Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 7. szám
1986. január 9. Képújság s Civilizációnk ártalma: a reuma „Fizettem volia, le iem volt kinek” Hova tűnt a Gasztronómiai Társaság Tolna megyei csoportja? Dunántúli ifjú vendéglátó-ipari szakmunkások versenye 1982-ben Szekszárdon. a Gasztronómiai Társaság sikeres rendezvénye volt L ínyencségek — egy jótanácssal — 1981. július 1-én alakult Magyarországon legalább egymillió megbízható szakértője van a reumának. A statisztika szerint ugyanis a lakosság tíz százalékának van vagy volt ilyen panasza. Diagnózisát számos objektív tünet segíti elő, de amiről biztonsággal felismerhető, s amit csak a beteg tanúsíthat hitelesen, az nagyon is szubjektív tényező: a fájdalom. — Amit reumának nevez a köznyelv, valójában miféle betegséget jelent? — kérdezem dr. Megyeri Ágnes főorvostól, az Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet főigazgató-helyettesétől. — A reuma nem egy bizonyos betegség, hanem gyűjtőfogalom, amely sok, egymástól különböző, de számos azonos tünettel járó kórképet foglal magában. Ami valamennyire jellemző, az valóban a fájdalom és a mozgáskorlátozottság. Két nagy csoportja van. Az egyik a gyulladásos jellegű mozgásszervi betegségek, az ízületi gyulladások, amik érinthetik a végtagokat, de a gerincet is. A másik nagy csoport az ízületek elfajulásos (degeneratív) betegségei; valamint az izmok, a bőr alatti kötőszövet, az inak, a nyál- katömlők reumás betegségei. A csípő és a térdízületi porckopás általában idős korban jelentkezik. — Ismeretesek-e a betegséget kiváltó tényezők? — Van olyan kórkép, amelynek már tudjuk az eredetét, de soknak még nem. Kóros ízületi elváltozást, illetve gyulladást okozhatnak a baktériumok, a vírusok, a megfázás, a fertőzés, a túl- erőltetés, illetve ezek együttes hatása. Számottevő szerepe lehet az elhízásnak — hiszen ha valakinek 60—65 kiló helyett 70—80 kilót kell hordoznia, az nagyon elősegítheti a porckopásos betegség kialakulását. De az idősödő életkorban gerincelváltozás keletkezhet akkor is, ha valai nem mozog eleget, mert azok az izmok, amelyek a harmonikus mozgást biztosítják, eltunyul. nak, illetve az évek előrehaladtával egyes ízületeket túlságosan, míg másokat a kívánatosnál lényegesen kevésbé vesszük igénybe. A kopás persze minden mozgás, torna ellenére is kopás marad, de ez nem jelenti azt, hogy állandó panaszokat okoz. Mint ahogyan azt sem tekinthetjük beteg embernek, akinek a röntgenfelvétele különféle mészfelra- kodást mutat a csigolyán, ami bizonyos esetekben panaszt okoz, és akkor kezelni kell. — Eléggé gyakori az a tapasztalat, hogy a reumatoló- gus csak könnyít a beteg helyzetén, de meggyógyítani nem tudja? így van ez? — Azoknak a reumás betegségeknek, amelyeknek ismerjük a kórokozóját, a gyógyítása js sikerrel kecsegtet. Teljesen meggyógyíthatok a friss fertőzés okozta ízületi gyulladások a fertőző gócok végleges megszüntetésével. Az utóbbi évtizedekben felfedezett gyógyszerek sokat segítenek a gyulladásos betegségek terápiájában. Az immunológia óriási fejlődése a bajtnegálla- pításban adott igen sokat a reumatológia területén is : lehetővé teszi több kórforma finomabb, árnyaltabb felismerését. Többéves előkészítő munka eredményeként elkészült a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójának átfogó terve. A részletes kivitelezési tervek elfogadása nyomán várhatóan az év második felében megkezdődhet egyik legnagyobb múzeumunk teljes, fokozatos felújítása. Mint Merényi Ferenc, a múzeum főigazgatója el— A gyógyítás közismert módja a fizikoterápia. Mióta alkalmazzák a módszereit? — A fizikoterápia a fizikális kezelést alkalmazó gyógymódok összefoglaló elnevezése: a természeti energiákat hasznosítja a gyógyításban. Ide tartozik az elektromos kezelés, a vízgyógyászat, a klímaterápia, a gyógytorna, a masszázs. A balneoterápia szinte egyidős az orvoslással, hiszen a gyógy- illetve a melegvíz hatását évezeredek óta ismerik, a tapasztalat alapján ösztönösen az orvoslás kezdete óta hasznosítják. Ma már jól ismerjük a kezelések hatásmechanizmusát. A fizikoterápia egyenrangú, sőt olykor nélkülözhetetlen kiegészítője a gyógyszeres kezelésnek. — Van-e helye a reumás betegségek gyógykezelésében a pszichoterápiának? — A pszichés gondozás, foglalkozás sokszor elengedhetetlen. Nemegyszer ugyanis a depresszív, kiegyensúlyozatlan idegállapot reumás panaszokban nyilvánul meg. A betegnek fáj a dereka, a nyaka, a gerince — és ezek valód; fájdalmak, hiszen az illető érzi és megéli —, de különféle lelki feszülségek okozzák, amint az a foglalkozás során ki is derül. Intézetünkben három pszichológus dolgozik, akik segitik a betegek konfliktusainak feltárását, és bizonyos relaxációs gyógymódot, például autogéntréninget alkalmaznak. — Milyen előrehaladás történt a területi ellátás fejlesztésében, illetve a reumahálózat kiépítésében? — Az utóbbi évtized szervezési munkájának eredményeként valamennyi megyében van reumatológiai osztály vagy részleg. Vidéken összesen nyolcszáz kórházi ágy áll a mozgásszervi betegek rendelkezésére, nem számolva ide a gyógyfürdő kórházak ágyait. De ez sem elegendő. Területünkön is érvényesül a fokozatos, progresz- szív betegellátás: a megye- székhelyek reuma szakrendelései fogadják a körzeti orvos által oda irányított betegeket, és a szakrendelők utalják kórházba vagy az országos intézetbe a rászorulókat. Nehézséget okoz, hogy több vidéki városban nem reumatológus szakember vezeti a járóbeteg rendelést, hanem ortopéd sebész, ideg- gyógyász vagy körzeti orvos. Ezen a helyzeten a jövőben változtatni szándékozunk annál is inkább, mert a betegek jó részének nincsen szüksége kórházi gyógykezelésre, hanem járóbetegként is gyógyítható. — Milyen tanácsot ad fő- orvosnó a mozgásszervi betegségek megelőzésére? — Azt hiszem, hogy az elmondottakból következik a legfontosabb: egészséges-életmóddal, korszerű táplálkozással lehet elejét venni a bajnak. Ha a mozgásszegény életmódot felváltjuk az értelmes és a szervezet karbantartását szolgáló mozgással, ha újra polgárjogot nyer életünkben a séta, ami nemcsak testi, de lelki felüdülést is jelent. Hiszen áhhoz, hogy izmaink és ízületeink hosszú évekig jól szolgáljanak bennünket, ésszerűen kell velük „gazdálkodnunk”. Székelyné Kertész Katalin mondta, a rekonstrukciót elsősorban az immár nyolc évtizedet „megélt” épület elöregedése, fizikai és műszaki állapotának rendkívüli leromlása tette szükségessé. Ugyanakkor a múzeum mai formájában már nem képes megfelelni a modern köz- gyűjteményi funkcióknak sem. Azt már most elörebocsat- hatjük, hogy a címben feltett kérdésre a nem kevés időt igénybe vevő anyag-, gyűjtés, körüljárás után sem tudunk egyértelmű választ adni. Beszélgető partnereink — a Gasztronómiai Társaság Tolna megyei csoportja (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért Gasztronómiai Társaság) — alapítói, vezetői, tisztségviselői készséggel álltak rendelkezésünkre felvilágosításaikkal, információikkal, az általuk elmondott adatok azonban — mint utólag kiderült — némely esetben tévesek, nem ritkán egymásnak ellentmondóak voltaik. A tényék pontos feltárására sajnos — mivel hitelt érdemlő dokumentumok a- hosszas utánjárás ellenére sem kerültek elő — ez ideig nem adódott mód és lehetőség. Hogyan — kérdezhetné az olvasó, egy hivatalos szervezet, mely nyilvánvalóan nem nélkülözheti az adminisztrációs munkát, ne tartotta volna számos írásban saját viselt dolgait? Természetesen a válasz az, hogy léteznek a Gasztronómiai Társaság egyébként rövid működése idejéből származó írásos feljegyzések, tagnyilvántartás, tagdíjfizetés igazolása, jegyzőkönyvek sîïT Ezek mind meg is találhatók valahol, többek véleménye szerint talán a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat központjában — hacsak mint valami felesleges, furcsa elnevezésű, rég elfeledett és túlhaladott szervezetről szóló iratkötegét, ki nem dobták a szemétbe. Ügy látszik, bele kell nyugodni, hogy a Gasztronómiai Társaság nyomtalanul eltűnt megyénkből, még az emlékezetből is kiveszett, mintha sohasem létezett volna. A fenti feltételes megállapítás azonban nem felel meg a valóságnak. A Gasztronómiai Társaság nem tűnt el és nem is alakult át. A dolog érdekessége az, hogy ez ideig egyetlen fórumon sem mondták ki hivatalosan a feloszlást. A társaság tehát létezik, elvileg ugyan, gyakorlatilag azonban mégsem funkcionál. Mikor alakult, miiyen célokkal, milyen eredményeket ért el, mi váltotta ki gyors elsorvadását? A kérdések egyértelműek, érthetőek, világosak, — a válaszok annál bizonytalanabbak és bonyolultabbak. Rögtön itt van a megalakulás pontos időpontja. Kelemen László mesterfelszolgáló, a Tolna Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat egykori üzemeltetési előadója, jelenleg a Tolna Megyei Tanács szociális-ellátási csoportjának vezetője, a Gasztronómiai Társaság felszolgáló szekciójának vezetője így emlékezik: meg a Gasztronómiai Társaság, legalábbis ez a dátum található a tagsági könyvben. Mintegy 60—70 fő volt a taglétszám. Főként szakmabeliek vettek részt az alapításban a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat, az áfész, a Mészöv, a Pannónia képviselői. Célunk a vendéglátás színvonalának emelése, szakmai versenyek rendezése és más megyékben működő gasztronómiai társaságokai való tapasztalatcsere volt. És mit mond minderről Péri Istvánné, a Tolna Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat 9-es számú cúkrászüze- mének vezetője, a cukrász szekció vezetője? — Határozottan emlékszem, hogy húsvét előtt néhány nappal alakult meg " a Gasztronómiai Társaság a szakácsok és cukrászok szövetségének helyi szervezeteként. Szekszárdról, Tamásiból, Bátaszékről, Nagydorog- ról érkeztek erre az alkalomra a szakma régebbi képviselői. Az alakuló összejövetelen kívül — ami áprilisban volt — több közgyűlésre nem került sor. Horák Ágnes a Gasztronómiai Társaság gazdasági ügyeivel foglalkozott: — 1981 tavaszán jött létre a szervezet, mintegy 40 fő volt a taglétszám. Elnökké Horgos Istvánt választották, aki kéthónapos aktív tevékenység után lemondott a tisztségéről és elment máshová dolgozni. Hogy ki lett az elnök helyette, azt már nem tudom. Horgos István mesterszakács 1981-ben a Tolna Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat 3-as számú önkiszolgáló éttermének volt a vezetője, jelenleg egy tamási útmenti falatozó tulajdonosa, vele is sikerült beszélni: — Néhányadmagammal 1981 márciusában hívtuk életre a Gasztronómiai Társaságot, 30-40 volt a megjelent vendégek száma. A társaság oktatási célzattal jött létre, a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében. Tolna megyében ugyanis — ezt ki merem jelenteni — nincs vendéglátás. Az idézett részletekből kiderül, hogy csak az alapítás éve (1981) a biztos, a hónap meghatározása már akadályokba ütközik az eltérések miatt, a nap konkretizálása pedig lehetetlen. Maradjunk tehát annyiban, hogy a Gasztronómiai Társaság 1981 tavaszán alakult meg Szekszárdon. A taglétszám és a célok tekintetében nagyjából megegyeznek a vélemények. De adjuk át a szót ismét a szereplőknek. Kelemen László: — A tagsági díj 240 forint volt egy évben. Ezt az összeget egészen 1983-ig folyósítottam is Horák Ágnes gazdasági vezetőnek. A múlt évben is fizettem volna, de nem volt kinek. A Gasztronómiai Társaság vezetői, de a tagok is már korábban pályát változtattak, sokan elköltöztek, nem volt, aki irányította volna a szervezetet. Horák Ágnes: — Az első évben még mindenki befizette a tagdíjat. Egy évvel később alig harmincán, 1983- ban talán ha tízen fizettek, 1984-ben senki sem utalta át az összeget. Ilyen körülmények között értelmetlenné vált a Gasztronómiai Társaságban betöltött tisztségem. Péri Istvánné: — Néhány évvel korábban kellett volna létrehozni a Gasztronómiai Társaságot. A nyolcvanas évek első felében kezdett rohamléptekkel terjedni a vendéglátó-iparban a magánszektor. A nagyobb lehetőség óriási elszívó hatást gyakorolt a társaság minden tagjára. (Csak zárójelben, mindenesetre sok igazság rejlik a sorokban, ám ismerünk Gasztronómiai Társaságokat : más megyékben: a magán- szektor térhódítása ellenére kiválóan működnek.) Rostási Gyuláné, a szekszárdi Arany János utcai ön- kiszolgáló étterem helyettes vezetője, a Gasztronómiai Társaság titkára mindehhez még hozzáfűzi: — Egyszerűen nem volt időnk a kibontakozásra. 1982-ben gyakorlatilag megszűnt a társaság működése. Nem szükséges aláhúznunk Horgos István, az egykori elnök szavait: — Több rendezvényre lenne szükség, több aktivitásra, az utánpótlás tanítására, a szakmai felkészültség növelésére. Ezt a feladatot kellene megvalósítania az újjászületett Gasztronómiai Társaságnak. Említésre méltó, hogy beszélgetésünk végén mindegyik riportalanyunk kije- jelentette : szívesen részt venne a Gasztronómiai Társaság életre'keltésében, s vezető tisztséget is örömmel betöltenének. De kinek kellene megtenni az első, kezdeti lépéseket, melyek tudvalévőén a legnehezebbek? Ez ügyben is hangzottak el javaslatok: kezdje a Tolna Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat, az áfész, a szakácsok és cukrászok szövetsége, a vendéglátó-ipari iskolák, a budapesti központ, a tanács kereskedelmi osztálya ... stb. A Gasztronómiai Társaságnak lenne tehát gazdája, védnöke, fenntartó szerve (nevezhetjük, ahogy tetszik). Néhány hónap múlva — bár a pontos dátum vitatott — a Gasztronómiai Társaság elérkezik fennállásának ötödik évfordulójához. Ez a jubileum alkalmasnak látszik — ha nem is a számvetésre, hiszen a tiszavirág-életű működés miatt ennek nincs is különösebb értelme — de a teendők újbóli átgondolására mindenképpen -.. SZERI ÁRPÁD A Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója Az első helyezést elért, Tolna megyei étlap
