kos a legerősebb összetétel esetén is már helyet köve­tel magának a csapatban. Az egyéni teljesítmények közül az öt „partis” Balvári II. játéka emelkedett ki, aki valóban BEK-formában dol­gozott az asztalnál. Gy. : Bol­vári II. 5, Bolvári I., Balogh 4-4, Plata 3, illetve Kaim, He­gedűs, Kuchár, Csik 2-2-2-2, Pidl. déssel mentette Pólyák a csa­tárok elől. A 15. percben Weikner I. nagyszerű átadás­sal hozta helyzetbe Lauert* aki a kifutó kapuson is át­emelte a labdát, de az a jobb alsó sarok mellett hagyta el a játékteret. A 27. percben Márikus 20 m-es szabadrúgás­ból a jobb sarokba bombáz­ta a labdát. 1-0. A folytatás­ban is a Dózsa támadott, de a lelkes bányászcsapat szoro­san zárt. Szünet után folytatódott a „hódiagasztás”. A csúszós ta­lajon döcögött a csapatjáték, sok volt a pontatlan átadás. A második játékrész abszolút gólhelyzetét Szirják hagyta ki, almáikor a 76. percben tel­jesen tiszta helyzetből kapu mellé lőtt. Labdarúgó VDNK Harmadik győzelem Kosárlabda NB I. Most a dózsások jeleskedtek Szekszárdi Dózsa—Zala­egerszegi TE 78-62 (33-37). Szekszárd, 200 néző: V.: Sza­bados, Szamos. Szekszárd: Bernáth (12), Varga (18), Christian (20), Pártos (7), Smolczerné (11). Csere: Sza­bó (8), Felszegi (2), Tamás (—). Edző: Vertetics István. ZTE: Novák (10), Várkonyi (8), Rákosa (14), Novákné (19), Misszori (2). Csere: Tóth (2), Kerkay (2), Bita (5), Dóba (—). Edző: Novák Gá­bor. Varga gyors kosarára Novákné válaszolt, majd Rá­kosa és Christian volt ered­ményes: 4-4. A ZTE egész pályán letámadott, ez zavart keltett a hazaiak játékában, a 3. percben a vendégek 10- 6-ra elhúztak. Aztán az 5. perc végén 11-10-re fordított a Dózsa. Ideges hangulat, a hazaiak képtelenek voltak megtalálni az ellenszerét a ZTE szoros emberfogásának, egészpályás letámadásának. Így a félidő derekán 18-15- re továbbra is az ellenfél ve­zetett. Ezután felváltva es­tek a kosarak, egyik csapat sem tudott jelentős előnyre szert tenni. A 15. percben 23-22-re még a szekszárdiak vezettek. Lépéshibák, eladott labdák,, teljes tanácstalanság és a 18. percben 35-29-re for­dítottak a egerszegiek. Novák kosarával indult a második játékrész, a Dózsá­ból a 21. percben Cbristián volt eredményes: 39-35. Egy perccel később 39-39-re egyenlítettek a hazaiak. Ez­után Pártos bedobta a Dó­zsa első hárompontos kosa­rát, Smolczerné pedig akció­ból volt eredményes, a 25. percben 45-41-re fordítottak a lila-fehérek. Két perc múl­va 49-41-re nőtt a hazaiak előnye, majd a folytatásban 53-42-re húztak el Vargáék, amikor Novák edző időt kért. Alaposan „direktbe” kap­csoltak a dózsások, a félidő derekáig előnyük már 15 pontra nőtt: 57-42. A 32. percben Misszori kipontozó­dott, őt 61-44-es állásnál Ber­náth követte a kispadra. Ez­után rohamosan fogyni kez­dett az előny, a 35. percben 63-53-rta felzárkózott a ZTE. A véghajrá is a dózsásoké volt, akik ellenállhatatlanul rohamoztak, a közönség taps­sal honorált minden ered­ményes akciót. Felszegi 74- 55-nél, Novákné pedig a be­fejezés előtt 40 másodperc­cel gyűjtötte be ötödik sze­mélyi hibáját. Szünet után fokozatosan ellenfele fölé nőtt az ügye­sen, helyenként tetszetősen játszó Dózsa együttese. Ganz-MÂ V AG—Dombó­vári VMSE 93-92 (47-48). Dombóvár, 500 néző. V.: Fa- idt, dr. Páli. Ganz-MAVAG: Fésűs (11), Gál (11), Dévai (8), Horváth (8), Jankovics (16). Csere: Félházi (4), De­meter (20), Halmai (—), Ju­hász (13), Borkúti (2). Edző: Galamb István. DVMSE: Acs (18), Chudeusz (21), Mi- edzik (31), Jászberényi (16), Lovász (—). Csere: Czimba- lek (6), Tamási (—). Edző: Gróf Attila. Három ered­ménytelen dobókísérlet után a vendégek kaptak előbb lábra és 6-2-re elhúztak. Bár a dombóvári csapat hamaro­san 8-6-ra fordított, de elő­nyét növelni nem tudta, s a 7. percben 20-20 volt az állás. Ezt követően átvette az irányítást a fővárosi csapat, és 29-24-re fordított. A 15. percben 37-35-re ismét a DVMSE vette át a vezetést, majd két .perccel a félidő le­fújása előtt 47-39-re növelte előnyét. A félidő hajrája azonban a fővárosiaknak si­került jobban, akik hátrá­nyukat egy pontra ledolgoz­ták. Szünet után nagyszerűen kezdett a gépgyári együttes és 54-48-ra elhúzott, majd a 25. percben már 60-50-re ve­zetett. A dombóvári közönség fergeteges biztatása közepet­te a 30. percben a DVMSE 71-66-na felzárkózott. Ezután Czimbalek három kosarával 73-71-re módosult az állás. A 34. percben Miedzik há­rompontos találatával 80-77- re ismét a vasutascsapat ve­zetett. Izgalmasan alakult a véghajrá, amelyben a fővá­rosiak bizonyultak nyugod- babbnak és végül is egypon­tos győzelmet arattak. A mérsékelt teljesítményt nyújtó DVMSE szoros mér­kőzésen a látottak alapján nem érdemelt győzelmet. A hét margójára A döntőre készülnek Az asztalitenisz Bajnokcsapatdk Európa Kupája történetében éppúgy, mint az egyéb sportágak nemzetközi küzdőterén fe­hér hollónak számít az olyan eset, amikor egy rangos kontinensviadalon sikerrel sze­replő együttes karnyújtásnyira kerül a döntőbe jutás lehetőségétől — ám nem él azzal. Az ATSV Saarbrücken vezetőinek méfkőzéslemondása nemcsak Tolnában, hanem a sportág országos közvéleményé­ben is a meglepetés erejével hatott. — Pénteken este a fővárosban, a fér­fi BEK-elődöntö előtt volt alkalmam sze­mélyesen találkozni és beszélgetni Georg Rebmann úrral, a nyugatnémet bajnok­csapat elnökével. Az elnök többször is el­nézést kért, azért a döntésükért, miszerint végül is nem álltak ki ellenünk a női BEK-elődöntőjére. Reményét fejezte 'ki, hogy ezzel az ominózus esettel bizonyára nem zárul le a két egyesület közti sport­kapcsolat, hiszen a nemzetközi küzdőté­ren a tolnai és a saarbrückeni csapat tag­jai feltétlenül találkoznak még. Imformá- cióim szerint Rebmannék még reményked­nek, hogy a nemzetközi szövetséget meg tudják nyerni annak az ügynek, misze­rint egy semleges helyen lejátszatják ezt a meccset. Ezt én útópiának tartom. Mi egyébként már előretekintünk, hiszen áp­rilisban Tolna lesz a házigazdája 1985—86. évi BEK-döntőjének. A színhelyet ás az időpontot ellenfelünk, a Statisztika SC mesteredzője, dr. Ormai László is egyet­értéssel nyugtázta — mondta Sáth Sándor, a tolnai csapat vezető edzője, Levél Lipcséből „Tisztelt Sportbarátaink! Sportkapcsola- tairík további elmélyítése érdekében mi, a Chemie Leipzig labdarúgó-szakosztálya azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy serdülő, iskolás és ifjúsági labdarúgó-csa­pataink kölcsönös meghívásos mérkőzése­ken mérkőzzenek meg egymással. Az első találkozót részünkről a 9—10 éves korú serdülőknél szeretnénk szervezni. Nálunk ebben a korban égy kapussal és hit me­zőnyjátékossal játszunk 55x30 m-es pá­lyán, korlátlan cserelehetőséggel. Itt a nyári szünet július 5-től augusztus 30-ig tart. Így nekünk ebben a két hónapban van lehetőségünk a kölcsönös látogatást megoldani. Kérjük, postafordultával ír­ják meg az Önök által javasolt időponto­kat. Reméljük közös fáradozásainkat si­ker koronázza Idézet abból a levélből, amelyet hétköz­ben továbbított a posta a Szekszárdi Do zsa ügyvezető elnökétől. Sziklai Attila, a lila-fehérek labdarúgó-szakosztályának el­nöke így summázta a klubvezetés vélemé­nyét: — Szakosztályunk és az egyesület veze­tése örömmel fogadta a lipcsei klub jelent­kezését a három utánpótlás 'korosztályú labdarúgócsapat közötti kapcsolat kialakí­tására. Feltétlenül élünk a felkínált lehe­tőséggel és a nyáron a 9—10 éves kor­osztályú serdülőcsapatunk megmérkőzik oda-visszavágó alapon a Chemie Leipzig fiataljaival. A továbbiakba bővíteni sze­retnénk a kört, jövőre már az ifjúságiak és a juniorok kettős mérkőzéseire is sort kerítünk. Azt is tervezzük, hogy a jugo­szláv Vrbas és a Leipzig részvételével a későbbiek során rendszeres nemzetközi if­júsági tornát rendezünk. — fekete —

Next

/
Thumbnails
Contents