Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 16. szám. ARA: 1,80 Ft 1986. január 20.. hétfő. ÖN KËRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A SZEMÉLYI FELTÉTELEKBEN MÉG SOK REJLIK ... (5. old.) DOMBÓVÁRON SZŰKNEK BIZONYULT A CSARNOK (6. old.) SZELLEMI MŰHELYEINK (3. old.) Szakszervezeti kongresszusok Az erkölcsi, politikai helyzet szilárd Ünnepeltek a paksi maakásarök ünnepélyes pillanat Nyomda-, papíripar, sajtó Szombaton a Gutenberg Művelődési Otthonban, az ágazat mintegy 55 ezer dol­gozóját képviselő 207 küldött és a meghívott vendégek részvételével megkezdte munkáját a Nyomda-, a Pa­píripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének 42. kong­resszusa. A tanácskozáson megjelent Berecz János, az MSZMP KB titkára és Vi- rizlay Gyula, a SZOT titká­ra, továbbá ott voltak több tárca és társadalmi szerv képviselői is. A központi vezetőség írá­sos beszámolójához Lux Já­nos, a szakszervezet főtitká­ra fűzött szóbeli kiegészítést. Az ágazat tevékenységét ér­tékelve rámutatott: a nyom­da-, a papíripar, a könyv- és lapkiadás dolgozói — a korábbiaknál lényegesen ne­hezebb termelési és gazdál­kodási feltételek mellett is — lelkiismeretes munkával, gyakran töbibletfeladatok vállalásával teljesítették kö­telezettségeiket a VI. ötéves terv időszakában. Meghaladta a könnyűipar átlagát a nyomdaipar telje­sítménye: a termelési érték évi átlagban 3,5 százalékkal emelkedett az elmúlt öt esz­tendőben. A nyomdák mind­ezt csökkenő létszám mellett érték el. Minőségi javulás jellemez­te a lapkiadást: ma már négy országos és 16 megyei napilapot állítanak elő kor­szerű nyomdai technológiá­val. A szerkesztőségek azon­ban lemaradtak a technikai fejlődésben: az elektronikus szöveg-előállítás és -szer­kesztés műszaki feltételeinek megteremtése szélesebb kör­ben a következő évek fel­adata lesz. Eredményesen segítette a termelési feladatok megol­dását a szocialista munka- verseny-mozgalom. Jelentős eredmények születtek a fel­ajánlások nyomán az anyag- és energiatakarékosságban, az import helyettesítésében, a hulladék anyagok másod­lagos felhasználásában egy­aránt. A főtitkár felhívta a fi­gyelmet arra a jelenségre, hogy számos vállalatnál a takarékosságot a jóléti ki­adásoknál kezdik, s néhány helyen még szociális tervet sem készítettek. A szakszer­vezeti szerveknek egyik fon­tos feladata, hogy lépjenek fel minden olyan törekvés­sel szemben, amely a dol­gozók munkakörülményeinek rovására igyekszik nagyabb gazdasági eredményt elérni. A beszámoló vitájában többen szóltak arról, hogy a nyomdászszakma egyre ke­vésbé vonzó a fiatalok kö­rében, s a tapasztalatok sze­rint mind több az olyan je­lentkező, aki a későbbiek­ben alkalmatlannak bizo­nyul a szakmára. Ezért szük­ség lenne az alkalmasság körültekintőbb vizsgálatára, s új, korszerű tanműhelyek létesítésére. A tapasztalatok szerint veszített vonzásából az új­ságíró pálya is — a felszó­lalók szerint ennek elsősor­ban anyagi okai vannak. A nyomda- és papíriparban a vállalati gmk-kban végzett munka az újságírók körében pedig a túl sok melléfcmun- ka esetenként a fő munka­időben nyújtott teljesítmény rovására megy — állapítot­ták meg. Ezzel összefüggés­ben szorgalmazták, hogy át­fogóan vizsgálják meg, s rendezzék a sajtó dolgozói­nak bérhelyzetét. Több küldött szóvá tette, hogy a szerkesztőségek több­sége zsúfolt, nem nyújtanak az alkotó munkához megfe­lelő körülményeket. Különös figyelmet kell for­dítani az új technológia fo­gadására az újságírók köré­ben — hangoztatták —, s szükséges az elektronikus tervező, szedő, tördelő szak­emberek képzése is. Kapolyi László ipari mi­niszter hozzászólásában mél­tatta a sajtó, nyomda- és a papíripar, valamint a könyv­kiadás dolgozóinak munká­ját. Utalt arra, hogy a VI. ötéves terv időszakában a nyomda- és a papíriparban jelentősen bővült a termelés, s ma már a két ágazat olyan fontos ipari feladatok megoldásához kapcsolódhat, mint az exportnövelés, vagy a csomagolástechnika kor­szerűsítése. Az automatizálás, az elektronizálás széles kö­rű alkalmazásával eredmé­nyeik tovább növelhetők. A (Folytatás a 2. oldalon.) A paksi Takács György munkásőr zászlóalj a Mun­kás Művelődési Központban tartotta meg évzáró-évnyitó egységgyűlését. Lipovsáky Gyula, a városi pártbizottság első titkára fogadta Pataki György egységparancsnok je­lentését, majd a Himnusz el­hangzása után Vette kezde­tét az ünnepi esemény. Az elnölkségben foglalt he­lyet Jelenni Baktel afgán nagykövet, Péti Imre, a me­gyei pártbizottság titkára, Ta­tár Lajos, megyei parancs­nok, az országos parancsnok­ság képviseletében Farkas Lajos és rajtuk kívül a vá­ros és környéke párt-, álla­mi, társadalmi szerveinek vezetői, a társ fegyveres tes­tületek képviselői. Patáki György egységpa­rancsnok eredményes mun­káról adhatott számot. A ki­képzésben, a szolgálati fel­adatok ellátáséban, a terme­lőmunkában és a közéletben egyaránt kiemelkedőt nyúj­tottak a paksi munkásőrök. Az erkölcsi, politikai, fegyel­mi helyzet évek óta szilárd, a testületben őszinte, nyílt, elvtársi szellem uralkodik. Az elmúlt öt évben 84 mun­kásőr volt külföldi jutalom- úton, a közéletiségre pedig az jellemző, hogy az állomány 20 százaléka tölt be párttiszt­séget, nyolcán tanácstagok. Végeredményben az egység a múlt évi munka értékelése szerint második lett a megye egységei közti szocialista ver­senyben. Ezt a munkát méltatta Li- povszky Gyula, a városi párt- bizottság első titkára, hang­súlyozva: a 29 év óta fenn­álló testület rászolgált a párt, a nép bizalmára. Jókívánságait fejezte ki a páksi munkásőröknek Jelenni Baktel, az Afgán Demokrati­kus Köztársaság nagyköve­te is. Kitüntetések átadása kö­vetkezett ezután. Tatár La­jos, megyei parancsnok és Lipovszky Gyula adta át a Kiváló raj címet elismerő oklevelet, zászlót, három pa­rancsnoknak, nyolc munkás­őrnek a kiváló jelvényt. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát kapta Gyu- ricza Imiié és Szalmási Fe­renc, a 20 éves fokozatot Lo­vász Sándor. Oldoványi Jó­zsef és Szendy László. Az el­ismerésből jutott a feleségek, nek is, az országos parancs­nok köszönő levele formájá­ban. A Szolgálati Érdemérem 15 éves fokozatát négy, a 10 éves fokozatot tizennégy, az 5 év utáni emlékjelvényt 11 munkásör kapta. Huszonegy új munkásőr tett esküt a csapatzászló előtt, az egységgyűlést a Vörös Csillag Érdemrenddel kitün­tetett Duna Művészegyütes műsora zárta. „Nem másuló arcod a szememben .. Külföldiek evakuálása Dél-Jemenböl A magyar külügyminiszté­rium szombaton közölte, hogy megkezdődött a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saságban dolgozó magyar ál­lampolgárok családtagjainak evakuálása. A magyarok zö­me szovjet és NDK-hajókon hagyta el az országot, és megérkezett Dzsibuti Köz­társaság fővárosába, Dzsiibu- tiba. Rövidesen Moszkván keresetül hazaindulnak. A Külügyminisztérium újólag megerősítette, hogy az Aden- ban maradt magyar állam­polgárok sértetlenek, jól vannak. Hírügynökségi jelentések szerint a Dél-Jemenben lévő külföldi állampolgárok közül sokan brit, illetve francia hajókon távoznak az Aden- től mintegy hatórás hajóútra lévő Dzsibuti felé. Szomba­ton a kora délutáni órákban — fedélzetén mintegy 1300 fővel — befutott Dzsibuti ki­kötőjébe három szovjet hajó. Szovjet Aeroflot-gépek is érkezték Dzsi butiba — kö­zölte a sajtó képviselőivel a Dzsibuti Köztársaság kor­mányfője. A nap folyamán a har­cok Adenban kiújultak. A KUNA kuwaiti hírügynökség észak-jemeni forrásokra hi­vatkozó jelentése szerint a főváros változatlanul Ali Nasszer Mohammed államfő híveinek ellenőrzése alatt áll. A velük szemben álló erők kezén van ellenben az Adentől 30 kilométerre északra fekvő Lahedzsá tá­maszpont. „Most már örökre így marad” ló hangjuk hallatán. Hogy picit talán fátyolos most a hangjuk? Érthető. Pillanat­nyilag legkevésbé „hivatá­sos” versmondók. Szijjártó Istvánné a menyasszony nő­vére. Vége a szertartásnak, ösz- szekoccannak a pezsgőspo­harak, s megindulnak az emberek az ünnepeltek fe­lé. Gratulációk, jókivánsá­(Folytatás a 3. oldalon.) Azt olvastuk egy statiszti­kában, hogy a legtöbb há­zasság június és július havá­ban köttetik. De mit számít két egymást szerető fiatal­nak, hogy az év melyik hó­napjában is húzzák egymás ujjára a karikagyűrűt. A szeretet, a vágy, a közös ter­vek (no és az objektív kö­rülmények) nem naptárol­vasók. S mindezt bizonyít­ja az, hogy január 18-án, szombaton délután Szekszár- don háromszor ketten lettek egymás híveseivé. Tizennégy óra harminc perc Nászinduló, harsonák, vi­rágok, kézfogások, versek, köszöntők, egy-egy könny­csepp. A Művészetek Házá­ban égnek a villanyok, csil­logóak a fények. A szemek is azok. Közös életük első délutánján Gombos Györgyi — most már férje — Sas Fe­renc karjába ölti karját. Haitik a vers: „Most már örökre így marad ...” Sas Ferencné, a vőlegény édesanyja immár tizenhá­rom esztendeje anyakönyv­vezető. Most ezt a tisztet dr. Farkas László látja el. Sas Ferencné pedig „csak” öröm­anya. — Nem könnyebb az asz­tal ezen oldalán sem. Sőt — mondja, majd körülveszik a gratulálók. Tekintete bájos fiatal lányon időz. Saját leá­nyán, aki most koszorúslány. Tizenöt óra A városi tanács nagyter­mében érdekesen egészíti ki egymást a gyertyaillat és a nászinduló hangja. Az eskü­vői ruha fiatal lány derekán redőz. Molnár Máriának hívják. A vőlegény Varga János. Egyikük zombai (volt), másikuk pedig harci. Mögöttük a tanúk. Kezükben piros alma, beletűzve rozma­ringág. Szívhez szóló kö­szöntőt mond Kiss Sándor- né, az anyakönyvvezető. Majd versek... s akik el­mondják, férj és feleség. Szijjártó István és Istvánné. Mennyire együtt élnek a költemény szavaiban, gondo­lataiban, ritmusában — jut eszembe egymáshoz idomu­Gombos Györgyi és Sas Ferenc A násznép A Művészetek Háza meghatározza az atmoszférát Esküvők - hét végén

Next

/
Thumbnails
Contents