Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
1986. január 4. ( TOLU* \ îfëPÜJSÀG 3 Hárman - a tizenháromból Párttagok lettek 1985-ben Blesz Zsuzsanna Szabó Márton Kovács Gáborné A Tolna Megyei Allatfor- galmi és Húsipari Vállalat pártszervezeteiben rendszeres a párttaggá nevelő tévé. kenység. Tavaly tizenhárom dolgozót vettek föl a párt tagjai sorába. Hármat mutatunk be közülük. A szakmunkáslány Kétszeresen is indokolt volt jelenléte a november 13-i taggyűlésen Blesz Zsuzsannának. Az ifjúságpolitika volt a fő napirendi téma, erről hallgatott és vitatott meg beszámolót az alapszervezet tagsága és minthogy különben is résztvevője a párttaggyűléseknek a KISZ- titkár, most nem hiányozhatott. A második napirendi pont tagfelvétel volt, az ő felvételéről döntöttek. A párttitkár ismertette az ajánlók írásban lefektetett indokait, majd még hárman szólaltak fel: hogy Zsuzsa mindig ott van, ahol a közért kell tenni valamit, kezdeményez, mozgósítja a fiatalokat és kiáll érdekeikért is. ö pedig elpirult a sok dicsérettől, amikor azt is hozzátették, hogy „köztünk, kommunisták közt a helye.” Egy hónappal később, a decemberi taggyűlésen ünnepélyesen átvette a piros könyvecskét. Gratuláltak neki, mint az alapszervezet legfiatalabb tagjának. — Még el sem végeztem az általános iskolát, döntöttem, hogy húsipari szakmunkás leszek. Ott jártak a vál. Mattól, szóban és képekben mutatták be a leendő üzemet. Akkor tudtam meg, hogy a húsipar nemcsak fiúknak való szakma. Egyből lemondtam arról, hogy bolti eladó legyek. És nem bántam meg — emlékezik a pályaválasztásra. Lengyelbe került a szakmunkásképzőbe, 1981-ben már KISZ-tag és tagja a kollégiumi diáktanácsnak. Tizenhat évesen. Az ösztöndíj, szerződés a vállalathoz köti, nem is gondolkodik arról, hagy másutt keressen munkát. 198? -ben már itt dolgozik a húskombinátban. Bajkó Sándor üzemvezető — pártvezetőségi tag — biztatására munkálkodik — eredményesen — a KlSZ-alap- szervezet létrehozásán és természetes, hogy őt választják titkárnak. A kirendeltségvezető Szabó Márton a vállalat legnagyobb kirendeltségének, a szekszárdinak a vezetője, Ö gondoskodik — tizenhar- madmagával évi kétszázezer — az üzem kapacitásának közel egyharmadát kitevő — hízott sertés megtermeltetésé- ről”, felvásárlásáról, beszál. líttatásáról, végezve ezzel nemcsak fontos gazdasági tevékenységet, hanem, ha úgy tetszik, politikai missziót is. — Nem közömbös ugyanis, hogy hogyan foglalkozunk a termelőkkel — mondja munkájáról — sikerül-e megkötni a szerződéseket, biztosítani számukra az alapanyagot és időben, huzavona nélkül átvenni az állatokat. És hogy munkájukat jól végzik, bizonyítja Szabó Márton több kitüntetése, a háromszor elnyert „Kiváló Dolgozó” jelvény, az, hogy az általa vezetett — a kiren. deltség dolgozóit tömörítő — Mező Imre szocialista brigád kétszer nyerte el a „Vállalat kiváló brigádja” címet. Negyvennégy éves, de első munkahelye a vállalat. A szekszárd-palánki mezőgazdasági technikum elvégzése és tényleges katonai idejének letöltése után lépett be az akkor még „csak” állatforgalmi vállalathoz, felvásárlónak. Tíz év múlva, amikor főnöke nyugdíjba ment, bízták meg a kirendeltség vezetésével. Közben kiöregedett a KISZ-ből — harminc, éves korában megkapta az ifjúsági szervezet veteránjelvényét — szakszervezeti bizalmiként dolgozott. — öt éve vetődött fel először a gondolat bennem, hogy a pártban lenne a helyem, biztattak is az elvtársak — mondja. Hogy miért csak most került sor a felvételemre, magam sem tudom. Mindenesetre jólesett, hogy gondoltak rám az elvtársak, jó pár évvel ezelőtt elvégezhettem a marxizmus—leniniz- mus esti középiskolát is. Ügy érzem, párttagként az eddiginél is eredményesebben végezhetem és kötelességem is végezni munkámat. A gyors- és gépírónő Meglehetősen ritka a felvételre kerülő nőknél az ajánlásnak olyan indoklása, hogy lelkesen és szorgalmasan végzett munkásőri tevékenysége teszi méltóvá arra, hogy tagja legyen a pártnak. Kovács Gábornénál, a vállalat közgazdasági főosztályának gyors, és gépírónőjénél a munkakörének becsületes ellátása mellett ez volt a másik indok. — Férjem, a kölesdi termelőszövetkezet erőgépvezetője is mozgalmi ember, már régebb óta párttag. Nagyobbik fiam, a 14 éves Gábor az úttörőcsapatban tölt be tisztséget. Hát akkor én hogyan maradjak ki? — Egy alkalommal a feleségeket is meghívták a munkásőr szakasz gyűlésére, talán mondanom sem kell, hogy férjem régebb óta munkásőr. Ott láttam, tapasztaltam, hogy milyen elvtársi, baráti a kapcsolat a munkásőrök között. Volt köztük egy nő is, Kovács Margit óvónő. Azon nyomban megbeszéltük, hogy én is kérem a felvételemet. A pártszervezet ajánlott, felvettek előképzősnek, tavaly januárban letettem az esküt. Kovács Gáborné azóta férjével együtt jár munkásőrszolgálatba, kiképzésre, ott volt tavasszal Domboriban, a háromnapos összevont tábo- rozáson-gyakorlaton is, az idén is számít rá, hogy elmehet. Mindezek után kérdezte meg tőle >az alapszervezeti párttitkár, hogy nem gondolja-e, hogy a pártban a he. lye. A válasz természetesen igen volt, mint ahogy a fölvételét tárgyaló taggyűlés is egyhangúlag szavazott igennel a kérelem teljesítésére. — Jól érzem magam a kommunisták között, főleg a taggyűléseken, tetszik, hogy olyan nyíltan, őszintén beszélnek az eredményekről és a hibákról is. Ügy érzem, párttagként én is többet tehetek. J. J. Kazettaátrakók 1000 megawattos reaktorokhoz 1986-ihan már a nagyobb teljesítményű, 1000 megawattos átamerőművi blokkokhoz is szállít kazettaát- rakó berendezéseket a GANZ-MAVAG Gépgyára a szocialista országokba. Ezek gyártásához rövidesen új üzemcsarnokot is felépítenek a vállalatnál. A KGST-ál lám ok szakosítási megállapodás alapján készítik az egyes energetikai, köztük az átamerőművi gépeket, s a magyar ipar vállalta a bazettaâtralkâk előállítását valamennyi partner igényeinek kielégítésére. A kazettaátrakó berendezések segítségével az atomreaktor fűtőelemeit mozgatják, szállítják. A berendezés a használt fűtőelemeket a vízzel feltöltött aknából úgynevezett pihentető medencébe rakja át, az új elemeket pedig a tárolóból áthelyezi a reaktorba. Az átrakó sínpályán mozog, és manipulátor vezérli. A műveletekét igen nagy pontossággal kell elvé. gezni, ezért még víz alatti kamerákon keresztül is figyelik az átrakás minden mozzanatát a központi vezérlőben dolgozók. Eddig — szovjet dokumentációk alapján — a 440 megawattos reaktorokhoz állítottak elő ilyen berendezéseket, s hasonlót szerelték fel Pakson is. Időköziben több szocialista országban megkezdték az 1000 megawattos erőiművek tervezését és telepítését. A nagyobb reaktorokhoz szükséges első átrakót egy bolgár cég rendelte meg a GANZ-MAVAG-tól. A korszerű vezérlésű berendezés nemrég készült el, s alkatrészekre bontva a szállítmányt uszályokon és kamionokban útnák indították Bulgáriába. Az új, 1000 megawattos ka. zettaát rákéból 1986-ban már négyet készítenek bolgár és szovjet megrendelésre. Megkezdték a távlati igények felmérését is, s 1990-ig előreláthatóan legalább tíz ilyen berendezést szállítanak a szocialista országokba. Köziben a 440 megawattos blokkokhoz szükséges kazet- taátrakók továbbfejlesztett változataiból is többet gyár. tanák, részben a Paksi Atomerőmű bővítéséhez, valamint NDK-beli és csehszlovák partnereknek. A berendezések előállításánál sokféle új anyíagot is felhasználnák, s így sikerült a kazettaátrakók súlyát számottevően csökkenteni. HÉTRŐL 1 HÉTRE 1 HÍRRE Megélénkült a politikai élet, egy tanácskozás a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központban De olvashattunk a Báfcafém újítóiról is. Méltatlanul elfeledett mozgalom két lelkes-eredményes embere szerepelt riportunkban, de tudjuk, hogy minden munkahelyen vannak újat keresők, akik nem elégszenek meg a tegnapi sikerekkel, a tegnapi technikával, technológiával, mert tudják, hogy a mai helyzetben az új feltárása, sorba állítása — mindannyiunk érdeke. A mezőgazdaságban sem szünetel a munka. Volt módunkban járni az ünnepek alatt a mezőgazdasági üzemekben. A legtöbb helyütt a leltározás adott gondot — már a Standard helyeken, az állattenyésztésben a névtelen téesztagok százai álltak helyt, dolgoztak, hajnalban, késő este. S mint ahogy a szőlőmetsző asszonyok is kimentek a jeges szélben, a két ünnep között is, hogy végezzék nehéz munkájukat. A magyar ipar számos területén a világszínvonalon áll. Tudjuk, hogy az ilyen eredmények elérése a fiatal műszaki értelmiség érdeme, azoké, akiknek mi, az idősebb generáció teremtette meg a tanulás, majd most az alkotáshoz megfelelő feltételeket. Ezért is szólünk néha a fiatal műszaki értelmiségről, a MTESZ keretén belül, az üzemi eredmények alapján is, és egyáltalán: arról írunk szívesen, hogy van megfelelő utánpótlása a magyar iparnak, mezőgazdaságnak. Meglehetősen jó visszhangja volt annak a két oldalon közölt írásunknak, amelyek az emberek véleményét tükrözték. Egyik oldalon a szakszervezeti aktivisták jobbító szándékú, a gazdasági érdekeinkkel egyetértő véleményét közölhettük, amelyekben a képviselt munkáskollektíva véleménye testesült meg; másrészt pedig a sportvezetők nyilatkozata volt komoly, felelősségteljes, a köz érdekét képviselő. Szellemi műhelyek Lapunkban sorra vesszük Tolna megye jelentős szellemi műhelyeit. Gazdag a kínálat. Az előbb arról szóltam, hogy a műszaki értelmiség milyen jelentős szeretjei tölt be a gazdasági életben. S említést kell arról is tenni, hogy Tolna megye ku/lturális-művészeti életében az utóbbi években jelentős felélénkülés tapasztalható. S ez nemcsak azért van így, mert kedvező a szellemi alkotó munkához a légkör, hanem azért is, mert a tárgyi feltételeket is volt módunkban megteremteni. Gondoljunk csak a pedagógiai főiskolára, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságára, a Művészetek Házára, s arra, hogy a hatodik ötéves tervben több millió forintot költöttünk a megyében alkotóházakra, működésükre, sőt, képzőművészek alkotóházainaik felépítésére. A szellemi felélénkülésnek kedvező légkörben minden bizonnyal a jövőben még inkább tanúi leszünk: dolgozatokban, amelyek a társadalmi élet változásait elemzik: festményekben, szobrokban láthatjuk viszont az alkotás kincseit. S ha most még egyszer azt hangsúlyozom, hogy a gazdasági feltételek megteremtése nélkül nincs nyugodt szellemi alkotói légkor, akkor nem túlzók. w A munkásgyűlések Az évet indító munkásgyűlésekkel, a tanítás kezdésével a jövő héten ismét rendes kerékvásgásba jutunk. Nem kell találgatni, ma milyen nap szerint dolgozunk. Nem kell a buszokra várni, mert véletlenül az a járat maradt ki, amelyiknek közlekedni kellett volna. Tehát: jobban összehangolva kell mindannyiunknak dolgozni, hogy előrehaladásunk a tervek szerint történjék. Amikor lapunk első oldalán boldog új évet kívántunk kedves olvasóinknak, s alatta elolvastam a megyei pártbizottság első titkárának mérsékelt hangvételű, emberi témákról szóló interjúját, csak megerősödött bennem a gondolat, hogy a jövő kulcsa most még inkább kezünkben van, s „Tisztességes munkával tehetünk többet önmagunk boldogulásáért”. PALKOVÄCS JENŐ Felnyitottuk az új év sorompóját, szabad az út, a múlt év decemberében az Országgyűlés referátumaiból, a dokumentumokból, s az év utolsó előtti napján ismertetett 1986. évi tervközleményből látjuk a tennivalókat. A tennivalók egész embert kívánnak. Ahogyan Péter Szigfridnek, az MSZMP megyei bizottsága első titkárának nyilatkozatából — címéből — kiderült: tisztességes munkával tehetünk legtöbbet önmagunk boldogulásáért. Mert erről van szó, a boldogulásunkról. Az egyén, a köz jól felfogott érdekének képviseletéről, s a munkást kell a középpontba állítani e hétvégi összegző írásban. S ha most kissé a személyes ügyekre terelődik a szó, az annak köszönhető, hogy az utóbbi két hétben lapunk három alkalommal is 16 oldalon jelent meg, s a közte készített újságok is embercentriku- sabbak voltaik mint korábban. Gazdag év A tervteljesités részletei még nem ismeretesek. A megyei üzemek legtöbbjének termelési adatairól már vannak információink. Az viszont tény, hogy tavaly Hangverseny a Művészetek Házában Munkásgyűlés a húsipari vállalatnál gazdag volt a politikai életünk: pártunk kongresszusa, országgyűlési választások, a népfront-kongresszust éppen csak bezártuk, s máris itt kopogtattak a szakszervezetek legfelsőbb fórumain a küldöttek: mondanivalójuk van az életről, a munkáról, a hogyan továbbról. Az építőiparban is, a húsiparnál is, a cipőgyárban, s szinte mindenütt az emberek úgy kezdték az évet, hogy szóltak a tennivalókról. Lényegében az emberi tevékenység kerül a középpontba idén is, hiszen számos területen korlátozottak a fejlesztési lehetőségeink, nincs annyi pénz a vállalatoknál, termelőszövetkezeteknél, hogy azonnal korszerűbb termelési eszközöket tudjanak vásárolni, s munkába állítani. Az emberek példája Vannak jó példák; hősök a munkáiban, politikusok, katonák, sportolók, mesterek. Naponta találunk olyan embereket, akik példát mutatnak, az idősebbeket a fiatalok követik. S a termelésben élen járó mérnökök, dolgozók, mesterek azok, akik „húzzák” környezetüket. Nagyon szerencsés szerkesztés volt az, amikor lapunkban Hídvégi János mesterről szóltunk, s ugyanezen oldalon Takler István fiatal szerkesztőmérnököt, munkáját, társainak előrehaladási, új keresési szándékát mutattuk be.
