Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-14 / 38. szám

1986. február 14. Képújság 3 Ez így nem megy Csökkentett munkaidő, régimódi tempó? Egy szórólap nyomában Két asszony és a takarékosság Magyarországon 1945-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság rendelte él a 48 órás munkahét általános beveze­tését, és ez kisebb módosí­tásokkal 1968-ig érvényben maradt. A gazdaságirányí­tási reform nyitásával egy­idejűleg megkezdődött a 44 órás, kéthetenként 5 na­pos munkahét meghonosítá­sa, 1981-től pedig fokoza­tosan áttértünk a 42 órás, 5 napos munkahétre, majd 1984 óta az iparban, az épí­tőiparban és az államigazga­tásban 40 órás a munkahét. Mindannyian örültünk ezek­nek az intézkedéseknek, és egyetértettünk azzal, hogy a rövidebb munkaidőt jobban kikeld használnunk,és a ter­melékenység növelésével kell ellensúlyozni a munkaidő csökkenését. A professzor véleménye Ámde hazánk csak a mun­kaidő hossza tekintetében közelítette meg a fejlett tő­kés országokat, a gazdasági fejlettség szintjében fennálló korábbi különbségek kevéssé változtak. A viszonylag rö­vid :idő alatt végrehajtott, egymást követő munkaidő- csökkentések nem jártak együtt az állóeszköz-kihasz­nálás javulásával. A munka­időn belüli veszteségidő, a belső tartalék változatlanul nagy, és a termelékenység növekedése sem pótolta tel­jesen a kieső munkaidő­alapot — állapítja meg Idő és munkaidő című tanulmá­nyában (Közgazdasági Szem­le, 1985. novemberi számá­ban) Tímár János, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. — Fon­tos tehát, hogy a ki­alakult munkaidő inten­zívebb kihasználására töre­kedjünk, s — a -lehetőségek­hez és a szükségletekhez ké­pest — az üzemidő ésszerű növekedését, vagyis az álló­eszközök jobb kihasználását is elérjük. Ezt sürgeti az is, hogy 1980 óta több mint 7 százalékkal csökkent a szo­cialista szektorban a teljes munkaidőben foglalkoztatot­tak által ledolgozott munka­órák száma, mivel a munka­idő-csökkenést már nem egyensúlyozza ki a dolgozók létszámának növekedése. A gazdaságilag aktív népes­ség 98 százaléka dolgozik a szocialista szektoriban. Ez a gazdaság azonban a társa­dalmi újratermelés teljes fo­lyamatát átfogó munkatevé­kenységnek csupán egy részét foglalja magában. Bármilyen fejlett is egy ország ipara, és társadalmi-gazdasági rend­szere, tartósan fennmarad a háztartási munka, amelyet az aktív keresők és az eltartott családtagok együtt végeznek el. A háztartást a gazdaság­gal a közlekedés köti össze: az utazgatásra fordított idő nagyobb részét a munkába járás veszi igénybe. Ezen túlmenően az első gazdaság, vagyis a szocialista szektor és a háztartás közé ékelődik be a második gazdaság, amin a szocialista szektoron kívül végzett valamennyi -jövede­lemszerző, vagy kiadást meg­takarító munkatevékenysé­get értjük. Ide tartozik pél­dául a háztáji 'gazdaság, a magánkisipar, az üzemi mun­ka után végzett ipari, szol­gáltató tevékenység, köztük a „fusizás” és több más. A konyha rabságában A felsoroltak közül termé­szetesen az első gazdaságnak (a szocialista szektornak) van meghatározó szerepe és jelentőslége a társadalmi­gazdasági fejlődésben, mivel ide tartozik az ország álló- eszköállományának túlnyomó része, méghozzá a legkorsze­rűbb, legtermelékenyebb gé­pek és berendezések, — hang­súlyozza Tímár János tanul­mányában. Ebből megismer­hetjük a társadalmi újrater­melés időalapjának megosz­lását is. Az adatok szerint a szocialista szektor munkaidő- alapja 1984-ben 9,1 milliárd óra volt. Ehhez kell hozzá­számítani a közlekedésre for­dított mintegy 3 milliárd ólát, amelynek nagyobb ré­szét a munkába járás veszi igénybe. A munkába járás a szorosan vett munkaidőt át­lagosan mintegy 20 százalék­kal hosszabbítja meg.-Rendkívül sok időt, évente mintegy 8 milliárd órát, — ami 'megközelíti a szocialista szektor időalapját —, fordí­tunk a háztartási munkára, melynek terheit ma is na­gyobbrészt a nők viselik, mi­közben az ipari fejlődés, kü­lönösen a szocialista iparo­sodás, a nőket a férfiakhoz hasonló módon és mértékben vonta be a „gazdaságba”. A kettős műszak terhei viszont elháríthatatlanul nyomot hagynak a nők munkahelyi tevékenységén, a háztartási munkán, és a családi életen. A megoldás egyrészt az len­ne, hogy az iskolai neveléssel és a társadalmi ráhatással késztetnénk a férfiakat a ház­tartási munkában való foko­zottabb részvételre. Másrészt széles körben el kellene ter­jeszteni a részmunkaidős foglalkoztatást, mert ez le­hetővé tenné a munkahelyi és a háztartási munka jobb összeegyeztetését. A rész­munkaidős foglalkoztatásnak sók előnye van a vállalatok számára is. Ez a kölcsönös érdék 'magyarázza, hogy pél­dául Svédországban, ahol a nők foglalkoztatása még a magyorországin-ál is nagyobb arányú, a nőknek csaknem 50 százaléka dolgozik rész- munkaidőben, míg nálunk csupán egy százalékuk. A társadalmi újratermelés sajátos és fontos szektora a második gazdaság, melynek időfelhasználása az első gaz­daság időalapjának mintegy felét teszi ki, 4,6 milliárd órát 1984-iben. Ennek a te­kintélyes mennyiségnek két­harmada a mezőgazdasági kistermelésre jut, 10—15 szá­zaléka egyéb jövedelem- szerző munkákra, 20—35 százaléka pedig a háztartás­ban végzett építő, javító, karbantartó tevékenységre megy el. A legfontosabb: az első gazdaság Elgondolkodtató, hogy amíg a hagyományos háztáji gaz­daságok munkaidőteljesít­ménye tartósan csökken az évek során, addig ezzel pár­huzamosan jelentősen nő a nem mezőgazdasági dolgozók kisegítő gazdaságaiban vég­zett -munka időtartalma, és így növekszik a kettős státusú dolgozók aránya. Am miinél kiterjedtebb és jövedelme, zöbb e modem kétlaki mun­ka, annál nehezebb az indo­kolt teljesítménykövetelmé­nyek érvényesítése és anyagi ösztönzése az első gazdaság­ban. Az ellentét feloldására oly módon keli támogatni a má­sodik gazdaság társadalmilag hasznos tevékenységét, hogy előmozdítsák az intenzív áru­termelők önállósodását, s ez­zel a kettős státusú munka- vállalók arányának fokoza­tos csökkenését. Az idő-kutatás fontos ta­nulsága: a társadalom akkor gazdálkodik jól az idővel, ha mindenekelőtt a létalapját képező első gazdaságot kész­teti hatékonyabb és jövedel­mezőbb munkára. Ez alapoz­ná meg a -munkaidő további csökkentését, és a tényleges szabad idő növekedését. IMRE ERSZÉBET Típusterv­gyűjtemény Több fűszerpaprika a szegedi tájkörzetben Nőtt a termelési kedv Több kedvezőtlen, főleg aszályos esztendő miatt be­következett visszaesés után, ismét növekedett a terme­lési kedv a szegedi paprika­termelő tájkörzetben. A Sze­gedi Papriik,afeldolgozó Vál­lalat tájékoztatása szerint a termelési kedv fellendítésé­ben fontos szerepet játszot­tak a különböző ösztönző rendelkezések. Ezek közé tartozik az átvételi áraik emelésén kívül a termelés, a feldolgozás és az értékesítés érdekeinek összehangolása. Az utóbbiak feltételeit az e célra létrehozott gazdasági társaság teremtette meg. A szegedi feldolgozó válla­lat a tavalyinál 30 százalék­kal nagyobb területre, csak­nem 4700 hektárra kötött szerződést 77 nagyüzemi gaz­dasággal és 1500 egyéni ter­melővel. Több évtizedes ta­pasztalat, hogy a 4700 hek­tár olyan optimális nagysá­gú terület, amelyen viszony­lag kedvezőtlen időjárás mel­lett i.s elegendő mennyiségű „piros aranyat” tudnak ter­melni ás — ami ugyanilyen fontos: a megtermelt papri­kát veszteségmentesen, ide­jében és jó minőségben be­takarítani. Ugyancsak sokévi tapasz­talatra támaszkodva az idén az összes terület 80 száza­lékán magot vetnek, a töb­bin palántát ültetnek. A magról való közvetlen ve­téssel a termelési költségek lényegesen csökkenthetők. A hagyományos palá-n-taneve- lést és az arról való termesz­tést is még hosszú ideig fenntartják az optimálisnak tartott 20 százalékos arány­ban. Ez a területmáret azért megfelelő, mert ha elérkezik az ideje, május második felében, 2 hét alatt ki tud­ják tűzdelni az előnevelt nö­vényeket. A szegedi vállalat már megkezdte a vetőmag szállí­tását a gazdaságoknak. Már­cius közepéig mindenhová megérkezik a kiváló minő­ségű, fémzárolt szaporító­anyag. Kedvező idő esetén március végén már meg­kezdhetik a gazdaságok a magvetést. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium közzé­tette a típustervek új jegy­zékét, amely a korábbihoz képest csaknem a felére csökkent. A tervező vállala­tok ugyanis részletesen felül­vizsgálták a korábbi gyűjte­ményt, s ebből „kiselejtez­ték” azokat, amelyek elma­radtak a műszaki haladástól, valamint az igényektől. Olyan egyedi megoldások kerültek előtérbe, amelyekkel a válla­latok az építési piacon jó eséllyel vehetik fel a ver­senyt más vállalkozókkal. Éppen ezért a minisztéhum a típustervek felhasználásá­nál is szabad kezet ad a1 ter­vező és kivitelező vállalatok­nak. így a megjelölt műszaki megoldásokból annyit hasz­nálnak fel és egészítenek ki, amennyit szükségesnek tar­tanak, hogy az adott építési feladatot gazdaságosan és a követelményeknek megfelelő­en teljesítsék. Az új jegyzék összesen 376 típustervet sorol fel, külön­böző épületszerkezetek, utak, közlekedési építmények, víz­ügyi létesítmények, művelő­dési, szociális épületek, lakó­házak műszaki dokumentá­cióit és 60 ajánlott tervet a magánlakásépítők részére. Bonyhádon 2260... Bonyhád központjában a járdaszegély mellett, megfa­kult szórólap hever. Szülők­höz, nagyszülőkhöz szól. Ta­nácsolja, hogy gyermekeik, unokáik részére kössenek ifjúsági takarékbetét-megál­lapodást. Szerződéskötésre várják őket az Országos Ta­karékpénztár fiókjai... A szervező Tóth Endréné, az OTP bonyhádi fiókjának területi előadója. Munkája egy ré­sze az ifjúsági takarékbetét szervezése. A városkörnyék huszonegy településén szö­vetkezetek, vállalatok, ki- sebb-nagyobb közösségek fiataljai részére, de szülők­kel, nagyszülőkkel is megis­mertette ezt a betétformát. ■ — A fiatalok családalapí­tásának elősegítése érdeké­ben született a pénzügymi­niszter rendelete — mutatja a nyomtatott szerződésmin­tát a szervező. — Milyen a propagandá­jának módszere? — Az elmúlt évben 497 megállapodást kötöttünk, eb­ből 174-en meg is kezdték a befizetést. Így teljesítettük a tervünket. Kdsvejkén a ter­melőszövetkezet varrodájá­ban — hogy csak egy pél­dát említsek — leállították a szalagrendszerben -dolgo­zó gépeket, és lehetőséget kaptunk, hogy szóljunk a takarékosságról. Ez néhány perc volt csak. Utána min­denkihez külön is oda men­tünk, beszélgettünk, míg alá­írták. A személyes meggyő­zés a fontos. — Mi a megállapodás lé­nyege? — A betételhelyező rend­szeresen — havonta — egy százzal osztható összeget fi­zet be. Korában öt esztendő volt az az időtartam, amikor Tóth Endréné az évi 5 százalékos kamatra, a kivételkor még egy száza­lék prémiumot is kapott. Ez idő letelté után általában 'megszüntették a megálLapo- podást. Most egyre több pél­da van, hogy tovább fizetik. Hétévi takarékosság után ma 8 százalék a kamat. A vonzó leginkább az, hogy külön kölcsön felvételére is van lehetőség. A hitel mér­téke függ természetesen a betétben elhelyezett forint összegétől és idejétől. A la­kásépítéskor, -vásárláskor veszik legyakrabban igény­be a külön kölcsönt, ami hatévi takarékosság esetén a betett összeg 120 százaléka lehet, maximum 180 ezer fo­rint. Hét év után 210 ezer forint. Egyéb szociálpoliti­kai kedvezményekkel már alapja az építkezésnek. A szervezőnek van-e ifjú­sági takarékbetétje? — Gyermekeim — tizen­két éves lányom és kilenc­éves fiam — részére fizetek én is rendszeresen. Úgy kez­dődött, hogy az iskolában, ahol a fiam is tanul, osztot­tunk tájékoztató szórólapo­kat. Jött haza a fiam, és pa­naszkodott, hogy neki nem jutott. Kapott ő is, hogy a takarékoskodó fiatalok közé tartozzon... A kismama Borbás Tiborné Tusa Ágo­tát, nyolchónapos kisfia tár­saságában, a bonyhádi Gyár utca 7. számú társasház II. emeleti lakásában találná. Szülei 8. osztályos korában havonta 300 forintot fizettek a nevére szóló ifjúsági taka­rékbetétjébe. Pécsett a pos­taforgalmi szakközépiskolá­ban érettségizett. Amikor a bonyhádi postán munkába állt, 500 forintra emelte be­tétjének összegét. A felhasz­nálás célja 1984-ben világo­sabbá vált, mert ekkor kö­töttek házasságot, és az első perctől kezdve külön, önálló otthonra vágytak. — A lakodalmunk Hida­son volt — mondja —. Nász­ajándékba 71 ezer forintot kaptunk. Szüleimnél laktunk az első évben. Ez takarékos­ság szempontjából nagyon jó volt, mert sem lakbérre, sem kosztra nem kellett köl­teni. Szerencsére elég népes a családunk, és az a ház ki­csinek bizonyult. Férjem Szekszárdon dolgozik, föld­mérő a geodéziai vállalatnál. Ha jó hónapja van, akkor hatezer forintot hoz haza. Az én fizetésemet takarék­ba tehettük... — Volt-e jelentősége az ifjúsági takarékbetétjének abban, hogy új lakásba köl­töztek? — Természetesen. Amikor összeházasodtunk, már így terveztük. Tavaly novem­berben jöttünk ide lakni. Ez tanácsi kijelölésű OTP- lakás. Értéke 714 ezer fo­rint. Két gyermeket vállal­tunk, így kedvezményt is kaptunk. Ifjúsági betétünk­re 60 ezer forint külön köl­csönt adtak. Belépésünkkor 121 ezret kellett befizetni. A rendszeres takarékosságnak köszönhetjük, hogy nem je­lentett különösebb gondot. Tudom, sokan mondják, hogy könnyű takarékoskodni annak, akinek van miből. Igaz, de én hiszem azt, hogy nevelés kérdése is a takaré­kosság ... * Bonyhádon 2260 ifjúsági tafcaré kbeté t-megá llapod ást tartanak nyilván az OTP- fióknál. Wiandt István veze­tőhelyettes tájékoztatója szerint társasházbeli lakás- vásárláshoz 21 esetben, I millió 248 ezer forint összeg­ben, családi ház építéséhez 7 igénylőnek 500 ezer forin­tot adtak külön kölcsön for­májában, amire az ifjúsági takarékbetét volt a jogalap. DECSI KISS JÁNOS A Pécsi Akadémiai Bizott­ság harmadik szakcsoportjá­nak Tolna megyei munkabi­zottsága szerda délelőtt ülést tartott Szekszárdon, amelyen áttekintette az elmúlt öt esz­tendő munkáját. István Józsefnek, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitó szavai után K. Ba­log János levéltárigazgató, a munkacsoport elnöke adott értékelést a csoport helytör­téneti, régészeti, néprajzi, irodalomtörténeti tevékeny­ségéről. Megállapította, hogy azok a célkitűzések, amelye­ket fél évtizeddel ezelőtt a csoport maga elé tűzött, lé­nyegében megvalósultak: se­gítette a helytörténeti, hon­ismereti mozgalmat, fórumot biztosított a kutatási ered­mények közzétételére, ismer­tette, feldolgozta a nyelvésze­ti, irodalmi emlékeinket, kü­lönösen előtérben volt Ba­bits és Illyés emlékének ápo­lása. Mind a beszámolóban, mind a vitában többször is megfogalmazták egy megyei honismereti sajtó megterem­tésének igényét. Szóba ke­rült egy megyetörténeti mo­nográfia megírása is, amely­hez sok segítséget adhat majd a régészeti és az irodalmi topográfia elkészítése. A tanácskozás megelége­déssel állapította meg, hogy a 70-es években fellendült helytörténeti tevékenység a 80-as években kiteljesedett, a tanulmányok sokasága je­lent meg — vagy készült el és kiadásra vár. Számos ta­nulmány ismerteti a mórágyi, a szekszárdi, a lengyeli, a dombóvári, a palánki és a gyönki régészeti feltárás eredményeit. A történészek behatóan vizsgálták a megye mezőgazdaságának XX. szá­zadi történetét és több tanul­mány készült el a megye közéletében szerepet játszott nemesi családokról. Néhány dolgozat foglalkozott a szá­zadforduló tájékán lezajlott választásokkal, s elkészült az ellenforradalom és a tőkés restaurációról szóló tanul­mány is. Lényegében befeje­ződött a megye oktatástörté­netének feltárása. A nemze­tiségi kutatás a történészek kedvelt témái közé tartozott. A néprajzosok munkáját di­csérik többek között a tájhá­zak — hat készült el a terv­időszakban. A beszámoló arról adott tájékoztatást, hogy az utóbbi időben mind nagyobb érdek­lődés nyilvánult meg a mú­zeum, és a levéltár rendez­vényei iránt. Borbás Tiborné és kisfia Tudományos tanácskozás Szekszárdon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents