Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

19R6. január 20. Képújság 5 Ökölvívás Rajt a megyei körversenyen A Tolna Megyei Ökölvívó Szövetség 1986-ra is kiírta a megyei körversenyt Leposa Dezső emlékére. A nyitányra Jánoshalmán került sor, ahol négy egyesület hatvan fiatal ökölvívója lépett szoritóba. Sumicz Árpád, a versenybi­zottság elnöke így summázta szakmai véleményét: — Meglepő módon a leg­fiatalabb korosztály idei első versenyén cseppet sem iát- szott meg az idénykezdet. A szakosztályoknál folyó rend­szeres munka eredményeként éreahető volt: az elmúlt ver­senyévad formáját kitűnően mentették át az új esztendő versenyeire. A mérkőzések döntő része az átlagnál ma­gasabb színvonalú volt. A versenyt végképp növelte, hogy a rendező Jánoshalmi Spartacus SE vezetői a Tolna megyei körverseny első főr- dulójának eredményei alap­ján ítélték oda az arra érde­mes szakosztálynak — a Dombóvári Spartacus SE-nek — a Hunyadi Kupát. A kör­verseny az elkövetkező idő­szakban a megszokottnál sű­rűbb tempóban zajlik majd. Január 25-én Pakson, a lakó- telepi iskola tornacsarnoká­ban lépnek újból kötelek kö­zé Tolna és Bács-Kiskun me­gye legifjabb reménységei. Nem dönt rosszul az a szur­koló, aki érdemesnek tartja a gyermekmérkőzések meg­tekintését. A bokszoló palán­ták minden bíztatásért rend­kívül hálásak és jó ered­ménnyel viszonozzák a közön­ség buzdítását. Az első forduló eredményei (elöl a győztesek) : Árvaj (Dombóvár)—Turcsik (János­halma), Tóth (Paks)—Szöllősi (Kecskemét), Rózsi (Kecske­mét)—Györgye I. (Paks), Molnár (Kecskemét)—Porosz­kai (Paks), Török (Jánoshal­ma)—Gerebenes (Paks), Ko­vács (Dombóvár)—Bokor (Kecskemét), Magyar (Paks) —Gazdik (Kecskemét), Nagy (Dombóvár)—Kovács (Kecs­kemét), Horváth (Kecske­mét)—Juhánz (Paks), Góman (Dombóvár)—Kerekes (Kecs­kemét), Juhász (Dombóvár)— Burai (Jánoshalma), Nyárai (Paks)—Bakró (Jánoshalma), Konkoly (Kecskemét)—Rácz (Jánoshalma), Fenyvesi (Já­noshalma)—Varga (Paks), Király (Kecskemét)—Gubacsi (Jánoshalma), Szabó (Paks)— Görbe (Jánoshalma), Szem- lics (Jánoshalma)—Halász (Kecskemét), Solt (Paks)— Szarvas (Jánoshalma), Sárkö­zi (Kecskemét)—Kiss (János­halma), Rostás (Jánoshalma) —'Ambrus (Paks), Szanyadi (Dombóvár)—Sánta (János­halma), Vágner (Dombóvár) —Horváth (Jánoshalma), Gó­man J. (Dombóvár)—Szabó (Kecskemét), Balázs (János­halma)—Arany (Kecskemét), Góman Gy. (Dombóvár)— Lóié (Jánoshalma), Ignácz (Dombóvár)—Kolompár (Já­noshalma), Csordás (János­halma)—Dekker (Dombóvár), Jakab (Jánoshalma)—Marsó, (Paks), Panta (Dombóvár)— Tibai (Paks). Döntetlenül mérkőztek: Györgye O. (Paks)—Szíjártó (Dombóvár), Juhász (Dombó­vár)—Burai (Jánoshalma). Előrelépni a „B” kategóriások között A személyi feltételekben még sok rejlik... Beszélgetés Veres László vezető edzővel Az egyik serdülőcsoport a bemelegítést végzi Egy jó ideig betöltetlen volt a Szekszárdi Dózsa at­létikai szakosztályánál a ve­zető edzői tisztség. Tavaly, október elején egy többé-lke- vésbé ismert fiatalembert mutattak be az egyesület há­za táján. Veres Lászlót, ko­rábban a PMSC-mél dolgozó atléta edzőt. Két-három hó­nap még níagyon kevés ah­hoz, hogy valaki mélyebb is­meretekre tegyen szert, csu­pán ízelítőt kaphat a helyi specialitásokból. Ettől füg­getlenül a szakosztály tava­lyi munkájáról szóló beszá­molót már ő készítette. — Szerencsére nem vadide­gen helyre jöttem. A Tolna megyei kötődés oyökerei igen erősek eseteimben — magya­rázza a harmincadik életévé­be lépett fiatal szakember. — Egyébként hőgyészi va­gyok, az általános iskola el­végzése után Szekszárdra, a Garay Gimnáziumiba kerül­tem. Természetesen az atlé­tikával is itt kötöttem kö­zelebbi barátságot. Egész pontosan úgy volt, hogy 1972- ben Tóth János magasugró barátom (sokáig megyei csúcstartó is volt) látva „ru­góimat”, lecsalogatott az at­léták edzésére és ... — ... Mint megannyi más esetben, ön is ott ragadt. En­nek ellenére mégis furcsa vargabetűt írt le pályafutása, míg az edzőségig eljutott. — Igen. A magasugróknál edzettem, versenyeztem, de a Pécsi Tanárképző főisko­lán mégis rajz—földrajz sza­kon kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat. Az atlétiká­tól egy időre elszakadtam. Tényleg csak egy időre, mert az első kísértésnek nem tud. am ellenállni. Harsányi László, az egykori szekszár­di, a PMSC-s atléták akkori vezető edzője komolyan rám kérdezett: „VállaLnám-e az ugróknál az edzőséget?’ — A sikerélmény, a kelle­mes tapasztalatok birtokában letette a voksát az edzőség mellett... — Rögtön a TF edző sza­kára jelentkeztem és levele­zőként felvételt nyertem. — Hatéves pécsi edzőskö- dés után úgymond hazajött. Mi ennek az oka? — Az a színtiszta igazság, hogy úgy éreztem: képtelen vagyok az adott keretek kö­zött megújulni, új ingerekre volt szükségem. Persze, dön­tésemben az sem volt mellé­kes, hogy lakásproblémám az ígéret ellenére sem oldó­dott meg Pécsett. — És ön a Dózsánál? — Remélem, mondjuk egy év múlva is igennel vála­szolhatok. Korábban is vol­tak információim a szakosz­tályról, a versenyzőkkel, ed­zőkkel jó kapcsolatom ala­kult ki. — A beszámolóban 1985-el kapcsolatban egy olyan mon­datra bukkantam, amit nem tudok egészen helyre tenni. Nevezetesen, az elmúlt év­vel nem lehetnek maximáli­san elégedettek. — Arra utaltunk, hogy egy jottányit sem javuló felté­telek mellett az utóbbi évek átlagát produkáltuk, nem si­került előrelépni. — A tárgyi feltételeken belül különösen a személyi felszerelés-ellátottság sok kí­vánnivalót hagy maga után. A szakmai előrelépés­hez még elengedhetetleneb- bül szükséges létesítmény- ellátottság terén mi a hely­zet? — Elöljáróban erről a kér­déskomplexumról hadd mondjak annyit: a létesít­Válogatott-kerettag középtávfutók balról-jobbra: La­muth, Balogh, Sárközi mény feltételrendszer tekin­tetében nincs okunk a de­rűre, de a sírásra sem. A „B” kategóriás szakosztályok kö­zött az átlagnak megfele­lünk. Ha a műanyag pályán­kat végre birtokba vehetjük, nem beszélve arról, hogy az ügyességi számok helyei ugyanitt elkészülnek, akkor javulnak lehetőségeink. A ragasztást és a tömítést ta­vasszal befejezik. Viszont anorákofc, bemelegítő-, szö­ges cipők tekintetében el- elodázást nem tűrő állapo­tok uralkodnak. Helyzetün­ket átérezve még a tavalyi év végén amolyan „gyorsse­géllyel” valamelyest rende­ződtek az állapotok. — Az állapotok ismere­tében világos, hogy a sze­mélyi feltételek minél ha­tékonyabb kibontakoztatá­sa lehet az előrelépés zálo­ga­— Igen, vannak belső tar­talékaink, amelyekkel ha jól sáfárkodunk, sok örö­met okozhatunk a város sportkedvelőinek. Nagyon értékes a közép- és hosz- szútávfutó gárdánk. Nagy örömünkre, visszatért ko­rábbi kitűnő akadályfutónk Balogh Gyula. De még mel­lette ott van a junior ko­rú Sárközi, Lamuth, Kovács, Ghéring, Csirzó. Ezekkel a nevekkel már régebb óta találkozhatnak a szurkolók, így itt, ennél a szakágnál nagyon fontos a remények­re följogosító utánpótlás megteremtése. örvendetes előrelépés konstatálható az ügyességi számoknál. Ezt a fejlődést csak az tudja iga­zán érzékelni,. aki tudja honnét indultak el Vaszkó Judit tanítványai. — Az utánpótlás-nevelés terén mit tart a legfonto­sabbnak? — A tehetségkutatás kibő­vítését. Nem elégedhetünk meg a városi vonzáskörzet­tel. Ki kell tekintenünk az egész megyére. Például nagy­szerű, gyümölcsöző kapcso­lat alakult ki a múltban a nagymányoki általános is­kolával, a középfokú tanin­tézeték közül pedig a Palán- kival. Ezeket fel kell újí­tani és a kapcsolatot több intézményre kiterjeszteni. Utána jöhet a tehetséggon­dozás. Nagyon nagy előny, hogy az alapozó időszakban, 10—14 éves korban edzőként is testnevelő tanárok dolgoz­nak nálunk. Elleniben a jö­vőt illetően az oktatóknak egységes szemléletet kell ki­alakítani az alapozó időszak mikéntjére vonatkozóan. — A szakosztály egészét tekintve, mivel lenne elége­dett az év végén? — Ha a „B” kategóriás szakosztályok között sike­rülne még előrelépni. Most az első tízben vagyunk. — bégyé — Fotó: Kapfinger A. Kézilabda Az NB II. tavaszi menetrendje A Magyar Kézilabda Szövetségben elkészítették az 1986. évi NB Il-es 'bajnokság sorsolását. Mint isme­retes megyénk színeit két női — Tolnai VL és a Szekszárdi Spartacus —, valamint a Dunaföldvári Spartacus férficsapata képviseli az új idényben. A pontvadászat április 13-án kezdődik, a tavaszi idény utolsó fordulóját június 22-én rendezik. A sorsolás ismeretében február közepén iigaértkezeleten egyez­tetik az évad végleges műsorát a csapatok képviselői. Megyénk két női együttese egymás elleni rangadóval kezdi majd szereplését, a dunaföldváriak pedig Nagy­atádra látogatnak. No, de nézzük miként alakul csa­pataink tavaszi sorsolása. I. forduló: április 13.: Székszárd—Tolna, Nagyatád Dunáföldvár. II. forduló: április 20.: Dorogi AC—Székszárd, Tol­nai VL—Balaton Bútor, Dunáföldvár—Olajbányáísz SE. III. forduló: április 27.: Székszárd—Universitas PEAC, Tolnai VL—Dorogi AC, Honvéd Rákóczi SE— Dunáföldvár. IV. forduló: május 3.: Herend—Székszárd, Olajbá­nyász SE—Tolna, Dunáföldvár—Kömye. V. forduló: május 11.: Székszárd—Pécsi BTC, Tol­na—Universitas PEAC, Pécsi Baromfiipari—Dunaföld- vár. VI. forduló: május 18.: Tatai AC—Székszárd, Pé­csi Hunor—Tolna, Dunáföldvár—Boly. VII. forduló: május 25.: Székszárd—Balaton Bútor, Tolna—Herend, Dunai Kőolaj—Dunáföldvár. Vili. forduló: június 1.: Olajbányász SE—Székszárd, Szombathelyi TK—Tolna, Dunáföldvár—MÁV Előre. IX. forduló: június 8.: Székszárd—Pécsi Hunor, Tol­na-Pécsi BTC, GYAÉV—'Dunáföldvár. X. forduló: június 15.: Szombathelyi TK—Szek- szárd, Csurgó—Tolna, Dunáföldvár—Siófok. XI. forduló: június 22.: Székszárd—Csurgó, Tolna —Tatai AC, Aj'lca—Dunáföldvár. Medeo, a rekordok pályáji Műjégpálya a hegyekben Konsztantyin Kudrjavcev, a 40-es évek egyik legjobb gyorskorcsolyázója befejezte aktív sportpályafutását, el­határozta, hogy edző lesz. Már régóta ábrándozott egy magashegyi műjégpályáról, ezért megmászta az ország szinte valamennyi hegyét. Így bukkant Kazahsztánban a Zailiszkij Alatau hegység­ben a Medeo-völgyre, ame­lyet három oldalról magas hegyek fognak körbe. Medeo mindössze 18 kilométerre fekszik Alma-Atától. Itt építették meg a Medeo műjégpályát 1951-ben, s már egy év múlva megkezdődött itt az aratás. Az első világre­kordot a szovjet sportolók közül 1952-ben állította fel Jurij Szergejev, aki az 500 méteres távot 41,7 másodperc alatt futotta. A Medeo-jégpályát, mint a „rekordok műhelyét” kezdték emlegetni, hiszen egyetlen szezon sem múlt el új rekord nélkül. A Medeo krónikájá­ban több mint száz rekordot jegyeztek fel, amelyeket kü­lönböző országok sportolói állítottak fel. Kezdetben a tengerszint fe­lett 1691 méter magasságban fekvő műjégpálya csak egy­szerű, jéggel borított tér volt, 400 méter hosszú futó­pályával. Ma a Medeo egy 10,5 ezer négyzetméteres jég­felület, négy hűtőberendezés­sel, 1600 reflektorral, öltözői­ben 2500 korcsolyázónak van hely, a belépődíj mindössze 50 kopejka. A kölcsönzőben 1000 korcsolya várja a sport­kedvelőket. A lelátókon 10 350 ülő- és 2100 állóhely van. A jégpálya mellett hatalmas parkoló fogadja az autóbu­szokat és személygépkocsikat' A műjégpálya augusztustól— májusig üzemel. Napjainkban 16 bejegyzett világcsúcs közül 12 a Medeo pályán született. Mi a titka a Medeo való­ban fantasztikus rekordjai­nak? A magashegyi klíma, mint ismeretes, jelentős mér­tékben hat a sportolók által elért sebességre. Egy jelentő­sége van a Medeo „gyors je­gének” is. Ez a víznek kö­szönhető, amellyel a pálya jegét készítik. Gyakorlatilag szinte desztillált víz, nincse­nek benne súrlódást növelő idegen anyagok. A vizet a műjégpálya mellett csörgede­ző, Zailiszkij Alatau glecs- csereiben eredő Almaatyinka hegyi patakból veszik. A jég­pályán a jeget gondosan csi­szolják és fényesítik. A rekordokat általában gyönyörű, napfényes időben érték el, amikor a jeget vé­kony vízréteg fedi, ami szin­tén javítja a siklást. Medeo azonban nemcsak a versenysportolók paradicso­mai. Hétvégeken autóbuszok százai hozzák ide a testmoz­gás kedvelőit. Naponta 25 ez­ren látogatják Medeot. Min­denki kedve szerint sportol­hat. Aki akar, korcsolyázhat a műjégen, mások bejárhat­ják a festői hegyi ösvénye­ket. Fentebb, a hegyekben a meredek csúcsok várják az alpinistákat.

Next

/
Thumbnails
Contents