Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

198b. január 31. KÉPÚJSÁG 3 Uj adatrögzítő berendezés a Gemenc Volánnál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az ADDO X lyukszala­gos adatrögzítő már a múl­té. Nem zakatolnak fülsike­títőén a régi masinák, a gépterem dolgozóinak fülé­ben. Töredékére csökkent a zaj. Kovács Zoltánné osztályve­zető tájékoztatóul elmond­ta, hogy keresték annak a módját, mi lenne a megfe­lelő géptípus, amivel az adatrögzítést el tudják vé­gezni. A cél az volt, hogy egy fejlettebb technikával jobb feltételeiket teremtse­nek. — A volán szakma, így vállalatunk is a COMMO­DORE—64 számítógép mel­lett döntött. Nem több, és nem kevesébb a munkánk. Most úgynevezett Floppyle­mezre dolgozzuk fel a me­netlevelek és egyéb bizony­latok adatait. A változást főleg azzal érzékeljük, hogy megszűnt a zaj, ami időn­ként a csúcsidőkben szinte elviselhetetlen volt. A gépe­ket vállalatunk a Volán Elektronikától bérli. Mi csak az adatokat rögzítjük, a teljes adatfeldolgozás az elektronika feladata, az ösz- szegzéséket csak a nagy gép kapacitása tudja elvégezni. Mire hasznosíthatók még a gépek? Ezek a gépek al­kalmasak olyan feladatok ellátására is a jobb kapaci­tás kihasználása érdekében, ami segítheti a vállalati termelés irányítását, a dön­téstervezetek előkészítését, de a szövegszerkesztő prog­ramokkal a gépírók munká­ja is lehet könnyebb és gyorsabb. A továbbiakban az is ki­derült, hogy 1986. január 1- től a vállalat pincehelyi ki- rendeltségén a gázszállítási feladatokat egy COMMODO­RE—64 segíti. A több, mint 500 cseretelep adatait tart­ja nyilván így, napraké­szen követni lehet a készle­tek alakulását, a szállítá­sokkal összefüggő feladato­kat. BOGNÁR CECIL Az ellátás felelőssége A bevásárlás az , élet----------------------- apró örö­meit, de ugyanakkor ikelle- meftlens'égeit is szaporíthat­ja. Beszéljünk csak az utób­biakról. Amikor a többna­pos ünnep előtt, s újabban utána is kenyérért, friss és jó minőségű húsért szalad­gálunk, jogosan érzünk bosszúságot. Mint akkor is, ha a pulitokról váratlanul el­tűnik a drágább liszt, rizs, vagy az olcsóbb, a nyugdíja­sok pénztárcájához szabott felvágott. 'E kellemetlensé­gekben mintha gyakrabban lenne részünk az utóbbi idő­ben, és akkor még nem em­lítettük az egyes építőanya­gok, a tüzelő hiányát. Az anomáliák — hiszen általá­nos létbiztonságunk és elfo­gadható ellátásunk mellett .valóban feltűnő jelenségek ezek — ma már kikénysze­rítették, hogy foglalkozzunk velük, keressük az okokat, a megoldásokat, több felelős­ségérzetet várjunk el a la­kosság mindennapi ellátásá­ért felelős vállalatoktól. K érdés kérdést szül ilyen­kor, köztük ilyeneket: no de milyen vállalatokról van szó közelebbről? S hogy értel­mezzük magát az ellátási fe­lelősséget? Hiszen egy alka­lommal Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke jelentet­te ki, hogy a lakosság ellátá­sáért nem a vállalatok felel­nek, hanem maga .a kormány. Így hangzott el — >ma is érvényes ez a szabály. De nem olyan végletesen leegy­szerűsített formában, mint ahogy felületesen 'vélhetnénk. Ment ha — tegyük fel — egy nélkülözhetetlen háztartási Cikket gyártó .vállalat akként döntene, hogy gyökeresen át akarja alakítani a termelési profilját, még erről is „illő” időben értesíteni a kormány­zatot, hogy legyen ideje cse­lekedni, hogy a piacon ne ke­letkezzék egyik napról a má­sikra óriási hiány. Ennyi például még egy mosógép- gyártól is „megkívántatlk’. Egészen más a helyzet, ha olyan alapvető élelmiszerek­ről van szó, mint például a kenyér, hús, tej meg hasonló. A kis és nagy pékségek, a tej- és húsipari vállalatok, sőt a távfűtő meg az elektro­mos művek semmiféle erköl­csi alapon nem hivatkozhat- nánaík a tanácsra, a kor­mányra, ha a lakosság ellá­tásában egyik napról a má­sikra zavar támadna. Senki sem fogadná el tőlük a ki­búvókat, a magyarázkodást, a közvélemény álláspontja félreérthetetlen: ha valaki kenyérgyártásra adja a fejét, akkor süssön belőle annyit, amennyit megszoktunk, elvá­runk ítőle mindaddig, amíg a „profilja” mellett kitart. S természetesen az üzletek is nyissanak ki, amelyek e Cik­keket árusítják. Itt egy nap­ra sem lehet lazítani, a ke­nyér- és a hasonló ügyekben nem ismerünk tréfát. A kor­mányzat egyébként felfigyelt az ismétlődő ellátási zava­rokra. Az ünnepék körüli kenyérmizéria oikait kutatva feltűnt, hogy a sütőiparnak és a kereskedelemnek olyan kicsi a kockázati alapja, hogy pár mázsa megmaradt kenyér is érzékeny veszteségét okoz. Nem titok, vizsgálják, miként lehetne nagyabb kockázati alapot hagyni a vállaLatóknál, hiszen a legtöbb élelmiszeri termékből csak akkor tűnik jónak az ellátás, ha este 8-kor az utolsó vásárlónak is jut belőle. Ez pedig csak akkor lehetséges, Iha az üzlet egy kicsit „túlkésZletez”. Mondom sok elIátási---------------* gond meg­előzhető a jó gazdasági ösz­tönzőkkel, illetve — ahol szükséges — azók korrek­ciójával. De ennek ellenére is szükség van nagyobb fe­lelősségvállalásra az érintett vállalatok részéről. Hiszen az ellátásért érzett nagyobb aggodalom, az emberék irán­ti segítőkészség még adott gazdasági feltételek között is rengeteg energiát szabadít­hat fel, amit kamatoztathat­nak. Egyfelől például nem fontos megbékülni az ellá­tást zavaró gazdasági ösz­tönzőkkel, rossz hatásukat már élőre jelezni lehet a fe­lelős szerveknék. A költség- vetésnek az esetek egy ré­szében módjában áll más források után nézni, hogy elengedhesse a kereskede­lem, az ellátásban közre­működő vállalatok megszi­gorításait. P ersze, csak az esetek egy részére jellemző ez a meg­öld ás, hiszen ezek a válla­latok általában már eleve kedvezményezett helyzetben vannak. A nagyobb felelős- ségérzét arra jó, hogy a maguk forrásai, lehetősé­gei között is keressék gond­jaik megoldását, az ala­csony kockázati alap, a -kis árrés miatti veszteségek pótlására. Erre mód van, ha például csökkentik az adminisztráció költségeit, növelik a forgalmat. Hány kis- üzletet tartanak zárva személyzet hiánya miatt, mi­közben a központban, le­het, felesleges embereket is „foglalkoztatnak”, vagy a rosszul meghatározott felté­telek miatt senki nem vál­lalja a bolt bérlését? Hány üzlet bonyolíthatna le na­gyobb forgalmat, ha több olcsóbb terméket árulna? Kár a megmaradt kenyér? Hát akkor zárás előtt ad­ják olcsóbban, csökkentsék így a kiesést. Hogy bonyo­lultabb az adminisztrálás? Ez a módszer így is megér­te például a budapesti Ro­yal cukrászdának, ahol es­te 6 után féláron adják a habos süteményt. így több a bevételük, hiszen másnap nem kell kidobni a szava­tosságát vesztett ínyencsé­geket. A felelősséget nem szabad csak a kereskedelemben, az ellátáshan keresni. Ez alól nem bújhatnak ki a felügyeleti szervek, a taná­csi szakigazgatási szakem­berek sem. ök azok, akik az objektív, mással nem pó­tolható feltételeket biztosít­hatják a jobb ellátásihoz, másrészt a helyben megold­ható kérdésekben a vállala­ti döntéseket kikényszeríthe­tik. A tanácsi szerveknék kötelességük, hogy idejében prognosztizálják a várható szükségleteket, intézkedje­nek a lakosság érdekében, Nem új feladatúk ez, de ezentúl jobban, kell teljesí­teniük. Emellett számos új tennivalójuk is akad. Pél­dául az ünnepi forgalomra való felkészülésnél a nagy­városokban számolni kell a bejárók vásárlásaival. A közlekedési tarifák jelenlegi szintje miatt lehetővé kell tenni, hogy a nélkülözhetet­len napi cikkeikhez a leg­kisebb falvakban is hozzá lehessen jutni. A kereske­delem fejlesztésében a ter­melőszövetkezeteket is érde­keltté lehet tenni, örülünk annak, hogy a magánerő mind nagyobb részt vállal az ellátásból. A tanácsok könnyítsenek munkájukon előnyösebb feltételeket ad­va, de ugyanakkor nagyobb megbízhatóságot is köve­teljenek tőlük. Például azt, mit áruljanak, a zárva tar­tást idejében jelentsék be, hogy a kieső forgalom pót­lásáról jó előre gondoskod­hassanak. Meglehetősen tónye­■■ sek Va­gyunk az ellátásra. Azt akarjuk, hogy csak öröm­mel vásárolhassunk. Baj ez? Nem hiszem. A jó ellátást hazánkban termeléssel, az infrastruktúra fejlesztésé­vel értük el. Nagy áldoza­tot hoztunk ezért, joggal lehetünk igényesek tehát. Elvárhatjuk, hogy a gazda­sági, a szervező- és irányító- munka javításával, a felelős­ségérzet felélesztésével meg­szüntessék az időleges és felesleges hiányokat. Komornik Ferenc Várong értékei 2L Az élethez kapaszkodók Várongon nincsen kocsma. Ez is Tancsik érdeme, volt is mit hallgatni, amikor megszüntették az italmérést, s akkor is „hallgatott” — jóízűen —, amikor a Parasz­tok Házát felavatták, ahol könyvtár van, társasjáték, ultizási lehetőség, és sört is mérnek, kizárólag estefelé, a munkaidő végeztével. Az italboltot átalakították, na- gyohbították az üzletet, s most valóságos kis áruháza van a községnek. Tormási Sándorné üzlet­vezető egyedül birkózik a vásárlóival. Szó szerint kell érteni, hiszen az áru behor- dásán kívül minden rá vár: a cukor kimérése (!), a sörös- ládák cipelése, a szódásüve­gek kirakása, szóval sok a dolga. — Nézze, én itt jól érzem magam. A dombóvári áfész- hez tartozunk, onnan ha ki­jönnek hozzám, csak éznek, hogy itt milyen sok áru van. Kell az itteni népnek a por­téka: íkonzervből például most legalább húszat tudok ajánlani, sósat, erőset, para­dicsomosat, mindent. A ke­nyeret a szakcsi szövetkezet pékségétől kapom. Szép ke­nyér, friss. Az a baj, hogy a népek a másnapos kenyeret már nem veszik meg. Van olyan vevőm, hogy megnézi a cédulát, mikor csinálták a kenyeret. Ha a szomszédé frissebb, akkor visszadobja. Hát így vagyunk. A faluban senki sem süt kenyeret. A tej pedig úgy fogy, mintha ingyen adnám. De csak a fél­literes zacskót viszik. A li­teres senkinek nem kell. — És a szesz? — vetem közbe. — A fickó a divat. A sós- borszeszt hívják így. Legin­kább a kis üveg fogy, de két-bárom kartonnal a két- decisből is elkél egy hónap­ban. A falu egyetlen kis boltjá­nak forgalma meglehetősen nagy. A havi bevétel eléri a jobb időkben a 400 ezer fo­rintot is. A január most is, mint amióta Tormásiné itt van, tizenkét éve, gyenge. De ezt okolhatjuk azzal is, hogy minden háznál két-bárom hízót vágnak. A felvágott ebből következően nem ke­lendő a téli hónapokban, nyaranta, tavasszal viszont gyenge a választék. Most jobbítani akarják a dombó­váriak az ellátást: ismét a kaposvári húsosoktól rende­lik a felvágottat. Ebben az üzletben egyébként még szí­nes televíziót is lehet venni. Ugyanis a boltos asszony megrendeli a .kívánt árut, le­gyen az mosógép, vagy ter­ménydaráló, és két nap után ott van a pulton. Egy üzlet a falu társalgá­si központja is. Több asszony volt ott, mikor Tormásiné előadta az üzletpolitikáját. Egyik asszony, Bözsi néninek mutatkoztt be. nem hajlan­dó teljes nevét „ az újságba tetetni”, elmondta, hogy még az ágyruhát is itt vette meg. Van, amikor egy hónapban elkölt kétezer forintot is — annak ellenére, hogy elégge erős hangon emlegette a tsz- ben töltött három évtizedét, amiért is csak pontosan 2340 forint nyugdíjat számol le a postás. Találkoztunk olyan asszonnyal, aki naponta .nyolc tasak félliteres tejet visz haza. Nagy a család. Dukai Józsefné a közös ta­nácsnak a tagja, a község elöljárója. Lápafőn született, itt kezdte a munkát, s most is a szövetkezet könyvelője. — Alig több, mint félévps ez az elöljárósági posztom. Sokat még nem tudtunk dol­gozni. Jelzem, nincs is mun­ka. Az emberek tudják, hogy mikor, hol vagyok, ha nem Dukalnr. az elöljáró az irodában, akkor a lakáso­mon találnak. Gondunk az van, persze segítünk magun­kon, hiszen élni akarunk. A szövetkezetünk például Lá­pafőn létesített egy óvodát, tizenöt-tizennyolc gyerek jár oda. Sajnos az iskolások Szakcsra mennek, ötvenegy gyerek mindennap buszra ül, és megy — és este jön. Jobb volna itt helyben az is­kola, sajnos nem lehet meg­szervezni. Gondolom, a na- kiaknak majd sikerül, oda úgyis vissza akarják vinni az iskolát, azaz megszüntetni a körzetesítést. Itt vagyunk mi is, a 390 lakos közül ötven­egy gyerek jár iskolába, az­az iskolás korú, tehát ha még hozzáveszem a húszra tehető óvodásak számát — néhá- nyan nem viszik a gyereket óvodába —, akkor azt mond­hatom, hogy ez a község fia­tal, és egyre fiatalabb lesz. Dukainé is itt él, amint szülei is e közösség alkotói voltak, akik itt kapaszkod­tak meg úgy hét évtizede. Itt van a közelben a város, Dombóvár. Jó az autóbusz­járat, megfelelő az orvosi el­látás. Ez a község él, és élni fog. A múlt heti terhességgon­dozón három kismama jelent meg ... A községnek az idén még nem volt halottja. PALKOVACS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY Az új adatrögzítő berendezésen dolgoznak Bözsi néni vásárol Tormásiné és az ö birodalma

Next

/
Thumbnails
Contents