Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

1986. január 18.

e TnÆpüjsàg

Beck Mihályné szövőnővel

— Asszonyom, arra kérem, üljön le egy kicsit, pihenjen, a műszak felénél tartanak, gondolom, eleget futkosott már a gépek között.

— Leülni? Az nekem büntetés. Nézze, én 1956. október negyediké óta futkosok a szövőgépek között...

I — Fáradt?

— Nem. Az egészségem jó, tavaly voltam először táppénzen, a lumbágó miatt. Néhány napig. Aztán ismét gyerünk...

— Amint feljöttem ide, a szakszervezeti irodába, ahol most beszélgetünk, kétszáz gép csattogott köröttem, számomra ez iszonyú zaj.

— Szokás kérdése. A füldugót kötelező használni, beszélni egyébként sem volna idejük a szövőknek, hiszen tíz gépet kezelnek. Ha valakinek dolga akad, van mindig helyettese, aki beugrik néhány percre, vagy éppen a malőilfűző segíti ki, mint ahogyan most engemet is h elyettesítenek.

I

— Hogyan kezdte a szakmát?

— Fiatalon.

— Azt gondolom, mert most is olyan fiatal. És tudom, hogy harminc évet dolgozott, és ezért hét év külön kedvezmény jár.

— Hét év, de még csak az idén leszek negyvennyolc éves, és e kor előtt hiába vannak meg az évek, nem lehet nyugdíjba menni.

— Szövőlányként kezdte...

— Abbén az időben Bo. gyiszlón laktunk, kiöntött bennünket az árvíz, bejöttünk Tolnára, és vettünk egy kis házat, majd nagyobbat, mert férjemnek és az én szüleimnek is tető kellett a feje fölé. Szép, háromgenerációs család lettünk.

— Akkor még nem volt Tolnán szakmunkásképzés?

— Nem. De a szövést megtanultuk. S 1961-ben szakmunkásvizsgát is tehettem. S azóta a szövődében dolgozom. iKözvetlenül a gépek mellett tizennégy évet töltöttem el. S azután malőrfűzőnek léptem elő.

— Tehát nem szövő?

I

— De igen, az a helyzet, hogy egy partiban van négy szövőnő tíz-tíz géppel, egy malőrfűző, egy segédművezető, meg egy mester. Nekem az a dolgom, hogyha behozzák a géphez a hengert, akkor minden szálat lamellára fűzzek.

— Nem valami szemet nyugtató munka.

— Nem. Meg kell szokni. Van, amikor ötezer lamellát kell befűzni, mikor milyen az anyag. Most bársonyt szövünk. Kényes, szép munka. Még szebb volt, amikor szőttem, mert engem mindig kényes munkával bíztak meg, tarkánszőtt portékát készítettem. Tizennégy éven át. S most, ugye, légióként sima vászon megy a gépeken.

— Saját gépe van minden szövőnek?

— Ügy .is lehet mondani. Három műszakban dolgozunk — tehát tíz gép három szövő keze alatt csattog, fody- ton-folyvást. Na mármost, ha egy gép leáll, akkor arra a részre álló órát kap, a többi után meg az ezer vetésre jutó pénzt.

1 — Ezer vetés?

— Igen, ez az elszámolás alapja. Van, amikor százezer vetés is van egy műszakban, van, amikor csak harmincezer. Akkor nincs pénz. Tehát minden asszony úgy vigyáz a gépére, mintha sajátja volna. Kialakult évek folyamán, hogy egyik partit melyikek követik. Nincsen leírva, de tudja mindenki, hogy hova kell tartoznia. Hát én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy régebben is, most is kitűnő társakkal dolgozhattam együtt.

— Gondolom, szépen is kerestek.

— Abban az időben kétezer forint körül volt a pénz, most a lányok hetet is hazavihetnek a műszakpótlékka'l együtt. Sajnos, a malőrfűzők nincsenek megfizetve, jó, ha négyezerötszáz forint összejön. S legyűrtünk ennyi évet, s ez a pénz lesz az alap 3 nyugdíjhoz. Az egyik kolléga, nőm tavaly ment nyugdíjba, s úgy háromnégyet kap, én sem számítok sokkal többre.

— Szép munka kerül ki a gépeik alól, láttam a kiállítást a titkárságon.

— Nagyon szép szakma a miénk. Én nem tudtam volna máshova menni, pedig mondtam már, ugye, hogy menynyit kell futkosni egy nap? Na, ennek ellenére szeretem ezt a munkát. Itt a gyárban mindig kialakult olyan családias légkör, hogy az ember a gyárban otthon volt, mert a hazai gondok nem kerültek a gyárba, s a gyáriak sem haza.

— Akikkel együtt kezdte a szakmát?

— Az asszonyok, lányok közül már nincsen senki. Pálfi Rezső segédmesterem volt, ő még itt van. Gépmesterem volt 23 évig Iníhof József. Most Asztalos János a gépmesterem, vele nagyon szeretünk dolgozni.

I — És a munkatársai?

— Príma szövők. Gondolom, Novákné a gyár legjobb szövője. Szupricsné? Három gyermeke van, s nem hiányzik, ő is kitűnő. És itt van a két leány: Jankovics Marika, meg a Dudás Erika! Hétezer forint fölött keresnek havonta. Szóval jó partiban vagyok.

— A szövők milyen kedvezményeket kapnak?

— Ez a nyugdíjkorkedvezmény a legjobb, négy év után egy év. Kapunk minden év elején 750 forint textilpénzt, de ez már harminc éve ennyi, nem emelik fel. Aztán az ebédért tizenegy forintot fizetünk, lehet kedvezményesen textilt vásárolni, üdülési lehetőség, meg minden, amit a kollektív előír.

— Családjából ki dolgozik még itt, a gyárban?

— Most senki. Valamikor apám az előkészítőben dolgozott, régen nyugdíjba ment. Leányom pedig a szekszárdi vízműnél dolgozik. A férjem pedig a selyemgyárban, villanyszerelő.

— ő is kap korkedvezményt?

— Nem. Még hét vagy nyolc évig dolgoznia kell, amikortól én nyugdíjas leszek.

— Hogyan kell intézni ezt a nyugdíjat?

— Ügy, mint én: korán kell kezdeni a munkát, a szövődében eltölteni az éveket, s akkor szólnak, mint nekem is a múlt hét keddjén, hogy Margitka, legyen szíves jöjjön fel. Feljövök, és mondják, hogy előveszik az ügyemet, a nyugdíjjal kapcsolatos dolgokat. Akkor megkértem' a kolléganőmet, te, mutasd már a munkakönyvemet, harminc éve nem láttam! Hát láttam. Harminc év után. Az előbb elfeledtem mondani, hogy akik albérletben laknak, a fizetnivaló háromnegyed részét a gyár veszi át, ha férj-feleség itt dolgozik, akkor hatvanezer forint lakásvásárlási vagy építési segélyt kap, kamatmentesen, az egyedülálló, az hartmíincezret kap.

— Akt elmegy nyugdíjba, visszajön a gyárba?

— Ritkán. Nézze, amint mondtam, ha kialakul egy parti, oda nehéz bejutni annak, aki elment. Ha visszajönne, beosztanák valahova, és akkor az is előfordulna, hogy kinéznék a gyárból: „Nem tudsz megélni?”

— A munkában töltött éveket hirtelen nem szabad pihenéssel megszakítani?

— Nem. Csak más elfoglaltságot kell keresni. Én például még nem gondolkodtam rajta, mihez kezdek a nagy szabadságommal. Annyi bizonyos, hogy néhány hetes kiadós pihenés lesz az első elfoglaltságom, aztán a házikert. Nem tervezek előre, mert... Szóval nem szeretek előre tervezni, ami van, azt kell csinálni, elfoglaltság, munka 'mindig akad.

— A nagy zaj, az nem viseli meg az idegeiket?

— De. Nagyon. Úgyhogy, amikor hazamegyek, akkor a csönd szinte fáj, valami zajt kell csinálni, 'bekapcsolom a rádiót, vagy ilyesmi. Az ülés, az például nagyon fáj. Én soha, még otthon sem tudok tétlenül ülni. Jövés, menés, dolgozás, ez az élet.

I

— Ügy tudom, itt a Patexben is kevés a szövő.

— Kevés? Mostanában szaporodnak a jelentkezők, három osztályra való kisleány tanulja a szakmát. A pénz hozza őket, meg amint .mondtam, a szép szakma. Aki ezt egyszer megismeri, az nem hagyja el. A fiatalokkal különösen nagy gonddal foglalkozik a gyárvezetés. Például most kollégiumot építenék nékik. Mondják, hogy néhány kubai leány is jön, azok majd segítenek valamit, de a meglévő standard gárdára lehet elsősorban számítani.

— Dolgozott géemká- ban?

— Két évig. Két álló évig minden szombaton bejöttem és a szövőgépek közé álltam. A .pótműszakon” nem malőr- fűző, hanem szövő voltam.

— A géemká az segített az elmúlt években, amikor sokkal több volt a munka, bizonyos anyagok késve érkeztek még...

— Hát az jó segítő volt. A csoportokban dolgozók, tehát nemcsak szövők, átvették a gyári terhet, igaz, több is lett a pénz, de a gyár becsülete nem került veszélybe. A kollektíva érezte, hogy tennünk kell valamit, hogy előbbre jussunk.

— Mondta, hogy egy parti negyven gépet kezel...

— Igen. Valójában nyolc parti van egy műszakban. S amikor szombatonként sikerült három műszakot beszervezni, akkor könnyebb volt a vezetés dolga. Mert mi, munkások ugyan arra vagyunk utalva, hogyha van mit, mivel dolgozni, azt tegyük. De a vezetőnek előbbre kell gondolni. Látja a tervet, az érkezési terminusokat, és hiába a legjobb szervezés, ha nincs anyag, akkor még a géemká sem segít. Pedig szívesen géemkáztak a lányok, azonban én már nem vállalkozom erre.

— A vevők az egyre szebb textilt keresik, s látom, hogy itt, Tolnán is szebbnél szebb termékek kerülnek le a gépekről.

— Egyszerre úgy nyolcvanszáz méter. Mi külön prémiumot kapunk, ha a termék jó minőségű. Nem szeretjük a selejtet, szólunk, ha rossz a fonal. Még akkor is szólunk, ha olyan színű termék kerül valakinek, amelyiket nem szereti. Én például soha nem szerettem a feketét. Ha színeset szőttem, akkor is az élénk színek felé húzódtam inkább.

— Abban az üzemben, ahol egyszerre kétszáz gép csattog?

— Ott. Most hoztak francia gépeket, könnyű ezeket kezelni, de zajosabbak, mint a szovjet gépek. Ha az ember benne áll abban a nagy zajban, és nézi a csattogó gépeket, közöttük pedig az ismerős arcokat, amint a gépeket kezelik, a segédművezetőket, amint előkészítik a gépet, szóval az az élet, az igazi szövődéi élet. Amikor ott Vagyok, nagyon jól érzem magam.

— És én elvettem magától másfél óránál több időt, abból a szép világból...

— Nem baj, azt mondtam a beszélgetésünk elején, hogy büntetés nekem leülni, de azt viszont köszönöm, hogy beszélhettem szép szakmámról, és talán-falán kedvet kap valaki a fiatalok közül erre a mesterségre.

— Bízom én is ebben, hiszen a munkában töltött szép évek jó példát adnak. Maradjon ilyen jó egészségben is, az év végétől, amikor már nyugdíjas lesz, fiatalon.

— Köszönöm a jókívángágát

PÄLKOVÁCS JENŐ

Múltunkból

Amint arról már Jiirt adtunk, a Tolna Megyei Levéltár megjelentette »z Évszázadokon pt c. kötetsorozat második kötetét. A könyv alcíme: Tolna megye történetének olvasókönyve. 1849-től 1918. október végéig tartó időszakból közöl megyei vonatkozású dokumentumokat. Ezekből idézünk néhányat.

Tamási község elöljárósága keserű hangú jelentést küldött a megyefőnöknek 1851. szeptember 27-én arról, hogy az osztrákok által kinevezett községi elöljáróság ellen a lakosság körében uszítanak, és a lakosság Kossuthot visz- saavárja. Arra kérik a megyefőnököt, tegye lehetővé személyes - meghallgatásukat, s azt követően intézkedjék, mert különben nem lőhet gátat vetni az elkövetkezendő rossznak. Idézünk a jelentésiből :

.......minden kiadott rendeletekben gánososkodnak, minden Tisztviselőt megvetve csak félszemmel néznek, bennünket — miivel nem aggasztunk semmit a kiadott rendelvények ellenében — pecsovicsoknak neveznek.

E

zzel a Népnek igen kedveznek.”

„Mindenben a jó rend, csend, béke és kiváltképpen az engedelmesség megtagadására czéloznafc minden igyekezetükkel, várják a Kossuth eljövetelét tanácsadójukkal együtt, híviteíenek a Kormány és Királhoz...”

A jelentésben megemlítik, hogy Tóth József többed- magával megostromolta a hercegi vadászkastélyt, Köszörűs József volt esküdt pedig arra adott jogtalan engedélyt, hogy az uraság lóheréjét lelegeltessék, a csősz kutyáját agyonlőtte, s magát a csőszt is megfenyítette, ha engedélye ellenére mer cselekedni ...

Zárják be a csárdákat!

■Néhány nappal később a dombóvári járás főbírája javaslattal kereste meg a megyefőnököt: zárasson be csárdákat a közbiztonság érdekében.

„... bátorkodom Nagyságodat megkérni, miszerint következő csárdák előterjesztése iránt illő helyen a szükséges intézkedéseket megtenni méltóztatna, úgymint:

1. Szakály és Tamási közt magánosson álló úgynevezett Regölyi csárda, innét tárna- dotiak és fegyvereiktől megfosztottak múlt év karácsony táján egy csendőr és egy foglár Kormos István és 6 szökött katona által;

2. A Dombóvár mellett fekvő Perekaczi csárda, melyben már számos kuj- torgók elfogattak és melyről a többszöri vizsgálatokból bizonyos, hogy ez gyűlhelye a Baranya, Somogy és Tolna megyei csavargóknak;

3. A Döbröntei csárda Ozo- ráról Szoikolyra vezető úton. Ez volt tanyája Nagy Pistának és Gőgös Józsefnek, akik ezen csárdából két kocsin utazó értényi lakosokra lövöldöztek és ez eset után a csendőrök által elfogattak.

4. A Megyeri csárda Kónyából Ireglhre vezető 'útvonalon. Alig múlik hét, hogy abban kujtorgók és emberi társaságot kerülő gonosztevők be nem szállanának. Itt megfordultak mily gyakran Maritty József és Petty Kis Kováts István, még végre a csárda bérlőjétől nálam elárvulva elfogattak.

5. A Bedegh mellett fekvő Bedeghi csárda, mely végiül fogva, leginkább pedig jelen időben Kormos banda tagjai által annyira zsaroltatott, hogy 'kénytelen volt a 'bérlője a csárdát otthagyni.”

A főbíró megjegyzi, hogy ezek a csárdák herceg Esz- terházy Pál tulajdonában vannak.

A sárszentlőrinci gimnáziumról

Petőfi Sándor egykor a sárszentlőrinci gimnáziumba

járt. A nagy költőről szóló tanulmányaikból tudják sokan, hogy ebben a kis Tolna megyei községben középiskola működött. Neves iskola volt, jól képzett tanárak foglalkoztak a fiatalokkal. Ügy tűnik azonban, hogy az igazgató nem szívesen tett jelentést a feletteseknek. Erre utal az igazgató 1859. október 1-i levele, amit a járás szolgabírói' hivatalához küldött. Pedig lett volna sürgetés nélkül is mivel dicsekedni. A jelentés bepillantást enged e gimnázium életéibe. Jelenti, hogy három rendes tanár működött az iskolában, de többen „óraadóként” segítették a nevelést. Ezt követően a tanulókról írt:

„Tanuló volt a négy osztályban imindösszve 47, kikből leszámítandó két .időközben eltávozott és egy meg- halálozott. Ezen számból az első osztályra esik 19, a másodikra 15, a harmadikra 7, a negyedikre hat tanuló. A tanulóifjúság két izraelita kivételével mind az agostu, evangélikus hitet vallotta Végre 27-nek nemzetisége volt a magyar, 20-é a német.”

Az igazgató jelentette azt is, hogy gyarapodott a könyvtár is — 24 füzettel (Baross Mihály művével), s kaptak a soproni evangélikus iskola- tanítói képezdétől is öt iskolai könyvet. Van elegendő térkép és mint olvashatjuk: „egy kis állattani museum nak alapját megvetettük eg} rovargyűjteménnyel, melyei Pesten megrendeltünk. Üg.y- szinte egy különösen megyénk növényzetét képviselő herbáriumnak összeállítása megkezdetett.”

Lemondott az ozorai elöljáróság

Az Ozoráról érkezett levél minden bizonnyal nem tetszett Székszárdon a megye- hatóságnak. Ugyanis az ozorai elöljáróság nem fogadta el a megyehatóságtól a kinevezést. Idézzük a lemondó nyilatkozatot:

„Alul írottak 1860. évi december 11-én kelt 6143-ik szám alatti intézményének értelme szerint az 1860 01. közigazgatási évre bírónak és esküdteknek kinevezve lévén, — ez érdem irányunkban tapasztalt gondoskodását legnagyobb köszönettel vettük: minthogy azonban a

legfelsőbb rendelet alapján jogosítva volna minden község a maga elöljáróit megválasztani, — rész szerint a népnek nagyobb számbani kívánsága folytán, rész szerint a nyughatatlanság, és zsurlódások eltávolítása végett, melyek a legfőbb fokra emelkedtek — tartván minden következményektől — kéntelenek vagyunk hivatalos állásunkat ezennel megköszönni és így kinyilatkoztatjuk, hogy kineveztetésünket semmi szín alatt el nem fogadjuk.

Méltóztassék a nagytekintetű cs. k. megyei hatóság intézkedni és az elöljárókra nézve a nép kívánsága teljesítése végett szavazat útján! választást egy kiküldendő cs. k. tisztviselő közben jöttével foganatba vétetni.”

A megyehatóság mit tehetett mást, mint engedett a kinevezést el nem fogadó elöljáróság kívánságának: 1860. december 29-én elrendelte az elöljáróság-választást. A lakosság január 4-én össze is ült, de a gyűlés úgy határozott, hogy a választásit elnapolják mindaddig, amíg az újjászerveződő megyei tisztikar intézkedik.

Tűzvész Pakson

1859. március 20-án este pusztító tűzvész tombolt Pakson. A járás főszol gabí- rájának a megyehatósághoz küldött jelentésében arról írt, hogy este 7 órakor a Duna utcában lobbant fel a tűz, s a hatalmas szélvész miatt nem lehetett megakadályozni annak tovaterjedését. 73 ház égett porrá azon az estén a város középpontjában

K. Balog János