Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

XXXVI. évfolyam, 5. szám. ARA: 1.80 Ft 1986. január 7., kedd. AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból A KOMMUNISTÁK ÉS A CSALÁD (3. old.) A KAPOSVÁRI liliom (4. old.) A BÉKE ÉVE (5. old.) MEGYEI ATLÉTIKAI RANGLISTA ’85 (6. old.) FOGYASZTÁSI szolgáltató kisvAllalati formában (3. old.) ► ► ■aem to Megsemmisítő hatályú tiltakozás valamely testület (tervezett) határozata ellen — ez a vétó, legalábbis az értelmező szótár magyarázata szerint. Hazai gyakorla­tunkban viszonylag ritkán ütközünk ebbe a fogalomba, amely jelenthet jót is. rosszat is. Mert jó az, hogy amíg egy elképzelés határozattá érik, addig meg-megáll a kü­lönböző rendű és rangú közösségek állomásain, így a vétójoggal felruházott szervnek alig-alig kell élnie ez­zel a lehetőséggel. Rossz viszont azért, mert néhány eset utólag leszűrt tapasztalata arra utal: nagyobb hasznát vettük volna egy idejében elhangzó vétónak, mint a kórusban hozott, de elhibázott döntésnek. Egy fontos munkakörben dolgozó asszony nem tu­dott elszámolni bevételével. Nem sikkasztott, csak egy­szerűen fittyet hányt a legelemibb bizonylati fegye­lemnek. 'Az intézmény nem is annyira őt védte, mint a mundért, amikor „csendben” áthelyezték az irányítása alá tartozó vállalathoz. Csakhogy egy kisvárosban még az ilyen diszkréten zajló munkahelyváltozás okát sem lehet titokban tartani, különösképpen ott nem, ahol a kollégák érintettek a személycserében. Az asszonykát eleinte fagyos hangulat vette körül, a hőmérséklet csak akkor szökött magasra, amikor egy másik informá­ció is eljutott az érdekeltekhez: az újonnan munkába álló dolgozó megtarthatta korábbi fizetését, amely sok­kal magasabb volt, mint az itteni törzsgárdatagoké. Az általános felháborodás hullámai a szakszervezeti bizottságig értek, a titkár pedig vétót emelt az igazgató megállapította bér ellen, aki nem tehetett mást: öt­száz forinttal csökkentette az asszony fizetését. A tit­kár szerint kifejezetten káros, ha vétónak kell útját állnia az ilyesfajta igazságtalanságnak. Rossz beideg­ződés, furcsán értelmezett liberalizmus indít arra né­hány vezetőt, hogy mentse levitézlett társa esetében a menthetőt: szegénynek, ha már a sarzsija összetöpörö­dött, legalább az erszénye maradjon érintetlen. Egy-egv ilyen hír futótűzként terjed, kikezd hivatástudatot, ront munkamorált, igazol nagyon is hamis következtetést — és szétrobbant közösségeket. (Minden jó, ha a vége jó? Megtudom, hogy a visszavett ötszázas mégsem egészen visszavett: az igazgató az asszonynak külön­munkát juttatott, pontosan havi ötszáz forintért, A vé­tónak immár nincs helye, a folyosói indulatok pedig nem kerülnek jegyzőkönyvbe. így nem érheti szó a ház elejét. Csak a házat. A vétójog a demokrácia egyik fontos eszköze, para­dox módon azonban néhol éppen ennek hiányáról árulkodik. Az egyik dunántúli megye tisztségviselője kifakad: az alsóbb fórumokon 'mindig „fölülről” vár­ják a „megváltó tagadást”, mert ők maguk nem mer­nek a vezetőnek ellentmondani. .Ezért az elfogult in­tézkedés testületi rangra emelkedik, nehezebb tetten érni a felelőst és az idők folyamán hólabdaszerűen gör- dülnek-nőnek a problémák egészen addig, amíg a „nagy-ügy” ki nem pattan. Akkor egyszeriben kígyót- békát kiabálnak az elfogult, önkényeskedő vezetőre, aki éppen önkényes döntéseivel hibát hibára halmo­zott — „jellemvasútjának” állomásaira senki sem kí­váncsi. Hány és hány értékes embert térít le a helyes I útról az elvtelen, vétó nélküli kórus? Erről nem szól a statisztika, mint ahogy arról sem, mennyi idegszál pat­tan el egy vezetőben, amikor ráébred arra, hogy szinte kényszerítve van a tévedhetetlenségre, mert elűzte ma­gától az őszinte szót. „Egy leváltott vezető mellől gyak­ran a fejbólintó környezetet is le kellene váltani...” — vélekednek sokan. Káromkodik az igazgató, mert bezáratták vele a gyár egyik üzemcsarnokát, mivel ott a munkavédelem leg­elemibb szabályait sem tartották be. Lehet, hogy amíg a hibákat reparálják, fuccsba megy az éves terv, ak­kor pedig fütyülhetnek a nyereségnek. Ennek a logiká­nak lépcsőit vele együtt járják be a dolgozók: okvetet - lenkedésnek tartják a szakszervezet munkavédelmi ellenőreinek intézkedését. Mérges az önkiszolgáló étterem főnöke is. A Köjál legszívesebben hadisarcot vetett volna ki konyhájára, mert csak egy csatavesztés után lehet ilyen piszokba, rendetlenségbe ütközni. A zárva tartást közlő tábla előtt tanácstalanul topogó, éhes emberek — az éhség a vendéglős mellé állítja őket: kit érdekel, hogy mi­lyen a konyha, az étel számít, amit eléjük raknak. Látszatra tehát a vétó nem a többség érdeke. Valójá­ban az összefüggéseket esetleg nem látó többségnek sincs mindig feltétlenül igaza. És cseppet sem jó, ha erről egy üzemi baleset, egy ételmérgezés győzi meg őket. Most például a dunántúli kisvárosban mindenki annak a strandnak a vezetőjét korholja, aki egy héten csak egyszer cserélte a fürdő­vizét. Pedig a takarékosság és a zavartalan szolgáltatás jegyében fogant intézkedést egészen addig pártolták, amíg a vérhasjárvány nem ijesztett rá azokra, akik dühösek egy-egy leeresztett medence láttán. TAMÁS ERVIN Washington magára maradt Líbia-ellenes terveivel A sajtóban és a tömeg­kommunikációs eszközökben alábbhagyott ugyan vasár­nap az Egyesült Államok­ban a Líbia-ellenes hangu­latkeltés, a kormányzat azonban a hét végén nem nyilatkozott terveiről. Koráb­ban a Pentagon azt közölte, hogy a Földközi-tengeren, Líbia partjai közelében na­gyobb szabású flottaössz­pontosítást hajtanak végre, s oda vezényelték a Coral Sea repőlőgép-amyahajót. Azt is jelezték a hadügy­minisztériumban, hogy ké­szenlétbe helyezték az atlan­ti flotta egyes egységeit, s különleges felszerelésű, a radarfigyelést és felderítést zavaró berendezésekkel ellá­tott gépeket vezényeltek a Földközi-tenger térségébe. Simon Peresz izraeli mi­niszterelnök az ABC ameri­kai televíziós hálózatnak vasárnap adott nyilatkozatá­Városavató Sárbogárdon Hétfőn ünnepi tanácsülést rendeztek Sárbogárdon abból az alkalomból, hogy a tele­pülést várossá nyilvánítot­ták. A művelődési központ­ban megtartott avatóünnep­séget Szalai István tanács­elnök nyitotta meg, majd Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter köszöntötte az új város la­kóit, további sikereket kí­vánt mindazoknak, akik munkájukkal elősegítették a település gyarapodását és hozzájárultak a várossá vá­lás feltételeinek megteremté­séhez, majd átadta a város­sá nyilvánítást tanúsító ok­mányt. A tanácsülésen, ame­lyen részt vettek a megye párt- és tanácsi vezetői, vá­rosainak küldöttei, a kör­nyező települések képviselői, ünnepi műsorral is emléke­zetessé tették az eseményt. ban megismételte: Izrael nem tervez közvetlen kato­nai akciót a római és bé­csi terrorista merénylet megtorlására, bár „nem biz­tosít büntetlenséget” a terro­ristáknak. Peresz élesen tá­madta Líbiát a „terroristák­nak” nyújtott állítólagos se­gítségért, s „kollektív gaz­dasági, politikai és egyéb szankciókat” sürgetett Líbia ellen. Mivel az Egyesült Álla­mok nyugat-európai szövet­ségesei is határozottan elle­neznek mindenfajta katonai lépést, az Arab Liga pedig — a most véget ért ülésről kiszivárgott hírek szerint — messzemenően elítélne egy ilyen akciót, Washington egyelőre magára maradt. Az amerikai televíziós há­lózatok vasárnap közvetítet­ték azt a nyilatkozatot is, amelyet Líbia államfője, Moamer el-Kadhafi adott Azt hisszük, nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt ünnepek — a kará­csony is, meg az újév is — a kereskedelem számára je­lentették a legnagyobb meg­próbáltatást. Ezzel nem be­csüljük le a termelő üze­mek szerepét, de a csúcsfor­galom mégis csak a kereske­delmi üzletekben volt. Andrási Imrével, a megyei tanács kereskedelmi osztály- vezetőjével beszélgettünk az ünnepi ellátásról. Négy kérdéscsoport köré kerekítettük a beszélgetést. ’"Ügy mint: mit kerestek leg­inkább a vásárlók, az ünne­pekben; hogyan készült fel a kereskedelem a várható rohamra és hogyan fogadta azt; melyek voltak a hiány­cikkek; és milyen a múlt év hasonló időszakával az ösz- szehasonlítás? A kapott tájékoztatás alap­ján írjuk: A vegyes iparcikkeknél el­sősorban az új, modern hír- .adástechnikai cikkeket keres­ték és vásárolták. Például kapós volt a színes Videoton nyugati újságíróknak. Az interjúra meglehetősen rend­kívüli körülmények között került sor; a líbiai államfő egy Tripoli közelében levő gazdaságban a helyi parasz­tokkal együtt traktorral szántott, s a traktor ülésé­ből válaszolt az odaszállított tudósítók kérdéseire. Kadhafi határozottan ta­gadta, hogy Líbia területén bármiféle központja, vagy kiképző tábora volna Abu Nidal szervezetének. Hang­súlyozta: konfliktus ese­tén Líbia kész a legerélye­sebb védekezésre, s egy ilyen konfliktus rendkívül súlyos következményekkel járna a támadókra nézve is. Ugyan­akkor leszögezte, hogy orszá­ga — bár jogosnak ismeri el a palesztinok mindenféle eszközzel történő harcát ha­zájuk felszabadításáért, — nem tekinti feltétlenül jo­gosnak a merényleteket. televízió, a képmagnó, a hi­fi-torony, a hűtőberendezé­sek és a fagyasztószekré­nyek. A ruházatból általá­ban a jobb minőségűeket, az exluzívabbakat keresték, ak­kor is, ha azok drágábbak voltak. Keresett volt válozat- lanul a lego és az elektro­mos játékok. A téli játékok­ból — érthető okokból — ke­vesebb fogyott, de nem is baj, mert az ellátás sem volt egy kemény télre méretezett. Az élelmiszerpiac a szo­kásos volt. A kereskedelem tisztessé­gesen felkészült az ünnepi alkalmakra. A megyei tanács illetékes osztályának koordi­nálásával az ünnepi nyitva tartás is a közönség igényei­nek megfelelően sikerült. Jól sikerült az „Aranyka- pu-vásár”. A jövőben is kí­vánatos megszervezni, hiszen szélesíti az áruskálát, elfo­gadható áron. Az élelmiszerekből is — alapjában véve — megfele­lő volt az ellátás, kocsonya­húsból viszont hiány volt. Ami a hiánycikkeket il­leti: színes televízióból hosz­Horváth István Moszkvába átázott Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára az SZKP Központi Bi­zottságának meghívására hétfőn a Szovjetunióba uta­zott. Kíséretében van Ko­vács Jenő, a KB közigazga­tási és adminisztratív osztá­lyának helyettes vezetője és Thürner Gyula, a KB kül­ügyi osztályának munkatár­sa. KGST-bizottság ülése Hanoiban Faluvégi Lajosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, az Országos Tervhi­vatal elnökének vezetésével küldöttség utazott hétfőn a Vietnami Szocialista Köztár­saságba, a KGST tervezési együttműködési bizottság 37. ülésére. szú időn át csak nyugati márkákat lehetett 'kapni. (Hogy jók? Igen ám, de ott van az alkatrész- és a ga­ranciaprobléma.) Kevés volt a hazai gyártású fagyasztó- szekrényből és néhány ele­mes játékból is. Fenyőfából viszont megfe­lelő volt a kínálat, mind mennyiségben, mind árfek­vésben — még akkor is, ha az öt-hatszáz forintos ezüst­fenyőár elhúzatta az ember száját. Végül összességében: Ke­vesebb volt a hiánycikk, mint 1984 karácsonyán, a forgalom valamivel emelke­dett. Panasz sem akadt annyi, mint egy évvel előbb, néhány déligyümölcsből volt hiány. Ami a forgalom pénzösz- szegének emelkedését illeti, azért hozzátesszük: a meg­ítélések szerint a növekedés jelentős része az árak emel­kedésének következménye volt, de mintegy egy szá­zalékkal emelkedett a forga­lom a múlt évivel azonos áron. L. Gy. Mit kerestek, mit találtak a vásárlók? Újra Iskolában Tegnap, a — téli szünidő leteltével —, folytatódott a ta­nítás az általános és középiskolákban. így, az első félév befejezése előtt még adódik néhány lehetőség azoknak, akik­nek szükségük van némi javításra, hogy kvalifikálják magu­kat a következő félévre. Az érettségizők pedig...? Hát igen. ök meg befejezhetik a gyorsan szaladó napok alatt felkészülésüket a nagy megméretésre: az érettségire. Hát hajrá! ez — K aj zó r a Szekszárdim az 1-es számú iskolában Egy kis szünidei lazaság — tízpercben

Next

/
Thumbnails
Contents