Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

198«. február 8. Képújság 11 Zenekarok országszerte Bemutatjuk a szegedi szimfonikus zenekart A magyar építészet századaiból (111.) Középkori falusi templomok A tísaapai'iti város zenei életéről az első figyelmet ér­demlő tudósítás a 18. század­ból származik. Eszerint már 1722-ben működött Szegeden hivatásos zenekar „Városi Zenészek’ (Civitatis Marsiéi) néven, amely az egyházi ze­nén kívül szórakoztató mu­zsikát is szolgáltatott, s amelynek tagjai zenére taní­tották a városi polgárság gyermekeit. Jelentősebb zenekari kul­túra azonban csak századunk elején kezd kibontakozni Szegeden. 1903 novemberé­ben a honvédzenekar meg­üresedett karmesteri állásá­ra — 63 pályázó közül — Fidhtner Sándort hívták meg, aki rövid idő alatt igényes szimfonikus együttessé fej­lesztette a zenekart, amely vezényletével 1907-itől már rendszeresen évente hat hangversenyt adott. Egy év­tizeddel később megalakult a Szegedi Filharmonikus Egyesület, a városban élő hi­vatásos és amatőr muzsiku­sokból. -Elnök karnagya Fichtner Sándor. Ennek az együttesnek került az élére 1934-ben a fiatal, később vi­lághírűvé lett Fricsay Fe­renc, aki magasrendű tudá­sával, kiváló pedagógiai és zenekarvezetői adottságaival, s nem utolsó sorban vonzó művészi-emberi tulajdonsá­gaival, valamint a program választékos összeállításával méltó rangot adott Szeged szimfonikus kultúrájának. Az egyesület működésének a második világháború vetett véget. 1945 novemberében Vaszy Viktor vette át Szeged zenei életének vezetését. Először a Szegedi Nemzeti Színház működését indította be, majd a színház újonnan szervezett zenekarával rendszeresen koncerteket adott. Néhány évvel később a város opera­társulata feloszlik, ami maga után vonja a szimfonikus muzsika átmeneti visszaszo­rulását is. Az 1954,55-ös év­adiban azonban Rubányi Vil­mos irányításával megalakult a Szegedi Bartók Béla Fil­harmonikus Zenekar, amely­nek élére 1957-iben ismét Va­szy Viktor kerül. A két ki­váló művész újraszervezte az operatársulatot is, s ettől kezdve a város zenei élete megélénkült. Szeged mai büszkesége, a Szegedi Szimfonikus Zene­kar 1969. augusztus l-<én kezdte meg önálló életét. Tagjai a már említett Bartók Béla Filharmonikus Zenekar, valamint a színházi zenekar muzsikusaiból verbuválódtak. Az együttes — amelyet 1975- ig Vaszy Viktor, érdemes és kiváló művész vezetett — a Szegedi Városi Tanács önál­ló intézményéként működik. Feladata a Szegedi Nemzeti Színház helyi, valamint ki­helyezett opera- és balettelő­adásai,nák zenei ellátása, to­vábbá a szegedi és délma- gyaronszági felnőtt és ifjúsá­gi ikoncentek megtartása. Vaszy Viktor utóda néhány éven át Pál Tamás, Liszt-dí­jas karmester volt. Jelenleg Oberframk Géza a zenekar vezető karmestere. A együttes említett fel­adatain kívül jelentős sze­repet vállal minden nyáron a Szegedi Szabadtéri Játé­kok lebonyolításában, és szé­les körű országos működése mellett gyakran megfordul külföldön is. Az elmúlt év­tizedben egyebek között Ju­goszláviában, Lengyelország­ban, ©ulgáriában, Hollandiá­ban, Belgiumban s az NSZK- ban turnéztak, részben ön­állóan, részben a színház operát ársudatával. Amellett, hogy a jelenleg 75 tagú zenekar koncert-re­pertoárja felöleli a barokk, a klasszikus, a romantikus és a kartács zeneművészet leg- ismentébb alkotásait, az együttes— mint Oberfrank Géza elmondta — a klassziciz­mus és a korai romantika világában mozog a legottho­nosabban, s kevésbé gyakor­lott az ezt megelőző s ezt kö­vető zenetörténeti stílusok­ban. A Szegedi Szimfonikus Zenekar tagjai közül sokan tanítanak a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola szege­di tagozatán, a Zeneművésze­ti Szakközépiskolában, vala­mint Szeged és Dél-Magyar- ország kultúrkörzetéhez tarto­zó különböző -intézményeknél. Közülük az elmúlt évek so­rán huszoníhatan kaptak mi­niszteri kitüntetéseket, illet­ve dicséretet. SZOMORY GYÖRGY Veszprém előtt a vonatról is jól látjuk az ösküi kör­templomot, de a megszámlál­hatatlan emlék közül csak azt említjük meg, melynek képét mindnyájunknak őriz­ni kellene. Északra fordul­va, a Rába partján megej- tően szép Rábaszentmiklós szokatlan karéjos tagozású temploma (12. század). Alap­rajza a lóhere leveleinek el­helyezkedéséhez hasonlít. Sopron előtt Hidegség ne­vét említjük. Nehéz megmon­dani, miért nevezi az épí­tészettörténet „igénytelen falusi templomnak”, hiszen szentélyének a 11—12. szá­zadi festményei hazánk leg­régibb középkori freskóiból valók. Nyugati határunkról Velemér 13. századi templo­ma nem csupán festői fek­vése, harmonikus tagoltsá­ga miatt érdekes, de a ne­ves Aquila János festmé­nyeivel is ékes. Aquila pe­dig példája annak, hogy ola­szos műveltsége nem gá­tolta a magyar szokások, viselet és ikonográfia meg­örökítésében, még a felcsil­lanó művészi öntudat jelé­ül önarcképét is megfestet­te, akár születése helyén, Bántornyán. Egyik legszebb koragótikus épületünk a ve- leméri. A Zala völgyében Kallósd inthet megállásra. Kerék temploma szinte ész­revétlen bújik meg az er­dőalj i dombon, csodálato­san élve a tájban, s bár stí­lusa a román kort idézi (13. század), alig hat méter át­mérőjű belsejében gótikus csúcsíves ülőfülkesor teszi eredetivé. Egregy Hévízzel határos, s a középkori falura csu­pán temploma emlékeztet, de páratlan építészeti kul­túrával. Ahogy közeledünk a rendkívüli egyszerűségével, közvetlenségével megragadó 13. századi templomocskához, már vonzzák szemünket a templomhajó és a torony arányai, s közelében, rmnt- ha csak nyújtóznunk kelle­ne, hogy tetőgerincét elér­jük. Aztán felfelé tartva a hegyen, szőlők és kukoricá­sok között, visszatekintve rá egyre nő a táj fölé, s Fülep Lajos szavaival: „át­formál, felemel, s magával együtt remekművé tesz egy vidéket, akárcsak a seges- tai görög templom a maga környezetét”. Az egregyi templom nem szegényes má­sa a román kor nagy re­mekeinek, hanem kőbe tes- tesedett formája az árpád­kori magyar falu jogi hely­zetének, művészi ízlésének, technikai tudásának, hitének társadalmi és anyagi adott­ságának. Egy újfajta építé­szettörténetben bizonyosan több megbecsülést kapnak az olyan „igénytelen emlé­kek” is, mint a pompás fres­kókban bővelkedő Pécs kö­zeli cserkúti (13. század), a parányi hetvelyi gótikus (13. század), a mecseknádasdi, ugyancsak freskómaradvá­nyokkal ékes templotm, s hogy az országban bejárt kört egy 12. századi hat- karélyos kerek templommal zárjuk, nevezzük meg a Makó közeli Kiszombort. Rejtett kincseikre irányí­tottuk a figyelmét, kiraga­dott kevés példánkkal. Nem „jelentéktelenekre”, „igény­telenekre”, nem provinciá­lisokra. A falvak nem a vá­rosok és a nemzet alatt nőt­tek fel, hanem mellettük és bennük. Építőik nem neves külföldi mesterek, hanem a középkorban még névtelen pallérok, ácsok és — Aquila kivételével — ismeretlen festők. De műveik adnak annyi építészeti értéket, rendkívüli változatosságot, felmutatnak olyan mester­ségbeli adottságot, mint nagy egyházi, földesúri köz­pontokéi. Nem azt hozzák üzenetül, milyen gazdagság telt belőlünk, s mások tudá­sából, hanem hogy a közép­kor nagy stílusait miként tették magukévá nemzethor­dozó kis faluközösségek. Csak Baranyában 190 ár­pádkori templomról tudunk, s Pécs kivételével ma jó tizedét ismerjük csupán, s a középkori Udvarhelyszék hetvenöt települése őriz kö­zépkori építészeti kincset. A feltárandó anyag tehát felmérhetetlen. S még egy­A kallósdi kerek templom egy világi emlék is hirde­ti az építkezés színvonalát, Alsóörsön például a késő­gótikus (15—16. század) „tö­rök adószedő háza” néven ismeretes kuriális épület vagy Vilonyán a dongabol- tozatú s gótikus pincéjű re­formátus papiak, 1481 dőlt­ről. Körtemplomaink elter­jedésére falunevek utalnak (Kerekegyháza), de épp így terjedtek el tömegalakítá- suklban, harmonikus egysé­gükben és kicsiségükben is fenséges hatású háromrészes (hajó, szentély, torony) templomaink. Eredeti for­májában vajmi kevés ma­radt fenn. A román stílust a gót egészítette ki, elpusz­tította a tatár, török, újjá­építették barokk módra, le­festették freskóit II. József idején, nehogy a protestán­soktól visszakövetelhessék. De eleven tanúi egy kornak, melyről nem mondjuk ma már, hogy „sötét”. Folytatjuk.) Koczogh Ákos elöljárósága, hogy egy vado­natúj épületben kell az idő­közben már világhírre emel­kedett képeket, szobrokat — güknek érezték a vásárlással együtt járó műpártolást. Az 1860-as évek elején döntött úgy Amszterdam földön alapított defti iskolái ismét csak festőáriások mű­vei képviselik. Michael Jtansz Mi érvéit volt ezek egyike; ő leginkább a portréfestésiben jeleskedett. Hanem az igazi remeklések az antwerpeni műhelyből ke­rültek ki! Ott dolgozott töb­bek között Peter Paul Ru­bens, aki az európai uralko­dók és fejedelmek királyi festője volt, vagy az a „pa­raszt” Brueghel, aki meg ép­pen a legegyszerűbb nép fia­it, lányait választatta modell­je ül. Mindezek után is elkülö­nül ebben az intézményiben A Rijksmuseum száz éve Bármennyire is hihetetlen, még csupán száz esztendős Hollandia szépművészeti mú­zeuma. Azé a Hollandiáé, amely az egykori Németal­föld részeként a festészet, az építészet, az Iparművészet egyik bölcsője volt. A világnak ez a páratlanul értékes gyűjteménye öt nagy, korábban már meglévő tárgyegyüttes anyagából ke­letkezett. Volt miből válogat­ni a neoreneszánsz és neo­gótikus elemeket ötvöző — mellesleg Amszterdam köz­ponti pályaudvarára kísérte­tiesen hasonlító — intéz­mény számára- Hogyne, hi­szen egyebek között már 1800 májusában megnyílt a hol­landok Nemzeti Művészeti Galériája, amelynek műtár­gyait a hajdani helytartók szedegették össze. Napóleon testvére, Louis Bonaparte — ő 1806 és 1810 között ült a holland trónon — aztán még megtetézte az addig kiválo­gatott kincseket és példáját követve utódai is Ikötelessé­sőt ötvöstárgyakat, bútorokat — láthatóvá tenni. P. J. H. Cuypers 1876-lban kapta a megbízatást, és alig egy év múlva él is készült a Rijks­museum terveivel. A múzeum építkezése nyolc évig tartott, és ami­kor száz éve befejezték a sok-sok érték áttelepítését, valóban világcsodájára nyit­hattak ajtót a látogatók. Remekművek : Fnans Hals pompás arcképei, amelyek a XVII. század végének fla­mand polgárságát „írjia le” a magúk hétköznapias fennsé- gében, Jan Steen életképei, ezék a szinte fényképszerű­én valósághű, de jedképisé- gükkel örökérvényűnek bizo­nyuló kompozíciók. Az emlí­tett két művész a haariemi iskolához tartozott. (Haarlem hollandiai város; Fnans Hals alapított ott hajdan híres festőiskolát.) A másik, szintén Németal­Az amsterdaml Rijksmuseum épülete Brueghel: A háromkirályok imádása még egy-két jellegzetes mű­hely: a hágai például — en­nek egyik nálunk kevésbé is­mert, de annál jelesebb kép­viselője Johannes Mijtens volt —, vagy az utrechti, ahol szinte kézzelfoghatóan érzékletes életképek készül­tek. Az említett — és hely híján nem említett — iskolák, mes­terek gazdag életműveit a múzeum megnyitásától kezd­ve rengetegen látogatták. Az érdeklődők hada egészen a második világháború zivata­ros hónapjaiig váltotta egy­mást a termek sokaságában. Ám amikor Amszterdamban is veszélybe ikerült, a sok-sok művet leszedték a falakról és bombabiztos óvóhelyeken rejtették el. Ott vészelték át a gyújtogatást, a lövöldözést és csak amikor elvonult a vi­har, akkor kerültek vissza régi helyükre. A Rijkmuseum igazgatósá­ga hamar felismerte, hogy a haariemi, az antwerpeni, a hágai meg a többi mesteris­kola vászonra festett remekei csak úgy örö'kítlhetők át az utókorra, ha megfelelő vé­delemben részesülnek. Ru­bens, Brueghel és a még nem is említett Rembrandt alko­tásait légkondicionált vitrin­be kerülték. A. L. Az egregyi templom (14. század)

Next

/
Thumbnails
Contents