Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám
1986. február 6. 2 NÉPÚJSÁG Fidel Castro beszéde a Kábái KP III. kongresszisán (Folytatás az 1. oldalról.) „Léteznek nyilvánvaló hiányosságok, amelyekre név szerint rá kell mutatnunk, és teljes erővel harcolnunk, kell ellenük” — hangsúlyozta Castro a beszámoló rendkívül kritikus hangvételű részében. Az elmúlt ötéves időszak legkritikusabb gazdasági problémájának nevezte, hogy nem növekedett kellő mértékben az áruk és szolgáltatások exportja, valamint az importhelyettesítő termékek gyártása. A szocialista országokkal szemben vállalt kötelezettségeket több termékből nem sikerült teljesíteni. Ezt követően azokról a szubjektív tényezőkről beszélt, amelyek gátolják a termelési költségek csökkentését, a jövedelmezőség javítását, az anyagi és pénzügyi erőforrásokkal, valamint a munkaerővel történő takarékos és ésszerű gazdálkodást. A szónok megemlítette, hogy sok helyütt még nem alkalmazzák a végzett munka szerinti javadalmazás elvét, a gazdasági tervezés egységes szemléletét. A Kubai KP első titkára emlékeztetett arra, hogy 1984 decemberében felhívást intézték az ország lakosságához a gazdasági célkitűzések hiánytalan teljesítése érdekében. Ennek nyomán tavaly minőségileg új szakasz kezdődött az ország gazdasási fejlődésében, 1985 a forradalom 27 éves története legsikeresebb évének tekinthető, ám ez csak a kezdet — jelentette ki Castro. — Úgy véljük, hogy vége a tanulás időszakának, s immár a maguk teljességében alkalmazni kell az eddig felhalmozott ismereteket, tapasztalatokat. Vezetőktől azt várjuk, hogy telránt azt várjuk, hogy teljes odaadással tevékenykedjenek a forradalmi folyamat előbbre viteléért. Folytatjuk azt az elmúlt hónapokban bevezetett gyakorlatot, hogy megválunk az elvárásoknak eleget tenni képtelen funkcionáriusoktól. Az új 5 éves terv A következő ötéves tervidőszakban a kubai gazdaság átlagos évi növekedése mintegy évi 5 százalékos lesz, a munka termelékenysége évente 3,5 százalékkal nő. A párt első titkára rendkívüli jelentőségűnek mondotta azt a tényt, hogy Kuba részt vesz a KGST- tagországok 2000-ig szóló műszaki-tudományos kutatási és együttműködési programjában. Castro a továbbiakban szólt a forradalmi fegyveres erőkről, az ország belbiztonsági helyzetéről, az államigazgatási szervek és a szakszervezetek munkájáról. A párt belső életét elemezve Fidel Castro elmondta, hogy az elmúlt öt éviben tovább nőtt a taglétszám: jelenleg 523 ezer. A párt és a tömegek kapcsolatának erősítése érdekében a beszámoló sürgette ,hogy tegyék gyakoribbá a szafoad- pártnapokat és kiemelt feladatnak nevezte a pártoktatás rendszerének továbbfejlesztését. A nemzetközi helyzetről A beszámoló ezt követően a nemzetközi gazdasági és politikai életben az utóbbi 5 esztendő során végbement fejleményeket elemezte. A tavaly novemberben Genfben megtartott szovjet —amerikai csúcstalálkozóról szólva Castro kijelentette: Gorbacsov és Reagan találkozója önmagában ugyan nem szolgált megoldással a legégetőbb nemzetközi problémákra, de felcsillantotta a reményt egy olyan változásra, amely jobb megértéséhez vezethet a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, s megnyithatja az enyhülés és a béke felé vezető utat. Annak a lehetősége, hogy Reagan módosítja álláspont, ját világpolitikai kérdésekben, nem vezet szükségszerűen a regionális problémákkal kapcsolatos amerikai álláspont megváltozásához. Egyes esetekben, mint például Közép-Ameri- kában, Angolában, Afrika déli részén és más térségekben Genf után még nyilvánvalóbbá vált az amerikai kormány agresszív politikája — mutatott rá Fidel Castro. Latin-Amerikához fűződő kapcsolataiban az Egyesült Államok visszatért a furkós- bot politikájához. Elsőként említette a Grenada ellen végrehajtott amerikai fegyveres inváziót, majd a ni- caraguai törvényes kormány megdöntéséért harcoló ellen- forradalmárok támogatását és a salvadori elnyomó juntának nyújtott fegyveres segítséget. Kuba jelenleg 121 országgal diplomáciai, 2 országgal pedig konzuli kapcsolatot tart fenn — állapította meg a beszámoló. Castro méltatta Kubának a szocialista országokhoz fűződő testvéri kapcsolatait, s külön kiemelte a Szovjetunióval fennálló katonái és gazdasági kapcsolatok jelentőségét. Az Egyesült Államokról szólva a beszámoló megállapította: Kuba a kapcsolatok javítására törekszik az Egyesült Államokkal. Erről azonban csakis a teljes egyenlőség alapján vagyunk hajlandóak tárgyalásokat kezdeni — szögezte le a beszámoló végén Fidel Castro a küldöttek kitörő tapsa közepette. Megemlékezések Kun Béláról Kun Béla születésének 100. évfordulójáról centenáriumi rendezvénysorozattal emlékeznek meg a következő napokban Budapesten. A jubileummal kapcsolatos eseményekről szerdán tájékoztatták a sajtót. A rendezvénysorozat február 11-én, kétnapos nemzetközi tudományos ülésszakkal kezdődik. A Munkásmozgalmi Múzeumban február 14-én Kun Béla életét bemutató emlékkiállítás nyílik. A politikai megemlékezések központi eseménye az a nagygyűlés lesz, amelyet február 18-án, a Csepeli Munkásotthonban rendeznek. Ezen a fórumon Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a Kun Béla Emlékbizottság elnöke mond ünnepi beszédet. PANORÁMA BUDAPEST Szerdán elutazott Budapestről Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke. Magyarországi programja során fogadta őt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, megbeszélést folytatott a Béke-világtanács magyar tagjaival, és az Országos Béketanács tárgyalócsoportjával. SZEGED Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán Csongrád megyébe látogatott. Szegeden aktívaülésen tájékoztatót tartott időszerű jogpolitikai kérdésekről. MOSZKVA Edward Kennedy amerikai szenátor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselőivel folytatott tárgyalásain szerdán kedvezően nyilatkozott az új szovjet leszerelési javaslatokról. Szovjet részről Avguszt Vossz, a Nemzetiségi Tanács elnöke és Vagyim Zaglagyin, a Legfelsőbb Tanács küldötte tárgyalt Edward Kennedyvel. Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt (2.) Vita a gazdaságirányításról Mielőtt megkísérelnénk, hogy felvillantsunk néhány részletét a Szovjetunióban a gazdaságirányításról folyó beható vitáról, s a megoldások alternatíváiról, le kell szögezni: az irányítás központi láncszeme a jövőben is a népgazdasági terv lesz. Egy rövid lélegzetű írás nem vállalkozhat valameny- nyi kérdőjel megválaszolására, csupán jelzésekét adhat. Az egyik ilyen jelzés az a szovjet vezetés állásfoglalásaiból kicsendülő felismerés: véglegesen lezárult az ex- tenzíiv gazdálkodás korszaka. Nem csupán azért, mert óvatosabban kell gazdálkodni a nyersanyagokkal, s a kitermelést szolgáló beruházások sem növelhetők a végtelenségig. Aganbegjan akadémikusnak az EKO című folyóiratban megjelent írása azt is jelezte, hogy a XII. ötéves tervben törvényszerűen csökkenni fog a beruházások aránya. A gazdasági növekedésnek a termelékenység növekedéséből kell származnia, amely az új technológiák révén évi 6,5 százalékkal haladja meg az eddigi ütemet. E folyamat törvényszerű következménye viszont a foglalkoztatottak számának csökkenése lesz. No nem arról van szó, hogy az emberek egy része munkanélkülivé válna a Szovjetunióban. Inkább arról, hogy az intenzív fejlesztés, az új technológiák és a műszaki fejlesztés révén az évezred végéig 13—19 millió ember válik ki a termelésből . A számadatok reálisnak látszanak, ha meggondoljuk, hogy a szovjet gazdaságban dolgozók 31 százaléka kétkezi munkát végez. Hogy hová lesz ennyi ember? Malevics közgazdász professzor széni nt átvándorolnak a szolgáltató ágazatokba, ahol nem csekély lemaradást kéll behozni. Gondot okoz viszont, hogy a termélő ágazatokhoz képest itt jóval alacsonyabbak a fizetések. Egy másik tanulmány, amélyet Popov közgazdász készített, emlékeztet rá, hogy 1931-ben törvény intézkedett a munkanélküliség megszüntetéséről, 1936-ban pedig „alkotmányban rögzítették a munkához — de nem a munkahelyhez — Váló jogot.” A szocializmus egyik nagy vívmányának tekinti a teljes foglalkoztatottságot. Ennek ellenére úgy véli, helyes lenne felhatalmazni az üzemeket a technológiai váltás során felszabaduló munkaerő elbocsátására. Szerinte ezeknek az embereknek havi 80 rubeles juttatást kellene adni addig, amíg az újonnan létrehozandó munkaközvetítő hivatal el nem helyezi őket. A másik jelzés: az Iparban, a mezőgazdaságban, de még a tudományos kutatásban is érdekes kísérletezések folynak, amelyek új tapasztalatokkal szolgálhatnak mindazok számára, akik a tervezés és az irányítás megújításán fáradoznak. Íme néhány figyelemre méltó példa. A tudományos kutatók tíz százalékát foglalkoztató Le- ningrádban Inten zifiiikálás—90 elnevezéssel olyan programot dolgoznak ki, amely a műszaki fejlesztés meggyorsítását hivatott szolgálni, az értelmiség érdekeltségének erősítésével. Az iparban öt nagy gépipari egyesülés szakembereit sorolták át új anyagi ösztönzési rendszerbe, a belorusz vasutaknál pedig átfogó racionalizálás kezdődött ugyancsak az érdekeltségi retidszer bevezetésével. A kormány mellett működő Népgazdasági Akadémia professzora, Bunyics szerint a legátfogóbb kísérletek az iparban a vállalati önállóság növelésére, az önelszámolás erősítésére irányulnak. A kísérletekbe bevont üzemek kevesebb kötelező tervmutatót kapnak és gazdálkodásukat a szerződéses kötelezettségek teljesítése alapján értékelik. 1984-iben ebben a szisztémában még csak öt, 1985- ben már húsz minisztérium vállalatai dolgoztak. Ebből is kitetszik, hogy mind nagyobb szerepet nyernek a gazdaságirányításban az olyan tényezők, mint a vállalati önállóság, az anyagi ösztönzés, továbbá az áru- és a pénz- viszonyok. Ezek alkalma zásának mértéke azonban még nem dőlt, el. Figyelemre méltóak a mezőgazdaság, állami irányításában tapasztalható változások. Létrejött az agrár,i,pari komplexum irányításának a központja, az Agráripari Állami Bizottság, amely több minisztérium munkáját fogja össze és — a várakozások szerint — megszünteti az átfedéseket. Ez azonban csupán az egyik fontos lépés. A másik azoknak az intézkedéseknek a rendszere, amelyek a terméseredményékben közvetlenül is érdekeltté teszik a dolgozókat. Szó van a háztáji gazdasági jelentőségéről is. Erről csupán annyit, hogy e kérdés a Szovjetunióban évtizedéten át vita tárgya volt, működéséről ma is éltérő vélemények vannak, s a fogalom alatt nem ugyanazt értik, mint a magyarok. Szovjet statisztikai adatok szerint a háztájiból kerül ki a burgonya 38, a zöldség 14 és a hús 11 százaléka. Kísérletezésiben tehát nincs hiány. Ezért is hangsúlyozta a műsaaiki haladás meggyorsításáról folytatott tanácskozáson Mihail Gorbacsov: „Ha egy évig, kettőig vagy háromig azt fogjuk ismételgetni, hogy kísérlet folyik, hogy még kiterjesztjük két-három ágazatra, ugyanakkor nem dolgozzuk ki a gazdaságirányítás egységes rendszerét, ékkor az ügy nem halad előre.” Az SZKP főtitkára szerint a rendszer kidolgozását rövid időn belül be kell fejezni, hogy a XII. ötéves tervben a népgazdaság valamennyi ágazatát az új gazdasági és irányítási módszerekre állíthassák át. KANYÓ ANDRÁS (Következik: 3. Békeprogram az ezredfordulóig.) Mai kommentárunk Az Unió helyzete Kül- és belpolitikai körkép, szovjet—amerikai kapcsolatok, regionális válságok, gazdasági problémák, a világkereskedelem gondjai, hadikiadások, társadalmi .kérdések — hosszúra nyúlna, ha a Reagan elnök által a kongresszus két háza előtt elmondott hagyományos beszédének témáit próbálnánk felsorolni. „Üzenet az Unió helyzetéről” — ez a címe az általában január végére időzített áttekintésnek, amely gyakorlatilag az amerikai kormány idei programját, hazai & nemzetközi célkitűzéseit tartalmazza, s amelyet most Reagan — a Challenger katasztrófája miatt — egy héttel az eredetileg tervezett időpont után terjesztett élő televíziós adásban az Egyesült Államok élé. A témák sokasága ugyanakkor nem jelent új elemeket a washingtoni adminisztráció irányvonalában. Legyen szó akár a Moszkvához fűződő viszonyról, akár az erő- egyensúly ügyét behatóan érintő űrvédelmi elképzelésekről, Reagan keddi beszéde a megszokott kitételeket tartalmazta. Ugyanez vonatkozik (az összefüggés nyilvánvaló) az amerikai katonai kiadások sok vihart kavaró kérdésére: az elnök ismét azok ütemes növelését szorgalmazta, s ugyanakkor a költségvetés számos más, igen érzékeny tételét tovább akarja csökkenteni. Ez vonatkozik mindenekelőtt a különböző szociális és népjóléti programokra: kurtítás fenyegeti az oktatási, kulturális, tudományos és egészségügyi kiadások egész sorát. A demokrata párti honatyák elsősorban emiatt bírálták az elnököt. Az ellenzéki padsorokból azt követelik, hogy a Fehér Ház ne a szükséges társadalmi támogatás megvonásával akarja elérni célját a költség- vetés egyensúlyát illetően. Nem kis viták várhatók olyan, szintén tradicionálisnak számító elvek körül is, mint például az abortusz .kérdése. összességében tehát az Unió helyzetéről most felvázolt kép a korábbi vonalvezetés folytatását helyezi kilátásba. A bel- és gazdaságpolitikai kérdésekben ez nem is okozott meglepetést, azt viszont számos megfigyelő hiányolta, hogy Reagan nem használta fel az alkalmat az új szovjet nukleáris leszerelési javaslatokra való reagálásra, sőt, több szempontból inkább igyekezett lehűteni a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásához fűzött reményeket. SZEGŐ GABOR Elítélik Izrael légikalózkodását Szíria képviselője az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén tiltakozott az izraeli légikalózkodás miatt. A BT a kérdésről konzultációkat tart, és később visszatér tárgyalására. (Telefotó) órát sorban álltak a kifutópályán, aztán bocsánatot kértek tőlük, és a líbiai gép, amely Tripoliból indult el. folytathatta repülését Damaszkuszba. Ügy vélik, hogy az izraeliek valakitől téves információt kaptak, s azt hihették, ezen a gépen van vagy Ahmed Dzsibri.1, vagy Abu Ni- dal, vagy George Habbas. Tuniszban az Arab Liga főtitkára, Sedli Klibi, kalóz- izraeli gépeltérítést. Abdel Halim Haddam szíriai alel- nök, a SANA szíriai hírügynökség szerint, kijelentette, hogy országa „nem hagyhatja megfelelő válasz nélkül ezt az agressziót”. Irak, Szudán és — egy rövid mondatban és enyhébben — Egyiptom is felháborodásának adott kifejezést. Izraelben viszont a politikai erők védelmükbe vették az akciót. Jichak Rabin hadügyminiszter kijelentette: Izrael folytatja a terrorizmus elleni küzdelmet minden célpont ellen, amit igazolt célpontnak ítél. Mintegy nyolcvan kilométernyire volt a ciprusi partoktól a líbiai légitársaság sugárhajtású légitaxija, kabinjában szíriai — s amint utóbb kiderült: libanoni — politikusokkal, amikor egy izraeli vadászkötelék szegődött mellé. A vadászgépek csoportja egy órán át repült a kis utasszállító mellett. A líbiai gépparancsnok valóságos akrobatamutatványokra kényszerült, hogy az összeütközést és a katasztrófát elkerülje — állítja Omar Harb, a libanoni Arab Szocialista Unió főtitkára, aki a gépen tartózkodott. Azután az izraeli vadászok szárnybilleníéssel adták a személyzet tudtára azt, hogy a líbiai gépnek követnie kell őket. Végül egy észak-izraeli támaszponton szálltak le. A líbiai repülőgépet izraeli különítményesek 150 főnyi csoportja fogta körbe. Az utasoknak — mindössze kilencen voltak — sa három főnyi személyzet tagjainak egyenként ki kellett szállniuk. Valamennyiüket tetőtől talpig megmotozták. Egy
