Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
1986. február 18. a^ëpüjsàg Moziban A szűznemzés és az Orsalála Berna doktornő és Jobbra, a világnak ismét férfiakat adó Lamia Nem tudom, hogy jót cselekszem-e egyáltalán, ha elmondom férfitársaimnak, hogy milyen sors vár ránk 2044. március 8-tai nőnapon. Ha hihetünk Juliusz Ma- chulsZki lengyel rendező Szexmisszió című filmjének, akkor egyszerűen nem fogunk létezni. Mert a hölgyeknek nem lesz szüksége ránk. Sem így, sem pedig úgy. Nehéz akkor egy nőuralomról szóló művet alkotni, amikor már ebből a kategóriából az asztalunkra tette le a maga kiváló sci-fi munkáját Robert Merle. Az ember, különösen a „hímegyed” óvatlanul viszonyít. Esetünkben egy másik műhöz. A filmet író szerzőihármas ezt, a különböző sci-fi alkotásokból már jól ismert alapötletet melegítette fel újfent, hogy egy átlagos történetibe ágyazva tegyen hitet az emberiség fennmaradása mellett. Ez különösen azért szomorú, mert a tudományos fantasztikus irodalom egyik őshazájából, onnan ahol StaniszLav Lem alkotott, sok ragyogó film után ilyen mutáns került ki a Kadr-filmstúdióból. A Szexmissziót a zsírosabb és soványabb poénok láncára fűzték fel. A történet • azonnal elfelejthető is len-, ne ezek nélkül, mert a filmnek egyszerűen nincs szerkezete. Könyv Tolna megye múzeumai Akik figyelemmel kísérik megyénk múzeumi évkönyveinek sorozatát, bizonyára telis-tele vannak hiányérzettel, hogy a kedvelt könyv, mármint a soron következő több évet váratott magára. Váratott, mert a korábbi gyakorlat az egy, illetve kétévenkénti megjelenéshez szoktatott bennünket, most' meg öt év kihagyást kellett tapasztalnunk. De immár örömmel tájékoztathatjuk olvasóinkat arról, hogy megjelent — mégpedig nagy példányszámban! — Tolna megye múzeumai címmel a Béri Balogh Ádám múzeum évkönyve, mely az 1981—1985. közötti időszakról ad számot, mégpedig kitűnő és igen kézenfekvő tematikai csoportosításban, sok-sok remek képi illusztrációval. Mellőzve Vadas Ferenc könyvének tartalomjegyzékszerű bemutatását, mindösz- sze néhány témát sorolunk ízelítőül. Olvashatunk és láthatunk képeket az ősrégészeti kutatásokról, várkastélyról, a régészeti tárgyak mentéséről, nemzetközi konferenciákról, Babits Mihály szülőházáról, a képtárról, a pincemúzeumról, a bonyhádi tűzoltó múzeumról, a dombóvári természettudományi bemutatóteremről, a megjelent kiadványokról A múzeumi évkönyv — melyeket a múzeumokban árusítanak — célját, az ismeretterjesztést híven szolgálja, s hogy ennyi ideig kellett várni rá, gazdasági okokkal magyarázható. De most már olvashatjuk, forgathatjuk, egy-egy „témáról” saját szemünkkel is meggyőződhetünk. így nincs más hátra, mint jó szívvel ajánlani az értékes könyvet olvasóinknak, mégpedig Vadas Ferenc szavaival, melyeket a bevezetőben fogalmazott ekképpen : „Ezzel a kis írásosképes összeállítással azt szeretném elérni, hogy közönségünk bepillantást nyerjen a Tolna megyei múzeumok életébe, hogy lássa a kiállítótermek mögötti világot, s azt is, hogy öt év alatt menynyi maradandó műzeális értékkel gazdagodott a megye.” — h — A történet: 1991-ben< hi- bernálnak két férfit — egy humoros pocakost, és egy vékony szépíiút, — hogy három év múltán újjáélesszék őket. Csakhogy 54 év múltán ébrednek fel egy nővi- lágban, mert az időközbeni galaktikus háborúban elpusztultak a férfiak. A tudatosan férfigyűlölőnek nevelt nők kiét egymással vetekedő tábora uralja a 365 méter mélységnyi városból a földet. A két „felesleges hímegyed” sorsa megpecsé- teltetett. Vagy nők lesznek, vagy elpusztulnak. A szerelmet nem ismerő, szűznemzéssel, lombikban szaporodó nők között szerencsére akad A Harvard University Press kiadásában a közelmúltban jelent meg az Egyesült , Államokban Mary Gluck, a Brown egyetem docense tollából egy könyv „Lukács György és nemzedéke — 1900—1918” címmel. A mű amelynek anyagát Gluck részben a budapesti Lukács-archívum segítségével gyűjtötte össze, mindenekelőtt a „Vasárnapi kör” korszakával, Luikács heidelA görög művésznő igazán szép, esztétikus jelenség a dobogón. Műsorát zömmel a zongonairodalom népszerű slágerszámaiból állította össze. Ügy tűnt, szép estét ígér meghallgatása. Mindjárt az első számát, Mozart legtöbbet játszott A-dúr szonátájának első tételét meglepő, váratlan félreütésekkel tarkította. Ez nyilván a kezdeti lámpaláz, elfogódottság, gondoltuk. Aztán hamar kitűnt, hogy másról van szó. Ahány variáció, annyi tempóvétel. Messze, távol kerültünk a .klasszikus mozarti stílus eszményétől. Schumann ellentétekben gazdag, szenvedélyes és gyengéd lírájának költészete ellenáll még a technikailag alapos felkészültségű zongoristáknak is. Megközelítése kemény dió, ha nincs meg a költői ráhangoltság. A g- moU szonáta ez utóbbiról tanúskodott. Előadása igen mutatós volt, technikailag fölkészült, de poézis helyett 18 perc telt el üresjárattal. Egészen más Chopint zongorázni. Még a középszerű zongorázáson is mindig átsüt, szikrázik a chopini poézis. Elbírja a modorosságot épp úgy, mint a gépies darálást. A g-moll ballada, amit hallottunk, mint mindig, most is lelkes tapsot aratott. kettő, áki meglágyul egy csóktól és ölével megmenekíti a férfietlen világot. A jópofáskodást szerető néző a címlistát követően úgy távozik a moziból, hogy nem tudja; egyáltalán milyen műfajú alkotást látott. Mert ebben a sok kemény mellű, pucér hölgyet megmutató űrsalátában volt minden, csak éppen egy nem. A paradicsomi almaszimbólumtól kezdve a hófehérkei „ki ivott a poharamból” — poénig minden. Sokak szerint ez komédia is lehet. bergi és a Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző budapesti működésével foglalkozik. A The New York Times vasárnapi könyvmellékletében Marx Wartofsky, a New York-i egyetem professzora méltatja a könyvet. A mellékletben megjelent kritikát egy, a könyvből vett fénykép illusztrálja: Lukács György Balázs Béla társaságában. Rádió Az utolsó tél Szomorú esemény késztette a Magyar Rádió szerkesztőit a Nyolcvanadik tél című műsor ismétlésére. Sebes Gusztáv, az Aranycsapat egykori vezetője, a labdarúgás világhírű szaktekintélye néhány nappal ezelőtt eltávozott közülünk. Nemrég ünnepelte 80. születésnapját. Az újságokban olvashattuk a gratulációkat, láthattuk is a megrázó fényképet: az idős Mester betegágyában fogadta — nagyon gyenge állapotban — látogatóit. A szombati rádióműsorban barátai, ismerősei és „fiai” — Lantos, Grosics és Tóth Mihály (ki ne ismerné ezeket a neveket) nyilatkoztak az ünnepi évforduló alkalmával. Hallhattuk a magával ragadó rádiókommentátor. Szepesi György tudósításait a verhetetlen 11 világraszóló győzelmeiről és megszólalt az „érintett fél”, Sebes Gusztáv is, akinek jórészt köszönhető az azóta is megismételhetetlen 50-es évekbeli labdarúgó diadalmenet. Felvetődött természetesen az örök téma is, amely úgy látszik meganhatatlan marad addig, amíg létezik két magyar focirajongó, tehát az idők végezetéig: miért vesztettünk az 1954-es labdarúgú világ- bajnokság döntőjében? Az bizonyos, a vereség nem Sebes Gusztáv kizárólagos hibája, ahogy ezt egyesek megpróbálták elhitetni a bűnbakot kereső közvéleménnyel. A vádak légből kapott és megalapozatlan voltára azóta már fény derült. Erről ennyit. Sebes Gusztáv és Czibor Zoltán (az Aranycsapat bal- összekötője) 1981-ben találkozott egymással Barcelonában. A sors kiszámíthatatlan akaratából 25 év elteltével Kocsis Sándor, a véd- hetetlen fejesgóljairól ismert labdarúgó sírjánál kellett megtörténnie a viszontlátásnak. Itt hangzott el: — Mester, a drága barátunk és önnek az egyik gyermeke... elhagyott bennünket. Most a Mester távozott. Gyermekei gyászolják. — szeri — Hangverseny Maria Kanatsoali zongoraestje A művésznő két görög szerző egy-egy művét is műsorára tűzte. Kalomiris: Három prelúdje elég üres, de hatásvadászó, mutatványos darab. Izgalmasabb, ritmikai és harmóniai tekintetben originálisabb Konstantini- dis : Három tánc a görög szigetekről című műve. Aigusz-házi koncert Nem a lokálpatrióta elfogultsága, hanem az őszinte, keresetlen muzsikálás feletti öröm tölthette be a hallgatók szívét a vasárnap délutáni hangversenyen. Egy kisvárosnak ennyi értéke van, ennyire gazdagok vagyunk jó muzsikusokban? Mozart C-dúr andantéját Körtés József játszotta fuvolán, igazán stílusosan, bensőségesen, Thész László zon- gorakíséretével. Csak a ka- denciáhan -hallottunk egy kis „szelelést”, amit több gyakorlással biztosan le tudna győzni. Kram ár Frantisek cseh zeneszerző egykor (178-2) a si- montomyai grófi zenekar vezetője. -Esz-dúr klarinét- versenyét Fal ussy Mária játszotta, Thész László kíséretével. Fal üss y Máriáról már sokszor megállapíthattuk, most is igazolta, hogy született muzsikus. Minden együtt Szép sikert aratott Liszt XII. rapszódiájával. Azonban itt is hozzá kell tenni, hogy a művésznő elég ellentmondásos előadói egyéniség. Egyrészt ténylegesen rendelkezik jelentős technikai rátermettséggel, helyen ként meglátszik egy jó mester irányításának hatása is. Másrészt elnagyolt, jótékony pedálfürdővel fedett, alig kijátszott részletek, modorosság, maní-r rontják le az összképet. A tapsokat ráadásként Chopin c-moll etűdjével köszönte meg. van nála: szép hang, technika, zenei ízlés. Devienne: d-moll triójában Fal ussy Mária klari néton, Körtés József fuvolán és Megyimórecz István (bonyhádi zeneiskolai tanár) fagotton, a kamaramuzsikálás minden szépségét csillogtatták. Mintha már régi, ösz- szeszpkott együttes lennének, -olyan éretten, egymást értőn mutatkoztak be ezúttal első alkalommal de reméljük, és kívánjuk, hogy ez a felállásuk hosszú életű legyen. Végül az öt éve fennálló Spirituálé együttes zárta az igazán szép koncertet. Érdemes nevüket megtanulni: Lemle Zoltán, Szily -Lajos, Bognár Jenő és Kocsis Antal. Nagy kár, hogy nem találnak egy agilis menedzsert, mert szélesebb publicitást, több szereplést érdemelnének. Húr Meg minden más. Szűcs László János Amerikai könyv Lukács Györgyről Tévénapló John von Neumann Szívesen emlegetjük, hogy volt egy magyar fizikusnemzedék, amelynek hírét-dicsőségét nem halványítja el semmi. Békésy György, Gábor Dénes, Hevesy György, Wigner Jenő munkásságát Nobel-díjjal is elismerték, de tudománytörténeti jelentősége semmivel sem kisebb Kármán Tódor, Lánczos Kornél, Szilárd Leó, Teller Ede életművének, s az első vonalban a helye Neumann Jánosnak, aki a fizikai mennyiségek mérésének matematikai elméletével és a tiszta kvantummechanikai állapot fogalmának bevezetésével foglalkozott, miként a szakkönyvekben olvasható róla, bár ez a laikus számára alig mond valamit. Miként nevezetes könyve is, aminek „A kvantummechanika matematikai alapjai” a címe, s nevéhez fűződik a kvantummechanika ellentmondásmentes axióma- rendszerének felállítása, és még sok más. Ma már Neumann János Társaság is működik, de nagyon sokáig alig vettünk róla tudomást. Ez a portréfilm is évtizedekig váratott magára, hisz halálától csttknem három évtized telt el; 1957-ben halt meg, nagyon fiatalon, 54 éves korában. Lángelme volt, ebből a szempontból nem követhető példa. De sok minden van életében, amit érdemes idézni, akár példaként is. Például családi környezetit. „Apja börziáner volt”, — mondta az egyik visszaemlékező, s a ma vnár ismeretlen fogalom azt jelenti, hogy pénzügyietekkel foglalkozott, s bár a kifejezetten jómódú család elbírt volna egy olyan családtagot, ciki csak kedvteléseinek él, a börziáner apa ragaszkodott ahhoz, hogy zseniális fia gyakorlati végzettséget is szerezzen; elvégezte hát a zürichi egyetem kémiai fakultását is. Nem lett gyakorló kémikus, hivatástudata a matematika felé vonzotta, rövidesen a legjobbak társaként látjuk, zseniális felismerései pedig világhírt szereznek néki. Talán ezt is meg lehetne tőle tanulni, a kitartást, azt, hogy aki hisz saját feladatában, végül nem kell feladnia semmit, bármilyenek legyenek is külső körülményei. A hűséget is példázza életútja. Mert a Fasori gimnázium emléke mindvégig elkísérte, miként nagy barátait, a filmben megszólaló Wigner Jenőt is, aki annyi esztendő után boldogan járt-kelt egykori iskolájában, hálával emlékezve volt tanáraira. A film harminc évet késett, Neumann János már nem szólalhatott meg, pedig feltehetően ö is oly tisztán, az anyanyelv biztonságával szólt volna magyarul, mint Wigner Jenő, akit szerencsére több tévéfilmben is láthatunk, jó néhány tudós társával egyetemben. John von Neumann vagy Neumann János? Egészen más területen dolgozó kortársának nevével is el lehet játszani; Tolnay Károly vagy Charles de Tolnay? Oly közömbös. A feladatba vetett hitre tanítanak, a hűségre, a munka értelmére. Természetesen nem lehet mindenki atomfizikus, vagy művészettörténész. De példájuk arra figyelmeztet, hogy a maga helyén mindenki fontos szerepet játszik, s ami rábízatott, azt csak ő végezheti el. Dicsekedni ikönnyű nagyjainkkal, de azért mégis csak van, amit meg lehetne tanulni tőlük. Öröm Egy múlt századi keserű bölcs, Arthur Schopenhauer szerint a boldogság a fájdalom hiánya. De azért ne üljünk fel neki. Mert valami más is, sokkal több ennél, nem tagadása, hanem igenlése az életnek. Ezt próbálta bizonyítani az ifjúsági szerkesztőség műsora is Öröm címen a kései órában, nagyon diszkréten, csak a szerkesztő-rendező nevét tüntetve fel. Akinek volt türelme ehhez a filmhez, nem örömet érzett, hanem fokozódó csalódást. Közhelyek, pongyolaságok fárasztó sorozata, teletűzdelve olyan magyartalanságokkal, amelyek kijavíthatók, sőt, kijavítandók lettek volna („ha Kapnák stb.”). A magyarázat nyilván az, hogy útközben, alkalmilag, "két riport között a film készítői az örömmel kapcsolatban is tettek fel kérdést, amire mindenki úgy válaszolt, ahogy épp tudott. Az egyórás film következésképp koncepciótlan, unalmas, lehangoló. Igaz, mit kell még tíz után is a tévé előtt ülni, abban reménykedve, hogy valamit megtudunk felebarátaink öröméről? Cs. L. Előguberált múlt Lehet, hogy furcsán hangzik a cím, de ez volt az érzésem szombat délután, Oláh Gábor „100 év lomjai” dokumentumfilmje láttán. Budapest utcáin kísérhettük figyelemmel egy lomtalanítás történetét. Érdekes és újszerű volt a témaválasztás. Ezt bizonyítja a műsor elején elhangzó bevezetőmondat is; „Mutasd meg szemetesládádat, megmondom, ki vagy." Valóban, az emberek egyaránt kidobják értékes és értéktelen dolgaikat. A nagymama szerelmesleveleitől kezdve, a régi bútorokig, számtalan holmi került az utcára. Mit jelent másnak az, ami nekünk szemét? Egy-egy század- eleji újságot, egy pár lakkcipőt — megjegyzem, ez utóbbi, most újra divatba jött — esetleg néhány széket a hétvégi házba' aminek berendezésére már nincs anyagi keret. Emberi sorsokat vázolt fel a film, s mindezt a kidobott, régi lomok segítségével. Kicsit a lomtalanítási akció kritikája is volt a dokumentumfilm. A felforgatott, széttúrt lomkupacok lehangolóvá tették az utcaképeket. A műsor összhangba került az ezerféle lim-lommal, hiszen csak egy-egy jellemző képet ragadott ki. s ezeket egymáshoz toldva, 'készült el. Így kicsit összekuszáltnak és rendezetlennek tűnt, akárcsak a képernyőre kerülő lomhalmazok. (Bár ez valószínű tudatos volt.) Ami elgondolkodtatott: a generációváltásnak tényleg együtt kell járnia a dédanyám emlékét őrző tárgyak kidobásával? Nem hiszem, hogy ennék így kellene lennie. Nézzünk csak körül a padláson, a szekrények alján, keressük fel a múltat, és találjuk meg annak szépségeit. A dokumentumfilm erre próbálta felhívni nekünk, a nézőknek a figyelmét — sikeresen. szí —
