Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1 a Képújság 1986. január 4. Super Aero—45 A kiállítás egyik legértékesebb darabja, a királypuccsban „szereplő” Junkers F—13-ai Farkas Bertalan visszatérő űrhajója a Szojuz—35-ös, a Szovjet Tudományos Aka­démia ajándéka sével ismerkedhet meg a lá­togató. A kiállítás kétségtelenül leglátványosabb része az a csarnok, ahol történelmi gé­pek eredeti példányait te­kinthetjük meg. Köztük a Róma elnevezésű .magyar ter­vezésű sportgépet, amely 1925-ben készült, és mind­össze 18 lóerős motorja da­cára három világcsúcsot is felállított. A múzeum legértékesebb darabja egy ezüstös testű Junkers F 13-as, amelyen IV. (Habsburg) Károly 1921- ben Svájcból Magyarország­ra repült, hogy átvegye a hatalmat. A puccskísérlet meghiúsult, a gép viszont épségben vészelte át a tör­ténelem viharait. Egész tes­te fémből készült. Helyet ka­pott a gyűjteményben négy olyan repülőgép is, amelyet idősebb Rubiik Ernő terve­zett. A legnagyobb kiállított gép egy An—2-es (sóik kö­zülük még ma is aktív), amelybe be is szállhatnak a látogatók. Gazdag választékot kínál a repülőgépmotorok gyűjte­ménye is. Érdekes összeha­sonlítani egy apró, 25 ló­erős motort, az IL 18-as 4000 lóerős hajtóművével. A kiállítás egy másik ré­sze a repülőgyártás techno­lógiáját mutatja be. A hős­kor gépeinek szerkezeti ele­mei még fából készültek, rá­juk vászonborítás került. Később elterjedt a hegesztett acélcsövekből készített váz- szerkezet, amelyet a napja­inkban is használatos alumí­nium váltott fel. Hasonló fejlődést kísérhetünk végig a repülőgépek műszerezett­sége terén is. A magyar repülés történe­tét elsősorban modellek szemléltetik. Itt van End- resz György és Magyar Sán­dor óceánrepülők világrekor­dét Ladkheed gépének 1:10- es méretarányú modellje, mellette láthatók a tragikus sorsú Endresz tárgyi emlékei is. Tablókról kaphatunk képet a mai magyar légiközleke­désről, a MALÉV géppark­járól, az új Ferihegyi repülő­térről, a földi repülésirányí­tás fejlődéséről. Időrendben az űrkutatási részleg zárja a kiállítást. Többek közt itt vain az a Szojuz—35-ös űrkabin is, amelyen Farkas Bertalan a világűrben járt. * — Kiállításunk európai színvonalú — mondja Veress István —, amely mind a rendezés terén, mind az anyag sokrétűségében meg­nyilvánul. Ezt bizonyítja 26 eredeti repülőgép is. Gon­doltunk a külföldi látoga­tókra is; a magyarázó szö­vegeket németül, angolul és oroszul is elolvashatják. — Világszerte ez e kiüli- tásrendezők tfirekvése, hogy a látogató ne csak passzív szemlélője legyez a kiállítás­nak, hanem aktív résztvevő­je. Mit tesznek ónók ennek érdekében? — Egyebek közt az egyik kis sportgépbe egy számító- gépes szimulátort szereltünk, amelybe be lehet ülni, s a gyerekek kipróbálhatják a le- és felszállást. A gépek­hez egészen közel lehet men­ni, lépcsőkről az ablakukon át beléjük is lehet nézni. Videomagnóról rendszeresen vetítünk repüléssel kapcso­latos kisíilméket. A későbbi­ekben számítógépeket is sze­retnénk bevezetni. Ennek használata során a látoga­tó „kikérdezheti" a gépet, amelynek kijelzőjén megjele­nik a válasz. A terveink ez­zel kapcsolatban már meg­vannak. Sajnos nem tudjuk fűteni a csarnokot, ezért a leghi­degebb téli hónapokra be kell zárnunk a kiállítást, amely egyéhként az országos múzeumi nyitva tartásnak megfelelően hétfő kivételével naponta 10—18 óráig látha­tó. Németh Géz» Tavaly ősszel nyílt meg Budapesten, a városligeti Pe- tőfii-csamokban a Közleke­dési Múzeum repüléstörténe­ti és űrhajózási állandó ki­állítása. Veress István fő­igazgatót kértük meg, mu­tassa be a főváros eme új látványosságát. — Repülőgépeket, repülés- történeti emlékeket a mú­zeumban már korábban Is láthattunk. Mennyiben új a most megnyílt kiállítás? — Az egy híján száz éve alapított Közlekedési Mú­zeumban 1917-től kezdve az egyéb közlekedési ágazatok mellett helyet kapott a re­pülés is. Az épületet a má­sodik világháború folya­mán lebombázták, ezután az új hélyen 1956 óta volt lát­ható repüléstörténeti kiállí­tás. Itt azonban az anyagot jobbára zsúfolt körülmények között tudtuk csak elhelyez­ni, sőt, a gépek egy része hangárban volt. 1982-ben született meg az a határo­zat, hogy valamennyi érté­kes repüléstörténeti emlék­ünket egy helyen, az újjá­épített Petőfi-csarnokban he­lyezzük el. — Ipari, közlekedési mű­emlékeink, sajnos, nem min­dén esetben maradnak (enn épségben, gyakran éppen a gondatlanság miatt. Ezek a gépek milyen állapotban vol­tak, mielőtt ide kerültek? — A legkülönbözőbb repü­lési szervek, így a MALÉV, az MHSZ, a Néphadsereg stb. mindig nagy barátai vol­tak a Közlekedési Múzeum­nak. Az ő összefogásuk nyo­mán sikerült összegyűjteni, restaurálni a most kiállított gépeket. Értékes dokumen­tumokat kaptunk a repülés hőskorából egykori neves repülők leszármazottaitól, il­letve a még élőktől is. A sok társadalmi munka mel­lett így is 9 millió forintot fordítottunk a berendezésre. Most pedig nézzünk körül, mi látható a múzeum mint­egy 4000 négyzetméteres te­rületén. A kiállítás bevezető sza­kasza tablókon idézi fel a repülés krónikáját, Mongol- fierék léghajókísérletétől kezdve a Wright testvérek motoros repülésén át Gaga­rin űrutazásáig. A követke­zőkben a repülés elméleté- nék fejlődésével, a légi jár­művök és motorok tervezé­Magyar trópusi kutatások Magyar trópusi kutatók nemrég csatlakoztak a Nem­zetközi Biológiai Unió „A trópusok évtizede” elnevezé­sű kutatási programjához. Eddigi kutatási eredményei­ket, amelyek a trópusok ter­mészeti értékeinek, élővilágá­nak feltárását, védelmét szol­gálják, hamarosan publikál­ják. E kötetben a Magyar Tudományos Akadémia öko­lógiai és Botanikai Kutatóin­tézetének biológusai — mi­ként Borhidi Attila igazgató­helyettes, a kutatás vezetője az MTI munkatársának el­mondta — ismertetik Kuba trópusi területeinek növény- takaróját, valamint a bennük rejlő, eddig ismeretlen erő­forrásokat. Ezt a kötetet az Akadémiai Kiadó angol nyel­ven jelenteti meg, spanyol nyelvű kiadását a Kubai Tu­dományos Akadémia tervezi. A könyvben leírják többek között azt a 400, ez ideig nem ismert növényfajt, amelyet a magyar és kubai kutatók kö­zös munkával fedeztek fel a szigetország területén az utóbbi években. Az újonnan feltárt növények közül 22 gyógyszeralapanyagot tartal­maz, több közülük bútor- gyártásra alkalmas, értékes fát szolgáltat, jelentős há­nyaduk különleges dísznö­vény. Országunk számára is hasz­nosak azok a vizsgálatok, amelyeket a következő év első felében folytatnak ugyancsak Kubában, a Za- pata-félszigeten. A Magyar Tudományos Akadémia Lim- nológiai Kutató Intézete és a Vízminőségvédelmi Tudo­mányos Kutató Intézet szak­emberei azt tanulmányoz­zák, hogy a 15 ezer négyzet­kilométernyi láp milyen mértékben képes kiszűrni a rajta átáramló folyókból az ipari és mezőgazdasági szeny- nyező anyagokat. A cél az, hogy ne kerüljön veszélybe a batabanói tengeröböl víz­minősége, az itteni halászat termeli ugyanis Kuba jelen­tős exportcikkének, a lan­gusztáknak a zömét. A vizs­gálatok egyes eredményeit a kis-balatoni természetvédel­mi program megvalósításánál is alkalmazzák majd. Zapata a Kis-Balaton nagyméretű modelljeként is tekinthető, benne mindazok a víztisztu­lási folyamatok tanulmányoz, hatók, amelyek a Kis-Bala- tonra hárulnak a víz minő­ségének megóvása érdekében. A kelet-afrikai erdőségek védelméhez is hozzájárulnak az MTA ökológiai és Bota­nikai Kutatóintézetének mun­katársai. A Svéd Királyi Tu­dományos Akadémia felkéré­sére svéd és tanzániai kuta­tókkal együtt folytatják azt a vizsgálatot, amelyet tavaly kezdtek a 2400 méter magas tanzániai Uzambara hegység erdőségeiben. Felmérik az erdők ökológiai állapotát, géntartalékait, növény- és állatvilágát, víz- és talajvé­delmi szerepét. Javasolják majd a tanzániai hatóságok­nak: melyek azok az erdők, amelyeket kíméletesen, ész­szerűen hasznosíthatnak, és melyeket kell szigorúan vé­deni, mint pótolhatatlan ter­mészeti értékeket. Az utóbbi 25 évben ugyanis meggondo­latlanul kipusztították az uzambarai erdők 50 százalé­kát, ennek következtében a hegyvidéken fokozódott az erózió, a környező síkságon éghajlati szélsőségek és árvi­zek veszélyeztetik a termést. Tanzániában — akárcsak Kubában — a kutatás köz­ben a helybeli szakemberek továbbképzésében is részt vesznek. <MTiI) Vasárnapi harcosok Kiábrándult emberek, unatkozó szépleányok és milliomosok, kalandvágyó szürke egyének küzdenek életre-ihailáJkia két napon ke­resztül. Hernádi Gyula „Az Erőd” című regényében ta­lálkozunk az alaphélyzettel. Az élet, mind gyakran, ezút­tal is utánozta az irodalmat. A „játékháború” mára nem­zetiközi divattá vált. Az ötlet a Vadnyugatról, Texasból indult ki. Ma már több tízezerre tehető az Egyesült Államokban azok­nak a Jkl'Ubtagok.nak” a szá­ma, akik hétvégén beöltöz­nék cowiboyszerelésbe, vagy a tengerészgyalogosok terep- színű öltözékébe, és néhány szakértő .játékvezető” irá­nyításával nehéz terepeken, kidolgozott stratégiával há­borúkat vívnak sorsadta el­lenség éllen. (Mindkét fél az önként jelentkező ./vasárna­pi Iharoosok’Vból tevődik ösz- sze.) Fő fegyverzetük a 17 milliméteres lövedékkel ellá­tott géppisztoly: e lövedékek, amelyekből piros színű fo­lyadék lövell ki, halált nem okoznak, „csupán” fájdalmas sérüléseket. (Ilyenekkel szok­ták megjelölni a bölényeket a régi texasiak.) Az a csapat győz, amely kevesebb sérül­tet számlál, vagy amelyik el tudja foglalni a másik- állá­sait. A felnőtt dzsembarit a szervezők igyekeznék a lehe­tő legkomolyabban előkészí­teni. Megteremtik a „min­denhol leselkedő ellenség” képzetet, a hamisítatlan han­gulatról pedig válód! kikép­ző őrmesterék gondoskodnak, akik ugyanolyan gorombák az izgalomra vágyó tisztes polgárokkal, mint a kopasz kiskatonákkal. A játékháborúk divatja hamar túlnőtt az Egyesült Államok haltárain. Jelentős klubok működnek már Ka­nadában, Japánban és Nyu- gat-Európában is. Minden országban igyekeznek a -helyi viszonyokra alkalmazni e „játékokat”: az Egyesült Ál­lamokban ma a szupeike- rnény Rarrtbo a mod éli. Franciaországban a „gloire” feltámasztása jegyében ját­szanak napóleoni zászlók alatt, míg Japánban a Fu- dzsijama oldalán elevenítik fél a saamurájhagyományo- kat. A szervezők szerint ezek a játékok rendkívül hasznosak: statisztikai adatokkal igye­keznek alátámasztani, hogy a „vasárnapi harcosok” így le tudják vezetni agresszi­vitásukat és a -hét többi nap­ján békés, tisztelet'tudó pol­gárok lesznek. Mások szerint azonban ezek az összecsapá­sok csupán a háborús hisz­tériát fokozzák, és a „vasár­napi harcosok*’ könnyen el­juthatnak olyan kiképző tá­borokba, amelyekben már nem a szomszéd fűszerest kell páros festékkel megje­lölni, hanem valódi „ellen­ség” megsemmisítésére kell felkészülni. S ahol már nem lesz módjuk kétségbe vonni _ : rirí_______usi.il Az első iparilag előállított magyar repülőgép a Lloyd L—1 1914-ből fi repülés múzeuma

Next

/
Thumbnails
Contents