Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-06 / 4. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 4. szám. ARA: 1,80 Ft 1986. január 6., hétfő. Mai számunkból / SZOCIALISTA KÖZTULAJDONOSNAK LENNI (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) DÉDAPÁINK VlG KEDÉLYE (4. old.) MËRLEGEN A SZEKSZÁRDI SÚLYEMELŐK (6. old.) KÖZEPES GÉPESÍTETTSÉG — MAGAS TERMELÉSI ÉRTÉK (3. old.) Környezetgazdálkodás Vi tray Tamás méltán népszerű csevegő műsorában, a Tóksóban bemutatott egy rendkívül szimpatikus megszállottat. Ha az emlékezetem nem csal, valami olyasmiről beszélt, hogy a legfőbb ideje lenne felhagyni a környezet védelmével — gazdálkodni kell vele! Már csak azért is, mert jelenleg környezetvédelmen idehaza a jórészt külföldön is csak a mérsékelt szennyezés értendő. És ha már szennyeztünk, az esetek nagyobbik részében utólag már nem áll módunkban a szennyezést megszüntetni. A természet vagy fel tudja dolgozni az idegen mocskot, vagy „torkán akad”, ilyenkor jönnek létre a nagy ökológiai tragédiák — haváriék, ahogy a szakemberek mondják. B A természet védelmében az emberiség tagjaiként mindannyian érdekeltek vagyunk. Ugyanakkor a gazdasági versenyfutás során egészen más, s nem ritkán erősebb ellenérdekeink keletkezhetnek. A környezet- barát technikák-technológiák bevezetése, kifejlesztése ugyanis nem kevés pénzbe kerül, s ezeket a költségeket már nem az emberiség, hanem egy szőkébb csoport, akár egy ország, akár egy vállalat tagjaiként kell megfizetnünk. S innentől kezdve a közgazdasági egyszeregy jegyében alakul minden. A gazdasági versenyfutás során, a lemaradók, értsd gyengébben gazdálkodók, magasabb költségeiket a versenyképesség érdekében ott faragják le, ahol tudják. És sajnos ezek közt a „költségcsökkentő tényezők” között mindjárt a legelső sorban kell említenünk a környezetvédelmet. ! A világgazdasági centrumhoz közelebb álló országok e költségeket fejlettségük, alacsonyabb önköltségük révén könnyebben ki tudják gazdálkodni. Az időben és megfelelően végrehajtott környezetvédelmi beruházások ugyanis elősegíthetik az adott gazdaság térnyerését. Elég, ha a japán személygépkocsik minimálisra szorított légszennyezésére gondolunk. Ilyen gyártmányok birtokában a japán kormány nyugodtan adhat meg egészen alacsony szennyezőanyag-kibocsátási normákat a gépkocsik kipufogógázaira, hisz saját piacán saját gépkocsijai még így is eladhatók maradnak, de ekként alaposan megnehezíti más gyártók bejutását a piacra. Így válik a környezetvédelem az adminisztratív protekcionizmus eszközévé. Csak tetézi hazai gondjainkat: az érdekeltségi rendszert mind ez idáig nem sikerült úgy beállítani, hogy a vállalatok valóban érdekeltek legyenek környezet- barát technológiák bevezetésében. És nemcsak azért, mert az érdekeltségi rendszer egyik oldalán negatív ösztönzőként megjelenő környezetvédelmi bírságokat már eleve úgy alakították ki, hogy azok igazodjanak a vállalatok teherviselő képességéhez, hanem azért is, mert az ilyen célú beruházásokra fordítható pénzt a „legdrágább” forintokból, az adózott nyereségből képzett érdekeltségi alapból kell elvenni. Onnan, ahonnan példának okáért a béremelést is. Mindezek tetejébe a közvetlenül mérhető hasznot nem hajtó beruházás során éppúgy kell fizetni felhalmozási adót, mint egyébként, s a megvalósult beruházás a vagyonadó összegét növeli. S ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy a környezetvédelem nem tartozik a hitelrendszer preferált céljai közé, s így semmiféle kedvezmény e címen nem kapható, akkor teljesen érthetővé válik az a vállalati stratégia, amelyik csak a feltétlen szükséges mértékben valósít meg környezetvédelmi beruházásokat. De hogy mi is ez a feltétlen szükséges mérték, elég nehéz megmondani. Jelenleg ugyanis a szennyezést mérő műszerpark olyan szegényes, hogy a legnagyobb környezetkárosítókat leszámítva, a „kisebbeknek” csak 4-5 évente kell ellenőrzéssel számolniuk. A megbízható mérési adatok híján az egész bír- sági rendszer a vállalatok bevallásán alapul. És any- nyira naivak mégsem lehetünk, hogy ne gyanakodjunk, ez a bevallás egyilknmásik esetben egy kicsit sántít. Ha valamelyik vállalatot rajta is kapnák a turpisságon, legfeljebb egy félévi összeggel megnövelt bírságot kell fizetnie. De miért kapnák rajta, azt jó- előre lehet tudni, mikor jönnek mérni, s ilyenkor elég kikapcsolni vagy lelassítani a legfőbb szennyező művet, s újabb néhány évre „rendben van” minden. . Természetesen vannak szép számmal elképzelések ! arról, hogy ezt az áldatlan állapotot miként kellene megváltoztatni. Biztató, hogy a jelentősebb beruházásoknál ma már az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal elnökénék vétójoga van, amennyiben a kérdéses beruházás nem felel meg az elvárható környezetvédelmi normáknak. De nagyon sok még a tennivaló addig, amíg a környezetvédelem lehetőségei javulnak. Addig viszont, míg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem adottak, megfelelő érdekeltségi rendszer híján a környezetgazdálkodást megvalósítani nehéz. VANICSEK PÉTER Az ENSZ főtitkárának nyilatkozata A Textilipari Dolgozok Szakszervezetének kongresszusa A Szakszervezetek Országos Tanácsának központi iskolájában szombaton összeült a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének 26. kongresszusa, amelyen mintegy 140 ezer szakszervezeti tag képvisele. tében 217 küldött tárgyalja meg az utóbbi öt éviben végzett munka tapasztalatait és a soron következő ’feladatokat. Részt vett a kongresszuson Maróthy László miniszterelnök ^-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja; Baranyai Tibor, a Szákszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, KapolyS László ipari miniszter, valamint az ágazat munkájához kapcsolódó párt-, állami és társadalmi szervezetek számos vezetője is. A szákszecvezet központi vezetőségének írásos beszámolója és Martos Istvánná főtitkár szóbeli kiegészítése egyaránt rámutatott: az elmúlt öt évben a textilipar a korábbinál magasabb szín. vonalon, nagyobb választékban, divatos termékékkel elégítette ki a lakosság igényeit, amit az is bizonyít, hogy a belföldi kínálat 80—85 százaléka a hazai termelőiktől származott. Az iparág minő. ségi termékei keresettek a külföldi szocialista és tőkés piacokon is, amelyeken itthon előállított textíliák és textilruházati cikkek mintegy felét értékesítették az elmúlt öt esztendőben. A szakszervezetnek is jelentős szerepe volt abban, hogy ezeket az eredményéket az ágazat a vártnál is nehezebb külgazdasági feltételek, a szigorodó szabályozó rendszer és az állandósuló létszámhiány elle, nére elérte. A jövőbeni követelményeknek azonban csak akkor tud eleget tenni a textilipar — folytatta a főtitkár — ha jelentősen fejlesztheti állóeszköz-állományát, s ezzel munkáé rő-megtartó képessége is javul. A jelenlegi számítások ugyanis azt mutatják, hogy a szükséges feltételek nem mindenben állnak rendelkezésre, az elvárások meghaladják a teljesítőképességet. Halaszthatatlan a textilipar, elsősorban a textiil-méteráru- ipar helyzetének komplex elemzése, s erre alapozva olyan feltételrendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a hatékonyabb munkát. A szakszervezet ezért többek közt arra is törékszik, hogy segítsen felszámolni a gazdálkodásban meglevő gyengeségeket, amelyek jobb koordinációval, nagyabb körültekintéssel elkerülhetőek, vagy mérsékelhetőek lennének. Ennek során megállapították — s jelezték is az illetékes szerveknek —, hogy lazaságok tapasztalhatók a kooperációs és szállítási szerződések teljesítésében, a vállalatok együttműködésében, az érdekeltség összehangolásában. Súlyosak a problémák az anyag- és alkatrész-ellátásban, nem rendezett például a folyamatos fonalellátás. Lassú az előrehaladás az alacsony hatékonyságú és gazdaságtalan termelés visszaszorításában, a szükséges döntések elhúzódnák. A textilipari vállalaitotk kapacitásának jobb kihasználása érdekében a szakszervezet több ízben kezdeményezte az Ipari Minisztérium, valamint a kiil- és belkereskedelmi tárcák együttes tanácskozását a jobb koordináció érdekében, amely nem utolsósorban a lakosság színvonalasabb ellátását is eredményezheti. A beszámolót követő vitában szót kért Maróthy László. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében köszöntötte a kongresszust, s tolmácsolta Kádár János személyes üdvözletét és jókívánságait. A minisz- terelnölk-lhelyettes hozzászólásában hangsúlyozta: a kongresszus eredményes öt évről adhat számot. Ez az idő a szakszervezetben tevékenykedők számára sok feladatot adott. Az érdekvédelmi munka mellett rendszeresen véleményt nyilvánít attak a gazdálkodásról, s részt vállalták számos társadalmi gond megoldásában. Széles teret kapott a szákszervezeti munkában a kultúra, a sport, a művelődés is. A textilipar gazdasági eredményeiről szólva rámutatott: a termelési adatok bizonyítják, hogy a textilipar a szűkös fejlesztési lehetőségek, az egyre fogyó létszám melllett is tudta növelrti termelését, exportját. Méltatta a textilgyárakban sokszor nehéz körülmények között helytálló dolgozók áldozatkész munká. ját, akiknek döntő többsége nő, s mégis vállalják a több műszakot és a nehéz fizikai megterhelést. (Folytatás a 2 oldalon.) A nemzetközi helyzet alakulásának kilátásairól, az ENSZ politikai szerepvállalásáról és a világszervezet gondjairól nyilatkozott a Mainicsi Simbun című tokiói lapnak szombaton Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Az ENSZ főtitkára úgy vélekedett: adottak a feltételek ahhoz, hogy 1986 a világbéke szempontjából gyümölcsöző év legyen. Ennek kapcsán Pérez de Cuellar először utalt arra, hogy a világszervezet megalakulásának 40. évfordulója alkalmából számos ország vezetője síkraszállt a béke és a leszerelés előmozdítása mellett, ezt követően pedig Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi találkozójának jelentőségét emelte ki. A szov. jet—amerikai csúcstalálkozó — mint értékelte — nagymértékben javítottak a nemzetközi légkört, s ezáltal jobb feltételeket teremtett az ENSZ sokoldalú — a különböző nemzetközi problémák megoldását célzó — tevékenységének folytatásához. Pérez de Cuellar részletesen szólt arról, hogy az ENSZ fokozni kívánja erőfeszítéseit a regionális konfliktusok rendezésére. A legfőbb célkitűzések között említette Afganisztán és Pakisztán viszonyának javítását, az indokínai országok és az ASEAN- államok közötti kapcsolatok normalizálását a KNDK és Dél-Korea közötti párbeszéd előmozdítását, valamint az Irán és Irak között dúló háború beszüntetését. Külön utalt a palesztin kérdésre, és ennek megoldása érdekében nemzetközi konferenciát sürgetett. Jó reggelt, itt a tej! Ritkán fordul elő, de mégis bosszankodunk ha fél órás késéssel érkezik a tej az üzletekbe és késve fogyaszthatjuk el a megszokott reggelinket. De még ritkábban jut eszünkbe, hogy milyen úton és kemény munkával jut el a boltba a zacskós tej vagy kakaó. íA Tolna Megyei Tejipari Vállalat szekszárdi tej- és sajtgyártó üzemének városellátó részlegébe naponta a megye tejtermelésének 70 százaléka — 270 ezer liter — frissen fejt tej érkezik be. A fej és és lehűtés után a téeszektől, állami gazdaságoktól és kistermelőktől reggel négy órától kezdődően egész délelőttön át szállítják a tejet. A beérkező mennyiséget mindjárt frissen dolgozzák fel. Naponta negyvenezer liter tejet, tizenötezer liter kakaót szállítanak az üzletekbe. Kannás és dobozos kiszerelésben 6— 7 ezer liter tejfölt, a lefölözött tejszínből pedig 5—6 mázsa vajat készítenek. A meg. maradt mennyiségből sajtot gyártanak a sajtüzemben. A zacskós és poharas tejjel és 'kakaóval 15 teherautó naponta hajnali két órakor indul útnak és viszi szállítmányait Szekszárd, Paks, Bá- taszék, Hőgyész, Bonyhád és Mázaszászvár boltjaiba. tej eredeti „zacskója”, avagy fejés előtt mossák iién tőgyét .. A szekszárdi tejüzem modern zacskózó gépsora Én is kérek egy bögrével!
