Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-25 / 47. szám

198b. február 25. 'NÉPÚJSÁG 3 Vevők vagyunk a jó magyar gépekre, iparcikkekre, almára Mire számíthat a magyar almaexport? Hogyan érinti a magyar bor- és egyéb italkivitelt a Szovjetunióban folyó alkoholellenes kampány? Milyen gépeket, iparcikkeket vár tőifink a Szovjetunió? Bővül-e a záhonyi—csopi vasúti át­rakókörzet teljesítőképessége?. Csak néhány kérdést soroltunk fel — elöljáróul —, an­nak érzékeltetésére, hogy lapunk milyen témák kapcsán kért felvilágosítást, véleményt Viktor I. Ocseretyintől, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselőjétől. — Tudjuk, hogy Ma­gyarország 5—6 százalék­kal részesedik a Szovjet­unió évi külkereskedelmi forgalmának értékéből. Vannak olyan magyar iparcikkek, áruk, ame­lyeknél lényegesen ma­gasabb ez az arány? — Először is pontosítanék: a magyar részesedés aránya 1985-ben elérte a 6,6 száza­lékot. S ami a kérdés érdemi részét illeti: az MNK szállí­tásai fedezték tavaly autó­busz, hajó és úszódaru be­hozatalunk mintegy 90 szá­zalékát, friss alma és zöld­ségkonzerv-importunk több mint felét, gyógyszerbehoza­talunk csaknem egynegyedét. Az idén például mintegy 7500 magyar autóbuszra számí­tunk. Azt hiszem, e számok, arányok önmagukért beszél­nek. Ismeretes, hogy vi­szonzásul Magyarország a Szovjetunióból szerzi be a vasérc 85—90, a kőolaj 75— 80, a földgáz 40, a fenyő­fűrészáru szükségletének 60 százalékát, a villamosenergia­igény több mint egynegye­dét. S persze, igen sok gépet vásárol. Jelenleg mintegy 500 ezer szovjet gyártmányú személy- és tehergépkocsi fut Magyarország útjain. — Az SZKP XXVII. kongresszusa kapcsán a Szovjetunióban is nyo­matékos hangsúlyt kap a termékek minősége. Azt jelenti ez, hogy a magyar áruknál is emelték a mércét? — Ahogy a világ többi táján is szokás. Márkás csen­gése van nálunk az Ikarus, Videoton, Rába, Tungsram, Ganz-Mávag, Bábolna név­nek, szeretnénk, ha még több magyar ipari, mezőgazdasági üzem felsorakozna melléjük. Ezért fogadták megelégedés­sel nálunk azt a hírt, hogy 1986—1990 között Magyaror­szág Szovjetunióba irányuló gépexportjának csaknem 35 százalékát új gépek alkotják. — A magyar közvéle­mény meglehetősen tájé­kozott már a Haladás gázvezeték építésének részleteiről, illetve arról, hogy magyarok is dolgoz­nak majd a Kászpi-tenger közelében fekvő Tengiz- ben. Keveset tudunk vi­szont egy másik beruhá­zásról: mi is részt veszünk a Krivojrogi Ércdúsítómű építésében. Pedig a ma­gyar kohászati szakembe­rek szerint ez is igen fon­tos. Mikor adják át az új üzemet? — Az új kombinátot 1988- ban avatjuk fel. A kohászok, köztük a magyar kohászok várakozása teljesen érthető: a dúsított érc szállítása keve­sebb vagont igényel, fel­dolgozása jóval energiataka­rékosabb, mint a nyersércé. — Örömmel olvastuk a szovjet pártdokumentu­mokban, hogy a vállalatok közötti kapcsolatok kiépí­tését, bővítését szorgal­mazták a Szovjetunió és a KGST többi tagországa között. Milyen kibonta­kozásra számíthatunk a jövőben? — Ilyen kapcsolatok már most is vannak, hiszen a ma­gyar vállalatok részt vesz­nek Moszkva, Leningrad, Ki- jev, Voronyezs, Lvov, Baku, Jereván cipő-, kötöttáru- és autóbuszgyárainak rekonst­rukciójában. A moszkvai Vörös Október Szerszámipari Műveket a csepeli testvér­üzemével, a moszkvai I-es számú Állami Csapágyműve­ket a debreceni GÖCS-csel, a Lvovi Autóbuszgyárat az Ikarussal kötik össze a koo­perációs szerződések. Ami a jövőt illeti, hadd utaljak csak egyetlen tényre : magyar— szovjet vegyesvállalat épül Magyarországon, amelyen magyar részről a Medicor is részt vesz. — Magyarország tetemes mennyiségű bort termel, s égetett szeszt is előállít. Ezért nem érdektelen szá­munkra a kérdés: hogyan érinti a mi exportkilátá­sainkat a Szovjetunióban folyó, hosszú távúnak ígérkező antialkoholista kampány? — Gondolom, magyar ba­rátaink is megértik, hogy nem veszünk tőlük pálinkát, konyakot, általában égetett szeszt. Viszont ellentételezé­sül nagyobb mennyiségű márkás bor, üdítőital, gyü­mölcslé, szörp átvételére is készek vagyunk. Veszünk és a jövőben is szállítunk Ma­gyarországra pezsgőt, sőt, — ha a magyar fél igényli — vodkát is. — Az almaexportról! Magyarország bővében van ennek a gyümölcsnek, a Szovjetunióban viszont — amint ott járva láttuk — több is elfogyna belő­le. Mi akadályozza hát a kölcsönös előnyök jobb kiaknázását? — A tervek szerint 1984- ben 280 ezer, 85-ben 315 ezer tonna almát vásároltunk vol­na Magyarországtól, ám eb­ből 84-ben csak 220 ezer, 85-ben pedig 207 ezer tonna realizálódott. Tavaly az idő­járás sem kedvezett a ma­gyar almatermelésnek. De nem ez a fő ok, hanem a vagonhiány. Óriási mennyi­ségű áru zúdul át Záhony— Csop között, és fordítva, kü­lönösen ősszel nem volt elég vasúti kocsi és teljesítőké­pesség. Sokat enyhíthet ezen a gondon, ha mindkét fél hűtőházakat épít, ami közös, elhatározott szándékunk. Az idén 380 ezer tonna almát szeretnénk vásárolni Magyar- országról. ' — Végül Záhony—Csop- ról! Nemcsak a magyar almaexport, az egész ma­gyar—szovjet külkereske­delem kulcskérdése, hogy bővíteni tudjuk-e a két határmenti vasúti átrakó­körzet teljesítőképességét. Az ezzel kapcsolatos ma­gyar fejlesztéseket, terve­ket ismerjük, szovjet ba­rátaink döntéseit viszont nem. Mi a szándékuk? — Kezdjük a tényekkel: most évente 11—12 millió, 1990-ben viszont már vár­hatóan 15—16 millió tonna áru érkezik a Szovjetunióból Magyarországra, a magyar fél jelenlegi évi 5 millió ton­nás exporja 5 év múlva el­érheti a 7—8 millió tonnát is. (A jugoszláv és osztrák tran­zitforgalmat nem is vettem most számításba.) Valójában óriási mennyiség ez, ami bennünket is cselekvésre késztetett. Évek óta építke­zünk, fejlesztünk mi is. A magyarok tudják, hogy Zá­hony neve valójában több falu határára kiterjedő pá­lyaudvar-rendszert foglal magában. Ugyanezt mondha­tom Csopról is. Amit mi a csopi átrakókörzetnek mon­dunk, az már kiterjed Batyc- vóra, s néhány év múlva Jeszenyre is. MAGYAR LÁSZLÓ Önállóak lettek az Elzett-gyárak A cipők minőségvizsgálatának tapasztalatai A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet szakemberei az elmúlt év második felében 22 kereskedelmi vállalatnál, illetve üzletben, valamint egy nagykereskedelmi lerakatban Összesen körülbelül 26 ezer pár bőr, gumi és műanyag lábbelit vizsgáltak meg. Meg­állapították, hogy a női és a gyermekcipők minősítése né­hány kivételtől eltekintve megfelelő volt, a férficipők 7 százaléka viszont nem fe­lelt meg a tanúsítványokban leírtaknak. A kifogásolt ter­mékeknél elsősorban durva belső eldolgozást, laza felső­bőrt és páron belüli színel­térést tapasztaltak. Ilyen okok miatt 480 pár lábbelit csak leértékelve, árenged­ménnyel engedtek forgalom­ba hozni. A vásárlók panaszai alap­ján 9 239 pár cipőt vizsgáltak meg a KERMI-nél, 25 száza­lékkal többet, mint a megelő­ző év második felében. A reklamációk 74 százaléka — akárcsak a korábbi években — alaposnak bizonyult. A hi­bák jellege a vizsgálatok ta­pasztalatai szerint nem vál­tozott: az alapos reklamációk kétharmad részénél technoló­giai, egyharmad részüknél pedig anyaghibát állapítottak meg. A legtöbb kifogás to­vábbra is a talp és a sarok hibás felerősítéséből adódott, de sok esetben megállapítot­ták, hogy a felsőrészt nem megfelelően munkálták meg, az összeszerelés hiányos volt, a kéreg deformálódott. Az anyaghibák között a vásárlók változatlanul a felsőbőr anya­gok fedő rétegének berepe­dezését, lepergését, a gondat­lan szabásból eredő beszaka­dást, a műbőr felsőrészek fe­dő festékének hámlását rek­lamálták. A KERMI 81 olyan rekla­mációval kapcsolatban is adott szakvéleményt, amikor a szavatossági felelősség ke­retében a panaszok szerint rosszul javították meg a ci­pőket, a reklamációk 68 szá­zaléka indokolt volt. (MTI) Az Elzett Művek öt gyára — a budapesti Elzett Zár- és Lakatgyár; a sátoraljaújhelyi Elzett-Certa Zárgyártó, Prés­öntő és Szerszámkészítő Vál­lalat; a szécsényi Elzett Zár­gyártó Vállalat; a soproni El­zett Zár- és Vasalatárugyár és a berettyóújfalui Elzett Fémtömegcikk Vállalat — ezután önálló vállalatként tevékenykedik tovább. A vál­lalatok megtartották az itt­hon és külföldön egyaránt is­mert Elzett márkanevet, s termékeiket továbbra is ezzel a védjeggyel hozzák forga­lomba. A gyárak szervezeti elválá­sa arra ösztönzi a vállalato­kat, hogy javítsák gazdálko­dásuk hatékonyságát. . Az önállóvá vált vállalatok — mivel munkájuk a jövő­ben is kapcsolódik egymás­hoz — létrehozták az Elzett Egyesülést, melynek kereté­ben együttműködnek a ter­melésben, a műszaki fejlesz­tésben, a piaci lehetőségek kiaknázásában, bizonyos köz- gazdasági ügyekben. Egy falu, egy porta Piros fény mellett Híznak a pulykák Gigant a legkifizetődőbb Csiikóstőttősre érkezve, a Táncsics Mihály utcában csak egy nyomon lehet ha­ladni az autóval, a hó miatt. A domb tetején áll Juhász Pálék háza — nehezen ka­paszkodik fel a kocsi. A gaz­da a ház alatt lévő szuterén- ből jön ki, amikor oda ér­kezünk. A kazánnal foglala­toskodik. — Betegek a gyerekek — mondja —, be kell gyújtani. Három lányom van, a na­gyobbik iskolában, a másik kettő pedig itthon van. A hetven évvel ezelőtt épült családi házat nemrég alakí­tottuk át. A központi fűtés is most készült el, a teraszt becsuktuk, és egy nagyobb előszobát alakítottunk ki. A lejtős udvaron frissen épült, lapos tetejű gazdasági épü­let van. A kutya is lassan kezd megbarátkozni velünk, alábbhagy az ugatással. Lej­jebb, nagyobb ketrecben lompos Sarkú róka jár fcör- be-körbe. — Nem ingerli a pulyka­szag? — Igaz, hogy nem régóta van nálam, de hozzászokott már. A pulykaállománynál mindig van minimális elhul­lás, csak így ismeri a puly­kahúst. A hobbim közé tar­tozik a kutyatartás, kotorék- versenyre járok, ezért tar­tom a rókát. A dombóvári kutyaegyesület tagja vagyok. — Mennyi pulykája van? — Ezernégyszáz. Számom­ra könnyebb ezekkel az ál­latokkal foglalatoskodni, mintha az eredeti szakmám­ban dolgoznék. Talán keve­sebb a munka, és egy kicsit több a pénz. Igaz, hogy a ri­zikó is nagy. Szóval pulyka­nevelésre adtam a fejem. Bérelt ólban kezdtem, aztán az udvarban építettem fel a kétszáz négyzetméter alapte­rületű baromfiólat. Mellette harminc négyzetméter alap- területű tárolóhelyiséget ala­kítottam ki. Itt tartom a tá­pot és a fűrészport. A fű- irészpor az alomhoz kell, minden tisztítás után öt cen­timéter vastag fűrészpor-ré- teget helyezek el a betonra. Juhász Pál tenyésztő — Honnan kapja a növen­dékállományt? — A mágocsi Béke Ter­melőszövetkezet adja el az öthetes pulykákat. A 'tápot is ők biztosítják. Indító táp­pal kezdjük az etetést, majd a „növendék 1-gyel” és „2- vel” folytatjuk. — Ügy tartják, hogy a puilyka a legkényesebb állat, igen gondos odafigyelést igé­nyel. — Lehet, hogy öthetes ko­rig az, de hogy utána nem, az biztos. Mi öthetes kor­ban kapjuk őket a tsz-től, tíz hétig hizlaljuk és utána történik az értékesítés. Sze­rintem az állattartás közül a pulykatartás a legkifizető­dőbb, sőt, megközelíti a csir­ketartás hasznát. De jóval kevesebb a munka. Nem is olyan apró állat, etetése, ita­tása és a fűtés is egysze­rűbb. Természetesen az állo­mányok nem egyformák, van jobb és rosszabb is. — Mi a tartás titka? — Először is a jó levegőt kell biztosítani. Én automa­tikus szellőző berendezéssel biztosítom ezt. Mosógépmo- torokból készítettem a ven­tillátorokat és időkapcsolók­kal működtetem. De lelhet termálkapcsolót vagy a ket­tő kombinációját is használ­ni. Az ezernégyszáz darabos állományomhoz hét ventillá­tort használok. Fontos a fű­tés is. Gázpalackkal oldot­tam' meg, de van aki szén­nel, olajjal vagy cserépkály­hával biztosítja a megfele­lő hőmérsékletet. Sőt, sok helyen divatos a fűrészpo­ros kályha is. Az etetés és itatás nem gond. A világítás­nál arra kell ügyelni, hogy a nyugodtságot biztosítsuk. Hu­szonöt wattos piros izzók­kal lehet ezt megoldani. Fe­hér fényben veszekednének és agyon csipkednék egymást. Tulajdonképpen be kell csapni őket a félhomállyal, így jól esznek és híznak. Szeretik a „diszkóvilágítást”. — Tart-e gigant-állo- mányt? — A kakasokat nem há­rom hónapig, hanem még két hónappal tovább tartjuk. A hat-hét kiló helyett tíz kiló­ra is megnőnek. Több az át­vételi ára is. Gondolom ezért •nevezi gigamt-állománynak. Most háromszáz kakast ne­velek. Egész napra van le­kötöttség, szabadságra sem lehet elmenni. Reggel hét órától kezdem az etetést, a délelőtt folyamán végzek ve­le. Nap közben többször el­lenőrzőm őket, nehogy ki­öntsék az önitató csatornáit. A múlt hónapban meg is jár­tam, majdnem elúszott az állományom, Állandó fel­ügyeletet igényelnek. A vilá­gítást éjjel sem lehet lekap­csolni, nincs takarodó, mert szinte egyfolytában esznek- isznak. Nyaralni bizony nem tudunk, illetve csak egyen­ként. Az elmúlt , nyáron a feleségem csak a gyerekek­kel tudott elmenni. De va­lamit valamiért. A felesé­gem most ebédet készít, nemcsak a család számára, hanem tizenkét embernek. Délután szállítás lesz, ilyen­kor sok kézre van szükség. Az átvevő a Pécsi Baromfi- feldolgozó Vállalat. A gazda izgul. — Remélem minden út járható és ideér a teherau­tó — mondja. Az órára néz. — Van még idő. Majd a la­postető felé mutat. — A csa­padék összefolyását az épü­let közepére terveztem — mondja —, tetőt építek rá és a padlástérben is pulyká­kat fogok tartani. Láttam ezt a megoldást máshol is. Sza­porodik a pulykatartők szá­ma — folytatja a beszélge­tést mosolygós szemmel. — Nagy az érdeklődés, sokan jönnek hozzám is, megnézik a műszáki megoldásokat, kérdezgetnek, hogy megéri-e. Még senkit sem beszéltem le róla. Szekér József Fotó: Bakó Jenő Hatékonyabb takarmányozás _ . ■ ■ ■ ' ' ■ ■ __L; A z ismerteknél hatéko­nyabb sertéstakarmányozási eljárást dolgoztak ki a deb­receni Biogál Gyógyszergyár, valamint az Iparszerű Hús­termelést Szervező Közös Vállalat — az ISV — szak­emberei. Együttműködésükre az adott lehetőséget, hogy a takarmányozásra használt a premixeket, valamint a hoz­zájuk szükséges legfontosabb vitaminokat és egyéb anya­gokat a Biogál Gyógyszergyár készíti, kizárólagos jogú for­galmazójuk viszont az ISV. A készítmények hasznosítá­sához eddig országosan egy­séges, de legfeljebb megyén­ként differenciált recepteket dolgoztak ki, s adtak a mező- gazdasági üzemeknek. Az együttműködés éppen e drá­ga uniformizáltság megvál­toztatására jött létre. Szak- tanácsadók közreműködésé­vel felmérték a megrendelők takarmánytenyésztési és -fel­használási adottságait, meg­vizsgálták az általuk termelt búza, kukorica és árpa bel- tartálmi értékét, sertésállo­mányuk minőségét, korát, s egyéb jellemzőit. Mindezek alapján valamennyi vásárló­juknak új, a helyi lehetősé­geket messzemenően figye­lembe vevő recepteket készí­tettek mind a nagyüzemi, mind a háztáji állomány ré­szére. A számítógép segítsé­gével készített új receptek alapján, a gazdaságban ren­delkezésre álló és adott mi­nőségű takarmányból minden nehézség nélkül olyan össze­tételű takarmány keverhető, amelyet az adott korú és ál­lapotú sertések a lehető leg­gazdaságosabban hasznosíta­nak. A számítások szerint az ilyen módon elérhető megtakarítás 100 kiló tápra jutó értéke 30—40 forint kö­zött változik.

Next

/
Thumbnails
Contents