Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 8. szám
1986. január 10. ^NÉPÚJSÁG 3 Nemzeti összefogással közös céljainkért Beszélgetés Molnár Bélával, a HNF OT titkárával 1985 a magyar közélet történetében igen jelentős helyet foglal el: tavasszal tartották meg a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusát, a nyár elején rendezték a képviselő- és tanácstagválasztásokat, ősszel kezdődtek az ágazati szakszervezeti kongresszusok, amelyek a közelgő szakszervezeti kongresszust hivatottak előkészíteni, és decemberben ült össze a Hazafias Népfront Országos kongresszusa, amelyen értékelték az utóbbi öt évben végzett munkát, s kijelölték a mozgalom előtt álló feladatokat. A kongresszus tapasztalatairól, a következő évek feladatairól beszélgettünk Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával. — Alig néhány héttel a tanácskozás után lehet-e valamiféle értékelést adni a népfrontkongresszusról ? — Kétségtelen, hogy túl rövid idő telt el az alapos mérlegeléshez. Mégis az eddigi reagálásók, a közvélemény figyelme, a mozgalomba tömörült szervezetek vezető testületéinek véleménye. és a saját értékelésünk alapján is elmondhatom, hasznos politikai tanácskozás volt. A kongresszus a valóságnak megfelelő képet adott a magyar társadalom jelenlegi helyzetéről. Ta. pasztáiatink igazolják, hogy ezt várta a közvélemény a kongresszustól. Amint Pozsgay Imre, a népfront OT főtitkára vita- összefoglalójában említette, a VIII. kongresszus valóban országos népgyűlés is volt egyben, ahol mindenki meggyőződése szerint kialakított véleményét mondhatta el, és mondta is el. Jelzik ezt az adatok is: 54 felszólalás hangzott el, hatvanan pedig írásban adták be hozzászólásukat. Mód volit arra, hogy a társadalom minden rétegének képviselői hallassák szavukat: miként látják saját életüket és az ország helyze. tét. mit várnak a politikától, és hogyan vesznek részt a közös gondok megoldásában. — A politikai haszon azonban minden bizonnyal csak a következő években válik majd igazán kézzelfoghatóvá. — Igen, ez így van. Ha azt mondom, hogy hasznos volt a kongresszus, akkor hozzá kell tennem, hogy valójában csak a jövő mutatja majd meg. milyen eredményeket hozott. Vagyis azt: mi .valósul meg mindabból, ami a kongresszuson szóba került, mint igény, akarat, terv. Hogy az állampolgárok milyen mértékben fognak a hétköznapi munkában, magatartásban, ítéletalkotásban érvényt szerezni mindannak, amit egyetértéssel fogadtak a kongresszuson. Ehhez a tanácskozás jó lehetőségeket adoltt. s ez már önmagában is értékes dolog, de befejezetlen. Befejezetté a hoz. zá kapcsolódó nemzeti méretű közös cselekvés teheti csak, amelynek viszont megvannak a feltételei. — Az eddig elmondottak jelzik a kongresszus politikai légkörét. Ezentúl milyen konkrét kérdéseket emelne ki a szóba kerültek közül? — Prózai, de nagyon is fontos kérdéseket emelnék ki. Hiszen nagyon fontos, hogy kivétel nélkül minden felszólaló a békéről úgy beszélt, mint első számú közügyről. mint a legsájátabb személyes ügyről. Ez mérhe. tetlen nagy erőforrása a Magyar Népköztársaság külpolitikájának. Sok szó esett a család társadalmi szerepéről, tiszteletének megerősítéséről, a népességcsökkenés figyelmeztető folyamatának megállításáról. Ugyancsak sokan foglalkozták a szocialista demokrácia mindenül, dalú fejlesztésének szükségességével. S ez a téma joggal nevezhető a kongresszus központi gondolatának is. Amit erről elmondtak, az egyértelműen bizonyítja, hogy a mai magyar társadalom nemcsak érett a demokráciára, hanem annak fejlesztése nélkül elképzelihetet. lennek tartja az onszág további fejlődését. A felszólalások bizonyították: az állampolgárok nemcsak akarnak, de tudnak is felelősséggel élni a demokratikus le. hetőségekkel. Ezt bizonyítja, ahogyan a településpolitikáról szóltak, elismerően vagy kritikusan, vagy az ellátás gondjait és egyenlőtlenségeit kifogásolták. Amikor kifejezték hozzájárulási, részvételi készségüket a he. lyi gondok megoldásához. Konkrét példaként említhetem ezzel kapcsolatban az anyagilag is jelentős, de erkölcsi-politikai vonatkozásban túl nem becsülhető településfejlesztő társ adat mi munkát. — Említette: kritikus hangvételű volt a kongresz- szus. — Igen, és a hasznosságjelentőség körében az is lényeges, hogy a népfront VIII. kongresszusa a XIII. párt- kongresszuson megfogalmazott politika megvalósítását mozdította elő. A realitásokból kiindulva tudomásul vette a kényszerűségből hozott intézkedéseket, de egyúttal felhívta a figyelmet a jövőbe mutató, az előrehaladást biztosító célkitűzésekre. — A Hazafias Népfront tömöríti mindazon erőket, amelyek világnézettől függetlenül készek a szocialista társadalom közösséggyarapító munkájához hozzájárulni. Nyitott-e kellően a népfront, vagy esetleg nem túl nyitott-e? — A kongresszus bizonyította a mozgalom, és az alapját képező szövetségi politika elvi következetességét és nyitottságát is. Erre az utóbbi években nagyon sok igazolást lehet találni. Ugyanakkor a kongresszus egyértelművé tette azt is, hogy ezt a nyitottságot folytatva lehet és kell is az egység társadalmi hatókörét bővíteni. Ha valaki figyelmesen elemzi a megválasztott testületek személyi összetételét, az megfigyelheti a még teljesebb nyitottságra való törekvést. A mozgalomban, a szocialista nemzeti egységben mindenki megtalálhatja, s egyre jobban meg is találja a helyét, aki a közmegegyezés néhány alapvető elvét elfogadva, esetenként akár fontos kérdésekben is az úgynevezett hivatalos álláspontoktól eltérő nézeteket vall. Ezzel kapcsolatban alapvetően fontosnak tartjuk a szocialista berendezkedés, a munkásosztály és a párt vezető szerepének, és a Magyar Népköztársaság külpolitikájának elfogadását. Az adott történelmi szituációban ez az egyetértés mércéje. A népfront kész integrálni az ennek megfelelő áramlatokat, ebbe az egységbe bevenni az ország minden tisztességesen gondolkodó, dolgozó állampolgárát. — Befejezésül 'kérem, ismertessen néhány adatot az újonnan megválasztott nép- fronttestületekről. — A megválasztásuk óta ötezer népfrontbizottság működik az országban. Ezeknek a bizottságoknak százezer választott tagja van. Közülük 60,7 százalék pártonkívü- li, 15,5 százalék harminc éven aluli. A nők aránya 38,6 százalék, az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban dolgozóké pedig 37 százalék, az értelmiségé 26 százalék. Nem feledkezhetünk meg az egyházak aktív részvételéről sem: 836 egyházi személyiség foglal helyet a bizottságokban, az Országos Tanácsban 17-en vannak. Mindez igazolja: tömegeket egyesítő mozgalom a népfront. FRISS RÓBERT Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma A VII. népgazdasági terv irányelvei olyan feljődést vázolnak fel, amelynek gazdaságpolitikai irányvonalában a hatékonyság és a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeinek megteremtése, a külső és a belső egyensúly további javítása áll. A folyóirat rövidítve közli Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának a Központi Bizottság 1985. november 12-i ülésén elhangzott előadói beszédét a VII. ötéves terv előkészítéséről és irányelveiről. Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára a kultúra, a társadalom és a gazdaság összefüggéseit elemzi. Megállapítja: szocialista művelődéspolitikánk alaptörekvése mindig is az volt és az is marad, hogy a kultúrát a társadalmi és gazdasági mozgások részeként szemlélve, megtalálja és kielégítse azokat a társadalmi szükségleteket, amelyeket a fejlődés követelményei támasztanak a művelődéssel szemben. A közeljövőben sor kerül politikai és társadalmi életünk fontos eseményére, a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elemzi a kongresszusi előkészületeket és hangoztatja: a szervezett dolgozók valmennyi rétegével folytatott széles körű tapasztalatcsere legfőbb figyelmet érdemlő tanulsága, hogy megnőtt a munkások, értelmiségiek és alkalmazottak érdeklődése a szakszervezeti mozgalom iránt. Kiérződött ebből az eszmecseréből egyfajta várakozó álláspont is: „örülünk, mert a vezetés is látja, ismeri a mi gondjainkat, bajainkat” — mondták, de azt is hozzátették hogy ma már ez kevés. Kézzelfogható intézkedéseket, előrevivő megoldásokat várnak a döntésre érett, vagy a feszültséget okozó kérdésekben. Politikai életünk fórumain, de a köznapi beszélgetések során is gyakori téma a vezetők munkája, magatartása. A párt XIII. kongresszusa is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapította, hogy a káderpolitikai elvek helyesek, kiállták az idő próbáját, de a kádermunka gyakorlatának eszközei, módszerei nem követték rugalmasan az élet más területein bekövetkezett változásokat. Pét. rovszki István ezzel összefüggésben megvilágít néhány olyian kérdést, amely a kongresszus említett határozatának végrehajása során különös figyelmet érdemel. Sok kritika éri a zöldség- és gyümölcsforgalmazást, különösen az árakat. Nem múlik el év, hogy a kormányzati szervek ne foglalkoznának a termeléssel, az értékesítéssel, az árakkal. Forgács Katalin írása a tényleges problémákat előidéző hiányosságok feltárására törekszik. (KS) Borászati hétköznapok (HL) Nem lehet egy borvidék arctalan A rugós kadarkát kell kiszelektálni Töltsd pohárba, és csodát látsz! Színe, mint a bikavér, S mégis a gyöngy, mely belőle Fölragyog, mint hó, fehér. Es a töke melyen termett, Nemde oly zöld, mint a rét? Hol leied föl szebben együtt Szép hazánk háromszinét? (Garay János: Szegszárdi bordal) A hatvanmillió forintos beruházás után is folytatják a munkát „A társaság alapító tagjai célul tűzik ki, hogy a szocialista nagyüzem által biztosított koncentráció jobb kihasználásával fejlesztik a szekszárdi történelmi borvidék borászatát. így különösen növelik a hordós borok mennyiségi és minőségi választékát, valamint a palackos borok belföldi és külföldi kínálatát. Ezenkívül célul tűzik ki: a borászati melléktermékek előállításának megvalósítását nagyüzemi méretekben. A társult gazdaságok együttműködnek a belföldi és külföldi piac- lehetőségek feltárásában, a közös fellépésből eredő előnyöket a ' termékszerkezet bővítésénél és fejlesztésénél megfelelően kamatoztatják.’' Olvasom a Szekszárdi Borászati Közös Vállalat Társulási Szerződésében, amelyet 1985. augusztus 16-án írtak alá. A vállalat epreskerti „főhadiszállásán” a falon Garay Ákos által festett kép. A szekszárdi borvidék jelképe. — ö ajándékozta a szekszárdi pinceszövetkezetnek — mondja Módos Ernő igazgató. — Ennek a pinceszövetkezetnek akarunk mi a letéteményesei lenni, hiszen a szekszárdiak, az 1929-es nagy gazdasági válságot is átvészelték. Az emberben mocorog a kisördög és azon gondolkodik, hogy képesek leszünk-e létrehozni komoly és ütőképes szekszárdi borászati vállalatot? Mert a mai gazdasági helyzet ennek nem sok lehetőséget ad. Kialakultak az országban a nagy tőeerős cégek. — Termelői vállalatnak kel:l lennünk és nem borforgalminak — vallják a szekszárdi vállalatnál. Más módjuk nincs is, hiszen a borpiacot már régen felosztották, és nem biztos, hogy az űjabb piacfelosztás idejét éljük. — A szekszárdi bornak mindig volt piaca — hallik az újabb megállapítás. — És volt is a piacon szekszárdi, csak Szekszárdnak semmi köze nem volt hozzá. A több mint 100 millió forintos vagyonnal rendjikező vállalat rövid idő alatt 60 millió forintot tudott beruházni, így kialakítva a feldolgozás technikai bázisát, ami alapja a borászatnak. Sok mindent elárul, hogy a kezdő vállalat mit tart elsőrendű feladatának: — Olyan kereskedelmi politikát, amely a szekszárdi bor terjesztését célozza, önálló exportjog megszerzését, Tan.vabelső borászati és szőlészeti eszközök forgalmazását. Magukhoz kötni a kistermelőket. Kíméletlen a verseny, és ma már csak borászatból nem lehet megélni. Nagy cégek is az üdítőital-, a pezsgő- gyártás hasznából tudják a borászatukat fenntartani, így nekünk is ki kell alakítani egy olyan vállalati profilt, amely a fennmaradást elősegíti. A szekszárdi irodában Módos Ernő igazgatóval, Kovács Ferenc pincevezetővel, Nagy László főkönyvelővel, Mauer Mihályné pincevezető-helyet- tessel, Vesztergombi Ferenc igazgatóhelyettessel és Tanó Nándor személyzeti osztály- vezetővel beszélgetünk. Mindannyian a szekszárdi bor elkötelezettjei. Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk; a szekszárdi borvidékhez érzelmileg kötődő emberek, most rájuk figyelnek. Nekik tisztük megtermelni a szekszárdi bort, azt a bort, amely ismét rangot ad a történelmi borvidéknek. — Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy egy borvidék nem lehet arctalan. Olyan szekszárdi bort kell a piacra vinnünk, amely ismét visszaszerzi hírünket, — mondja Vesztergombi Ferenc. — Ehhez azonban palackozósorra lesz szükségünk, mert a palackozott bor jelenti az alapot. Az előbbi közlés azt is jelenti, hogy jobbára a hordós borok forgalmazása a mai profil. Ez biztosítja ma a legtöbb nyereséget, és ebből a nyereségből lehet majd azt a 100 000 palackot — a szekszárdi bort — megérlelni, amely 1983 és 1984-es évjáratú. A hírnév visszaszerzésének fontos mozzanata, hogy az egyik budai étteremben kizárólag szekszárdi bort árulnak ... Módos Ernővel beszélgetve megérti az ember, hogy nem szabad „nagy mennyiségben” gondolkodni. Kis mennyiségű szekszárdi bort kell a piacra adni, de annak a minősége legyen csupa nagybetűvel MINŐSÉGI. Ebből következik az a kérdés: Mi lesz a kadarkával? — A kadarkát vissza kell hozni. És most ne gondoljunk arra, hogy a szekszárdi történelmi borvidéken csak kadarkaültetvényeket akarnak. Ez lehetetlen, hiszen már előbb is megállapítottuk, hogy a szőlőrekonstrukció jól sikerült és ebben a kadarka nincs benne, mivel ma már nagyüzemi termesztésre alkalmatlan. Mégis kell Szekszárdi Kadarka. „Mert ha a világon bárki Szekszárdot emlegeti, akkor a kadarkára gondol.” Csak figyelembe kell venni azt a közlést is, hogy van a borvidéken olyan kadarka, mely megállja a helyét a nagyüzemi termesztésben is.” És ez már komoly vitaalap. Nem tisztünk ebben a vitában döntnöki szerepet játszani, de hisszük, hogy jó felvásárlási politikával meg lehet teremteni a kadarka- termesztés feltételeit. — Szeretnék visszaállítani a kadarkát, de nem olyan arányban, mint régen, hiszen volt olyan idő, amikor 70—80 százalékában kadarkaültetvény díszlett a hegyen. De szükséges 10—20 százalékos arányban, ami 15 ezer mázsát, vagyis 10 ezer hektoliter bort jelent, és ez a mennyiség biztosítja, hogy a kadarka lehessen a vezérfajta ... — mondják szinte egyhangúlag a borászati vállalat szakemberei. De mindjárt hozzá is teszik: — Nem nagyüzemben, hanem a kistermelőket szeretnénk megnyerni. Szakcsoport jelleggel hamarosan egy 5-10 hektáros terület ültetését is megkezdjük. — Ehhez azonban kell életképes kadarka is? — Egy negyedhektáros törzsültetvényünk van, azt még a Bakonyi Józsi bácsi hozta létre. Annak a törzs- ültetvénynek a további szelektálásával és fejlesztésével „elkészülhet” a nagyüzemi kadarka. Ehhez csak a rugós kadarkát kell kiszelektálni, és akkor nem lesz gond a termésbiztonsággal — mondja Módos Ernő, a vállalati igazgatója. — Folytatjuk — „S várakozásban ég a hegytető” HAZAFI JÓZSEF Fotó: CZAKÓ SÁNDOR.
