Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 26. szám
198b. január 31. KÉPÚJSÁG 3 Uj adatrögzítő berendezés a Gemenc Volánnál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az ADDO X lyukszalagos adatrögzítő már a múlté. Nem zakatolnak fülsiketítőén a régi masinák, a gépterem dolgozóinak fülében. Töredékére csökkent a zaj. Kovács Zoltánné osztályvezető tájékoztatóul elmondta, hogy keresték annak a módját, mi lenne a megfelelő géptípus, amivel az adatrögzítést el tudják végezni. A cél az volt, hogy egy fejlettebb technikával jobb feltételeiket teremtsenek. — A volán szakma, így vállalatunk is a COMMODORE—64 számítógép mellett döntött. Nem több, és nem kevesébb a munkánk. Most úgynevezett Floppylemezre dolgozzuk fel a menetlevelek és egyéb bizonylatok adatait. A változást főleg azzal érzékeljük, hogy megszűnt a zaj, ami időnként a csúcsidőkben szinte elviselhetetlen volt. A gépeket vállalatunk a Volán Elektronikától bérli. Mi csak az adatokat rögzítjük, a teljes adatfeldolgozás az elektronika feladata, az ösz- szegzéséket csak a nagy gép kapacitása tudja elvégezni. Mire hasznosíthatók még a gépek? Ezek a gépek alkalmasak olyan feladatok ellátására is a jobb kapacitás kihasználása érdekében, ami segítheti a vállalati termelés irányítását, a döntéstervezetek előkészítését, de a szövegszerkesztő programokkal a gépírók munkája is lehet könnyebb és gyorsabb. A továbbiakban az is kiderült, hogy 1986. január 1- től a vállalat pincehelyi ki- rendeltségén a gázszállítási feladatokat egy COMMODORE—64 segíti. A több, mint 500 cseretelep adatait tartja nyilván így, naprakészen követni lehet a készletek alakulását, a szállításokkal összefüggő feladatokat. BOGNÁR CECIL Az ellátás felelőssége A bevásárlás az , élet----------------------- apró örömeit, de ugyanakkor ikelle- meftlens'égeit is szaporíthatja. Beszéljünk csak az utóbbiakról. Amikor a többnapos ünnep előtt, s újabban utána is kenyérért, friss és jó minőségű húsért szaladgálunk, jogosan érzünk bosszúságot. Mint akkor is, ha a pulitokról váratlanul eltűnik a drágább liszt, rizs, vagy az olcsóbb, a nyugdíjasok pénztárcájához szabott felvágott. 'E kellemetlenségekben mintha gyakrabban lenne részünk az utóbbi időben, és akkor még nem említettük az egyes építőanyagok, a tüzelő hiányát. Az anomáliák — hiszen általános létbiztonságunk és elfogadható ellátásunk mellett .valóban feltűnő jelenségek ezek — ma már kikényszerítették, hogy foglalkozzunk velük, keressük az okokat, a megoldásokat, több felelősségérzetet várjunk el a lakosság mindennapi ellátásáért felelős vállalatoktól. K érdés kérdést szül ilyenkor, köztük ilyeneket: no de milyen vállalatokról van szó közelebbről? S hogy értelmezzük magát az ellátási felelősséget? Hiszen egy alkalommal Lázár György, a Minisztertanács elnöke jelentette ki, hogy a lakosság ellátásáért nem a vállalatok felelnek, hanem maga .a kormány. Így hangzott el — >ma is érvényes ez a szabály. De nem olyan végletesen leegyszerűsített formában, mint ahogy felületesen 'vélhetnénk. Ment ha — tegyük fel — egy nélkülözhetetlen háztartási Cikket gyártó .vállalat akként döntene, hogy gyökeresen át akarja alakítani a termelési profilját, még erről is „illő” időben értesíteni a kormányzatot, hogy legyen ideje cselekedni, hogy a piacon ne keletkezzék egyik napról a másikra óriási hiány. Ennyi például még egy mosógép- gyártól is „megkívántatlk’. Egészen más a helyzet, ha olyan alapvető élelmiszerekről van szó, mint például a kenyér, hús, tej meg hasonló. A kis és nagy pékségek, a tej- és húsipari vállalatok, sőt a távfűtő meg az elektromos művek semmiféle erkölcsi alapon nem hivatkozhat- nánaík a tanácsra, a kormányra, ha a lakosság ellátásában egyik napról a másikra zavar támadna. Senki sem fogadná el tőlük a kibúvókat, a magyarázkodást, a közvélemény álláspontja félreérthetetlen: ha valaki kenyérgyártásra adja a fejét, akkor süssön belőle annyit, amennyit megszoktunk, elvárunk ítőle mindaddig, amíg a „profilja” mellett kitart. S természetesen az üzletek is nyissanak ki, amelyek e Cikkeket árusítják. Itt egy napra sem lehet lazítani, a kenyér- és a hasonló ügyekben nem ismerünk tréfát. A kormányzat egyébként felfigyelt az ismétlődő ellátási zavarokra. Az ünnepék körüli kenyérmizéria oikait kutatva feltűnt, hogy a sütőiparnak és a kereskedelemnek olyan kicsi a kockázati alapja, hogy pár mázsa megmaradt kenyér is érzékeny veszteségét okoz. Nem titok, vizsgálják, miként lehetne nagyabb kockázati alapot hagyni a vállaLatóknál, hiszen a legtöbb élelmiszeri termékből csak akkor tűnik jónak az ellátás, ha este 8-kor az utolsó vásárlónak is jut belőle. Ez pedig csak akkor lehetséges, Iha az üzlet egy kicsit „túlkésZletez”. Mondom sok elIátási---------------* gond megelőzhető a jó gazdasági ösztönzőkkel, illetve — ahol szükséges — azók korrekciójával. De ennek ellenére is szükség van nagyobb felelősségvállalásra az érintett vállalatok részéről. Hiszen az ellátásért érzett nagyobb aggodalom, az emberék iránti segítőkészség még adott gazdasági feltételek között is rengeteg energiát szabadíthat fel, amit kamatoztathatnak. Egyfelől például nem fontos megbékülni az ellátást zavaró gazdasági ösztönzőkkel, rossz hatásukat már élőre jelezni lehet a felelős szerveknék. A költség- vetésnek az esetek egy részében módjában áll más források után nézni, hogy elengedhesse a kereskedelem, az ellátásban közreműködő vállalatok megszigorításait. P ersze, csak az esetek egy részére jellemző ez a megöld ás, hiszen ezek a vállalatok általában már eleve kedvezményezett helyzetben vannak. A nagyobb felelős- ségérzét arra jó, hogy a maguk forrásai, lehetőségei között is keressék gondjaik megoldását, az alacsony kockázati alap, a -kis árrés miatti veszteségek pótlására. Erre mód van, ha például csökkentik az adminisztráció költségeit, növelik a forgalmat. Hány kis- üzletet tartanak zárva személyzet hiánya miatt, miközben a központban, lehet, felesleges embereket is „foglalkoztatnak”, vagy a rosszul meghatározott feltételek miatt senki nem vállalja a bolt bérlését? Hány üzlet bonyolíthatna le nagyobb forgalmat, ha több olcsóbb terméket árulna? Kár a megmaradt kenyér? Hát akkor zárás előtt adják olcsóbban, csökkentsék így a kiesést. Hogy bonyolultabb az adminisztrálás? Ez a módszer így is megérte például a budapesti Royal cukrászdának, ahol este 6 után féláron adják a habos süteményt. így több a bevételük, hiszen másnap nem kell kidobni a szavatosságát vesztett ínyencségeket. A felelősséget nem szabad csak a kereskedelemben, az ellátáshan keresni. Ez alól nem bújhatnak ki a felügyeleti szervek, a tanácsi szakigazgatási szakemberek sem. ök azok, akik az objektív, mással nem pótolható feltételeket biztosíthatják a jobb ellátásihoz, másrészt a helyben megoldható kérdésekben a vállalati döntéseket kikényszeríthetik. A tanácsi szerveknék kötelességük, hogy idejében prognosztizálják a várható szükségleteket, intézkedjenek a lakosság érdekében, Nem új feladatúk ez, de ezentúl jobban, kell teljesíteniük. Emellett számos új tennivalójuk is akad. Például az ünnepi forgalomra való felkészülésnél a nagyvárosokban számolni kell a bejárók vásárlásaival. A közlekedési tarifák jelenlegi szintje miatt lehetővé kell tenni, hogy a nélkülözhetetlen napi cikkeikhez a legkisebb falvakban is hozzá lehessen jutni. A kereskedelem fejlesztésében a termelőszövetkezeteket is érdekeltté lehet tenni, örülünk annak, hogy a magánerő mind nagyobb részt vállal az ellátásból. A tanácsok könnyítsenek munkájukon előnyösebb feltételeket adva, de ugyanakkor nagyobb megbízhatóságot is követeljenek tőlük. Például azt, mit áruljanak, a zárva tartást idejében jelentsék be, hogy a kieső forgalom pótlásáról jó előre gondoskodhassanak. Meglehetősen tónye■■ sek Vagyunk az ellátásra. Azt akarjuk, hogy csak örömmel vásárolhassunk. Baj ez? Nem hiszem. A jó ellátást hazánkban termeléssel, az infrastruktúra fejlesztésével értük el. Nagy áldozatot hoztunk ezért, joggal lehetünk igényesek tehát. Elvárhatjuk, hogy a gazdasági, a szervező- és irányító- munka javításával, a felelősségérzet felélesztésével megszüntessék az időleges és felesleges hiányokat. Komornik Ferenc Várong értékei 2L Az élethez kapaszkodók Várongon nincsen kocsma. Ez is Tancsik érdeme, volt is mit hallgatni, amikor megszüntették az italmérést, s akkor is „hallgatott” — jóízűen —, amikor a Parasztok Házát felavatták, ahol könyvtár van, társasjáték, ultizási lehetőség, és sört is mérnek, kizárólag estefelé, a munkaidő végeztével. Az italboltot átalakították, na- gyohbították az üzletet, s most valóságos kis áruháza van a községnek. Tormási Sándorné üzletvezető egyedül birkózik a vásárlóival. Szó szerint kell érteni, hiszen az áru behor- dásán kívül minden rá vár: a cukor kimérése (!), a sörös- ládák cipelése, a szódásüvegek kirakása, szóval sok a dolga. — Nézze, én itt jól érzem magam. A dombóvári áfész- hez tartozunk, onnan ha kijönnek hozzám, csak éznek, hogy itt milyen sok áru van. Kell az itteni népnek a portéka: íkonzervből például most legalább húszat tudok ajánlani, sósat, erőset, paradicsomosat, mindent. A kenyeret a szakcsi szövetkezet pékségétől kapom. Szép kenyér, friss. Az a baj, hogy a népek a másnapos kenyeret már nem veszik meg. Van olyan vevőm, hogy megnézi a cédulát, mikor csinálták a kenyeret. Ha a szomszédé frissebb, akkor visszadobja. Hát így vagyunk. A faluban senki sem süt kenyeret. A tej pedig úgy fogy, mintha ingyen adnám. De csak a félliteres zacskót viszik. A literes senkinek nem kell. — És a szesz? — vetem közbe. — A fickó a divat. A sós- borszeszt hívják így. Leginkább a kis üveg fogy, de két-bárom kartonnal a két- decisből is elkél egy hónapban. A falu egyetlen kis boltjának forgalma meglehetősen nagy. A havi bevétel eléri a jobb időkben a 400 ezer forintot is. A január most is, mint amióta Tormásiné itt van, tizenkét éve, gyenge. De ezt okolhatjuk azzal is, hogy minden háznál két-bárom hízót vágnak. A felvágott ebből következően nem kelendő a téli hónapokban, nyaranta, tavasszal viszont gyenge a választék. Most jobbítani akarják a dombóváriak az ellátást: ismét a kaposvári húsosoktól rendelik a felvágottat. Ebben az üzletben egyébként még színes televíziót is lehet venni. Ugyanis a boltos asszony megrendeli a .kívánt árut, legyen az mosógép, vagy terménydaráló, és két nap után ott van a pulton. Egy üzlet a falu társalgási központja is. Több asszony volt ott, mikor Tormásiné előadta az üzletpolitikáját. Egyik asszony, Bözsi néninek mutatkoztt be. nem hajlandó teljes nevét „ az újságba tetetni”, elmondta, hogy még az ágyruhát is itt vette meg. Van, amikor egy hónapban elkölt kétezer forintot is — annak ellenére, hogy elégge erős hangon emlegette a tsz- ben töltött három évtizedét, amiért is csak pontosan 2340 forint nyugdíjat számol le a postás. Találkoztunk olyan asszonnyal, aki naponta .nyolc tasak félliteres tejet visz haza. Nagy a család. Dukai Józsefné a közös tanácsnak a tagja, a község elöljárója. Lápafőn született, itt kezdte a munkát, s most is a szövetkezet könyvelője. — Alig több, mint félévps ez az elöljárósági posztom. Sokat még nem tudtunk dolgozni. Jelzem, nincs is munka. Az emberek tudják, hogy mikor, hol vagyok, ha nem Dukalnr. az elöljáró az irodában, akkor a lakásomon találnak. Gondunk az van, persze segítünk magunkon, hiszen élni akarunk. A szövetkezetünk például Lápafőn létesített egy óvodát, tizenöt-tizennyolc gyerek jár oda. Sajnos az iskolások Szakcsra mennek, ötvenegy gyerek mindennap buszra ül, és megy — és este jön. Jobb volna itt helyben az iskola, sajnos nem lehet megszervezni. Gondolom, a na- kiaknak majd sikerül, oda úgyis vissza akarják vinni az iskolát, azaz megszüntetni a körzetesítést. Itt vagyunk mi is, a 390 lakos közül ötvenegy gyerek jár iskolába, azaz iskolás korú, tehát ha még hozzáveszem a húszra tehető óvodásak számát — néhá- nyan nem viszik a gyereket óvodába —, akkor azt mondhatom, hogy ez a község fiatal, és egyre fiatalabb lesz. Dukainé is itt él, amint szülei is e közösség alkotói voltak, akik itt kapaszkodtak meg úgy hét évtizede. Itt van a közelben a város, Dombóvár. Jó az autóbuszjárat, megfelelő az orvosi ellátás. Ez a község él, és élni fog. A múlt heti terhességgondozón három kismama jelent meg ... A községnek az idén még nem volt halottja. PALKOVACS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY Az új adatrögzítő berendezésen dolgoznak Bözsi néni vásárol Tormásiné és az ö birodalma
