Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

1986. január 6. Képújság 5 Teremkupa Tamásiban Tamásában január 12-én, vasárnap kezdődik az 1986. évi női kézilabda terembaj- nokság. A négyfordulós ku­paküzdelem helyszíne a Bé­ri Balogh Ádám Gimnázium tornaterme. Részt vevő csa­patok: Dombóvári Spartacus 1.. Kocsola, Tamási MEDOSZ 1.. Tamási Gimnázium DSK 1.. Dombóvári Spartacus II., Gyönk, Tamási Gimnázium 11. Az első forduló párosítása: Tamási I.—Tamási II., Ko­csola—Gyönk, Tamási III.— Tamási I.. Tamási II.—Dom­bóvár I., Tamási I.—'Kocsola, Tamási II.—Tamási III. Az első találkozót 10.30-kor, az utolsót 15.30-kor rendezik. Levél Tóth Zolinak Tisztelt barátom! Engedd meg, hogy bará­tomnak tudjalak, hiszen sorstársak vagyunk. Az nem érdem, hogy én Har­mincöt évvel ezelőtt bogoz­tam az ejtőernyőzsinóro­kat, hanem állapot. Am, tu­dósításod az ejtőernyőzés újjáéledéséről eszembe jut­tatja az ötvenes éveket. Ugyanis akkor már (!) volt Szekszárdon ejtőernyős­csapat. Nem sokan voltunk, huszonheten mindössze. Az ugróernyő persze, ak­kor is csak úgy jutott a kezünk ügyébe, ha kellő fizikai edzettségünk volt. Ezért ugrottunk, futottunk, tornáztunk — meg még ki tudja, mivel kínoztuk ma­gunkat! A svédszekrény minden tagját átröpültük, persze, lányok is voltak kö­zöttünk, négyen. Sajnos, ne­vükre már nem emlékszem. A fiúk közül is c£ak a Ta­kácsra, de a keresztneve az kiszaladt az emlékeze­temből, ám itt van a szom­széd szobában újságíró ba­rátom, akivel együtt haj­togattuk a selymet, annó 1950—1951-ben. Hajtogat­tuk, olyan lelkesen, hogy ma sehol nem tapasztalok olyat, ám lehetséges, hogy van. De a múlt idézése minden bizonnyal szebbé teszi az ejtőernyőzés Gará­zsát, történetét. Mert akkor még az oszlopot is magunk állítottuk, nem volt surra- nónk, tornacipőben hup­pantunk a földre hat mé­ter magasból! S amint olGastam az újjá­születésről szóló tudósítá­sodat, Tisztelt Zoli bará­tom, eszembe jutott a múlt. Kérted a régieket, segítsék a csoportot. Szívesen me­gyek, segítek. Lehetővé te­szitek annak, aki akarja, ugorhassék. Köszönöm, Nem veszem igénybe segít­ségeteket. Mert ugyanis azoknak a lelkes éveknek is voltak szereplői, például a mi csoportunk. Két fel­készülés után is. mindkét­szer nem ugrott a gépből. Ugyanis a létszámunk meg­fogyatkozott, a kilenc em­berrel a LI—2-es nem szállt fel. Most az AN—2-vel, ta­lán több sikeretek lesz, s örömmel állnék oda a gép elé, „jó nyaktörést” kíván­va a beszállóknak, ha a nyáron majd egyszer felvisz benneteket a gép szép vá­rosunk, meg a Sárköz fölé, hogy színes gombáitok ki­nyíljanak fejünk felett. Ad­dig is szeretettel üdvözöl ismeretlenül is egy öreg ejtőernyős: PÁLKOVÁCSJENŐ A nemzetközi szint lesz a mérce Évtizedes fennállásuk legsikeresebb esztendeje Mérlegen a szekszárdi súlyemelők ' Ha koordinátarendszerben ábrázolva kívánnánk érzé­keltetni a Szekszárdi Dózsa súlyemelő-szakosztályának fejlődését,' akkor azt látnánk, hogy a hullámvonal évről évre felfelé ível és 1985-ínél éri el a legmagasabb pon­tot. Éppen a legjobbkor, hi­szen jubileumhoz érkezett a szakosztály: a tizedik évet hagyták maguk mögött. Negyvenhárom olimpiai pont (ez az országosan megsze­rezhető 861 bajnoki pont öt százalékát jelenti), hat első­osztályú minősítéssel ren­delkező sportoló, és azon már régóta túl vannak, hogy az aranyjelvényeseiket is ki­rakatba tegyék. Egyébként ilyen jelvényük tizenhárom van. Sikerek a jubileum évében (Balogh László vezető ed­ző: „Külön öröm számomra, hogy a jubileumi évben si­került ezzel a teljesítmény­nyel kirukkolni. Bizony, tíz évvel ezelőtt, amikor a sport­ág meghonosításán fáradoz­tam, sokan egy fabatkát sem adtak volna arra, hogy itt gyökeret ver a súlyemelés. Ma már pedig a három nagy fellegvár — Tatabánya, Oroszlány, Szombathely — után a Csepellel versenyt futva mi következünk a ha­zai rangsorban. Ennek azért tulajdonítok nagy jelentősé­get, mert 1985-iben a régi fényében csillogott a lassan már feledésbe merülő sport­águnk. Világ- és Európa- bajnökok egész sorát adta a magyar súlyemelés. Szóval nőtt a sportág ázsiója, s ez a mi megítélésünknek is na­gyon kedvez.”) Egyéni sportágakban nem lehet sokáig a sikerek fényé­ben sütkérezni. Különösen a nehézatlétikában nem. Egy- egy menő versenyző kor-, il­letve súlycsoportot vált és máris státiszt'aszerepre szo­rulhat a jegyzett szakosztály a következő versenyévad rangos viadalain. A dózsá- sok háza táján hatékony utánpótlás-neveléssel, kellő jövőbelátással sikerült bizto­sítani a töretlen fejlődést, egy-egy jó versenyző kiválá­sát követően nem követke­zett be zuhanórepülés. De, most ’85 után vannak-e még kiaknázatlan tartalékok, tud­ják-e majd magasabbra állí­tani a mércét? Ha karják, ha nem, a kor ezen kihívása elkerülhetetlen. („Három kitűnő ifjúsági sportolónk felkerül a felnőt­tek közé. Bertus Gábor ifjú­sági válogatottunktól azt várjuk, hogy a felnőttek kö­zött is hasonló sikerre tör­jön — no nem egy év alatt. Baksa Tamás is korosztálya élvonalához tartozik, ezt az OB-n szerzett éremmel is igazolta, sok balszerencsés év után adva van neki a nagy lehetőség az iga­zi áttörésre. Hellyel-közzel ugyanez vonatkozik Vincére is, akitől a nagyok között is pontszerző helyezésre szá­mítunk.”) Tulajdonképpen, ha már ezek az edző által kapásból említett elképzelések valóra válnak, nem lehet különö­sebb gond. Mert azzal azért számolnak, hogy az eddigi kulcsembereik, az országos bajnok Dallos Péter, az OB-n majdnem dobogós Cserék- lei és Orsós továbbra is hoz­za magát. De az ebbéli okos­kodás, enyhén szólva, kissé perspektívamentes. Joggal várjuk Balogh László tanít­ványaitól, hogy indítsanak támadást a nemzetközi szint meghódítására is egyes súly­csoportokban. Ez lehet szá­mukra a nagy feladat. Esélylatolgatás „Ne tűnjék szerénytelen­ségnek, de szomorú lennék, ha jelöltjeink 1986-ban el­maradnának a nemzetközi szinttől. Gondolok itt első­sorban az immáron kétsze­res országos bojnokunkra, Dallos Péterre, aki katona­ként is újfent igazolta ké­pességeit. Látni kellett vol­na, hogy mennyire bosszan­kodott Szombathelyen azon, hogy teljesítményével a győ­zelem ellenére elmaradt a nemzetközi szinttől. Nagyon bízom benne, hogy már ja­nuárban a felkészülés mun­kás hétköznapjainak dandár­ján ezt a dacos, önmagát le­írni nem hagyó, komoly si­kert áhító Dallost látom vi­szont. A pehelysúlyban ver­senyzett az idén, de még mindig nem „kiforrott” a súlycsoportja. A 60 kg-ban várhatóan az eggyel feljebb lépő pécsi Lénárt lehet az ellenfele, ám nála is nagyobb az állandó fogyasztás okoz­ta esetleges visszaesés lehe­tősége. Márpedig nemzet­közi szintre pályázunk. Ha feljebb megy — régi súly­csoportjába, a könnyűsúlyba —, ott van régi riválisa, az azóta már nagyot fejlődött és Oroszlányba igazolt fel­nőttválogatott, Kerek István. Az első félév majd minded­re választ ad. Ha a fogyasz­tás sokat kivesz Péterből, és főleg a lábából, akkor Ke­rek ide vagy oda, nincs te- ketóriázásra idő, fél kell venni a' kesztyűt ellene, meg természetesen a könnyűsúly többi hazai esélyese ellen”. „Bertus és Csereklei ese­tében sém kergetünk rózsa­színű álmokat a nemzetközi szint elérése kapcsán. Ifjú­sági bajnokunkra remélhető­leg ösztönzőleg hat, hogy a súlycsoport ásza, a világbaj­noki helyezett Messzi vár­hatóan egy kategóriával fel­jebb lép majd dobogóra. Ha­sonlóan a mi Cserekleink- hez, aki ugyan nagyszerű fogyasztó, de a súlycsoport­váltás ennek ellenére most már elkerülhetetlen nála.” Utánpótlásnevelés A mozgalmas versenyidő­szákban, de úgy általában is kevés szó esik a nem lát­ványos, de a fennmaradás­ban annál fontosabb mű­helymunkáról az utánpótlás­nevelésben. Ez egy olyan sportág, hogy hosszú évekre van szükség, míg az alkati adottságnál fogva tehetséges versenyző eredményével ki­tűnik. Az említett ifik már papíron is felnőttek lesznek. Bertusékat újabb hadra fog­ható emberek kéíl, hogy kö­vessék. („Az ifiknél nem lehet kü­lönösebb gondunk. Itt ver­senyez még Szálontai Tibor, nagy reménységünktől, Ba­logh Zoltántól *— felépülve sérüléséből és egy kemény felkészülés után — nagyon jó eredményt várunk 1986- ban. Nem szóltam még Sze­gedi Zsolt serdülő ezüstér­mes versenyzőnkről, akinek tehetsége, szorgalma, kitar­tása alapján minden esélye megvan arra, hogy az ifik között is sikeresen szerepel­jen. A rutintalanság miatt a várakozás alatt szerepelt Tóth István és Kovács Ká­roly, de az idén már feltét­lenül pontszerző helyezést várunk tőlük, ennyi mini­mum benne van a két fiú­ban. A serdülőknél már a nevekkel bajban vagyok. Nincs gond a létszámmal, van mozgás az edzőtermek­ben, de meg kell, hogy mondjam : edzőkoLlégáimmal egyetemben nem látunk olyan tehetséget, aki már az idén eredményekkel rukkol­na ki. Pánikra nincs ok emi­att, hiszen jól tudjuk, a si­kerhez egy-egy versenyzőnél több év munkája szükséges. Igyekszünk a korosztályos képzésnek megfelelni. A te­hetségek felkutatása végett régi kapcsolatainkra alapoz­va Dunaszekcsőn létrehoz­tunk egy előkészítő csopor­tot. Üttörőbajnokunk Peteli Gábor már a szekcsöi „mű­helyben” ismerkedett meg a sportág alapjaival. Aczél Csaba fogorvos, régi bará­tunk irányítja a szakmai munkát nagy-nagy megelé­gedésünkre. Heti egy alka­lommal Tímár György ed­zőnk is bekacsolódik az ot­tani szakmai munkába. A III. Sz. Általános Iskola to­vábbra is korosztályos kép­zésünk színtere, 55—60 fia­tal birkózik a súlyokkal az edzéseken.”) A húsipari vállalattal öt évvel ezelőtt már való­ra vált az az elképzelés, hogy a szakosztály egy saját kez­deményezésű versennyel is rukkoljon ki, ezzel is járul­jon hozzá a sportág népsze­rűsítéséhez, Tolna megye megismertetéséhez. Tulaj­donképpen a Húsos Kupa története is hűen tükrözi a fejlődést. 1980-ban még a III. Sz. Általános Iskola torna­termében különösebb nagy név nélküli mezőny lépett dobogóra meglehetősen gyér érdeklődés mellett. Az idén pedig az országos bajnokok egész sora mellett Világbaj­noki helyezett is indult a húsipari vállalat ebédlőjé­ben kialakított versenyszín­helyen... És telt ház előtt kon. centrál’hatnak a súlyemelők, aminek igenis nagy a je­lentősége, hiszen még rangos viadalokon sem ritka, hogy ürességtől kong a lelátó. A nagy versenyhullám levonu­lásakor rendezik december közepén, de a körültekintő szervezés, a színvonalas ren­dezés magával ragadja a versenyzőket, így a gála a szó igazi értelmében az, a színvonalra nem lehet pa­nasz. Most az ötödik Húsus Kupa után bennünk — és gondolom a sportközvéle. ményben is — felvetődik: nem jobb lenne, ha ez a ver­seny valamilyen rangot kap­na és az évi versenynaptár­ban is a komoly hazai viada­lok kategóriájába kerülne? Elvégre az. országos szakszó, vétség vezetői is évről évre nagy-nagy megelégedésük­nek adnak hangot. i(„Fő bázisunk, a Szekszár­di Húsipari Vállalat felbe­csülhetetlen értékű anyagi és erkölcsi támogatását él­vezve mindig is arra töre­kedtünk, hogy a szövetség vezetőinek valami egyedit nyújtsunk. Természetesen a szokásos gratulációik közepet­te erről is szót ejtettek a sportág vezetői. Keresik a megoldás lehetőségét, hogy helyet kapjon a jegyzett via. dalok között. Reménykedünk, hiszen sportdiplomácia terén nem vagyunk hátrányban. sZákosztáiy-elnöíkhelyette- sünk, Hartmann Lajos nagy tekintélynek örvend elnöksé­gi tagként a Magyar Súly­emelő Szövetségben.”) A vezető edző a beszélge­tés során többször is aláhú- zottan hangsúlyozta bázis­szervük hathatós támogatá­sát, amely nélkül aligha ju­tottak volna egyről kettőre. Ez a tudat most, az erőgyűj­tés időszakában eevfajta biz­tonságérzetet is kölcsönöz a szakosztály háza táján. Bálint Gy. Megyei atlétikai ranglista *85 Férfi közép- és hosszútávfutás Ebben a saakágban mindig akadnak kiemelkedő tudású versenyzők, akik megfelelő szinten képviselik megyén­ket a rangosabb viadalokon is. Régebben Ötvös Imre, Illés Antal, Énekes Béla, majd Balogh Gyula, Sárközi Gyula, Lamuth Jakab, míg legutóbb Oláh Attila, Szatz- ker Csaba, Banal Róbert emelkedett az átlag fölé. Fi­gyelemre méltó, hogy — kü­lönösen ifjúságiaknál — a dombóvári futók élre törtek, ami a következetes, kemény munka eredménye elsősor­ban. A bonyhádi futók ered­ményei azért dicséretre mél­tók, mert ebben a szakág­ban a köztudottan rossz pá­lyafeltételeik miatt is a leg­jobbak közé küzdötték fel magukat a sokkal jobb fel­tételekkel rendelkezőkkel szemben. Dicséretet érdemel Váncsa Dénes hihetetlen szorgalommal elért maratoni teljesítménye. Tény azonban, hogy a lis­tavezetők tekintetében nem javultak az eredmények 1984-hez képest, de a fiata­lok előretörése biztató, ami később nagy sikereket ered­ményezhet. Kérdés, hogy ez­zel mennyire élnek a ver­senyzők, edzők, szakosztá­lyok, mert ebben a szakág­ban már napi kétszeri több­órás kemény edzés nélkül az élvonalba kerülni nem lehet. Érdekessége a listának, hogy a 3000 méteres síkfu­tásban egyetlen szekszárdi serdülő vagy ifjúsági futó sem található a legjobb tíz között, sőt, paksi versenyző egyetlen listára sem került fel. Feltehetően a szakmai vezetés értékeli, elemzi az előző év sikereit, vagy si­kertelenségeit, hogy a futó­szakág ismét elfoglalja veze­tő pozícióját megyénk atlé­tikájában. Ezt a rövidtávfu­tókkal közösen minél előbb meg kell tenni, mert az ügyességiek előretörése ör­vendetes ugyan, de nemes versengés előnyös forrásává csak akkor válhat, ha a fu­tószámokban ugrásszerű ja­vulás áll be. Többek között ezt várjuk 1986-tól. 800 m síkfutás: 1:50,30 Oláh Attila, 1:51,9 Sárközi Gyula (mindkettő Sz. Dózsa), 1:52,83 Banai Róbert (DVMSE), 1:55,0 Lamuth Ja­kab, 1:57,4 Sövér László (mindkettő Sz. Dózsa), 1:57,6 Zerényi Jenő (DVMSE), 1:58,1 Fáncsy Norbert, 1:59,0 Tusa Péter (Sz. Dózsa), Banai Róbert (DVMSE), a 3000 méteres síkfutás rang­listavezetője 2:04,1 Bíró József, 2:04,1 Ju­hász Imre (mindkettő Bony­hádi SE). 1500 m síkfutás: 3:40,60 SzatZker Csaba, 3:45,21 Sár­közi Gyula, 3:47,8 Lamuth Jakab (mindhárom Sz. Dó­zsa), 3:52,3 Banai Róbert, 4:03,88 Zerényi Jenő (mind­kettő DVMSE), 4:05,0 Oláh Attila (Sz. Dózsa), 4:08,8 Kardos Péter, 4:11,0 Tiborcz László, 4:14,4 Gergely Zoltán (mindhárom DVMSE), 4:14,9 Tusa Péter (Sz. Dózsa). 3000 m síkfutás (ifi): 8:20,8 Banai Róbert, 8:45,33 Gergely Zoltán, 9:13,2 Nagy Róbert, 9:30,0 Zerényi Jenő, 9:34,5 Bank Zsolt (valameny- nyi DVMSE), 9:40,1 Studer Levente, 9:40,4 Bíró József (mindkettő Bonyhádi SE), 9:55,6 Füsti Molnár László (DVMSE), 9:59,2 Vindics Pé­ter, 10:06,6 Varga Szilárd (mindkettő Bonyhádi SE). 5000 m síkfutás: 14:21,00 Sárközi Gyula, 14:46,96 Ván­csa Dénes (mindkettő Sz. Dózsa), 15:37,63 Gergely Zol­tán, 15:50,9 Tiborcz László, 16:40,01 Nagy Róbert (mind­három DVMSE). 10 000 méteres síkfutás: 31:06,3 Váncsa Dénes (Sz. Dózsa). Maratoni futás (42,195 km); 2:22:27 óra Váncsa Dénes (Sz. Dózsa). Velomobil ­Érdekes megoldású, egy- és kétszemélyes velomobilo- kat tervezett Vlagyimir Ma- zurcsak, szovjet tervezőmér­nök, aki korábban kerékpár­versenyző volt. turistáknak A turistacélra készült új­szerű járművök abban is különböznek a hagyományos kerékpároktól, hogy nagyobb távolságokra lényegesen ké­nyelmesebbek. APN—KS Az új veiomobilok, és akik bemutatják: (balról jobbra) Vlagyimir Mazurcsak, Natalja Pianyida, Szasa Pianyida és Gennagyij Mazurcsak ■ Balogh László vezető edző ;

Next

/
Thumbnails
Contents