Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

2KÊPUJSÀG 1986. január 9< m Reagan gazdasági szankciókat jelentett be Libia ellen (Folytatás az X. oldalról) merényleteket az Egyesült Államokban akartak végre­hajtani. Az elnök kénytelen volt el­ismerni, hogy az Egyesült Államok szövetségesei nem hajlandók .különösebb szank­ciókra Líbia ellen. Azt mondatta azonban, hogy amerikai .részről folytatják a konzultációkat és bíznak abban, hogy a legújabb fej­lemények fényében csatla­koznak Washingtonhoz. „Rsagan egyedül van!” — a La Libre Belgique című lap szerdai főcíme kifejezi az általános reakciót Brüsz- szelben az amerikai elnök felhívására Líbia elleni szankciókra. „Nyugat-.Európában egyet­len hang sincs a Líbia elle­ni gazdasági szankciók tá­mogatására, egyöntetű véle­mény, hogy ezek értelmetle­nek ... Ugyanez Belgium ál­láspontja is” — hangsúlyoz­za a lap. A belga kormány ismét leszögezte: határozottan el­ítéli a terrorizmus minden fajtáját, ideértve az állami szintű terrorizmust is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a római és a bécsi ak­ciókért valamely kormányt tenne felelőssé. Egy másik tekintélyes bel­ga lap, a Le Soir kiemeli Hollandia szembehelyezkedé- sét Washington javaslatával. A nyugat-európai közösség soros elnöki tisztét jelenleg ugyancsak hollandra tölti be. Az egymás közötti keres­kedelemben nem Líbia függ az EGK-tól, hanem fordítva: a forgalom mérlege Líbia ja­vára erősen aktív. 1984-ben az EGK 9 milliárd ecu érték­ben vásárolt Líbiától, de csak 4,4 milliárd értékben exportált oda. A közös pia­ci országok közül elsősorban Olaszország és az NSZK bo­nyolít nagy forgalmat Líbiá­val, míg több tagország ke­reskedelme az észak-afrikai országgal 1982 óta erősen visszaesett. A Benelux álla­mok árucseréjének értéke Líbiával 1985-ben csak egy- nyolcada volt az 1982-esnek. Mértéktartással, a tilalmak és megtorlások hasznát meg­kérdőjelezve fogadták szer­dán Londonban is Reagan amerikai elnök Líbiával szemben hozott „büntető” in­tézkedéseit. A brit külügyminisztérium szóvivője leszögezte: nincs változás a brit álláspontban. A kormány véleménye, hogy a tilalmak nem bizonyultak különösképpen hatékony esz­köznek és eleddig alkalmazá­suk nem hozott megfelelő eredményt. Japán nem hajlandó csat­lakozni a Líbia ellen foga­natosított amerikai szankci­ókhoz — tűnt ki a szerdai hivatalos tokiói állásfogla­lásból. Gotoda Maszaharu a Na- kaszone-kormány szóvivője kijelentette, hogy „Japánnak nem feltétlenül kell az Egye­sült Államokkal összhangban cselekednie.” Külügyminisztériumi for­rások a nap folyamán azt hangoztatták, hogy Japánnak nem áll szándékában Líbia- ellenes gazdasági tilalmak életbe léptetése. Ezzel össze­függésben utaltak arra, hogy Tokió és Tripoli jó kapcso­latokat tart fenn: a líbiai külügyminiszter augusztus­ban hivatalos látogatáson Japánban járt, szeptember­ben pedig japán kormány- küldöttség járt Líbiában. Egy Líbia elleni fegyve­res akció esetleges előjele­ként értékelte a Reagan-féle szankciókat a TASZSZ szer­dai washingtoni keltezésű jelentésében, amelyben be­számolt az amerikai elnök sajtóértekezletéről. Az utóbbi napokban az amerikai sajtó sokat cikke­zett arról, hogy a Pentagon­ban Líbia-elleni katonai ak­ciók különféle változatain dolgoznak. Ez, valamint a Fehér Háznak az a követelé­se, hogy minden amerikai állampolgár azonnal hagyja el Líbia területét, csakis úgy értelmezhető, mint egy fegyveres agresszió előkészí­tése — szögezi le végezetül a TASZSZ. Az Országos Béketanács nyilatkozata Az Országos Béketanács szerdán állásfoglalást tett közzé, amelyben aggodalmát fejezi ki a Líbia biztonságát és szuverenitását fenyegető legutóbbi washingtoni intéz­kedések miatt. A magyar közvéleményt nyugtalanítja a Földközi- tenger medencéjében végre­hajtott katonai felvonulás, aggodalommal töltik el a Líbia politikai és gazdasági elszigetelésre irányuló im­perialista kísérletek — han­goztatja a Béketanács nyi­latkozata, majd rámutat, hogy a különböző ürügyekkel vég­rehajtott agresszív lépések veszélyeztetik a térség biz­tonságát és növelik a nem­zetközi feszültséget. A magyar békemozgalom elítéli, a fenyegetés, a zsaro­lás, a beavatkozás imperia­lista politikáját, és szolida­ritásáról, támogatásáról biz­tosítja a haladás útját vá­lasztó, a következtés antiim- perialista politikát folytató népeket. Sürgeti a Líbiával szembeni kampány beszün­tetését, az ország független­ségének, szuverenitásának tiszteletben tartását — feje­ződik be az állásfoglalás. (MTI) Mihez kezd Bandaranaike asszony? A hatvanas és hetvenes években Ceylon a teáján kí­vül leginkább miniszterelnök asszonyáról, Bandananaikéről volt híres. 1960-ban ő lett földünkön az első asszony, aki a kormányfői rangra emelkedhetett és ezért a vi­lágon mindig kíváncsian fi­gyeltek politikai szerepléseit. 1977-es bukása óta keveset szerepelt a hírekben, pedig ő volt az ellenzék vezére. Most újra hallani róla, ugyanis Srí Lanka (ez a szi­getország új neve 1978 óta) államfője, Junius Dzsajavar- dene az új év második nap­ján elnöki kegyelemben ré­szesítette Szirimavo Banda­ranaike asszonyt, és vissza­adta öt évvel ezelőtt meg­vont politikai jogait. Ceylont hajdan az európai utazók „India fülében lógó gyöngynek” nevezték. A ha­talmas szomszédországban mint mindig, most is éberen figyelik, hogy mi történik Srí Laríkán. Az indiai la* pok megítélése szerint sors­döntő fontosságú lehet a Srí Lanka-i belső konfliktus megoldása szempontjából az, hogy milyen politikai irány­ba lép Bandaranaike, aki 1960-tól 1965-ig, és 1970-től 1977-ig volt miniszterelnök. Indiai lapvélemények szerint naiv dolog volna azt hinni, hogy az államfő pusztán azért állította vissza politikai vetélytársána'k jogait, mert hirtelenjében jóindulatot kívánt tanúsítani. (Az egy­kori kormányfőt 1980-ban hét évre fosztották meg par­lamenti mandátumától és ál­lampolgári jogaitól.) Minden bizonnyal arról van szó — vélik Üj-Délhiben —, hogy az államfő az ellenzék hívei­nek tömegét akarja rávenni a szigetország lakosságának (15 millió) többségét kitevő őshonos, buddhista vallású Bandaranaike asszony szingalézek (11 millió) kö­zötti összetartás elfogadásá­ra. A szingalézek és a ki­sebbségi — nagyrészt szintén őslakó — hindu tamilok kö­zött hosszú ideje tartó, vé­res belső konfliktus rende­zését az államfő ugyanis at­tól reméli, hogy a többségi népcsoport — pártállásától függetlenül, aktívan vagy hallgatólagosan — elfogadja a kormányzat békekezdemé­nyezéseit. Bandaranaike asszony pártja, a Szabadság Párt nagy tömegbázissal rendel­kezik az ország szingaléz többségű lakossága körében kiváló és bennfentes kap­csolatokat épített ki a befo­lyásos buddhista papsággal. A kulcskérdés az, hogy az államfő valójában milyen megoldást akar és mihez kap majd „támogatást” — ha kap egyáltalán. A hosszú ideje húzódó vál­ság a tamil kisebbség ön­re n delkezés i -ön kor m ány z at i követelésében gyökerezik. A tamil szervezetek mindeddig nem tudtak megegyezésre jutni a szingaléz többséget képviselő kormányai. Egyes adatok szerint tavaly az ösz- szecsapások következtében több mint kétezren vesztet­ték életüket, többségben ta­milok. Bandaranaike, akinek mi­niszterelnöksége idején kez­dődött az etnikai-politikai válság — nem híve a kato­nai megoldásnak. Üj-Delhibe érkezett jelentések szerint az elnöki kegyelem hírét fogad­va közölte: egyfelől a tamil fegyvereseknek (szóhasznála­ta szerint: terroristáknak) haladéktalanul tűzszünetet kell hirdetniük, másfelől ál­talános választásokat kell kiírni a konfliktus felszámo­lása érdekében. Az indiai la­pok figyelmeztetnek, hogy a választások megtartása ön­magában nem orvosolhatja a tamilok alapvető követelését. Hozzáteszik: nem szabadna a szingaléz hatalmi vetélke­dés oltárán feláldozni a ta­mil-ügyet. Nem véletlen az indiai sajtó éber figyelme a Srí Lanka-i belpolitikai fejle­mények iránt. Csaknem száz­ezerre becsülik azoknak a Srí Lanika-i tamiloknak a számát, akik Indiában ke­restek menedéket a véres harcok elől, súlyos teherté­telt jelentve az ország szá­mára. RÁCZ PÉTER (Üj-Delhi) PANORÁMA BUDAPEST Dr. Hutás Imre egészség- ügyi minisztériumi államtit­kán és Dangászurengijn Szaldan, a Mongol Népköz- társaság budapesti nagykö­vete szerdán aláírta az 1986 —1990. évekre szóló magyar —mongol egészségügyi és orvostudományi együttműkö­dési tervet. * Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter szerdán ha­zaérkezett Varsóból, ahol az ez évi belkereskedelmi vá­lasztékcsere és műszaki-tu­dományos együttműködésről megállapodást írt alá Jerzy Jozwiak lengyel belkereske­delmi és szolgáltatási minisz­terrel. * Budapesten befejeződött a szocialista országok televízió és rádió szervezetei vezetői­nek értekezlete, amelyen az együttműködés további fej­lesztéséről, közös műsorak­ciókról tárgyaltak. A delegá­ciók vezetőit szerdán fogad­ta Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. VIENTIANE Dr. Rosta László, hazánk laoszi nagykövete kedden Vientiánéban átadta a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság segélyküldeményét. A Laoszi Szolidaritási Bizottság elnö­ke, Singkhapo Sikhotchoun- namali vette át a főleg ház­tartási cikkekből, varrógé­pekből, írógépekből és okta­tási segédanyagokból álló, 75 tonnás szállítmányt. PEKING Kínában szerdán emlékez­tek meg Csou En-laj halálá­nak tizedik évfordulójáról. Pekingban a nap folyamán ezrek keresték fel a Tienan- men téren emelkedő Népi Hősök Emlékművét. WASHINGTON Lemondott tisztéről a Rea- gan-kormány mezőgazdasági minisztere, John Block. Nem politikai okokból távozott, hanem az üzleti életben ke­res magának a kormány- tisztségnél jövedelmezőbb alkalmazást. John Block Ma­gyarországon is járt, leg­utóbb a múlt évben, amikor mezőgazdasági küldöttség élén tárgyalt hazánkban. DZS AKARTA Allamellenes tevékenység vádjával szerdán 10 évi bör­tönbüntetésre ítélték Indo­néziában Hartono Rekso Dharsono nyugalmazott tá­bornokot, a Délkelet-ázsiai Országok Szervezetének (ASEAN) egykori főtitkárát. Mai kommentárunk Valuták és hadihajók Kereskedelmi ellentétek és gazdasági együttműködés, pénzpolitikai kooperáció és katonai kérdések, vámügyek és aktuális nemzetközi problémák egyaránt szerepelnek Abe Sintaro japán külügyminiszter ma kezdődő három­napos hivatalos amerikai tárgyalásainak napirendjén. A tokiói diplomácia vezetőjének washingtoni megbeszéléseit most talán a megszokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. A japán—amerikai viszonyban az elmúlt időben jó né­hány figyelemre méltó fejlemény következett be, olyan események, amelyek a tőkés világ két legerősebb gazdasá­gát messzemenően érintik. Az elmúlt hónapokban például minden eddiginél ma­gasabbra kúszott az egyre nyomasztóbbá váló amerikai kereskedelmi deficit, mind élesebben vetődött fel a tör­vényhozásban is valamilyen behozatali korlátozás szük­ségessége. A Reagan-adminisztráció egyelőre elzárkózott az ilyen protekcionista jellegű lépésektől, azt azonban nyomatékosan Tokió tudomására hozta, hogy az évről év­re halmozódó passzívum sokáig nem fokozható már. Egyes, közösen elhatározott valutapiaci beavatkozásokkal (vagyis a jen értékének növelésével) már részben e hiány csökkentésén munkálkodnak. A tárgyalásokon valószínűleg kiemelt helyet kapnak a nemzetközi biztonság, az erőegyensúly problémái, s ez­zel kapcsolatban az amerikai „űrvédelmi” elképzelések is. Japán egyelőre nem állt ki olyan egyértelműen az SDI- tervek mellett, mint Nagy-Britannia, de — az NSZK-hoz hasonlóan — a „technológiai kutatás” területén kétségte­lenül hajlandóságot mutat. Kérdés, mennyire árnyalja majd ezt a magatartást a szovjet—japán kapcsolatok ja­vításának újabban ismét többször hangoztatott szándéka, Sevardnadze külügyminiszter jövő hétre jelzett tokiói útja. Nem választható el mindettől a japán—amerikai kato­nai együttműködés ügye sem. Alig pár hete, hogy első íz­ben adtak át korszerű japán haditeohnológiai berendezé­seket az Egyesült Államoknak — amit elvileg törvény til tana a szigetországban. Szintén hagyományosan érzékeny téma a nukleáris fegyverrel felszerelt amerikai hadihajók látogatása: legutóbb néhány napja tiltakozott Kanagava tartomány kormányzója egy robotrepülőgépekkel ellátott tengeralattjáró kikötése miatt. A két ország viszonyát alapvetően persze nem a súrló­dások határozzák meg, ám az is igaz — a felsorolás csu­pán utalásként szolgált —, hogy kapcsolatunkban a véle­ménykülönbségeket, az esetenkénti ellentéteket sem lehet szem elől téveszteni. SZEGŐ GÁBOR Most már tizenketten A Közös Piac bizottsági ülése folyik Brüsszelben. A nyu­gat-európai gazdasági közösség két új tagjának, Spanyol- országnak és Portugáliának a képviselői ezúttal első íz­ben vesznek részt teljes jogú tagként az ülés munkájában (Telefotó) KGST : az öt fő irány 3. Atomenergetika A KGST-tagorszúgok ál­tal tavaly decemberben el­fogadott komplex program harmadik fő iránya az atom- energetika gyorsított fejlesz­tése. Ennek célja, hogy nagy­mértékben elősegítse a KGST-tagországok energia- termelésének növelését. Ez­zel csökkenthetők a beruhá­zások a fűtőanyag-kiterme- lő ipari ágazatokban, jelen­tős mennyiség szabadul fel egyéb szükségletek kielégí­tésére a hiánycikk-jellegű szerves fűtőanyagokból, a kőolajból és a földgázból. A program megvalósítása so­rán a KGST tagállamai el akarják érni, hogy gazdasá­gosabbá, üzembiztosabbá és megbízhatóbbá váljanak az atomerőművek, s létrejöjje­nek a feltételek a gyakorla­tilag kimeríthetetlen ener­giaforrás, az irányítható ter­monukleáris reakció haszná­latbavételéhez. Az atomenergetika eddig is a legdinamikusabban fej­lődő ágazatok közé tartozott a KGST-országok többségé­ben. A távlati prognózisok szerint a következő években még tovább nő az atomerő­műben előállított energia részaránya a tagországok energiamérlegén belül. Bul­gáriában jelenleg egy atom­erőmű üzemel, amelynek összteljesítménye 1760 mega­watt. A további bővítések, újabb atomerőmű építésének eredményeként a Bulgáriá­ban előállított vlllamosácam. nak 1990-ben 40 százalékát, 2000-ben pedig 60 százalékát atomerőművek termelik. Az NDK-ban már ma is 12 szá­zalékkal részesednek az atomerőművek az energia- termelésből. Az országban most épül a harmadik ilyen erőmű. Lengyelország egye­lőre nem rendelkezik atom­erőművel, az első 1990-ben áll munkába. Csehszlovákiá­ban 1990-ig 29,6 százalékra kívánják növelni az atom- erőművi energia részarányát az országos energiatermelés­ben. Kubában jelenleg az első, Romániában pedig az első három atomerőmű épí­tése folyik. Az atomenergetika a Szov­jetunióban a legfejlettebb, ahol atomerőművek tucat­jai működnek. A szovjet energiatermelés teljes nö­vekményét a következő öt­éves tervben az atomerőmű­veknek és a vízierőművek­nek kell biztosítaniuk. Igen kiterjedt szakosodás alakult ki a KGST-országok között az atomerőműve berendezé­sek gyártásában és kölcsö­nös szállításában is. A további fejlesztés célja, hogy az eddiginél is nagyobb hatékonyságú, szabványosí­tott és egységesített beren­dezésekből álló újabb atom­erőművek épüljenek a KGST- országokban. A feladatok között szerepel a természe­tes urán kihasználásának ja­vítása. Üj, az eddiginél is hatékonyabb módszereket dolgoznak ki a radioaktív hulladékok kezelésére, szál­lítására és eltemetésére, va­lamint az üzemidejüket le­töltött atomenergetikai be­rendezések biztonságos fel­számolására. Az atomener­getika az áramellátás után bevonul a távfűtésbe is. A Szovjetunióban már a kö­zeljövőben elkezdi a terme­lést két atomhőerőmű, a gorkiji és a voronyezsi. Ezek egyrészt lakások távfűtésé­hez másrészt ipari üzemek működtetéséhez termelnek hőt. Működésük tapasztalatai alapján megkezdődhet ezek­nek az energiaközpontoknak az építése más KGST-orszá- gokban is. Fazekas László (Moszkva)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents