Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-13 / 10. szám
1986. január IS. 1>IÊPÜJSÀG 5 Halász L. : „Én még bizonyítani akarok* Búcsúbeszélgetés a Halász testvérekkel A tatami széléről Az Atomerőmű SE csel- gáncsozói a ’85-ös esztendő utolsó versenyén is hallattak magukról. Az úttörő-olimpia Debrecenben megrendezett országos döntőjén a paksi fiatalok közül Kovács Antal (Bezerédj Általános Iskola) a 64 kilogrammosok súlycsoportjában bronzérmet nyert. Rosta László (Dunakömlődi Általános Iskola) súlycsoportjában pontszerző, ötödik helyen végzett. * Bratislavában nemzetközi versenyen lépett tatamira Szokoly Adrienn. A 160 versenyzőt számláló erős mezőnyben kitűnően mutatkozott be — első nemzetközi viadalán — a paksi cselgán- csozó hölgy. A 61 kg-ban öt ellenfelét ipponnal verte, és a magyar csapat egyetlen érmét szerezve, aranyérmes lett. Klubtársa, Rodenbüchler az ötödik helyen végzett. * Az 1986-os esztendő máris nemzetközi megmérettetést hoz a paksi lányok számára. Januárban Uhrin a lengyel, Szokoly pedig a szovjet nemzetközi versenyen képviseli az egyesület színeit a magyar válogatottban. Hírek A Szekszárdi Dózsa SE súlyemelő szakosztálya január 17-én a Húsipari Vállalat ebédlőjében tartja 46.30-kor évadnyitó értekezletét. * A Paks és városkörnyéke felnőtt női és férfi egyéni asztalitenisz bajnokságot január 26-án a Paksi Vak Bottyán Gimnázium tornatermében rendezi meg a városi szövetség. Nevezni írásban, január 23-ig lehet. Az utcai mendemonda, a jólértesültek pletykái jóval megelőzték a Szekszárdi Spartacus évadzáró értekezletét. A Halász-fivérek a magyar kerékpársport országúti szakágának kiválóságai befejezik sportpálya- futásukat — legalábbis a Spartacusnál. A hivatalos búcsúztató perceiben a hangulat líraivá vált, leplezetlenül elérzékenyült társadalmi elnök, vezető edző és Halász László is „csak a szépre emlékezem” címszó alatt el-elcsukló hangon köszönte meg öccse nevében is a másfél évtizedes, eredményekben a szó igazi értelmében gazdag pályafutásuk során az egyesület támogatását, segítségét. — Néhány héttel később egy búcsúbeszélgetésre ültünk le a két nagyszerű sportemberrel. A hangulat az évadzáróhoz képest óriásit változott. Azt hittük, két elégedett, a pályafutásuk- csúcsán, ennyi idő után törvényszerűen leköszönő fiatalemberekkel találkozunk. Ehelyett mintha a csalódottság bújna meg már az első mondataik mögött. — Én legalább annyira versenyzőnek is megyek Tamásiba, mint szerelőnek — indít Halász Laci. — ... és remélem, nem fogom bomlasztani az ottani közösséget, hanem versenyzői tapasztalatomat átadva segíteni tudok a piciknek. A napokban Tamásiban voltam, tényleg jólesett a gyerekek őszinte szerettete. — Jó. Jó, hiszen a honi sportmozgalomban a Halász névnek nem kevés a reklámértéke. De az ezt megelőző mondathoz, ha még némi magyarázatot fűzne ... — Az elmúlt évben a szakosztály háza táján elterjedt, hogy én már megelégedtem önmagámmal, nem akarok többet, és magatartásommal a feltörekvő tehetségekre káros hatással vagyok. Pedig csupán any- nyi történt, hogy volt egy eléggé súlyos sérülésem a Béke-versenyen és utána csak lassan-fokozatosan jöttem rendbe. Természetesen — a mielőbbi gyógyulás érdekében — visszafogottabban, kíméletesebben dolgoztam. — Schneider Konrád vezető edzőtől úgy tudjuk, hogy júliusra, a Gemenci Nagydíj idejére már tökéletesen rendbejött, de ennek ellenére mindent megpróbált, hogy kihagyja a szekszárdi Grand Prdx-t. — Egy orvosi diagnózis szerint lehet, hogy rendben vagyok. Hogy valójában mégis mi az igazság, az az országúton derült ki. Meg különben is a Gemenci Nagydíjon vitézkedni tízezer néző előtt egy szekszárdi versenyző számára több mint dopping. Halász Zoltán eddig bólo- gatóan helyeselt, majd átveszi a szót: — Az utóbbi időben olyan kevés versenyzési lehetőségünk volt külföldön, hogy nagyon vártuk a Gemenci Nagydíj nemzetközi mezőnyét a megméretés miatt. Ez Lacinál is így volt. De, ha egyszer sérült, akkor sportpályafutását, egészségét nem kockáztatja!? — Apropó, külföld! Mivel az országúti szakág messze elmarad a nemzetközi élmezőnytől, így a nehezebb gazdasági helyzetben ez nemcsak itt, hanem több hasonló cipőben járó sportágnál érvényesült, hogy kevesebbet lehetett utazni. H. Z.: — De akkor is számtalan olyan nemzetközi viadal van, amelyen nem a futottak még kategóriában jegyeztek volna bennünket. Számunkra már nem perspektíva a magyar bajnokság. Ez egyszerűen menedzselés kérdése. Például tavaly egy bulgáriai verseny előtt fáradtságra panaszkodtunk, mégis fontos volt, hogy kimenjünk, de a szicíliai körverseny előtt — ami számunkra az igazi megméretés — edzőnk csaknem lebeszélt arról, hogy induljunk, pedig a várakozást felülmúlóan szerepeltünk. — De hiába — vág közbe a báty — a nemzetközi versenyeken való jó szereplésben nem tudtak bennünket érdekeltté tenni. Az a fura helyzet állt elő, hogy az utóbbi időben ezért egy fillér juttatás nem járt. Máris témánál voltunk, az anyagiaknál. Itt aztán le is horgonyoztunk egy picit. Döntésükre ez is hatással volt. Fiatalabban, legényemberként még könnyebben tudomásul vették, az ország legjobbjaiként csak feleannyit kereshetnek a bringával, mint másutt, ahol esetleg a középmezőnyben vergődnek csák. Akkor a klubhűség lángja is magasabb hőfokon izzott bennük. Családos emberként nyilván ezt a kérdést is más aspektusból vizsgálják. — Higgye el, nem az anyagiak hiánya a kizárólagos ok a visszavonulásban — vallják egyöntetűen. — Én Tamásival egyáltalán nem csinálok üzletet — mondja László. — Egyszerűen kellek nekik, és nekem is szükségem van a versenyzésre, mert bizonyítani akarók. — Gondolom a Videotonnak, a Csepelnek, meg a többi patinás egyesületnek is szüksége lenne valamelyik Halászra! — Szó se róla, csábos ajánlatok sorozatára átigazolhattunk volna már valahova korábban. De, amikor ez szóba került, akkor nem létező „eszmei értékünk” igen magas összegre srófoló- dott, amit egyszerűen nem tudtak az érdeklődő klubok megfizetni. Most nem keresett meg bennünket még senki. De ha jönnének is, aligha tudnának zöldágra vergődni egyesületünkkel. — Zoltán! ön teljesen leáll, ennek elsődlegesen anyagi oka lehet. Annál is inkább, hiszen a szóbeszéd szerint maszek fuvarozó lesz. A kérdés konkrétsága kissé mellbevágja, s csipetnyi töprengés után kész a válasszal: — Nekem az utóbbi időben jobban jöttek az eredmények, mint Lacinak, így havi átlagban a nyolc darab ezres összejött. Ezt nem tartom kevésnek. De mi van akkor, ha én is megsérülök és hosszabb-rö- videbb időt vesz igénybe a sérülésem? Én is bűnbak leszek, és mind anyagilag, erkölcsileg, másfél évtizeddel a hátam mögött teljesen elfelejtenek? Ebből én nem kérek. — Világos az okfejtés, de úgy érezzük, mégis hamar feladta. — Nézőpont kérdése. — Egyáltalán ennyi idő után, ilyen névvel és a bicikli csak úgy ott rozsdásodhat a padláson? — Miért? A kerékpáros élete fenékig tejfel? Se hétköznap se vasárnap, már ami az átlagember számára adott nyugodt elnyújtózást illeti. Az egyik leggyiliko- sabb álióképességi sportról van szó. A maszekság, ez még csak elképzelés, lehet, hogy a legegyszerűbb munkásemberhez hasonlóan telnek majd napjaim. — Halász László kapcsán egy kerékpárszervizrőj is hallottam. — Utaltam már arra, hogy nem csillagászati ösz- szegért szerződtem Tamásiba. Nekem két családom is van, az én keresetemből nem sokra mennénk. Ügy gondoltam, hogy ez még belefér. — Szerelő, edző, versenyző, szervizvezető lesz. Azt mondja: „porfelhőlovagként még bizonyítani akar”, nem sok ez így egy kicsit? — Nem. Az országúton be fogom bizonyítani. — Akkor a Halász névvel még találkozunk a sportág kapcsán. Mégis, zárjuk le a beszélgetést a Spartacusnál eltöltött 15 év egy- egy számukra felejthetetlen nagy sikerével. H. L. : — Két évvel ezelőtt a dobogó harmadik fokára állhattam föl az erős nemzetközi mezőnyt felvonultató, tíz szakaszból álló jugoszláv körversenyen. H. Z.: — A bőség zavarával küszködöm. Mégis csak maradok a Béke-versenynél, ami minden évben az amatőr kerékpársport legnagyobb ünnepe. 1981- ben Prágában a világbajnokság útvonalán zajló szakaszon három nemzetközi híresség mögött a negyedik helyen értem célba! Szavaiból érződik: ma is képes lenne hasonló vitézségre. De ma már nem veszi fel a kesztyűt! — bégyé — Labdarúgó megyei bajnokság A tavaszi idény sorsolása \ megyei labdarúgó-bajnokságban szereplő csapatok is megkezdték téli felkészülésüket. Érthető: közeleg az 1985—86-os küzdelemsorozat második felvonásának a rajtja. Március 2-án már felharsannak a játékvezetői sípok, megkezdődik a bajnoki pontvadászat a tavaszi idényben. Március 2. és június 22. között monstre műsor vár a 17 csapatra. Megyei atlétikai ranglista *85 Női gátfutás I. forduló: március 2-án 14.30: Nagydorog—Tevel, Nagymányok—Bátaszék, Hő- gyész—Tolna, Dombóvár— Gerjen, Námetkér—Aparhant, Dunaföldvár—Tengeti c, Tamási—Atomerőmű SE, Kocsola—Döbrököz. II. forduló: március 9-én 14.30: Döbrököz—Tamási, Atomerőmű SE—Dunaföldvár, Tengelic—Németkér, Aparhant—Dombóvár, Gerjen—Hőgyész, Tolna—Nagymányok, Bátaszék—Nagydorog, Tevel—TÁÉV SE. III. forduló: március 16án 15: TÁÉV SE—Bátaszék, Nagydorog—Tolna, Nagymányok—Gerjen, Hőgyész— Aparhant, Dombóvár—Tengelic, Németkér—Paks, Du- nalöldvár—Döbrököz, Tamási—Kocsola. IV. forduló: március 23án 15: Kocsola—Dunaföldvár, Döbrököz—Németkér, Atomerőmű SE—Dombóvár, Tengelic—Hőgyész, Aparhant—Nagymányok, Gerjen —Nagydorog, Tolna—TÁÉV SE, Bátaszék—Tevel. V. forduló: március 30-án 16: Tevel—Tolna, TÁÉV SE —Gerjen, Nagydorog—Aparhant, Nagymányok—Tengelic, Hőgyész—Atomerőmű SE, Dombóvár—Döbrököz, Németfcér—Kocsola, Dunaföldvár—Tamási. VI. forduló: április 6-án 16.30: Tamási—Németkér, Kocsola—Dombóvár, Döbrököz—Hőgyész, Atomerőmű SE—Nagymányok, Tengelic —Nagydorog, Aparhant— TÁÉV SE, Gerjen—Tevel, Tolna—Bátaszék. VII. forduló: április 13-án 16.30: Bátaszék—Gerjen, Tevel—Aparhant, TÁÉV SE— Tengelic, Nagydorog—Atomerőmű SE, Nagymányok— Döbrököz, Hőgyész—Kocsola, Dombóvár—Tamási, Németkér—Dunaföldvár. VIII. forduló: április 20án 17: Dunaföldvár—Dombóvár, Tamási—Hőgyész, Kocsola—Nagymányok, Döbrököz—Nagydorog, Atomerőmű SE—TÁÉV SE, Tengelic—Tevel, Aparhant—Bátaszék, Gerjen—Tolna. IX. forduló: április 27-én 17: Tolna—Aparhant, Bátaszék—Tengelic, Tevel—Atomerőmű SE, TÁÉV SE—Döbrököz, Nagydorog—Kocsola, Nagymányok—Tamási, Hőgyész—Dunaföldvár, Dombóvár—Németkér. TC. forduló: május 4-én 17: Németkér—Hőgyész, Dunaföldvár—Nagymányok, Tamási—Nagydorog, Kocsola— TÁÉV SE, Döbrököz—Tevel, Atomerőmű SE—Bátaszék, Tengelic—Tolna, Aparhant— Gerjen. XI. forduló: május 11-én 17 : Gerjen—Tengelic, Tolna —Atomerőmű SE, Bátaszék— Döbrököz, Tevel—Kocsola, TÁÉV SE—Tamási, Nagydorog—Dunaföldvár, Nagymányok—Németkér, Hőgyész— Dombóvár. XII. forduló: május 18-án 17 : Dombóvár—Nagymányok, Németkér—Nagydorog, Dunaföldvár—TÁÉV SE, Tamási—Tevel, Kocsola—Bátaszék, Döbrököz—Tolna, Atomerőmű SE—Gerjen, Tengelic— Aparhant. XIII. forduló: május 25én 17: Aparhant—Atomerőmű SE, Gerjen—Döbrököz, Tolna—Kocsola, Bátaszék— Tamási, Tevel—Dunaföldvár, TÁÉV SE—Németkér, Nagydorog—Dombóvár, Nagymányok—Hőgyész. XIV. forduló: június 1-én 17 : Hőgyész—Nagydorog, Dombóvár—TÁÉV SE, Németkér—Tevel, Dunaföldvár —Bátaszék, Tamási—Tolna, Kocsola—Gerjen, Döbrököz— Aparhant, Atomerőmű SE— Tengelic. XV. forduló: június 8-án 17: Tengelic—Döbrököz, Aparhant—Kocsola, Gerjen— Tamási, Tolna—Dunaföldvár, Bátaszék—Németkér, Tevel —Dombóvár, TÁÉV SE— Hőgyész, Nagydorog—Nagymányok. XVI. forduló: június 15én 17: Nagymányok—TÁÉV SE, Hőgyész—Tevel, Dombóvár—Bátaszék, Németkér— Tolna, Dunaföldvár—Gerjen, Tamási—Aparhant, Kocsola —Tengelic, Döbrököz—Atomerőmű SE. XVII. forduló: június 22én 17: Atomerőmű SE—Kocsola, Tengelic—Tamási, Aparhant—Dunaföldvár, Bá- taszék—Hőgyész, Gerjen— Németkér, Tolna—Dombóvár, Tevel—Nagymányok, TÁÉV SE—Nagydorog. Alapjában véve elhanya- golt versenyszámok közé tartozik megyénkben a gátfutás, de Baráti Tünde, Salamon Mariann sikeresen vette az akadályokat. Itt komoly szakmai problémákat jelent a korosztályok különböző gátmagassága és gáttávolsága. Nehezen küzdik le ezeket az edzők és a versenyzők egyaránt. A felnőtt feltételeknek megfelelő 100 m gáton Nagy Marietta eredménye biztató, és jobb síkformája esetén nagy eredmények várhatók tőle 1986-ban. A listán még nem szereplő 80 m gátos Posta Katalin is okozhat kellemes meglepetéseket, de Baráti, Gallé, Szabó is fejlődhet sokat, mert hétpróbában elért országos bajnokságuk megvédéséhez a gátfutás alapvetően befolyásoló tényező lehet. Több figyelmet, szakosított edzést igényelne a gátfutás megyénkben is, de sajnos a paksi Salamon kivételével szinte a megyeszékhelyre Továbbképzés A Tolna Megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivatala elnökének állásfoglalása alapján a megyénkben működő — serdülő. korlátozódik a képzés, de ott sem kielégítően ahhoz képest, hogy dr. Padányiné Szüle Ágnes és Ruipné König Katalin személyében magyar válogatottak is kerültek ki Szekszárdról egykoron. 100 m gátfutás (84 cm): 15,8 Nagy Marietta (Sz. Dózsa). 100 m gátfutás (76,2 cm): 14,91 Baráti Tünde, 15,2 Szabó Tünde, 15,6 Galló Edina, 16.2 Török Anita, 16,3 Schneider Ildikó (valameny- nyi Sz. Dózsa), 17,0 Salamon Mariann, 18,1 Szabó Szilvia (mindkettő Paks), 18,2 Mezei Ágnes, 18,3 Balázs Dóra (mindkettő Bonyhád), 18,6 Besenyő Zsuzsa (Sz. Dózsa). 400 m gátfutás: 68,4 Salamon Mariann (Paksi SE). 300 m gátfutás: 46,4 Mics- kó Mónika, 47,0 Nagy Marietta (mindkettő Sz. Dózsa), 47.2 Salamon Mariann (Paks), 50.0 Szigetvári Ágnes (Bonyhád), 51,7 Bajusz Krisztina, 52.0 Schneider Ildikó (mindkettő Sz. Dózsa). ifjúsági és felnőttcsapatoknál — labdarúgóedzők részére január 22-én délelőtt továbbképzést tartanak Szekszárdon a megyei sporthivatal tanácstermében. Az 1986. évi szakmai felkészülés és a szerződéskötések érdekében az edzők részvétele a továbbképzésen kötelező. Nemzetközi versenyeken is derekasan helytálltak az elmúlt évtizedben a Halász-fivérek. Egy ünnepélyes eredményhirdetésen az egykori klubtárssal, Liskával (jobbról).
