Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

1986. február 8. NÉPÚJSÁG 9 BULGÁRIA Karanovo - a kőkorszakban A bolgár-osztrák kulturális egyez­mény keretében Stefan Miller, a salz­burgi egyetem régészprofesszora, a bolgár régészekkel együtt azoknak az időszámításunk előtti 6., 5. és 4. évez­redben élt földműveseknek és kézmű­veseknek a nyomait kutatja, akik a mai Bulgária területén páratlan kultúrát hoz­tak létre. Az ásatások Karanovo falu közelében folynak. E területen már 1936-ban, majd 1947 és 1957 között is végeztek kutatásokat. Főképp agyagból és csontból készített bálványok, várandós anyaként ábrázolt istennő-figurák, szé­pen díszített színes kerámiák, kőfaragá­sok és szarvasagancsból készült sarlók kerültek napvilágra. Az 1984 végén korszerű eszközökkel újrakezdett ásatások abban a már régebben is vizsgált 250 méter hosszú, 150 méter széles és helyenként 12,5 méter magas - elipszis alakú - telepü­lésdombban folytatódnak, amelynek agyagát a falubeliek már évszázadok óta saját építkezéseik céljára „termelik ki”. így ugyanis a régészek gyorsabban eljuthattak a leleteket rejtő mélyebb, vagyis régibb rétegekig. Ez a domb háromezer év megszakítás nélkül egy­másra épült településeinek a marad­ványa. Amikor ugyanis a házak egy része leégett, vagy amikor a vihar egy­két házat ledöntött, a romokat ott hely­ben elegyengették, s föléjük - többnyire a régi alapokon - új épületeket emeltek. Az osztrák és bolgár régészek csak­hamar kőkorszaki rétegekre bukkantak. Megállapították, hogy a házak többnyire négyszögletesek, 5x6 méter alapterüle- tűek voltak, s keskeny utcák mentén sorakoztak. Berendezésükhöz boltoza­tos sütőkemence is tartozott. Találtak ott agyag-, kő- és csonttárgyakat, állat és ember alakú bálványokat, valószínű­leg oltárként használt agyagasztalokat. A többszínű kerámiaedények felületét finoman lesimították, s tekeredő, csiga­vonalú mintákkal díszítették. A régészek arra következtetnek, hogy Karanovóban, amely a közel-keleti ana­tóliai, az égei-tengeri hellén és a Duna- medence közép-európai művelődési körök metszéspontjában terült el, már időszámításunk előtt 6000-ben jól fel­készült kézművesek dolgoztak. Azt azonban még nem tudják, hogy a tele­pülés öslakói honnan érkeztek oda, s hova távoztak azután, hogy földjüket a trákok elfoglalták. Annyi bizonyos, hogy fejlett kultúrájuk volt. Kérdés, hogy azt már magukkal hozták-e, amikor e terü­leten letelepedtek, és azt sem tudjuk, hogy kapcsolataik meddig terjedtek ki. Mongol gyermek- és ifjúsági könyvek A Mongol Népköztársaságban jelen­tős összegeket fordítanak a könyvki­adásra, s ezen belül a gyermek- és ifjú­sági irodalom megjelentetésére. A lakosságnak csaknem a fele 16 éven aluli. E több korcsoportból álló népes réteg számára adják ki a nem egészen kétmilliós lakossághoz viszonyítva igen nagy példányszámban a hazai és a kül­földi gyermek- és ifjúsági irodalom leg­szebb alkotásait. Mind a mai napig nagy keresletnek örvend a könyvesboltok­ban Dasdordzsin Nacagdordzsnak, a modern mongol irodalom megalapítójá­nak néhány meséből - A kései bárányka, Gyermektábor, Úttörők dala - álló hangulatos gyűjteménye. Szíve­sen olvassák a negyvenes-ötvenes évek mongol írónemzedékétől szár­mazó ifjúsági regényeket is, s napjaink­ban is a színházba vonzza a fiatal közönséget Ojdov híres, népi ihletésű mesejátéka, a Hetven hazug. A mai fiatal írók is szívesen fordulnak a gyermek- és ifjúsági irodalomhoz. Témaválasztá­suk színes, akárcsak a gazdagon illusztrált, szép kivitelű és főleg olcsón hozzáférhető gyermekkönyvek kép­anyaga. KGST-élelmiszerprogram Áruk, árak, beruházások A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai felismerték: az élelmiszerellátást egy-egy ország saját erőből csak jelentős többletköltséggel tudja megoldani. Az integráció vala­mennyi résztvevőjének közös érdeke a bolgár szőlő, zöldség- és gyümölcster­mesztés, a kubai cukornád, vagy a magyarországi haszonállat- és gyü­mölcstermelés, a szovjet gyapotter­mesztés tudatos fejlesztése. A tagor­szágok összehangolt mezőgazdasági politikai kidolgozását tűzték ki célul, hogy a mezőgazdasági áruforgalomra ne csak a kedvezőtlen mezőgazdasági években kerüljön sor, hanem az be­épüljön az integráció mindennapos gyakorlatába. Fontos előrelépést jelent, hogy a KGST legutóbbi csúcsértekez­lete elismerte a mezőgazdasági termé­nyek, élelmiszerek stratégiai jelentősé­gét és ennek megfelelő eszközök „had­rendbe állításáról” is határozott. 80-as évek: „agrárfordulat” Közismert, hogy a szocialista orszá­gokban jelenleg sem mennyiségben, sem minőségben nem kielégítő az élel­miszertermelés. Ez annak ellenére így van, hogy az elmúlt húsz évben a közösség országai erőteljesen növelték részesedésüket a világ agrártermelésé­ből: jelenleg a világ gabonatermelésé­nek 19, a cukorrépa és a hústermelés­nek 46-46, a tejtermelésnek 28 száza­lékát adja. Egyidejűleg azonban nőtt a térség importtól való függése, mert különösen az állati eredetű termékek előállításában elmaradt az élelmiszer- termelés a növekvő fogyasztási igé­nyektől. A bécsi székhelyű Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet pozitívan érté­keli, hogy az idén Kelet-Európábán a kedvező terméseredmények jóvoltából javul az önellátás. A KGST országai a hetvenes évek elején gabonaszükség­letüknek mintegy 90 százalékát fedez­ték saját forrásból, tíz évvel később már csak 84 százalékát, amit á kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett főként az agrárpolitika hiányosságai okoztak. A legtöbb országban csak a nyolcvanas évekre érlelődött meg a felismerés, hogy alaposan át kell értékelni a koráb­ban mostohán kezelt agrárgazdaság jelentőségét, változtatni kell a sok évti­zedes beruházási szerkezeten. Ennek a valóságos „agrárfordulatnak” a keresz­tülvitele napjainkra azért is különösen nehéz feladattá vált, mert rohamosan nőtt a fejlesztés költségigénye. A mező- gazdasági fejlesztés az iparosítás kor­szakába jutott - ez indokolja a költség- emelkedést. Szovjet szakemberek szá­mítása szerint is például a gépvásárlá­sok, az ipari nyersanyagok drágulása felerészben indokolja a termelői költsé­gek növekedését és azt eredményezi, hogy romlik a mezőgazdasági termé­nyek önköltsége és a felvásárlási árak közti viszony, lanyhul a termelői érde­keltség. A fejlesztés korlátái A korszerű technológiák elterjeszté­sét, a fogyasztás szerkezetének javítá­sát, a kölcsönös élelmiszerszállítások növelését, a mezőgazdaság anyagi, műszaki bázisának kiszélesítését hatá­rozta el a tavalyi moszkvai tanácskozá­son a KGST legfőbb vezetői testületé. E feladatok óriási fejlesztési igényeket támasztanak a tagországokkal szem­ben. A jelenlegi külgazdasági behoza­talra rendszeresen rászoruló országok­ban emelkednek az élelmiszer import költségei, de növekednek a kemény deviza kiadások a saját szükségleten felül termelő országokban, Bulgáriában és Magyarországon is. A különbség mindössze annyi, hogy ez utóbbiaknál a mezőgazdasági gépekre, a műtrá­gyára vagy a növényvédő szerre fordít­ható tőkés valuta mennyisége jelenti a fejlesztés korlátját. A szocialista országok közgazdászai egyebek között ezzel magyarázzák, hogy „gyengült a kölcsönös mezőgaz­dasági terménycsere”, vagyis, hogy a KGST-országok önellátási céljával gya­korta kerül ellentmondásba a konverti­bilis devizáért való élelmiszereladás, a „kemény” áruk szigorú szembeállítása a kölcsönös áruforgalomban. A KGST- tagországok e dilemma feloldását abban látják, hogy „biztosítani kell az exportőr országok számára az ösztön­zés gazdasági feltételeit", mivel kikü­szöbölhetők az együttműködés e zava­rai. A terményértékesítéshez fűződő érdekeltség fokozásától remélhető, hogy megoldódnak a gyatra minőség­ből, a szállítási határidő-elcsúszásból, a keresett, „kemény cikkek” hiányából, vagy a tőkés piacra történő értékesítés­ből fakadó gondok. Közös áldozatvállalással Szakértők szerint a tagországok szál­lítási kedvét a fejlesztés közös finanszí­rozásával is lehetne fokozni. Az alma, vagy a hús vásárlója is érdekelt abban, hogy javuljon a szállítások színvonala és ezért ő is részt vállalhatna a szállító ország hűtőházi láncának vagy szállí­tási parkjának bővítésében. Másrészt - a szakemberek szerint - előre lehetne lépni az árrendszer korszerűsítésében. A KGST-tagországok az agrárkülkeres­kedelemben is az általános árképzési elveket alkalmazzák, vagyis a termé­nyek szerződéses árai alapjául a meg­előző évek világpiaci árainak átlagát veszik. így az elmúlt évtized mezőgaz­dasági árai is magukon viselik két olaj- és nyersanyag árrobbanás hatását, de az agrárárak csak mérsékeltebben követték a mezőgazdasági termelőesz­közök drágulását. Szélesebb körben lehetne alkalmazni az ösztönző, idény­jellegű árakat, ami a friss zöldség és gyümölcs szállítása, termelése időtarta­mának meghosszabbodását eredmé­nyezheti. A beruházási, termelési együttműködés, a közös anyagi áldo­zatvállalás nemcsak a termelői kedvet javítja, de bővíti a vevő vásárlási lehető­ségeit is, így valamennyi tagországnak érdeke. MARTON JÁNOS JUGOSZLÁVIA Idegenforgalmi tervek A legfrissebb adatok szerint a jugo­szláv turistaforgalom 1985-ben 20 szá­zalékkal volt magasabb, mint a meg­előző esztendőben. Az idegenforgalmi szervezetek egy év alatt több mint 50 millió vendégnapot jegyezhettek be a nyilvántartó köny­vekbe. A bevétel pedig, számítások sze­rint, meghaladja az 1 milliárd 100 millió dollárt, bár a jugoszláv statisztikai hiva­tal végleges kimutatása még ismeretlen. Noha szervezési hibák folytán a devi­zabevétel korántsem alakult az elkép­zeléseknek megfelelően, az idegenfor­galom 1983 óta lassan ugyan, de állan­dóan és folyamatosan növekedett. Erre alapozva dolgoztak ki merész tervet a következő öt évre az idegenforgalmi szakemberek: a turistaforgalom éven­ként 6,5 százalékos növekedésével számolnak. Ha a növekedés valóban ilyen ütemű lesz, 1990-ben már 11,6 millió külföldi tölt 68,5 millió vendégna­pot Jugoszlávia üdülőhelyein. A szakértők szerint az idegenforga­lomból származó devizajövedelem évi 12 százalékos növekedése várható a következő öt év folyamán. Ez annyit jelent, hogy az idegenfor­galmi. devizabevétel 1990-ben eléri majd a 2 milliárd 100 millió dollárt. Ha ezek a tervek realizálódnak, Jugoszlá­via az évtized végén 3,1 százalékkal vesz részt a nemzetközi turistaforga­lomban és a nemzetközi devizajövede­lem 1,5 százaléka kerül így az or­szágba. Üzemegészségügy az NDK-ban Egy ország ipara, mezőgazdasága nemcsak a termelőeszközök, a tech­nika fejlettségétől, korszerűségétől, hanem a munkaerő állapotától is függ. Nem elég a dolgozók jó szakmai felké­szültsége, tudása, magas fokú képzett­sége, gyakorlata, produktumukat befo­lyásolja közérzetük, egészségük.Az NDK-ban évente 11-12 milliárd márkát fordítanak egészségügyi ellátásra, s ebből nem kevés az, amit a dolgozók komplex egészségvédelmére, gyógyítá­sára költenek. Az üzemegészségügy feladatának tartja az egészség- és munkavédelmet, a szakmai betegségek és munkahelyi balesetek megelőzését, a közegész­ségügyi előírások érvényesítését, a betegállomány adatainak elemzését és az egészséges életmódra nevelést. Minden nagyobb üzemnek van saját szakorvosi rendelőintézete vagy több kisebb üzem tartozik egy rendelőinté­zethez. Az üzemorvosok a dolgozók egészségügyi ellátása mellett munka­egészségügyi alkalmassági és felül­vizsgálatokat végeznek. A szakmai betegségek és a munkahelyi balesetek elbírálásakor is döntő.a szavuk: ők készítenek szakvéleményt a rokkant­ság, illetve a részleges rokkantság megállapításához. Javaslatuk alapján jelenleg az NDK-ban mintegy 39 500 súlyosan rokkant embernek teszik lehetővé, hogy különleges védelmet nyújtó műhelyekben, vállalati osztályo­kon, illetve egyéni munkahelyeken dol­gozhasson. Nagy súlyt helyeznek a betegségek megelőzésére és a rehabilitációra: a 165 szanatórium és számos gyógy­üdülő évente 400 ezer beteget fogad. A négy-hathetes gyógykúrákat - ame­lyek nem számítanak bele az évi sza­badságba - az üzemorvosok javasolják, ennek alapján adják meg a szakszerve­zeti bizottságok a beutalókat. Erre az időre táppénzt fizetnek. A gyógykúrákra nagyrészt a nyugdíj előtt álló dolgozó­kat küldik, megelőző kúrákban általá­ban a fiatalabb korosztályúak részesül­nek (ez utóbbi az esetek 37 százaléka: dolgozó anyák, többműszakos munká­sok stb.) Az ország kiterjedt üzemor­vosi hálózata a dolgozók 75 százaléká­nak, 6,2 millió állampolgárnak munka­egészségügyi ellátásáról gondoskodik. Munkájukhoz jelentős támogatást kap­nak az állami kombinátoktól és vállala­toktól. Jól érzékelteti az ország üzemegész­ségügyi helyzetét a Weimari Mezőgaz­dasági Gépgyártó Kombinát példája. (A 7000 dolgozót foglalkoztató nagy ipari komplexum már évek óta együttműkö­dik a győri RÁBA gyárral.) A kombinát­nak önálló üzemorvosi rendelője van, amelyben 4 orVos, 3 fogorvos 18 ápoló­nő látja el a különböző vizsgálatokra, kezelésekre jelentkező dolgozókat. Az alapellátáson kívül szakrendeléseken - sebészet, urológia, nőgyógyászat stb. - is fogadják a betegeket a városi kórház­ból, illetve rendelőintézetből az üzembe kijövő szakorvosok. Üzemrészenként tartanak szűrővizsgálatokat - tüdő, cukor, prosztata stb. - fontossági sor­rendben: előtérbe helyezik a fiatalok védelmét, a nehéz fizikai munkakört betöltőket, akik hideg, meleg, zaj, vibrá­ció, sugárzás, por, vegyi anyagok ártal­mainak vannak kitéve, továbbá az éjszakai műszakban dolgozókat. Ugyancsak kiemelten foglalkoznak a Szívterhelési próba az üzemorvosi rendelőben. nőkkel és az 5 évvel a nyugdíj előtt állókkal. Az intézet korszerűen felsze­relt, irigylésre méltó a műszerezettsége: korszerű kardiológiai szoba, laborató­rium, három fizioterápiás helyiség különböző elektro- és balneoterápiás berendezésekkel, s a fogorvosi rende­lők is mindent tudnak. Itt a kombinát rendelőintézetében évente 31 ezer kezelést végeznek, 850 szűrővizsgálatot tartanak, 18 ezren for­dulnak meg a fogorvosoknál. Tavaly több mint 900 dolgozót részesítettek fizioterápiás kezelésben, a labor 16 ezer leletet adott ki. Az intézet egész­ségügyi apparátusa három műszakban tevékenykedik. Az orvosok rendelései­ken az üzemkörnyéki városi lakosságot is fogadják. Az orvosok kezdőfizetése 800 márka, a szakorvosoké 900, osz­tályvezetői szinten 1000-1200 márka az átlagbérük. (Az NDK-ban nem szo­kás hálapénzt adni, csak virágot, desz- szertet, esetleg egy üveg italt fogadnak el. Szerintük a beteg hálájának pénz­ben kifejezett formája nem egyeztethető össze az orvosetikai előírásokkal. Végül néhány szót a társadalombiz­tosításról. A dolgozók által fizetett köte­lező társadalombiztosítási járulék összege 1949 óta változatlan, a havi bruttó kereset 10 százaléka, a felső határ: 60 márka. A biztosítottak és a munkaviszonyban nem állók családtag­jaik számára ingyenes az orvosi ellátás, a gyógyszer és mindenfajta kezelés. Ugyancsak térítésmentes az orvosi ren­delvényre készített szemüveg, a fogá­szati, ortopédiai protézis és a beteg- szállítás is. H. A. ■■■■■ ■■■HM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents