Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-20 / 16. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 16. szám. ARA: 1,80 Ft 1986. január 20.. hétfő. ÖN KËRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A SZEMÉLYI FELTÉTELEKBEN MÉG SOK REJLIK ... (5. old.) DOMBÓVÁRON SZŰKNEK BIZONYULT A CSARNOK (6. old.) SZELLEMI MŰHELYEINK (3. old.) Szakszervezeti kongresszusok Az erkölcsi, politikai helyzet szilárd Ünnepeltek a paksi maakásarök ünnepélyes pillanat Nyomda-, papíripar, sajtó Szombaton a Gutenberg Művelődési Otthonban, az ágazat mintegy 55 ezer dolgozóját képviselő 207 küldött és a meghívott vendégek részvételével megkezdte munkáját a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének 42. kongresszusa. A tanácskozáson megjelent Berecz János, az MSZMP KB titkára és Vi- rizlay Gyula, a SZOT titkára, továbbá ott voltak több tárca és társadalmi szerv képviselői is. A központi vezetőség írásos beszámolójához Lux János, a szakszervezet főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Az ágazat tevékenységét értékelve rámutatott: a nyomda-, a papíripar, a könyv- és lapkiadás dolgozói — a korábbiaknál lényegesen nehezebb termelési és gazdálkodási feltételek mellett is — lelkiismeretes munkával, gyakran töbibletfeladatok vállalásával teljesítették kötelezettségeiket a VI. ötéves terv időszakában. Meghaladta a könnyűipar átlagát a nyomdaipar teljesítménye: a termelési érték évi átlagban 3,5 százalékkal emelkedett az elmúlt öt esztendőben. A nyomdák mindezt csökkenő létszám mellett érték el. Minőségi javulás jellemezte a lapkiadást: ma már négy országos és 16 megyei napilapot állítanak elő korszerű nyomdai technológiával. A szerkesztőségek azonban lemaradtak a technikai fejlődésben: az elektronikus szöveg-előállítás és -szerkesztés műszaki feltételeinek megteremtése szélesebb körben a következő évek feladata lesz. Eredményesen segítette a termelési feladatok megoldását a szocialista munka- verseny-mozgalom. Jelentős eredmények születtek a felajánlások nyomán az anyag- és energiatakarékosságban, az import helyettesítésében, a hulladék anyagok másodlagos felhasználásában egyaránt. A főtitkár felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy számos vállalatnál a takarékosságot a jóléti kiadásoknál kezdik, s néhány helyen még szociális tervet sem készítettek. A szakszervezeti szerveknek egyik fontos feladata, hogy lépjenek fel minden olyan törekvéssel szemben, amely a dolgozók munkakörülményeinek rovására igyekszik nagyabb gazdasági eredményt elérni. A beszámoló vitájában többen szóltak arról, hogy a nyomdászszakma egyre kevésbé vonzó a fiatalok körében, s a tapasztalatok szerint mind több az olyan jelentkező, aki a későbbiekben alkalmatlannak bizonyul a szakmára. Ezért szükség lenne az alkalmasság körültekintőbb vizsgálatára, s új, korszerű tanműhelyek létesítésére. A tapasztalatok szerint veszített vonzásából az újságíró pálya is — a felszólalók szerint ennek elsősorban anyagi okai vannak. A nyomda- és papíriparban a vállalati gmk-kban végzett munka az újságírók körében pedig a túl sok melléfcmun- ka esetenként a fő munkaidőben nyújtott teljesítmény rovására megy — állapították meg. Ezzel összefüggésben szorgalmazták, hogy átfogóan vizsgálják meg, s rendezzék a sajtó dolgozóinak bérhelyzetét. Több küldött szóvá tette, hogy a szerkesztőségek többsége zsúfolt, nem nyújtanak az alkotó munkához megfelelő körülményeket. Különös figyelmet kell fordítani az új technológia fogadására az újságírók körében — hangoztatták —, s szükséges az elektronikus tervező, szedő, tördelő szakemberek képzése is. Kapolyi László ipari miniszter hozzászólásában méltatta a sajtó, nyomda- és a papíripar, valamint a könyvkiadás dolgozóinak munkáját. Utalt arra, hogy a VI. ötéves terv időszakában a nyomda- és a papíriparban jelentősen bővült a termelés, s ma már a két ágazat olyan fontos ipari feladatok megoldásához kapcsolódhat, mint az exportnövelés, vagy a csomagolástechnika korszerűsítése. Az automatizálás, az elektronizálás széles körű alkalmazásával eredményeik tovább növelhetők. A (Folytatás a 2. oldalon.) A paksi Takács György munkásőr zászlóalj a Munkás Művelődési Központban tartotta meg évzáró-évnyitó egységgyűlését. Lipovsáky Gyula, a városi pártbizottság első titkára fogadta Pataki György egységparancsnok jelentését, majd a Himnusz elhangzása után Vette kezdetét az ünnepi esemény. Az elnölkségben foglalt helyet Jelenni Baktel afgán nagykövet, Péti Imre, a megyei pártbizottság titkára, Tatár Lajos, megyei parancsnok, az országos parancsnokság képviseletében Farkas Lajos és rajtuk kívül a város és környéke párt-, állami, társadalmi szerveinek vezetői, a társ fegyveres testületek képviselői. Patáki György egységparancsnok eredményes munkáról adhatott számot. A kiképzésben, a szolgálati feladatok ellátáséban, a termelőmunkában és a közéletben egyaránt kiemelkedőt nyújtottak a paksi munkásőrök. Az erkölcsi, politikai, fegyelmi helyzet évek óta szilárd, a testületben őszinte, nyílt, elvtársi szellem uralkodik. Az elmúlt öt évben 84 munkásőr volt külföldi jutalom- úton, a közéletiségre pedig az jellemző, hogy az állomány 20 százaléka tölt be párttisztséget, nyolcán tanácstagok. Végeredményben az egység a múlt évi munka értékelése szerint második lett a megye egységei közti szocialista versenyben. Ezt a munkát méltatta Li- povszky Gyula, a városi párt- bizottság első titkára, hangsúlyozva: a 29 év óta fennálló testület rászolgált a párt, a nép bizalmára. Jókívánságait fejezte ki a páksi munkásőröknek Jelenni Baktel, az Afgán Demokratikus Köztársaság nagykövete is. Kitüntetések átadása következett ezután. Tatár Lajos, megyei parancsnok és Lipovszky Gyula adta át a Kiváló raj címet elismerő oklevelet, zászlót, három parancsnoknak, nyolc munkásőrnek a kiváló jelvényt. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát kapta Gyu- ricza Imiié és Szalmási Ferenc, a 20 éves fokozatot Lovász Sándor. Oldoványi József és Szendy László. Az elismerésből jutott a feleségek, nek is, az országos parancsnok köszönő levele formájában. A Szolgálati Érdemérem 15 éves fokozatát négy, a 10 éves fokozatot tizennégy, az 5 év utáni emlékjelvényt 11 munkásör kapta. Huszonegy új munkásőr tett esküt a csapatzászló előtt, az egységgyűlést a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Duna Művészegyütes műsora zárta. „Nem másuló arcod a szememben .. Külföldiek evakuálása Dél-Jemenböl A magyar külügyminisztérium szombaton közölte, hogy megkezdődött a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban dolgozó magyar állampolgárok családtagjainak evakuálása. A magyarok zöme szovjet és NDK-hajókon hagyta el az országot, és megérkezett Dzsibuti Köztársaság fővárosába, Dzsiibu- tiba. Rövidesen Moszkván keresetül hazaindulnak. A Külügyminisztérium újólag megerősítette, hogy az Aden- ban maradt magyar állampolgárok sértetlenek, jól vannak. Hírügynökségi jelentések szerint a Dél-Jemenben lévő külföldi állampolgárok közül sokan brit, illetve francia hajókon távoznak az Aden- től mintegy hatórás hajóútra lévő Dzsibuti felé. Szombaton a kora délutáni órákban — fedélzetén mintegy 1300 fővel — befutott Dzsibuti kikötőjébe három szovjet hajó. Szovjet Aeroflot-gépek is érkezték Dzsi butiba — közölte a sajtó képviselőivel a Dzsibuti Köztársaság kormányfője. A nap folyamán a harcok Adenban kiújultak. A KUNA kuwaiti hírügynökség észak-jemeni forrásokra hivatkozó jelentése szerint a főváros változatlanul Ali Nasszer Mohammed államfő híveinek ellenőrzése alatt áll. A velük szemben álló erők kezén van ellenben az Adentől 30 kilométerre északra fekvő Lahedzsá támaszpont. „Most már örökre így marad” ló hangjuk hallatán. Hogy picit talán fátyolos most a hangjuk? Érthető. Pillanatnyilag legkevésbé „hivatásos” versmondók. Szijjártó Istvánné a menyasszony nővére. Vége a szertartásnak, ösz- szekoccannak a pezsgőspoharak, s megindulnak az emberek az ünnepeltek felé. Gratulációk, jókivánsá(Folytatás a 3. oldalon.) Azt olvastuk egy statisztikában, hogy a legtöbb házasság június és július havában köttetik. De mit számít két egymást szerető fiatalnak, hogy az év melyik hónapjában is húzzák egymás ujjára a karikagyűrűt. A szeretet, a vágy, a közös tervek (no és az objektív körülmények) nem naptárolvasók. S mindezt bizonyítja az, hogy január 18-án, szombaton délután Szekszár- don háromszor ketten lettek egymás híveseivé. Tizennégy óra harminc perc Nászinduló, harsonák, virágok, kézfogások, versek, köszöntők, egy-egy könnycsepp. A Művészetek Házában égnek a villanyok, csillogóak a fények. A szemek is azok. Közös életük első délutánján Gombos Györgyi — most már férje — Sas Ferenc karjába ölti karját. Haitik a vers: „Most már örökre így marad ...” Sas Ferencné, a vőlegény édesanyja immár tizenhárom esztendeje anyakönyvvezető. Most ezt a tisztet dr. Farkas László látja el. Sas Ferencné pedig „csak” örömanya. — Nem könnyebb az asztal ezen oldalán sem. Sőt — mondja, majd körülveszik a gratulálók. Tekintete bájos fiatal lányon időz. Saját leányán, aki most koszorúslány. Tizenöt óra A városi tanács nagytermében érdekesen egészíti ki egymást a gyertyaillat és a nászinduló hangja. Az esküvői ruha fiatal lány derekán redőz. Molnár Máriának hívják. A vőlegény Varga János. Egyikük zombai (volt), másikuk pedig harci. Mögöttük a tanúk. Kezükben piros alma, beletűzve rozmaringág. Szívhez szóló köszöntőt mond Kiss Sándor- né, az anyakönyvvezető. Majd versek... s akik elmondják, férj és feleség. Szijjártó István és Istvánné. Mennyire együtt élnek a költemény szavaiban, gondolataiban, ritmusában — jut eszembe egymáshoz idomuGombos Györgyi és Sas Ferenc A násznép A Művészetek Háza meghatározza az atmoszférát Esküvők - hét végén
