Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

2 NÉPÚJSÁG 1986. január 23. Bejrút a robbantás után A robbantásos merénylet egyik sebesültjét operálják a li­banoni főváros kórházában. (Telefotó) Mai kommentárunk Tokiói iránytű Meglehetősen szeszélyesen mozog ide-oda a politikai iránytű a japán fővárosiján, az elmúlt napokban némileg ellentmondásos jelentések láttak napvilágot a távol-keleti szigetország diplomáciai célkitűzéseiről. Nyilatkozatban erősítette meg például a Nakaszone-kormány szóvivője, hogy országa továbbra is érdekelt a Szovjetunióval fenn­tartott kapcsolatok javításában, s hogy Tokió elégedett Sevardnadze szovjet külügyminiszter látogatásának ered­ményeivel. Ugyanakkor, szinte ezzel egy időben hozták nyilvánosságra azt a hírt, ihogy Japán egyezteti részt- Vételét az amerikai űrfegyverkezési programban Nagy- Britanniával és az NSZK-val. Márpedig a csillagháborús tervekhez való közeledés aligha szolgálhatja a Moszkva— Tokió viszony erősödését. Sevardnadze maga is kifejtette reményét, hogy a felkelő nap országa ;— saját érdekeit is szem előtt tartva — nem csatlakozik a Reagan-admi- nisztráció erőfeszítéseihez. Érdekes ingadozásokat mutat a politikai’' barométer Japán belpolitikai életével kapcsolatban is. Nagy figyel­met keltett, hogy — egy teljes hónapi halasztás után — felújította, majd befejezte kongresszusát az ellenzék leg­nagyobb erejét képező szocialista párt, amely heves táma­dásokat intézett a fegyverkezesi korlátok feloldása és a fokozott japán—amerikai katonai együttműködés ellen. Megélénkültek azok a találgatások is, hogy kik és milyen feltételekkel lennének hajlandók létrehozni egy esetleges ellenkoalíciót, s hogy milyen fogadtatásra számíthatnak e tervek a kormánypárt, a liberális demokraták egyes cso­portjai részéről. Az LiDP ténykedését ugyanis változatlanul a frakciók közötti állandó, többnyire elfojtott, ám nem ritkán fel­színre törő heves véleménykülönbségek jellemzik. Ez általában persze, nem akadályozza meg (az érdekek egy­beesése esetén) a kormánypárt vezető posztjain álló poli­tikusokat a közös nevező megtalálásában, más alkalmak­kor azonban elkeseredett, hatalmi kötélhúzásra emlékez­tető csatározásokhoz vezet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Nakaszone posztjára — jóllehet, a miniszter- elnök megbízatása előreláthatólag csak októberben jár le — máris három vetéíytársa jelentette be igényét. Ezek az ellentétek egyelőre nem érezhetők a mindennapi ese- ményekben, de a közeljövőben várhatóan egyre inkább hozzájárulnak majd a politikai iránytű kilengéséhez. SZEGŐ GÁBOR Tibeti útijegyzetek 3. „Égbe temetés” Legkevesebb 30 halott — ez a libanoni főváros keleti negyedében elkövetett keddi merénylet mérlege. A kór­házakban 133 sebesültet ápol­nak. A romok eltakarítása folyik, és nem kizárt, hogy újabb áldozatokra bukkan­nak. A kedd délelőtti robbanás nemcsak az amúgy is zűrza­varos politikai helyzetet tette még áttekinthetetlenebbé, de fokozta a katonai feszültsé­get is. A szerda délelőtti bejrúti lapok közlik az áldozatok és a sebesültek névsorát. A rob­bantásról ezt írták: egy 250 —300 kiló robbanóanyaggal megrakott Mercedes vezetője műszaki hibára hivatkozott, és hirtelen eltűnt egy mel­lékutcában. A csúcsforgalom kellős közepén feltorlódott a Mercedes mögött a forgalom, amikor a robbanás bekövet­kezett. A detonáció két mé­ter mély krátert vágott az úttesten, a gödör átmérője meghaladja az öt métert. Egy ismeretlen telefonáló közölte, hogy „a szabad ke­resztények szervezete” követ­te el a merényletet. A merénylet utáni zűrza­varban egyelőre némi bízta­tó jelnek számít, hogy sem a keresztények, sem a mu­zulmánok nem mutogattak nyíltan egymásra. Bejrútban Geoffrey Howe angol kül­ügyminiszter Londonban fo­gadta Nyikita Rizsov szovjet külügyminiszter-helyettest, aki — mértékadó angol for­rások szerint — az angol— szovjet kapcsolatokban lévő egyes megoldatlan kérdések rendezése céljával érkezett hétfőn a brit fővárosba. A szovjet külügyminiszter­helyettes mostani londoni megbeszélései, főként a kül­NINCS MAR sok idő hát­ra az SZKP XXVII. kong­resszusáig. Élénk mozgás, felfrissült szellem, messze- ható változások jellemzik a szovjet közéletet, s a nyílt, érdekes, kritikus és önkri­tikus vitákban országszer­te érződik a kongresszusi szellem. A szovjet kommunisták a leghatározottabban síkra szállnak az ország előtt ál­ló feladatok halogatásának felszámolásáért, a Szovjet­unió gazdasági, társadalmi fejlődésének meggyorsításá­ért. Az erről szóló új kon­cepciót az SZKP tavaly áp­rilisi plénumán munkálták ki. A plénum határozatai alapján jött létre az a három dokumentum, amelyről a döntő szót a kongresszus fogja kimondani. Az új szerkesztésű pártprogramról, a módosított szervezeti sza­bályzatról, valamint a XII. ötéves tervről, és a 2000-ig szóló gazdasági, társadalmi fejlesztés fő irányairól van szó. Ez a három okmány a legszorosabb kölcsönhatás­ban van egymással. A prog­ram kitűzi a távlati célt: a szocialista társadalom töké­letesítését azon az úton, amely a kommunizmus felé vezet. A gazdasági, társa­dalmi fejlesztés irányai ezt a programot lefordítják a konkrét tennivalók nyelvé­re: megszabják a számokat, a határidőket és a feladatok sorrendjét. A módosított szervezeti szabályzat pedig lehetővé teszi, hogy a szov­jet kommunisták az SZKP megnövekedett vezető sze­repével, és egyben nagyobb felelősséggel vegyenek részt a gigászi munkában. Mi kell ahhoz, hogy a Szovjetunióban felgyorsul­jon a gazdasági, társadal­mi fejlődés? Az országos ugyanis nem tartják kizárt­nak, hogy az akciót a meg­buktatott Elie Hobeika hívei követték el. Valid Dzsum- blatt, a Haladó Szocialista Párt vezére döbbenetes bűn- cselekménynek minősítette a mészárlást. Miközben kedden és szer­dán a Szíria-barát erők fo­kozták a katonai nyomást a keresztény jobboldali tábor erői ellen a fővárostól észak­ra, északkeletre lévő fronto­londoni körökben úgy ítélik meg, hogy jelentősen eny­hült a szeptemberben történ­tek után bekövetkezett köl­csönös bizalmatlanság. A források emlékeztetnek arna is, hogy a Szovjetunió a múlt hét végén diplomáciai csa­tornákon keresztül hivata­losan eljuttatta az angol kormányhoz Mihail Gorba­csov legutóbbi, hosszú távú leszerelési javaslatát, amit Londonban — eddigi érté­kelések szerint — igen ko­molyan fogadtak. vitában, a különböző part­fórumokon és értekezlete­ken a felszólalók mindenek­előtt azt szögezték le, mi az, ami nem kell, s azt hang­súlyozták, hogy a lényeg: meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek kö­zepette valóban felgyorsul­hat a fejlődés. AZ ÜTEM V ALT AST el­sősorban a gazdasági élet­ben kell véghezvinni. Miha­il Gorbacsov a szovjet par­lamenti képviselők előtt mondott beszédében úgy fogalmazott, hogy e téren gyökeres fordulatra van szükség. Az SZKP főtitká­ra által említett gyökeres fordulatot maga a kitűzött, grandiózus cél követeli meg: az ezredfordulóig, vagyis másfél évtized alatt csak­nem megkétszerezni a szov­jet nemzeti jövedelmet, a munkatermelékenységet pe­dig 2,3—2,5-szörösére emel­ni. A cél elérése annál is bonyolúltaibb, mivel a ren­delkezésre álló erőforrások nem bővülnek, hanem szű­külnek, azaz a gazdaság ha­tékonyságát kell növelni. Az SZKP tehát azt a feladatot tűzi az ország elé, hogy az eddigi extenzív fejlődésről az intenzív fejlesztésre áll­jon át. Arról van szó, hogy a szükséges eredményt nem a mind nagyobb számú anyagi eszköz latba vetésé­vel, hanem a tudás mozgó­sításával érjék el. A tudást a legtágabb értelemben kell felfogni : a munkakultúra növelésétől a tudományos­műszaki vívmányok mielőb­bi meghonosításáig. Az egész folyamatban kü­lönösen nagy szerep hárul a tudományos-műszaki hala­dásra. Ez a fogalom kettős tartalmú: egyrészt jelenti a meglévő technikák fejlődé­sét, másrészt magában fog­kon, s a libanoni államfő el­leni bojkott véglegesnek te­kinthető. A falangista párt vezetésé­nek egyik tagja eközben Reginald Bartholomew bej­rúti amerikai nagykövettel tárgyalt a kibontakozás le­hetőségéről. Dzsemajel elnök Joseph al-Hasem falangista minisztert Damaszkuszba kjildte — de Abdel Halim Haddam szíriai alelnök nem állt szóba vele ... Londonban remélik, hogy Rizsov külügyminiszter-he­lyettes megbeszéléseit köve­tően hamarosan vendégül láthatják a Szovjetunió kül­ügyminiszterét is. A Rizsov-látogatást kísérő józan hangok Londonban összecsengenek azokkal az értékelésekkel, amelyeket az ádeni események miatt a dél-jemeni fővárosban re­kedt külföldi állampolgárok, közöttük szovjetek kimene­kítésében létrejött brit- szovjet együttműködésről közölnek a tömegtájékozta­tási eszközök. lalja azt is, hugy a Szov­jetunióban forradalmi mó­don rátérnek elvileg egészen új technológiai rendszerek, a legnagyobb hatékonyság­gal dolgozó berendezések legújabb nemzedékeinek al­kalmazására. Nem titok, hogy mind ez ideig a műsza­ki haladás jórészt meglehe­tősen lassan ment végbe. A helyzetet jól érzékeltette Vi- talij Vorotnyikovnak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, az Oroszor­szági Föderáció miniszter­elnökének a tulai pártérte­kezleten elhangzott megál­lapítása: amíg egy műszaki ötlet a termelésben megva­lósul, addig a Szovjetunió­ban 6—9 év telik el, de né­ha még több. Vorotnyikov ki­emelte, hogy ezt az időtar­tamot két évre kell lecsök­kenteni. A robotizálás és az automatizálás azonban nem öncél: szolgálja az életszín­vonal emelését. A felszaba­duló munkaerőt pedig más területeken helyezik el. AZ ÜJ TECHNIKA új, magasan képzett dolgozót követel meg. A Szovjetunió­ban teljesen világosan lát­ják az emberi tényező sze­repét, azt, hogy a legragyo­góbb terv semmitmondó pa­pírhalmaz, a legkorszerűbb gép használhatatlan ócska­vas a tervet valóra váltó, a gépen dolgozni tudó ember nélkül. A szakmai képzett­ség hallatlanul fontos, ám nem minden. Mert nemcsak arról van szó, hogy valaki tudjon dolgozni, hanem ar­ról is, hogy érdeke fűződ­jék a kiváló teljesítmény­hez. Ez viszont átvezet a viták­nak ahhoz a gondolatához, hogy a gazdasági mechaniz­mus miképpen ösztönzi a dolgozókat a jó munkára. Viktor Afanaszjev, a Pravda PANORÁMA BUDAPEST A San .iMarinó-i Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának meghívására szer­dán San Marinóha utazott Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja aki az MSZMP képvise­letében részt vesz a párt ja­nuár 24—26. között sorra ke­rülő XI. kongresszusán. * Az Országos Béketanács elnöksége szerdán ülést tar­tott, melyen állásfoglalást fogadott el az új szovjet le­szerelési javaslatokról. Ez kifejti: „A magyar békemoz­galom üdvözli a Mihail Gor­bacsov nyilatkozatában meg­fogalmazott új, nagyszabású szovjet akcióprogramot a békéért és a nukleáris lesze­relésért. A javaslatok meg­valósítása a magyar nép ér­deke is, ezért élvezik közvé­leményünk egyértelmű tá­mogatását.” BÊCS Az osztrák fővárosban megemlékeztek Bruno Kre­isky volt kancellár 75. szüle­tésnapjáról. Az ünnepeltet a Belvedere palotában köszön­tötték. PEKING Három kínai képviselőt megfosztottak mentelmi jo­gától, és visszahívták a kí­nai Országos Népi Gyűlés­ből, miután büntetőjogi el­járást indítottak ellenük, po- zíciójukkal való visszaélés, nyerészkedés és az állami törvények megszegése miatt. ŰJ-DELHI Halálra ítélték az Indira Gandhi ellen elkövetett gyilkos merénylet ügyében vádolt szikh Szatvant Szinghet, Kehar Szinghet és Balbir Szinghet. Manes Csandra bíró a szigorúan őr­zött delhi Tihar központi börtönben hirdette ki szer­dán az ítéletet. főszerkesztője rámutatott: sok szó esik a gazdasági mechanizmus szüntelen tö­kéletesítéséről, ám ez töké­letesnek nem nevezhető. Mindenesetre az erőfeszíté­sek arra irányulnak, hogy a vállalat és személy szerint minden egyes dolgozó a sa­ját zsebén mérhesse le, hogy érdemes új módon, hatéko­nyan gazdálkodnia. Mindez egyúttal azt is je­lenti, hogy a feladatok nagy­ságával összhangban kell kialakítani a káderpolitikát. Arról meggyőződni, hogy ez folyamatban van, elegendő elolvasni az újságokat. Alig van nap, hogy valamilyen személyi változásról ne kö­zölnének hírt, új miniszte­rek, új megyei és járási párttitkárok nevét lát­juk a lapok hasábjain, a Politikai Bizottságba is egé­szen új nemzedék jutott be. A pártértekezletek azt mu­tatják, hogy a kommunisták éltek a lehetőséggel, és tö­megével szabadultak meg a tehetetlen, a kiváró vezetők­től, olyanokat állítottak a helyükre, akiket elvszerű­ség, az új iránti fogékony­ság, a felelősségvállalás jel­lemez. Mindez ugyancsak hozzájárul a jó politikai lég­kör kialakulásához. A KONGRESSZUS előtti vita még tart. Bizonyos ta­nulságok azonban már le- szűrhetők. A közélet moz­gásba lendülése az mutatja, hogy az SZKP felhívására a párttagok, az ország népe termékeny, elemző eszme­cserével válaszol. Ennek so­rán a megoldatlan kérdé­sekre összpontosul a figye- liem, és nyíltan beszélnek fogyatékosságokról, hibák­ról, megértve, hogy a nyílt­ság, az egyenes beszéd párt- követelmény: a hibák kija­vításának módszere. A vita már eddig is azt tanúsítja, hogy a Szovjetunióban egyetértenek a fejlődés meg­gyorsításával, és tenni is ké­szek érte. HÄVEL JÓZSEF Miközben a tibeti zarán­dokok hajnalban hozzákez­denek imájukhoz, a városból kisebb csoportok indulnak útnak az egyik közeli hegy felé. Lhasza hajnalban ha- lottait temeti. Különleges a szertartás: a tibetiek halot­taikat nem a földbe, hanem „az égbe temetik”. Okát a fa hiányával és a kemény, ásásra alkalmatlan talajjal magyarázzák. A halottat egy kőre fekte­tik, majd Dumbi, a „sírásó” felgyűri ruhája ujját, és ... feldarabolja a halottat. A szertartás színhelyére időben megérkeznek a madarak, majd csőrükben húsdarabok­kal távoznak. A csontokat is apróra összetörik, és cam- pával, a tibeti népi eledellel elkeverik, hogy a madarak semmit se hagyjanak a kö­vön. A tibetiek számára „az ég­be temetés” éppen olyan természetes, mint az euró­paiak számára az, hogy ha­lottaikat sírgödörbe hántol­ják. Az „égbe temetés” szín­helyétől a külföldit igyekez­nek távol tartani. Nem at­tól félnek, hogy az idegen esetleg rosszul lesz, hanem attól, hogy elriasztja a _ma- darakat. Pár héttel ezelőtt a bámészkodó külföldieket egy halott hozzátartozói kővel dobálták meg. Azóta a helyi idegenvezetők mindenkit erőteljesen eltanácsolnak a kíváncsiskodástól. Tervezik azonban, hogy távolabb ki­látót építenek, s távcsővel lehet majd végigkísérni a bi­zarr szertartást. Tisztelet a vallásnak és a hívőnek. Üj dolog ez Tibet legújabbkori történelmében. A látogatónak Lhaszában szívesen vetítenek egy 1978- ban készült dokumentum­filmet, s ebben egy villanás­ra feltűnik a Dzsokang tem- lom kerítéssel lezárt bejára­ta is. Az a hely, ahol manap­ság naponta ezrek hajlonga- nak és pergetik i,mamalmu­kat.. A kínaiak az ötvenes évék végétől, de különösen a „kulturális forradalom” idején „balos türelmetlensé­get” tanúsítottak a lámaiz­mus iránt. Kolostorok pusz­tultak és néptelenedtek el. A Lhasza környéki Ganden- kölostor helyén manapság is jobbára csak csupasz fák meredeznek — mintha sző­nyegbombázásnak esett vol­na áldozatul a „sárga szek­ta” első nagy kolostora. A Ihászai szent helyek, a Dzsokang, a Drepung, vagy a dalai lámák lak- és temet­kezési helye, Tibet jelképe, a 13 emelet magas Potala- palota érintetlen maradt. E helyek már a „kulturális for­radalom” idején is védett helyek voltak. Állítólag ma­ga Csou En-laj óvott vandál elpusztításuktól. A hetvenes évek végén az általános politikai irányvo­nal felülvizsgálásával párhu­zamosan a kínai Tibet-poli- tika is változáson ment át. Tolerancia kezdett érvénye­sülni a vallással szemben. A központi kormány 1980 óta 30 millió jüant adott a temp­lomok, kolostorok helyreál­lítására. A szent helyekre visszatértek a lámák: kette­sével — egy öreg, egy fia­tal — imádkoznak, vigyáz­nak arra, hogy a jakvaj gyer­tyák el ne 'aludjanak. Cso­magolják a tibeti hagyomá­nyos gyógyszereket. Az elmúlt években a 14. Dalai Láma többször is kül­dött delegációt Kínába, hogy visszatéréséről tárgyaljanak a pekingi kormánnyal. A hi­vatalos álláspont az, hogy a Dalai Lámát szívesen látják. Ellátogathat Tibetbe, de vég­legesen ott nem telepedhet le. Pekingben élhet, s a Pan- csen Lámához, a 2. számú vallási főméltósághoz hason­lóan állami funkciót is be- tölthet. A Dalai Láma e fel­tételeket nem fogadja el. Egyelőre arról sincs szó, hogy ellátogat Tibetbe, Kí­nába. A 14. Dalai Láma, az „együttérzés Buddhájának" leszármazottja, aki egykoron csak selymen sétált és hord- székét 46 szolga vitte, to­vábbra is az indiai Daram- szalaban, egy bungalóban él. S. KOVÁCS FERENC (Peking) Rizsov látogatása Londonban ügyminiszterrel tartott esz­mecseréje után illetékes Kongresszusi szellem

Next

/
Thumbnails
Contents