Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
1986. február 19. Képújság 5 Az állattenyésztés gazdasági nagyüzemek szakemberei. Megállapították, hogy az V. ötéves tervidőszakban elkezdődött, majd a VI. ötéves tervciklus idején Tolna megyében növekedett az állatlétszám, javult a termelés színvonala, és jobb lett az állati termékek minősége. Emellett azonban a gazdálkodási feltételek szigorítása, a néhol kritikus takarmányhelyzet az állattenyésztésben ellentmondásokat hozott felszínre, és gondokat okozott. Összeállításunkban a négy alapvető állattenyésztési ágazat fejlődéséről, helyzetéről igyekszünk képet adni. Tolna megyében az állat- tenyésztést az itt élő emberek soha nem úgy kezelték, mint szükséges rosszat, — a gazdálkodó emlber mindig tudta, hogy az állati termék előállítása mellett a jó gaz- dáikodás feltétele az állattartás. Igaz ugyan, hogy különféle okok miatt sóik üzemben ezt bizonyos időre elfelejtették, és néhol olyan vélemény alakult ki a vezetésben, hogy az amúgy is veszteséges állattenyésztéstől meg ikell szabadulni, és akkor nyereséges, probléma- mentes lesz a gazdálkodás. Valamikor az egyéni gazda igazán büszke szép állatállományára volt, mely csak gondos növénytermelésre épülhetett. A szépen gömbö- lyödő hízóállatolknál is nagyobb dicsőség volt kiváló tenyészállatot nevelni és birtokolni. A mainál lényegesen több fáradozást igénylő állattenyésztés színvonalát, eredményességét sok kistermelő állatainak kiállításokon és tenyészszemléken elnyert díjai és kitüntetései fémjelzik. Tenyésztés és technológia Az állattenyésztés hagyományos módszereit felváltó új műszaki és biológiai eljárások, sok kudarc, néhol termeléskiesés árán váltak általánossá, és lették a gazdaságos termelés alapjaivá. Ilyenek voltak: a gépi fejés bevezetése, önetető és öndtató berendezésék, a tömegtakar- mány-termesztés, a betakarítás és tartósítás nagyüzemi módszerei, a keveréktakar- mány-gyártás beindulása, a szaporítás gyakorlatának változása, folyamatossá tétele, a szarvasmarha-tenyésztésben a mesterséges termékenyítés térhódítása. A nagyüzemi állomány elhelyezésében nagy változást hozott a jélentős állami támogatással megépített 29 szakosítót szarvasmarha- és 16 szakosított sertéstelep. A telepek benépesítése, a fajtaváltás, a fertőző betegségektől való mentesítés a tenyésztői munkára sok esetben negatívan hatott. A szakosított telepek jó kihasználtsággal történő üzemeltetése a kezdeti időszakban nagy gondot jelentett. Részben talán az ott szerzett kedvezőtlen tapasztalatoknak, az útkereséssel együtt járó buktatóknak is tulajdonítható, hogy az új állatférőhelyek, különösen a komplett telepeik száma az akkor még jobb pénzügyi helyzet mellett sem nőtt. Az állatitermék-előáliítás — az akkor még kedvező közgazdasági feltételek között — jelentős fejlődésnek indult. Az üzemi szinten mutatkozó megfelelő eredményesség minden férőhely szinte maximális kihasználására, esetenként túlzsúfoltságra ösztönözte az állattartókat. Az üzemek, túltöltütt telepeiken a létszámot később optimálisra, vagy az alá csökkentették, több üzem kis- létszáunú, szétszórtan elhelyezett, és általáan fölyamatosan veszteségesen termelő állományát felszámolta. Ezzel egy időben megindult egy jelentősnek mondható átrendeződés is, néhány üzem a felszámolt szarvasmarhaállományt a sertéságazat jelentős bővítésével kompenzálta. A közgazdasági feltételek javítása a hosszabb idő óta várakozó állásponton lévő üzemeket kimozdította a holtpontról, 'és remélhetőleg élnek a jelenleg érvényben lévő kedvező támogatási, hitéi és egyéb lehetőségekkel, melyék fölhasználása jó lehetőséget biztosít az egyes ágazatok, különösen a tejtermelő tehenészeték korszerűsítésére, esetleges bő- vítésére. Csökkenő szarvasmarhalétszám- nagyobb tejhozam A szakosodási program meghirdetése háttérbe szorította a fajtatiszta szarvas- marha tenyésztést, korábban kiváló eredményieket elérő tenyészetek is kérték a keresztezés engedélyezését. Részben a keresztezési program kezdeti korlátái miatt fennmaradt jónéhány olyan kettős hasznosítású állomány, melyék termelése még a 80-as évekre sem érte el a kívánatos szintet, s jórészt e kislétszámú állományokat az utóbbi években felszámolták. Néhány értékes Magyartarka tenyészet nem érte el a rendelkezésekben megszabott létszámot, ezáltal a törzstenyészeti minősítéssel járó előnyöktől elesett. A kistermelői szarvasmarha-állomány nagyarányú csökkentése a 70-es évek előtt bekövetkezett, azt követően 10 éven keresztül csak kismértékben változott — a tehénállomány viszont már erőteljesen, 30 százalékkal csökkent. A szarvasmarha, ezen belül a tehénlétszám 1979- ben megindult erőteljes csökkenése a sertésállomány felfutásával esett egybe. A kistermelői tejtermelés jövedelmezősége kellőképpen nem ismeri el azt — különösen a legeltetés hiánya esetén — a korábbinál lényegesen több munkát, melyet a tehéntartás ma igényel. A szakosodási program a tejtermelésben a tejiprémium- rendszer bevezetését követően hozta felszínre a termelőképességben meglévő tartalékokat. Az egy tehénre eső tejtermelés a nagyüzemek átlagában az V. ötéves tervidőszak idején csaknem 1000 literrel nőtt, 1980-ban az állami gazdaságoknál 4486 liter, a termelőszövetkezeteknél 3584 litert ért el. A VI. ötéves terv időszakában az ágazat sok változáson esett át. A nagyüzemek közül szarvasmarhát egy, tehenet három termelő- szövetkezet nem tartott 1980- ban. Az elmúlt év végén szarvasmarhát 4, tehenet 8 termelőszövetkezetben nem tartottak, így ma szarvas- marhát 64 — ebből tehenet 60 nagyüzem tart. A kisgazdaságok esetében a tehéntartók száma ez idő alatt közel 40 százalékkal csökkent, ma 1400 körüli. A megye szarvasmarhaállománya 1983-ig jelentősen nőtt, majd csökkent — a 84 100 darabos 1985. december 31-i állomány 1 százalékkal magasabb, mint a tervidőszak induló állománya. Az állami gazdaságoknál nagyobb mértékű, a termelőszövetkezeteknél kismértékű növekedés, a háztáji és egyéb kisgazdaságoknál nagymértékű csökkenés következett be. A megye tehénállománya 1985-ig alig változott, az elmúlt éviben mintegy 7 százalékkal csökkent, a 28 200 darabos záróállomány 7,8 százalékkal alacsonyabb a tervidőszak induló létszámánál. Közel 5 százalékos csökkenés mutatkozik a termel ö- szövetkezeteknél, és 40 százalékos a kistermelőknél. A nagyüzemi tehénállomány hasznosítási irány szerinti megoszlása szintén sokat változott az öt év alatt: a húshasznú állomány részaránya 5,4 százalékról 12,2 százalékra nőtt. A tejelő állományon belül 61 százalék az intenzív tejelő, a fennmaradó rész kettőshasznosítású szarvasmarha. A tehén- állomány fajlagos tejtermelésének növekedése dinamikus volt, előzetes adatok szerint tavaly meghaladta a 4800 litert, mely csaknem 1000 literrel több az 1980. évinél. A Ibakteriodógiai tejátvétel bevezetése kezdetben nem münden termelőnél talált megfelelő fogadtatásra, né- hányan a tehénállomány felszámolásának egyik okaként ezt jelölték meg. Azokban az üzemekben, ahol korábban, illetve az új átvételi forma bevezetését követően a fejés és tejkezelés joggal elvárható higiéniai feltételeit megteremtették, és a szükséges berendezésék jó műszaki állapotát fenntartják, ott a tiszta és csíraszegény tej termelése fegyelmezett munkavégzéssel biztosítható. A szarvasmarha-állomány helyzete 1984-ben jutott mélypontra a már említett dicséretes termelésnövekedés ellenére. A tejtermelés ebben az éviben a megyei termelő- szövetkezetek több mint felében veszteséges volt, a húshasznú állományt tartó üzemeknél a támogatással együtt is csak igen szerény nyereség képződött. A problémák megszüntetéséhez nagymértékben hozzájárulhatnak a múlt évben és ez év január 1-től életbe lépett jövedelmezőségjavító és beruházást segítő intézkedések. Mindazon tehéntartó gazdaságokban, ahol az üzem nagyságát és termelési szerkezetét figyelembevéve — a gazdaságos termeléshez szükséges — optimális létszám megvan, illetve fejlesztéssel elérhető, ott jó a lehetőség arra, hogy telepi rekonstrukcióval, a tartási-takarmányozási feltételek korszerűsítésével a jelenleginél próbléma- mentesebb üzemelés, az ágazat tőkeigényességét is elismerő nyereséges termelés alakuljon ki. A sertés nagy- és kisüzemben A hatvanas évek végén megépített szakosított sertéstelepek a sertéstartás hagyományos gyakorlatát teljesen megváltoztatták, a zárt tartás, mesterséges megvilágítás és szellőztetés az állat igényét többnyire figyelmen kívül hagyta. Részben az ilyen telepek termelési környezete kívánta meg az új fajták beállítását. Több, a magyar nagyfehérnél intenzívebb fajta tisztavérű tenyésztésének kipróbálása után az ekkor kialakuló hibridek és egyszerű áruelőállító Zárt rendszerben áramlik a tej a madocsai Igazság Téesz korszerű fejőházában A birka a hó alatt is talál táplálékot, a juhtartás mégis visszaesőben van. Felvételünk Diósberény határában készült keresztezések nyertek tért a tenyésztésben. A takarmányozás gyakorlata is sokat változott ebben az időben, a melléktermékek, kedvező hatású egyéb takarmányok (zöld lucerna) kiszorultak, elterjedt a szárazdarás etetés, az önetetők használata, több telepen a padlóetetés. A zárt épületekben — alom nélküli tartás mellett — a rossz légcsere, a takarmány póriása gyenge termelési eredményekhez, sok kieséshez vezették. A nagyüzemi vágósertések hasított állapotban történő átvételének és minősítésének bevezetése megteremtette a jó tenyésztői munka lehetőségét. A sertéslétszám jelentős növekedése 1978-ban kezdődött, a VI. ötéves terv kezdetékor a megyei sertésállomány közei kétszerese volt az I960, évinek. Ekkor sertést .10, kooát 12 nagyüzem nem -tartott. A sertéstartó kisgazdaságok száma közel 31 ezer, ebből kocatartó 10 ezer volt. A létszám emelkedésével párhuzamosan nőtt a vágósertéstermelés és -felvásárlás. A sertéslétszám 1983. végéig tartó növekedése olyan nagyságú nagyüzemi állományt eredményezett, mely. nek korszerű elhelyezéséhez és takarmányozásához hiányosak lettek a féltételeit. Ebben az időszakban a telepeken túlzsúfoltság alakult ki, ismét üzembe állították a korábban elhagyott, korszerűtlen férőhelyeket. A nem megfelelő elhelyezés és az ehhez párosuló fehérje- és eniergiaszegény takarmányozás a fajlagos hozamokat és az eredményesség javítását akadályozták. Számos üzemben már 1983-lban, illetve ezt követően felújításokat, átalakításokat, szintentartó, néhol bővítéses rékonstrukciót hajtottak végre. A nagyüzemi férőhelygondok jelentkezésekor, a falusi portákon sok helyütt üresen álló szarvasmarhaistállók, sertésólak kihasználására több nagyüzem, vállalat és a kisállattenyésztő szövetkezet a kistermelőkkel közös érdekeltségen nyugvó bértartási formákat alakított ki. A kisüzemek ily módon történő integrálásával az utóbbi években mintegy évi 50 ezer sertést hizlalnak. Egy nyáj, egy juhász A megye állattenyésztésén belül a juhágazat részaránya minden időben alacsony volt. Az 1960-as években a létszám 50 százaléka termelő- szövetkezetekben, negyed része az állami gazdaságokban, egynegyed része a . kistermelőknél volt. A következő 10 évben az állami gazdaságok és a kistermelők állománya harmadára csökkent, a termelőszövetkezetek juhlétszá- ma mérsékeltebben, mintegy 20 százalékkal csökkent. A juhtenyésztés szinte a legtöbb üzemben a mai napig megőrizte a régi, hagyományos juhtartás módszereit. Az egy nyáj — egy juhász, mint alapvető egység a juhtartás és tenyésztés minden fogását jól ismerő juhászokat feltételez. Ilyen juhász ma kevés található a nagyüzemi nyájak körül, melynek következtében az állomány rossz ellátása, a nem leküzdhetetlen betegségek állandó jelenléte, alacsony termelési eredményekhez vezetett. Az intenzív báránynevelés bevezetése a vágójuh-terme- lés növelését segítette, eredményessé tette a juhtartást. A gyapjútermelés, mint a hasznosítás korábbi fő iránya mindinkább háttérbe szorult, az alacsony gyapjúátvételi ár miatt — így a tenyésztői munka színvonala kívánnivalót hagy maga után. A vágójuh-termelés — annak ellenére, hogy döntően exportra kerül — a tenyésztéssel szemben nem állít magas követelményeket. A juhállomány elhelyezése évtizedek alatt alig változott, a megyében mindössze néhány ma is korszerűnek mondható komplett telep, illetve hodály épült, a többi üzemben az épületek állaga csak romlott. Ilyen környezetben az állomány termelő- képessége nem megfelelő, a megszületett bárányok minimális kieséssel történő felnevelése elképzelhetetlen, sőt a primitív körülményekhez társuló gondatlanság több esetben igen nagymértékű anyajuh-elpusztuláshoz is vezetett. A juhtenyésztés területén a juhtartók körében semmiféle pozitív elmozdulás nem tapasztalható az egy éve meghirdetett szakosodási program, ár és támogatási viszonyok kedvezőbbé tétele ellenére. A nagyüzemi juhtartók száma tovább csökkent, anyaállománnyal jelenleg 3 állami gazdaság és 29 termelőszövetkezet rendelkezik. A juh tartó kisgazdaságok száma 1983-ig erőteljesen nőtt, jelenleg csökken. A megyei juhlétszám az elmúlt évben 15 százalékkal csökkent, legerőteljesebben az állami szektorban. Csirke, liba és tojás Rövidebb időszakoktól eltekintve baromfiágazatban a tyúktojás-termelés és a broi- lernevelés található meg megyénkben. Árutojás-termelés 2 termelőszövetkezetben, te- nyésztojás-előállítás egy állami gazdaságban van, pecse- nyecsirke-neveléssel 6 szövetkezet, libatenyésztéssel pedig egy termelőszövetkezet foglalkozik. Az árutojás-termelést folytató üzemeik telepeiket a 60- as években építették, ahol a ketreces tartás van túlsúlyban. A tojástermelés korábbi jó jövedelmezősége folyamatosan csökkent, és ma már csak igen minimális a nyeresége. Baromfineveléssel sok üzem foglalkozott, a rnagtár- padlásos istállók padlástereit így hasznosították. A vágóbaromfi iránti kereslet visz- szaesésekor, illetve az energiaköltség nagymértékű megemelkedése után többen megszüntették a pecsenye- csirke-nevelést. A broiler - nevelést folytató üzemekben az épületek és a berendezések elavultak, felújításra szorulnak. Az optimális termelési környezetre igen érzékeny húshibridek ilyen körülmények között nem fejlődnek megfelelően, magas a kiesés és a fajlagos abrakfelhasználás. A jövedelmezőség javítását szolgáló intézkedések — megfelelő épületek hiányában — nem eredményeznek nagy arányú felfutást, a jelenlegi termelők lehetőségeik által behatárolt kismértékű növekedést terveznek. A kistermelők baromfitartása, és a felvásárlásra kerülő termékmennyiség évek óta csökken. Amig az 1960-as évek második felétől kezdődően jelentős mennyiségű volt a tojás és vágóbaromfi- felvásáráls, addig az utóbbi években erősen visszaesett. Erősödött a családi szükségletre és a szabad értékesítésre történő termelés. A te- nyésztojás-termelés jelenleg egyetlen nagyüzemi New Hampshire törzsállományra korlátozódik. A korábbi időszak több Hampshire te- nyésztojást termelő állományát felszámolták, de a nem megfelelő körülmények akadályozták, hogy a korszerű fajták törzs, illetve tenyész- tojást termelő álományait az üzemekben elhelyezzék. Egy „vályúra való” malacsüldő Bíró Pál háztáji gazdasá gában Felsönánán