Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-30 / 25. szám

1986. január 30. NÉPÚJSÁG 3 Paks igen jól vizsgázott Vérong értékei I. Tovább folytatódik az atomerőmű-építési program Budapesten ülésezett a KGST atomenergetikai kor­mánybizottsága- Ezen meg­vitatták az atomerőművi be­rendezéseik gyártásával és szállításával kapcsolatos kö­telezettségek teljesítését, a tagországokban 2000-ig lé­tesítendő atomerőművek és atomi ütőm övék építési prog­ramjait, illetve az ezekhez szükséges berendezésék gyár­tásában kialakítandó szako­sításokat, kooperációikat, és erre vonatkozó javaslatokat készítettek elő. A kormányközi bizottság ülésén Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese elmondta : hazánk érdekelt az együttműködési program végrehajtásában az energia- igények biztonságos és gaz­daságos kielégítése, és az iparfejlesztés szempontjából is, hiszen az e területen ki- fejlesztésre és alkalmazásra kerülő csúcstechnológiák se­gítségével az ipar más terü­letei is gyorsabban fejlődhet­nék majd. A tanácskozáson kiemelten beszélt a Paksi Atomerőmű első két egységé­ről. Elmondta: a Paksi Atom­erőmű két blókkja 1985-ben 6,5 milliárd kilowattóra ára­mot termelt, és ezzel az or­szág összenergia-igényének közel ölt százalékát, willamos- energia-itermelésüniknék pe­dig egynegyedéit az atom­energia biztosította. A KGST- országo'k atomenergetikái együttműködésében jelentős siker, hogy a Paksi Alom- erőmű első két blokkja az üzembe helyezés óta igen jól, és megbízhatóan üzemel, teljesítménye nemcsak eléri, hanem a második blokk ese­tében kismértékben meg is haladja a névleges értéket, és kiváló üzerrtbliztonsága a nemzetközi összehasonlítás­ban is jónak minősíthető. Az elért eredmények iga­zolták annak a következete­sen Végzett munkának a szükségességét és helyessé­gét, amelyet az építés -min­den fázisában a minőség biztosítása és ellenőrzése ér­dekében végezitek el a szak­emberek. Mind hazánkban, mind a többi KGST-országban nagy -tapasztalatokat szereztek az elmúlt néhány évben az atomerőművek építői, s eze­ket a tapasztalatokat az együttműködésiben mind ha­tékonyabban hasznosítják. A Minisztertanács elnök, helyettese hangsúlyozta: a 2000-ig terjedő idősziakra ki­alakítottuk energetikai fej­lesztésünk koncepcióit, és hozzákezdünk azok megva­lósításához. A termelési struk­túra megfelelő módosításával, az energialfellhasználás haté­konyságát növelő technoló­giák kifejlesztésével és meg­honosításával el kell érni, hogy a nemzeti jövedelem növekedése legfeljebb 0,4 százalékkal növelje az össz- enerliaigényit. Ezzel összhang­ban az ezredfordulóig az energiaigény évi növekedése nem haladhatja meg az 1 százalékot, a villamosenergia­igény növekedése pedig az évt 3 százalékot. Továbbra is célunk, hogy energiamérle­günkben csökkentsük a szén- hidrogének részarányát, a vdl. lamosnergia-iigények növeke­dését pedig alapvetően atom­erőművek építésével és a szértbáZi-sú villám osenergla- tenmelés növelésiével elégít­sük ki. Ennék keretében ha­tároztuk el — mondta Marjai József — a Paksi Atomerő­műnek a jelenlegivel azonos típusú, további négy 440 megawattos blokkal való bő­vítését. Az 1000 megawattos atomerőmű-építésre csak az 1990-es évek második felé­ben kívánunk áttérni. Az előirányzott atomerő­mű-építési program és a szén- erőművi termelés növelése beruházási erőforrásainkat maximálisan igénybe veszi. Ezért megvalósításuk mellett továbbra is szükség vtan az energia, ezen belül a villamos energia importjára. Rend­kívül nagyra értékeljük — hangoztatta a minisZterelnök- helyettes —, a Szovjetunió­nak azt a készségét, hogy biztosítja számunkra a nuk­leáris fűtőanyagót, iiíleltve a kiégett fűtőelemek visszafo­gadását. Hazánk is részt vesz a KGST-országúik nukleáris üzemanyagellátására irányu­ló együttműködésben, és több rrtin't negyven iparválla­lat foglalkozik valamiilyen módon atomerőművi beren­dezések gyártásával. Ugyan­akkor az együttműködés le­hetőségei még koránt sincse­nek kihasználva, a magyar ipar adottságait mérlegelve, van még olyan terület, ahol az együttműködés bővíthető. Ilyen például az atomerőmű­vi irányítástechnika készülé­keinek, és további speciális karbantartó gépeknek az elő­állítása és szállítása. Ebből a szempontból is rendkívül fontosnak tartjük és teljes mértékben támogatjuk az atomenergetika gyorsított fejlesztésére irányuló együtt­működési feladatok gyorsí­tott végrehajtását, és magunk is részt kívánunk venni eb­ben a munkában — hangsú­lyozta a kormányközi bizott­ság ülésén Marjai József. Ülést tartott a Mészöv elnöksége Tegnap a Mészöv székhá­zában tartotta az év első ülé­sét a Fogyasztási Szövetke­zetek Tolna Megyei Szövet­ségének elnöksége Kálmán Gyula elnökletével. Első napirendként a ve­zető testület jóváhagyta az elnök jelentését a lejárt ha­táridejű határozatok végre­hajtásáról, a legutóbbi ülés óta tett főbb intézkedések­ről, majd „A szövetkezeti lakások fenntartási költsé­geinek alakulása” című be­számolót vitatta meg Budai József titkárságvezető elő­terjesztésében. A beszámolóból kiderült, hogy a VI. ötéves terv eltelt időszakában a szövetkezeti lakásállomány megduplázó­dott. Jelenleg 4580 lakás fenntartásáról gondoskodnak a szövetkezetek. A beszámoló a felmerülő költségeket 3 csoportba so­rolva vizsgálta: 1. Üzemelési költségek ala­kulása 2. Javítási, karbantartási költségek 3. Felújítási hozzájárulás Míg 1981-ben a szövetkeze­ti lakások 1 négyzetméterre eső üzemelési költsége 3,48 Ft volt, addig jelenleg — az időközben bekövetkezett víz- és csatornadíj, szemétszállí­tási, áramköltségek és a fű­tési díj emelkedése miatt — 5 Ft körül alakul. Szekszárdon az Alisca szö­vetkezet 1982-ben önelszá­moló javító-karbantartó részleget hozott létre. Az előbbieknél a lassú átfutási idő képezi kifogás tárgyát, az alkalmazott egységárak nagysága mellett, az utóbbi­nál pedig a túlzott munka­óra-ráfordítások növelik a karbantartások, javítások terheit. A felújítási hozzájárulás­ból képzett alapok nagyobb felújítások elvégzéséhez nem nyújtanak fedezetet, ezért felújítási kölcsönök felvéte­le Indokolt. A testület megállapította, hogy a lakásfenntartó tevé­kenység az utóbbi időben az érdeklődés középpontjába került. Mindez körültekintő, szervezett intézkedéseket sürget a szövetkezetek részé­re. Az elemző értékelést a Mészöv valamennyi lakás­szövetkezeti igazgatósága ré­szére megküldi azzal, hogy az abban megfogalmazott ajánlások alapján a soron kö­vetkező tagsági fórumokon tárgyalják meg és a tagokkal egyetértésben hozzanak konkrét intézkedéseket. A következő napirend ke­retében a takarékszövetke­zeti titkárság vezetője jelen­tést tett a takarékszövetkeze­tek hatodik ötéves tervének teljesítéséről. Az elnökség örömmel nyugtázta, hogy a megye ta­karékszövetkezeteinek mun­kája a VI. ötéves tervidő­szakban stabil, kiegyensúlyo­zott volt. A működési terület Tolna nagyközség kivételével min­den településre kiterjed. A taglétszám 5 év alatt 14 szá­zalékkal nett, és meghaladja a 72 000 főt. 74 településen működik ta­karékszövetkezeti egység, amely sok felesleges uta­zástól kíméli meg a lakossá­got. A részjegyalap 5 év alatt lil,5 millió Ft-ról 42,5 millió Ft-ra növekedett. A takarékszövetkezetek kezelik a megye betétállományának közel 31 százalékát. Szélesedett a kölcsöntevé- kenység, csökkent a hátralé­kos állomány aránya. Az egyéb pénzügyi szolgál­tatások bővülésével egy idő­ben javult a gazdálkodás ha­tékonysága. Nyereségtervü­ket 211,6 százalékra teljesí­tették. Az elnökség az utolsó na­pirendként jóváhagyta „A belső mechanizmus és az ér­dekviszonyok korszerűsítésé­nek tapasztalatai az áfész- eknél” című jelentést. SZÓ BOSZLAI JENŐ Új köntösben a Társadalmi Szemle Űj köntösben jelent meg a Társadalmi Szemle januári száma. A folyóirat közli Né­meth Károlynalk, az MSZMP főtitkárhelyettesének A párt- demókrácia helyzete és fej­lesztésének feliadaltai című vitaindító előadását, amely az 1985. november 21—22-én tartott országos elméleti ta­nácskozáson hangzott el. Né­meth Károly egyebek között rámútaltott : a Központó Bi­zottságnak és a területi irá­nyító szerveknek a jövőben sókkal nagyobb figyelmet kell fordítan:ulk arra, ahogy döntéseik meghozatalában jobban hasznosuljanak a párttagság észrevételei, ja­vaslatai, az alapszervezetek tapasztalatai. iBallai László áttekinti gazdaságpolitikánk fő voná­sait 1986-íban. Rámutat: a gazdálkodás hatékonyságának növelésével folytatni kell a külgazdasági egyensúly ko­rábbi években megkezdett javítását, és az egyensúlyi követelményekkel összhang­ban élénkíteni szükséges a gazdasági növekedés ütemét. (Fach Zsigmond Pál tanul­mánya magyarázatot keres arma, mi az oka annak, hogy a nemzeti eszme (nemzettu­dat), amely siajátságoslan az arttiifeudá lis -pal gárá átalak u - lás óta, azzal szoros összefüg­gésben vált az európai tör­ténelem egyik „uralkodó eszméjévé”, ilyen roppant erejűnek bizonyul a történe­lem egy minőségileg új fej­lődési szakaszában, az anti- kapibaiista-szoci'al'ista átala­kulás, a szocialista társada­lom építése időszakában is? A mienknél sokkal fejlet­tebb tőkés országokét is megrázó világgazdasági vál­ság Magyarországot sajátos gazdasági adottságai miatt különösen kedvezőtlenül érintette. Csehák Judit elem­zi a hazai szociálpolitikában kialakult helyzetet, adottsá­gainkat, a megoldásra váró feladatokat és a lehetősége­ket. Az életbe kapaszkodók tébe, ügyébe, ám vigyázó szeme előtt nem maradhat semmi susmusban, ha kérik, tanácsot is ad. Kardos László fiatal em­ber. Itt kezdte, ebben a kö­zösségben a főiskola után a mesterséget 1964-ben, a föld­művelést. Mert mesterség­nek tartja, a munkát életet adónak, mint elődje is, az S keze alatt tanulta mindeze­ket meg, s jól csinálja, im­már több mint két éve, ami­kor február végén a tagság elé áll majd, akkor felolvas­hatja a vezetőség beszámoló­ját a tavalyi produktumok­ról. Nem azért kell tételen­ként felvillantani a múlt évi munkát, s eredményeit, mintha azokat nem ismerné a tagság, sokkal inkább a jö­vőbe mutató, munkára, élet­re bíztató szavak lesznek azok. Mindenekelőtt nézzük csak egy kicsit közelebbről a ta­valyi produktumokat. Elad­tak az államnak 1 070 771 li­ter tejet. Tenyésztésre nyolcvan kansertést adtak. Hízómarha : 189-et küldtek vágóhídra. Ebből a kis szö­vetkezetből 212 866 kiló hízó­sertést adtak el, valójában minden lakosra nyolc hízó jutott volna. A munkadíj pe­dig átlagosan több mint 54 ezer forint volt. A fenti számok is sokat mondanak. Am szükséges még tovább sorolni, hogy ez a kollektíva még milyen ér­tékeket állított elő tavaly. Például 1341 tonna búzát hordtak a magtárba. Az ár­pa is több volt hatszáz ton­nánál, a kukorica összsúlya pedig 3204 tonna volt, a lu­cernaszéna is hatalmas kaz­lat töltene meg, hiszen 1391 tonnát nyomott, amint átvit­ték a mérlegen. Mert a rendhez, fegye­lemhez tartozik, hogy min­den megtermett kiló árunak nyoma van a szövetkezet könyvelésében. S nemcsak ott, hanem az emberek pénztárcájában is. Ugyanis éppen a sokéves hagyo­mányt erősítendő, minden cselekményt papíron rögzí­tenek. Nyoma van, ha eltö­rik egy borjúnak a lába — megkeresik, mi volt az ok, hogy a következő ne hasonló módon kerüljön a vágóhíd­ra. Az őszi vetés idején a gépeket úgy próbálták ki, hogy a sima földön futtat­ták, s térden-guggolva szá­molták a sorokba kerülő magot. Most érdemes meg­nézni a búzát, sorol, egy sukknyi magas, erős, jó ter­mést ígér. 'Belepillantunk Kardos László jegyzeteibe. A mű­helyben húszán dolgoznak, a gépek téli javításával fog­lalkoznak. Az állattenyész­tésben hatvan személy, a növénytermesztők — húszán — most magtári munkán vannak. Tél van, az év elő­készítésének időszaka. Azaz a múlt mérlegre tevése. Most új tervcdklus kezdő­dik Várongon. Űj feladato­kat tűztek maguk elé az em­berek: tartani a termelési színvonalát, azonos költségek mellett. S ezen van most a hangsúly, hogy a hektáron­kénti terméshozam legyen annyi, mint a tavalyi, de a termelési költség maradjon a régi szinten, az egyre nö­vekvő vegyszer-, gépár és munkadíj emelkedése ellené­re. Nehéz lesz persze tartani az 1985-ös eredményeket. Ta­valy 8,5 tonna kukorica ter­mett egy hektáron. A megye gazdaságai között a 21. he­lyen állnak ezzel az ered­ménnyel. Persze, az is az igazság­hoz tartozik, hogy a község munkaképes lakosságának egy kis része — úgy tíz­tizenöt fő — még most is „csellengő”. Hol itt, hol ott fordulnak elő, s minthogy gyakorta rendőrségi ügyük is van, nem érdemes sok szót vesztegetni az ilyen mun­kakerülő emberekre — a közösség nem tudott rájuk hatni. Amikor Várong bete­lepítése, újratelepítése elkez­dődött a hetvenes években, abban az időben gyakorta fordultak meg itt az ország más részéről szerencselova­gok. Azok maradtak, akik szeretik a munkát, akik itt élni akarnak, s élni tudnak. PALKOVACS JENO Fotó: Gottvald Károly Tanesik József nyugdíjas szövetkezeti elnök az asztal­hoz ültet, ő a fotelben foglat helyet, az ablak alatt. Fele­sége kalbászt, savanyúságot, kenyeret, szalonnát rak az asztalra. Meg egy üveg vi­zet. — Víz. Hát ez is csapból folyik, nem kell vödrözni — kezdem régi barátommal a beszélgetést, utalva afra, hogy a szövetkezet égisze alatt lett jó ivóvíz Váron­gon és Lápafőn is. Hiszen öt éve is elmúlt már, amikor szóba került: van a tehené­szeti telepen egy kút, le­hetne belőle vizet adni a községnek is. Aztán fúrtak még egy kutat, s a két köz­ség főutcáin elvezették a vi­zet. Azóta már Várongon is, Lápafőn is negyven-ötven házhoz bevitték, fürdőszobát csináltak, komfortossá tették az életet. — Kapaszkodni kell, min­dig kapaszkodni, a munká­hoz, mert az az élet. „Aki nem dolgozik, ne is egyék” — mondtuk régen, s most is ahhoz tartom magam — vall mindennapjairól Tancsik Jó­zsef. Bizonyítja a jövőbe ve­tett hitét, munkakedvét, hogy telepített négyszáz öl szőlőt, és épített tavaly egy tanyás pincét. Különben „nem esett ki” a közéletből, a minap nyilat­kozott a rádióban, cikket írt a Köznevelésben arról, ho­gyan kell megtartani, élet­ben tartani a kis községe­ket. Várong erre igencsak jó példa. Várong Tancsik József el­nöksége után is él. — Él. Van alap, lehet rá építeni — summázza a nyug­díjas elnök, aki ugyan nem szól bele a szövetkezet éle­Az állattenyésztési ágazat vezetőjének szolgálati lakást tépítenek A- község, jelképe,.» parasztok háza Kardos László Csendes délelőtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents