Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
1986. február 1. KÉPÚJSÁG 7 Kellemes házasság w A Búza kalász esete az Uj Tavasszal Kritikus helyzetben volt hosszú Ideje a várdombi Üj Tavasz Tsz: minthogy évről évre nagyon kevés nyereséget produkáltak, semmiféle fejlesztésre nem gondolhattak. A visszatérítendő állami támogatást — amely 13,8 millió forintra rúgott — nem tudták fizetni, alacsony termésátlagot produkáltak, s az állattenyésztési ágazat is tartósain veszteséges volt. A szövetkezet tehát tönkrement, a helyzete tarthatatlanná vált. Az Új Tavasz Tsz vezetősége belátta, hogy a saját lábukon képtelenek megállni, ezért az egyesülés mellett döntöttek. A várdombi Új Tavasz, valamint a bátaszé- ki Búzakalász Tsz egyesülését a december 17-én megtartott közös közgyűlésen szavazta meg a két szövetkezet tagsága. Még az elmúlt év elején felvetődött : hogyan próbálja a helyzetét rendezni a várdombi téesz. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy önállóan gazdálkodni nem tudnak, hisz az eszközellátottságuk gyenge, az állattenyésztés évente 6—8 millió forint veszteséggel zár, a sertés- és a szarvasmarha- áigazat rekonstrukcióra szorul. A rekonstrukció 15—18 millióba került volna, ezenkívül az évi 3600 liter tejet adó tehénállományt le kellett volna cserélni. Mindehhez azonban a szövetkezetnék nem volt egy fillérje sem. A teljes csődre 1990- ben lehetett volna számítani, hisz — minthogy Várdomb is a térségi melioráció részét képezte — 1990- től évi 6 millió forint lett volna a szövetkezet hitel- visszafizetési kötelezettsége. A nyereség emelkedésére számítani nem lehetett, a hiteltörlesztés alapja az amortizáció lett volna —, ekkor viszont nincs miből gépet venni. A kör tehát bezárult. Az egyetlen lehetőség: az egyesülés: A szövetkezet vezetősége egy darabig vacil- lált, hogy Decset, vagy Bá- taszéket válasszák, végül is Bátaszék mellett döntöttek. Fölkeresték dr. Izsák Gyulát, a Búzakalász Tsz elnökét, s bejelentették egyesülési szándékukat. — Természetesen az egyesülés dolgában a szövetkezet vezetőségének, tagságának kellett döntenie — mondja dr. Izsák Gyula, összehívtuk a vezetőségi ülést, ahol arra kaptam felhatalmazást, hogy a .tárgyalást Várdombbal megkezdjük, s ha ebből mindkét té- esznek kölcsönös előnye származik, az egyesülésnek nincs akadálya. — Nyilván a vezetőség döntését alapos vizsgálat követte, hisz a kiemelkedően nyereséges Búzakalász Tsz-nek igencsak meg kellett gondolnia, hogy a veszteséges várdombi téesz terheit vállalja-e vagy sem. — Szakemberekből álló, az egyesülést előkészítő bizottság alakult Várdombon és Bátaszéken is. Tüzetesen megvizsgáltuk mindkét gazdaság anyagi helyzetét, megnéztük, hogy a számok alapján mi várható az egyesülés után. A vizsgálat anyagát elküldtük a MÉM-nek és a PM-nek, s kértük, hogy a Pénzügyminisztérium rendezze a 13,8 millió forint visszatérítendő állami támogatás sorsát, szabadítsák fel a bátaszéki téesz 9 millió 038 ezer forintos zárolt fejlesztési alapját, valamint a 11 millió 767 ezer forintot kitevő kötelező tartalék alapját. Kértük, hogy a bér- gazdálkodásban szabadon választhassunk a három forma közül. — Gondolom mindezt azért kérték, mert a szakértelem, a kockázatvállalás, a megfelelő termőalap önmagában kevés, — pénzre is szükségük volt. — Pénz nélkül semmihez nem lehet kezdeni. Meg is kaptuk a PM válaszát, amely a következőképp fogalmazott: A visszatérítendő juttatás 50 százalékát akkor törlik, ha az egyesüléssel létrejött szövetkezet 1986- ban a bátaszéki szövetkezet előző három évi átlagának megfelelő mérleg szerinti nyereséget ér el. Az 1987. évi mérlegeredmény ismeretében az állammal szembeni tartozásból olyan ősz- szeg kerül törlésre, ameny- nyivel az 1986. évi nyereséget növeld a szövetkezet. Továbbá: a bátaszéki téesz 11 millió 767 ezer forint zárolt tartalékalapját visszapótlási! kötelezettség nélkül elsősorban 1986-ban, majd az ezt követő években esedékes fejlesztési hiteleinek visszafizetésére használhatja fél. „A téesz zárolt fejlesztési alapját nem áll módunkban fölszabadítani” — írja a PM levele. — Nagyon kemény feltételek — a zárolt fejlesztési alap összege pedig több mint 9 millió forint. Erre a pénzre elsősorban az egyesült szövetkezeteknek volt szüksége. — Éppen ezért több levelet váltottunk a PM-el, végül a TOT javaslatára ezt az összeget felszabadították, méghozzá úgy, hogy csakis a várdombi sertéstelep rekonstrukciójára fordíthatjuk. — Ezek után próbaidőre elvállalta a kettős elnökséget. — Múlt év május 23-án választottak meg elnöknek Várdombon — december 31- ig. Akkor azt mondtam, hogy amennyiben év közben nem tudunk egymással boldogulni elválnak az útjaink, — én kettős elnökséget nem vállalok. Időközben személyi kérdésekben döntöttünk, a várdombi téesz elnöke koré nged ménnyél nyugdíjba vonult, s a várdombi munkahelyekre részben a bátaszéki téeszből mentek dolgozni szakemberek. — Mi szólt végül is az egyesülés mellett? — Miután mélyebben vizsgáltuk a termelést kiderült, hogy Várdombon magasabb a föld aranykorona értéke, mint Bátaszéken. Ennek ellenére hektáronkénti 1,5 tonnával kevesebb búza termett ott mint a bátaszéki határban. A pénzeszközök felszabadításával megindult a sertéstelep rekonstrukcióA •árpilist sertéstelep, amely a várdomhiaké volt, mielőbb rekonstrukcióra szorul ja, s elkezdtük a szarvasmarhatelep építését. — Az egyesülést decemberben szavazta meg a közgyűlés, és Ont választották a szövetkezet elnökévé. Milyen fontos feladataik adódtak, s hogyan zárkóztatják fel a várdombi kerületet a többihez? — Területünk 9 200 hektár, az aktív dolgozók száma 819. A megye legnagyobb téesze vagyunk, nem mindegy hogyan dolgozunk. Mindenekelőtt a veszteség- forrásokat fel kell számolni, kidolgoztuk a gépesítés megfelelő szintre emelését, célszerűen kell használnunk a műtrágyát és a vegyszereket — ha minden a terveink szerint alakul jelentős termelési eredményfelfutás várható. — Hogyan alakították ki a téesz szervezeti rendszerét? — A növénytermesztésben három kerületet alakítottunk ki, Bátaszék, Alsónyék és Várdomb központtal. A többi ágazat — állattenyésztés, gépesítés, szállítás, raktárgazdálkodás — központi irányítás alatt áll a központi ágazatvezetők végzik az egész téészben az ágazati szakmai munkát. Módosítottuk az adminisztrádiót, hogy a várdombi embereknek ne kelljen az ügyeik intézése miatt Bátaszékre utazni. Várdombon maradt a pénztár, az SZTK ügyintézés, a bérszámfejtés, az anyagkönyvelés, viszont a pénzügy, az ér- tékkönyvelés Bátaszékre került. — ön az egyesüléskor az mondta: „Sokan sajnálnak bennünket, ennek ellenére az a véleményem, hoey nem járt rosszul a bátaszéki téesz, mikor a várdomtoi.val egyesült'’. Most is így látja? — A feltevéseink, a terveink reálisak, és megalapozottak. Jó minőségű földön igazán jól lehet gazdálkodni, persze ehhez szerencse is •kell, az például, hogy lehetőleg miméi gyakrabban kerüljön el bennünket a jég. — Egy ekkora téeszt nem nehéz áttekinteni, és irányítani? — Ma olyan munkatársakkal dolgozom együtt, akikre szakmailag, emberileg számítani lehet. Egy dolog viszont tény: a régi módszerekkel nem lehet irányítani a téeszt. Az egyes munkaterületek vezetőinek sokkal nagyabb az önállóságuk mint korábban volt, élniük kell a lehetőségeikkel, mindennapi munkájuk az ellenőrzés és a szá- mortkérés. Mert önmagában a jószándék kevés, eredményeket kell elérnünk, hisz a népgazdasági célkitűzéseken túl igen fontos feladatunk, hogy valamennyi téesz tag jól érezze magát, s megtalálja a számítását a szövetkezetben. D. Varga Márta Fotó: Kapfinger A. Sorsvázlatok A páncélszekrényben mocorgó munkakönyvekről Tibor mostanában ideges. Nyugtalanul alszik, bizalmatlan, de csak annyira, ami egészséges: fenntartással fogad mindent, meggyőződik a dolgok valódiságáról, s azután lelkesedik csak. Tibor ha munkáról volt szó, egy érdekes feladatról, már ott toporgott, és várta, kérte, követelte a számára életfontosságú feladatot. Emlékszem, huszonéves korában — és ez jellemzi őt a legjobban — legalább kétszázszor szétszedte a Danuvia motorját, mert nem tartotta tökéletesnek. És az a motor vetekedett bármilyen más kétkerekűvel. Spéci volt. Tibor csinálta.. . Az utóbbi fél évben degeszre tömött aktatáskával járt, a táskában hivatalos inatok : jegyzőkönyvek, feljegyzések és bírósági végzések. Tibornak egy éve felmondtak a munkahelyén. A vád : feljebbvalójának nem hajtja végre utasításait, nem tesz eleget munkaköri kötelességének. Ha ezek közül egyetlen eev is igaz, akkor az elbocsátás jogos. (Kitérő I.) Azt mondja öreg barátom, hogy figyeljem csak meg: amikor egy vállalatnál jók a gazdasági eredmények, akkor egyre kevesebbet beszélnek a közösségről. Hát ezt én nem hiszem, mondtam, de beszélgetőtársam nem hagyott nyugton, és tovább mondta a magáét. — Nemcsak, hogy közösségről nem beszélnek, de még olyan embert sem találnak, akik rajtuk kívül jól dolgozott volna. Ezzel azt akarod mondani, öreg, hogy a vezetők — egy maroknyi ember — kisajátítja a dicsőséget? Máig ingatnám a fejemet, ha közben nem kezdek el foglalkozni — kényszerűségből — a munkakönyvek körüli dolgokkal. Tudniillik ha jól mennek a dolgok, akkor az emberek elvárják, hogy munkájuk alapján erkölcsileg és anyagilag is megbecsüljék őket, s manapság valahogy nem divat ez. Az anyagi részt még csak értem, nincs pénz. De az erkölcsi megbecsülés hiányát már nem. — Egyszerű — módja öreg barátom. — Ha valakiről kijelentjük — beosztottunkról —, hogy kiváló ember, akkor az fölénk nőhet... Csak hát az előbbiek nem jelenség szintűek, elvétve találkozhatni vele. De ha felszaporodnak, akkor mégis figyelni kell rá, mert közérzetünkről van szó ... m Tibor papírjait forgatom. A munkaszerződése; amelyben írva vagyon, hogy karbantartó csoportvezetőnek alkalmazzák. Később jutalomról és fizetésemelésről szóló papit látok. A következő : megbízzák, hogy az újítási felelősi beosztást is lássa el. Ezután megint fizetésemelésről szóló irat akad a kezembe, majd prémium kitűzéséről, annak teljesítéséről, és a kifizetett összegről. Megállapítom, hogy az első évben Tiborral elégedettek voltak. Most azonban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor le kell írni: Várfy Tibor technikusról van szó, aki ma a Tolna Megyei Beruházási Vállalat dolgozója. Az előbbi inatokban egy másik vállalat neve szerepel: vagyis 11-es Volán, imái nevén Gemenc Volán. (Az iratokban szereplők nevét nem 'közöljük, mert Tibor papírjai meggyőztek arról, hogy szívás emberekkel van dolgunk ... Kár lenne az évet bírósági tárgyalásokon eltölteni. Egyébként a jelenség a fontos.) (Kitérő II.) Tavaly tavasszal Marcsi, az egyik vendéglátó vállalatunk pincémője kért tanácsot. — Tegnap este azt mondta a főnök, hogy mondjak fel — mesélte Marcsi, a pin- oérnő s — És? — kérdeztem. — Ma reggel bevittem az igazgatónak a felmondási papírom. — Csak úgy — vetettem közbe. — Mit tehetnék mást? — kérdezett vissza. — Visszakérni a felmondó levelet. Mondjon fel az. aki nincs megelégedve a másikkal. Rábeszélésre visszaballagott az igazgatói irodába, és elkért" a felmondólevelet. Marcsi azóta is ugyanannál a vállalatnál dolgozik, mivel rájöttek, hogy munkaerő nélkül a vendéglátás sem élhet meg ... © — Tibor, miért romlott meg a kapcsolata a főnökeivel? — Hosszadalmas lenne elbeszélni, de megpróbálom jellemezni a dolgot. Minden munkahelyen van egy csoport, amelynek a véleménye a mérvadó. Ha ennél a csoportnál a munka van előtérben, akkor oda nekem köny- nyű beilleszkednem. — Ezzel azt akarta mondani, hogy a régi munkahelyén ... — Olyan emberek kötöttek véd- és dacszövetséget, akik nem a munkát tartották fontosnak. Természetes, hogy összeütköztem velük. A főnököm megbízott vezető volt, ha ujjat hú2 ezzel a csoporttal, akkor lehet, hogy véglegesen nem nevezik ki, így jobb megoldásnak látszott, ha engem kiált ki összeférhetetlennek ... Azon gondolkodom mindvégig: miképp van annyi ereje egy embernek, hogy szembeszáll jon ... Meddig kénes saját igazát hangoztatni? — Az embernek van önbecsülése. Ha elfogadom az akkori fölmondást, akkor képtelen lennék tovább dolgozni. Saját magam csapnám be. Az a véleményem, hogy nem szabad veszteni akkor, amikor az embernek igaza van. A becsületről van szó, és az nagy dolog — mondja Tibor. (Kitérő III.) Sanyinak átszervezés címén mondtak fel. Egyedül neki a vállalatnál. Azt ma már senki sem tudja, hogy miért neki. Sanyi természetesen fellebbezett. Az első fordulót elvesztette. Fellebbezett. A Munkaügyi Bíróság visszahelyezte munkakörébe. Sanyi azóta és legutóbb már azért kapott fegyelmit, mert állítólag munkaidő alatt a televíziót nézte... Erre tanúkat is találtak... Sanyi továbbra is tartja magát: bizonyítsák be, hogy nem végzi el feladatát... Egyelőre a televíziónézésnél tartanak ... Nyálazom a vastag dosz- sziét. A Munkaügyi Bíróság jegyzőkönyvében az is szereljél: a munkahelyi vezető alapfokú munkajogi kérdésekkel sincs tisztában. Az előbbiekből kitűnt, hogy végül a Munkaügyi Bíróság Várfy Tibor keresetét helytállónak találta. — A bíróságon már nem lehetett handabandázni, és a dolgozók többsége a bíróság előtt már nem mert hazudni — ez volt a szerencsém — mondja Tibor. — A jó érzésű emberek végül is elgondolkodnak, és tisztességesen elmondják, amit tapasztaltak. — Tehát a bíróság előtt mást mondtak, mint máshol? — Igen. A főnöktől függnek, de ez a függés a bíróság előtt más, ott a törvény is jelen van, és választani kell: a törvényt csapom-e be, vagy a főnökömnek maradok továbbra is jó embere. Rápolti Árpádot, a Tolna Megyei Beruházási Vállalat i gazga t ój át kérdezem : — Milyen munkaerő Várfy Tibor? — Előző munkahelyéről rossz véleményt hallottam, de nálunk becsületesen végzi a munkáját. — Nem zavarta, hogy előző munkaihelyén felmondtak neki, végül a Munkaügyi Bíróság tette semmissé” a döntést? — A munka a fontos — mondta az igazgató. A nálunk végzett munka, azzal meg elégedettek vagyunk. Valamilyen összegzés kívánkozna az írás végére. A tanulság. Mi legyen a tanulság? Az országban ötmillió körüli a munkavállalók száma, munkaügyi vitája nagyon kevés embernek van, talán ezrelékben lehetne kifejezni ... Tehát azt megállapíthatjuk, hogy nem mindennapi esetekről van szó. De, ha röpke egy év alatt találkozhat az ember Várfy Tibor, Marcsi és Sanyi esetével, akkor már megfogalmazható : Ma, amikor szükség lenne a munkaerő ésszerű átcsoportosítására, a gazdaságtalan munka, az üzemen belüli munkanélküliség felszámolására — még csak ott tartunk, hogy a vélt ellenfeleikkel számolnak le néhány vállalatnál... Egyébként: Várfy Tibor ellen az is vád volt, hogy nem végzi el a munkáját, vagyis az újítási előadó posztján nem tud eredményt felmutatni. A 40 éves fiatalembernek még mindig van olyan elfogadott újítása — több is — amelyet a vállalat a mai napig nem fizetett ki... Várfy Tibor távozása után munkahelyi vezetőjének papírjából törölték a megbízott szót. Kinevezték. Ez sincs tanulság nélkül... HAZAFI JÓZSEF Or. Izsák Gyula: „A terveink reálisak”
