Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
1986. február 26. NÉPÚJSÁG 5 összetett szó. Munka: az embernek nunkafegyelem.. szükségletei kielégítésére irányuló — tudatos, célszerű termelőtevékenysége. Fegyelem: a közösség eredményes működését biztosító szabályok megtartása. Munkafegyelem: a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megtartása, különösen a munkaidő teljes kihasználásában való fegyelem. Különböző tényezők — alapvetően az anyagi és tudati viszonyok fejlettségi szintje — befolyásolják. Szilárdságának javítása — szabályozók révén — az utóbbi években előtérbe került. Néhány területen sikereket értünk el, de sok még a tennivalónk. Helyes és helytelen irányok Több, mint tananyag... — Hogyan vélekedik a munkafegyelemről a pedagógus? Erről kérdeztük a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola igazgatóját és igazgatóhelyetteseit. Szuro- vecz Erzsébet és Szommer Imréné igazgatóhelyettesek véleménye szerint a pedagógusok munkafegyelme elsősorban az előírt tantervi feladatok maradéktalan teljesítésében, az órai fegyelem megteremtésében és fenntartásában, a folyamatos önképzésben, a tanulókból a képességeik szerinti maximálisát „kihozó” tanítási tevékenységben áll. Scherer Sándor igazgató a kérdés mélyebb megközelítésére vállalkozott: — A pedagógusok munkafegyelme minőségileg más, mint a termelésben vagy akár az igazgatásiban dolgozóké. Munka- körülményeik miatt feladataikat általában nem tudják munkaidőn belül elvégezni. A munkahelyi, társadalmi és közéleti tevékenységet nem lehet mereven elkülöníteni. A pedagógus nemcsak a tanteremben áll dobogón, mindig szem előtt van, s nem közömbös, milyen vélemény alakul ki róla a szülőkben, gyerekekben. Mérhető-e nálunk a munkafegyelem? Bizonyos konkrét mutatók, mint például a pontos óraikezdés, a tanulói fegyelem mint tükörkép rendelkezésünkre állmaik, de azt hiszem, az így nyert kép nem teljes. A pedagógus munkafegyelmének egyik fokmérője a maradéktalan, személyes példamutatás. A pedagógusok munkafegyelmétől elválaszthatatlan a tanulók fegyelme. Véleményem szerint ez háromféle tényező alapján alakül ki. Ezek: a szülői hatások, családi légkör, a környezet, mint gyűjtőfogalom, értve ezen utca, mozi stb., s harmadszor az iskola. Látható tehát, hogy az előbbiekben felvázolt elvárásoknak eleget tevő pedagógus hatása együtt érvényesül két másik hatással, melyek nem ritkán más irányba mutatnák, s nem mindig köny- nyű a helyes irányt elfogadtatni. Ha az elvárások és realitások között tátongó űr okát keressük, azt hiszem, először a társadalmi fegyelem hiányosságait kell megemlíteni. Nem lehet véletlen, hogy országos szinten erős kívánnivalók vannak ezzel kapcsolatban. A szakmában maradva, feltétlenül meg kell említenem annak a régebben már megfogalmazott, és részben még érvényesülő nevelési gyakorlatnak a rossz hatásait, ami már az óvodában elkezdődik. Nevezetesen azt a téves felfogást, hogy a gyerek csak tegye azt, amit akar, akkor, amikor akarja és a nevelő csak mint szelíd befolyásoló tényező vegyen részt a folyamatban. Az így nevelt gyerek csak hírből ismeri a fegyelmet, az önfegyelmet pedig hírből sem. A tanulók most már nyíltan hangoztatott túlterheltsége csak súlyosbítja a helyzetet. A feszített munkatempó, a zsúfolt óra fáradta, ingerlékennyé teszi őlket. A nagylétszámú, nagyméretű, túlzsúfolt „mamut- iskolák” sem megfelelőek a fegyelem maradéktalan érvényesítésére. Azt hiszem, sikerült felvázolnom néhány lényeges vonást, ami munkánk körülményeit mutatja be, és feladataink sokrétűségét, árnyaltságát hangsúlyozza. A mi munkánkra igazán ráillik a hivatás szó, hiszen a pedagógus munkafegyelme mindig és mindenhol, otthon és az iskolában, közéletben és magánéletben egyaránt követelmény. Amit kellene és amit nem... — Kisfiam! Szépen kerekítsd a betűket, ne gyűrd a füzeted szélét, és folyamatosan vezesd a ceruzádat! Nagyon sok szülő szájából hangzott el, és gyanítom, még ezután is elhangzik majd ilyen és ehhez hasonló kérés, utasítás. Neveljük a gyermekeinket a fegyelmezett, szorgalmas munkára. Okkal és hittel tesszük ezt, és nagyon tudunk örülni annak, ha ez az eredményben is megmutatkozik. Gyermekeinket jól felkészült pedagógusok is nevelik. Bennünket, felnőtteket vajon ki nevel a munka fegyelmére, ha az iskolapadokból már kikoptunk? Talán a munkahelyünk, talán a kollégánk, talán a feszített tempó veszi át ezt a szerepet? Netán a prémium? Esetleg önmagunk lelkiismerete? Vagy mindez összegeződve fejti ki áldásos hatását? Ugye, ne is folytassuk tovább a levegőben lógó, és gyakran válasz nélküli kérdéseket... — Ne italozz, János, mert elkapja a köpenyedet a gép! Hiába, nem tehetek róla, de erről ismét csak kérdések sokasága jut eszembe. Vajon ki az, aki a munkatársának ezt így, nyíltan, és a szemébe megmondja? Talán a főmérnök, esetleg a rendész. Nekik kötelességük is ez. Másnak nem az? Ha már az a János magától nem tudja megállni, hogy reggel a restiben ne dobjon be egy szívmelegítőt ... Tudom, tudom, minek keresse az ember magának a bajt meg a haragost, amikor amúgy is van belőle elég? Ez is efey álláspont. Meg az is, hogy akik eddig megitták a magukét, azok, az a gyanúm, hogy ezután is meg fogják inni a magukét. Legfeljebb titokban, bujkálva, és mellé még morgolódva is. Egy darabig megtehetik még. Lesz rá egy hetük? Két hónapjuk? Netán még fél évük is? Lehetséges. Amikor majd a notórius féldecisek már nem tudják megmagyarázni a társaiknak — akiktől függenek, és akik tőle is függenek —, hogy miért olyan az a produktum, amit ők tesznek a közös asztalra, amilyen, akkor majd egy egész kollektíva neveli így vagy úgy fegyelemre a reni- tenskedőt... — Főnök! Én nem merem megcsinálni a maga kocsiját itt a műhelyben, mert kinéznek a társaim innen. Megint azok a fránya kis kérdések. Most melyik az igazi hibás? A főnök, aki pozíciójából adódóan mer ilyet kérni, vagy a félig a lelkiismeretére is hallgató szerelő, aki azért otthon, a saját műhelyében, a saját idejében szolgáltatást végez, feketén és ingyen. Mert a főnöknek nem jó ellentmondani, abból előbb- utóbb baja származhat. Tudom, már kevés az ilyen főnök, de vajon kevés-e az ilyen bátortalan beosztott is? Gyanítom, hamar kikopnak a többiek közül, akik a másik oldalt erősítik ... — Ne rángasd azt a tiszta, új autót, sokat dolgozott azért az a „pógár”! Majdnem boldog voltam, amikor a Merkur-telepen ilyet hallottam. Azért csak majdnem, mert az egyik már nem rángatta az új autót, de a másiknak ezt úgy kellett megmondani. Majd, ha mindketten maguktól tudják ... Talán annyit: időnként nekem is van mit tanulnom még. A bajnokcsapat-tagság kötelez Elnézem a bunyóst, aki már csaknem egy órája pü- föli a homokzsákot és kínkeserves, verítéktől patakozó képpel a mesterre tekint: „Neon csinálom továbíb, minek ez nekem.” Igen, sok bokszolni vágyó ifjú titán a profdvilág jellegzetes ünnepi ceremóniájához hasonlóan szorítóba képzeli magát. Wágner Ferencet, a Paksi SE nagy diadalmenettel NB 1-be jutott ökölvívó-szakosztályának vezető edzőjét arra kértük, hogy a bajnokcsapatból nevezzen meg egy olyan kemény legényt, akinek szótárából hosszú ideig hiányzott az a fogalom, hogy munkáfegyelem. Volt ilyen több is, s választásunk végül is Lednecki Antalra esett, akit azért is köszönt nagy-nagy taps a hazai mécseseken, mert a nézők tudják, hogy ő már saját „műhelyből” való. — Kezdetben jó heccnek fogtam fel a bokszot — emlékezik vissza a 19. életévébe lépett fiú. — Fogtam a motort, aztán keresztül-ka- sul Pakson, időnként a megyén. Nyáron sokszor Dom- bori volt a végállomás, aminek egyenes következménye lett, hogy elkéstem az edzésekről. Wágner Ferenc: — Hiába büntettük, hiába vontunk meg tőle különböző anyagi juttatásokat. Már-már reménytelennek tűnt a helyzet... Aztán tavaly, hivatalosan is a felnőttkorba lépve, fordulat következett be. — Azt vettem észre, hogy már jó ideje kóstolgatom a ring világát — átütő siker nélkül. Az már nem elégített ki, hogy babusgattak, „ügyes gyerek ez a Lednecki”, de a bíró az ellenfelem kezét emelte magasba. Végérvényesen döntöttem: a továbbiakban nem fordulhat elő, hogy nálam 'gyengébbek a dobogóról felállva rám vigyorogjanak. Az NB Il-es bajnokságra előjött egy olyan Lednecki, aki technikai tudását, ritmusérzékét feljavult erőnléte révén érvényre juttathatja. Nem töltött három meneteket a szárítóban, a közönséget K. O.-kal kényeztette el. És ma a bajnokcsapat tagja lehet. Az oldalt írták: Takács Zsuzsa, Venter Marianna, Bálint György, Szabó Sándor, Szeri Árpád. A szabadúszónak sem szabad „Ahol nincs mentalitás, nem segít a pénz” A Tolna megyei zenészekből álló Holló együttes épp szünetet tart állandó próbahelyén, a szekszárdi Munkás Művelődési Otthon nagytermében. Abbahagyta a húrok pengetését Kovács Gábor is, (nagybőgőn játszik), így semmi akadálya a rövid beszélgetésnek. — Ügy tudom, személyi igazolványában található — többek között — ez a bejegyzés : szabadfoglalkozású előadóművész. A munkahelyrovat viszont üres. Mekkora szabadságot biztosít ez? — Munkahelyünk valóban nincs, de munkánk akad bőven. Mint minden munkához, ehhez is kellenek szabályok, törvények és nagy fegyelem. Az igaz, hogy ezeket a követelményeket nagyrészt mi állítjuk össze magunknak, de ez nem jelenti azt, hogy elnézőek lennénk egymással szemben. A köztudatban elterjedt nézet, hogy a zenészek akkor dolgoznak, amikor kedvük tartja, azt csinálnak amit akarnak, természetesen nem felel meg a valóságnak. — Ki ellenőrzi a munkájukat? — Ha két ember együtt dolgozik, kettőjük közül az egyik főnök. Ez nálunk is így van, létezik a belső ellenőrzés. A szervezési és színpadi tevékenységben a legkisebb lazítás is azonnal visszaüt, ha nem akarjuk magunk alatti vágni a fát, minden területen a maximálisát kell nyújtanunk. — Előfordult eddigi pályafutásuk alatt, hogy elkéstek saját előadásukról? — A fellépések időpontját betartjuk. Szigorú büntetést fizetnénk, ha ilyesmi előfordulna. Amberger Antal negyvenhez közelít, 18 éve gépkocsivezető a Volánnál. Rába- nyergesen, ahogy mondják, „nagy kocsin” rója a kilométereket. Nem négy fal között, vagy üzemkapun belül tölti munkaidejét, így kötetlenebb beosztással élhet. Vajon mit jelent ilyen körülmények között a munkafegyelem, mennyire kötik az előírások? A pontos megjelenést elsőként említi a rutinos sofőr. A napi vezénylésnek megfelelően időben indulni, sőt, téli időszakban az időjárási viszonyokkal is számolni — ez az alapelv. A fuvart rendszerint előző nap hazaérkezéskor kapják, ám előfordul, hogy szabadnapról, szabadságról szólítja őket távinat a volán mellé. Ilyenkor menni kell. Amberger Antal a hozzáállást tartja egyik legfontosabb tényezőnek a pályán. Nem zárt rendszerű üzemben dolgoznak, s mindenkor nekik kell a fuvaroztatónak szolgáltatást nyújtani, mégpedig a lehető legjobbat. A szállítási pontosság, megbízhatóság a teherautó-vezető mércéje, hozzátéve, hogy átvétel után egyedül felel az áruért. Hogy három éve rendszeresen jár külföldre, egyben a fegyelmezett, jól végzett munka értékelése is. Ami egyben nagyobb önfegyelmet és toleranciát is kíván, Más nemzetek kulturális különbségei, közlekedési szabályai, határátlépések, vámeljárások — már megszokott kritikus pontok egy sokat látott sofőrnek. Emellett persze a hazai előírások is kötnek, így például a legrövidebb tranzit útvonalon Jugoszlávia és Norvégia között — Szekszárdon kell megközelíteni a célpontot az időkeret betartásával. Két út, jugoszláviai és norvég szállítás között tudtuk beszélgetésre .kérni. Az idő sokszor szorítja, nem ritka, hogy amint lerakodik, már indul is az újabb több ezer .kilométernek. Azt mondja, inkább korabeliek csinálják, a fiatalabbak kevésbé fegyelmezettek. Kivételek azért vannak, akik valóban meg akarnak állapodni a „cégnél”. Pénz nélkül .persze nem megy, s Amberger Antal meggyőződése, hogy az anyagi ösztönzés javulásával párhuzamosan javul a munkafegyelem is. De ez nem kizárólagos tényező, hiszen ahol nincs mentalitás, ott nem segít a pénz. Fotó: K. A. Fegyelmezett Tanulás és munka: mindkettőhöz fegyelem szükséges „Megtanultuk az iskolában” A titkárnő talán túlságosan is fegyelmezett... A fárasztó edzések csak hosszú idő múltán hoznak ered* ményt Gottvald Károly képriportja