Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám
a népüjsàg 1986. február 1. Nyolcvantól nyolcvanhatig \ Kedves Olvasó utoljára, az 1980. június 1-én megjelent decsi magazinban kapott átfogó képet „Sárköz fővárosának” helyzetéről, életéről. Bár az eltelt évek alatt rendszeres tájékoztatást adtunk a változásokról, most, a hétfőn Szekszárdon, a Sajtóházban megnyílt „Decs bemutatkozik” című kiállítás jó alkalom arra, hogy ismét egy, a magazinhoz hasonló, átfogó összeállítással lépjünk Önök elé. Fogadják szeretettel ezt is és a decsiek kiállítását is. Mint lámpafény RÖVIDEN Itt fér el még most is a sportkör — nincs. Az iskola tevékenységében minden kimerül. * A községben 1122 — a hivatkozott évben 2320 volt — az újságelőfizetők száma. A Népújságot 685-en — korábban 651-en — járatják. A televíziótulajdonosok száma 1980 óta 649-cel nőtt. Ma 1048 a számuk. • A „Semmi mozgás Bogra körül" című egykori cikkre ma azt válaszolhatjuk, hogy a kút sem mozog. Elzárult a melegvíz útja. • A lélekszám növekedéséről nem lehet semmi jót írni. Míg 1980-,ban 4446-an laktak a faluban, a mai időkre 4210- re csökkent a számuk. Ma már a társközséggel együtt sem éri el a két helység az ötezres lélekszámút. Sárpilisen ugyanis jelenleg 604-en laknak. Az előbbiekkel ellentmondani látszik, hogy amíg a lakosság csökken, a falu területe egyre nő. Az építési kedv igen nagy. A mondás igazolódik: nőttön fogy. A termelőszövetkezet a falu gazdája lett Madártávlatból az állattenyésztési telep A címben foglaltat ma már nyugodtan írhatjuk múlt időiben, mert az a lehetőség, ami minden termelőszövetkezetnek adott, az Egyetértés esetében megvalósult dolog. A gazdaság nélkül ma már elképzelhetetlen a faluban esgy-egy nagyobb építkezés véghezvitele. A szövetkezet és tagjainak társadalmi munkája az egyik biztosíték arra, hogy a faluban, a közösség hasznára eltervelt valami ne maradjon álom. A legutóbbi idők egyik fontos eseményét említve: a szövetkezet nélkül nem valósulhatott volna meg az, hogy a decsiek vezetékes gázhoz jussanak. De az sem. hogy a falu ellátásának színvonala növekedjék. Élelmiszerüzletet nyitott a termelőszövetkezet. Ma a téesz- üzlethálózathan, a jó minőségű kenyér mellett a nagy választékkal működő élelmiszerbolt, — tőkehús és sütemény is kapható —, hai- bdlt, szikvízüzem, illatszer-, tapéta-, papír- és írószer,bolt áll a vásárlók rendelkezésére. Mellettük még egy presszó működtetésével is szolgálja a termelőszövetkezet a falu idegenforgalmát. A régi kultúrházban pedig cukrászüzemet működtetnek. Ugyancsak a lakossági érdekeket szolgálja az asztaios- műhély, ahol kerítéselemeket készítenek. A műanyagfeldolgozóban és a szitázó, festő részlegben is közfogyasztási cikkeket készítenek. Természetesen veszik ma már a termelőszövetkezetben, hogy a falut — ezzel együtt a szövetkezet tagságát — ilyen módon is szolgálják. Kicsit önző módon — hiszen ezen sörök írója is élvezője az említett szolgáltatásoknak — a „másodlagos” került előtérbe. Végül is egy termelőszövetkezetnek nem ez a dolga. 1981-ben befejeződött a szakosított tejtermelő szarvasmarha-telep bővítése. Ma már számítógépes rendszer segíti a tenyésztési, termelési munkát. Az egy tehénre jutó tejtermelés meghaladta a hatezer litert. Ez idő tájt készült el a gazdaság korszerű sertéstelepe és a két ágazat dolgozóinak szükséges szociális létesítmények. Az elmúlt évben megépült a gépműhely munkásait szolgáló épület, ahol munkájukhoz méltó körülmények vannak tisztálkodásukhoz, étkezésükhöz. Miközben épültek a gazdasági épületek, nem feledkeztek a környezet szépítéséről sem. Az üresen maradt területeket gyepesítették, parkosították és mindenhova betonjárdát építettek. Folyik a munka a decsi iskola szövőszobájában. Székhely- és társközség Berek! Éva néni, a népművészet mestere is eltávozott közülünk. Emléke nemcsak szívekben él. Hangját magnetofon- szalagon, kezeinek munkáját — gyöngysoros kalárisokat, nyakékeket — vitrinekben őriznek a múzeum-' ban. Éppen az ő halkszavú tanácsai, valamint Széles Jó- zsefné és Kun Sára néni, mestenasszonyok önzetlen segítségével sikerült elhinteni a decsi általános iskolában azt a magot, amely a népművészét iránt érzett elkötelezett hitben, szeretetben fogant. Az iskolában szövővegéről lesz szó, e nehány sortban, hanem arról a tényről, amely szerint sikerült felszámolni a cigánytelepet. Az ott élők valamennyien korszerűbb lakásokba költözhettek. A székhely- és társközségben hatszázhetven cigány él, ez a szám az összlakosság 12 százalékát jelenti A beiíllesz-- kedésük új környezetükbe szobát alakítottak ki. A négy szövőszéken — Báli Istvánná irányításával — szorgas- kodnak a tanulók. Szám szerint huszonnyolcán, heti beosztás alapján. A szakkör pedagógusvezetője Folland Erzsébet. Támogatást a nép- művészeti szövetkezettől kapnak. Eredményeik országos pályázatok díjai. Két arany-, egy bronzpd’akett, egy ifjúsági díj, egy nívódíj a Népművelési Intézettől. Apró gyerekek jókedvű munkájában — abroszokban, térítőkben — Világai tovább az örökség, mint lámpafény az esetfcen. korántsem problémamentes. Kevesebb gondot okoznak, akik állandó munkahellyel rendelkeznek, és anyagi körülményeik rendezették, törekvéseik megegyeznek a helyi közösségek szándékaival. Akadnák természetesen olyanok is, akik elítélendő magatartásukkal tovább élesztik a még mindig meglevő előítéletet. Immár 15 éve, hogy Decs a nagyközségek sorába lépett. A társközsége Sárpilis. A tanács elnökének, Kovács Sándornak és Erlioh Jánosnak, a sárpilisi elöljárónak, a napi gondjai között szerepel a településfejlesztési hozzájárulás céljainak, mielőbbi és maradéktalan végrehajtásának megszervezése. Mind a két faluban 500 forint hozzájárulást szavaztak meg a lakók. Sárpilisen sok az idős ember, a lakosság 60 százaléka 60 éven felüli. Közöttük mégis fakad több olyan, aki önként fizet falujáért, mondván, itt születtek és kíváncsiak, mire juthatnak, ha egyet akarnak és összefognak. Az összegyűjtött pénzből a pilisiek az utcák szilárd burkolattal való bevonását tervezik. A decsi- eknek is vannak hasonló elképzeléseik, ám az övékéhez még az elmúlt évekről is maradt megvalósítandó. Áthúzódik erre az esztendőre az új művelődési ház építése. Az intézményes szemétszállításhoz kijelölt telepre és olyan utakra van szükség, hogy gépkocsival minden időben megközelíthető legyen. Ez is közös igény mind a két településen. Szóltunk már korábban arról, hogy a gázprogramban miként vesz részt a két falu. A jelenlegi ötéves tervben ennek továbbfejlesztésén fáradoznak, Decsen és a nyugati újtelep kereskedelmi ellátásának javításán. A székhely- és társközség lakóinak érezniük kell, hogy nem elég — az évtizednyi közös múltat számon tartva — tervezni csupán, de minden erejük akkor sokszorozó- dik, ha tettek által összerakják. „A cigányok sátora...” Nem a jól ismert dal szöKollégium után szociális otthon Az élet úgy hozta, hogy a decsi diákotthon fölöslegessé vált. |Az épületet újra átalakították és szociális otthon létesült benne. )Most a sárpilisi otthon „leány- vállalata” Decsen 82, Sárpilisen 52 időskorúnak adnak otthont. Sárpilisen megkezdték az otthon bővítését és az év során elkészülő új épületben 20 mozgássérültet helyeznek majd el. Piac - művészet A címben foglalt két fogalom mögé olyanokat keli sorakoztatni, mint áruforgalom, adásvétel, hatékonyság, anyagtakarékosság. A másik oldalon olyan tevékenységet kell látni, ami esztétikai élvek, igények, alkotói képzelet alapján születik. Decsen a Népi Iparművészeti Szövetkezet új elnöke dr. Záborszky Judit. Első és legfontosabb feladatának tekinti, hogy olyan helyzetet teremtsen, amelyben a mérleg serpenyői egyszintű magasságban tartják a piacot és művészetet. A hagyományok ápolása, tisztélete mellei 1. a piaci igények kielégítése is cél. Továbbá, hogy a népművészet mestereinek egyéni fan táziá járva! szőtt egyedi darabok — abroszok, párnák, különböző asztali futók, térítők — legyenek ma is keresettek. A siker titka ezen a területen is a tehetség és a munka. Jó emiberi kapcsolat, hit a cél igazában, közös akarat és mozdulás alapja a szövetkezet holnapjának. Betonút a „högyre” A regi Sárközben a legfon- tosabb kultúrnövénynek tekintették a szőlőt. A közeli dombokat, ahol a művelés folyt, közönségesen „hagynék” nevezték. Bíaksiay Sándor: A Mecsek környéke című irodalmi dolgozatában így ír 1896-ban a sárköziek högyi életéről: „öt-íhat népes község minden egyes lakosának van itt szőlője, és a szőlő táblájában háza, ólja, dstállójia, különb, mint odahaza...” — Hasonló kép tárul a-mai utazó szeme elé is. Ez nem azonos a régivel. Az egykori hálótanyák helyén divatos kis házikók épülnek. Ismét eJeven a hegyoldal. A megközelítés módja Decsről valamikor csónakkal is történt, ma személygépkocsik verik föl az út porát. Esőzés után a földút forgalma megbénul. Öcsény vagy Sár- pilis felé kell ilyenkor ú Irakéi ni. Az egyre virágzóbb háztáji kiskertek tulajdonosai — a tanács és a téesz irányításával — most arra készülnék, hogy betonutat építsenek a „högyre”. Elképzeléseik megvalósítása nyomán az 56-os közlekedési út idegenforgalmát is bekapcsolhatják a néprajzi érdekességeket bemutató. Colába. Tovább gondul vu: az auió- busszal való közlekedés útvonalát erre terelve, a faluban az új lakótelepek megközelítése is megoldottabbá válna. Még tovább: a Sze'kszárdra gépkocsival bejárók elkerülhetnék a közlekedési szempontból veszélyes öcsény lakóterületét. Ne folytassuk. A több céllal is hasznosítható út szükségességéhe'' kétség nem fér. ösz- szefogássa,! meg is valósítják majd minden bizonynyal a decsiek, amint tették más közös célokért. Architektúra. Padlástér az épülő művelődési házban.
