Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
1986. január 15. / TOLNA \ __ tsÉPÛJSÀG 3 Az állam, mint tulajdonos Dalol-e a kalapács? /. A termelési eszközök társadalmi tulajdona — szocialista köztulajdona — azt jelentette majd négy évtizeddel ezelőtt, hogy megszűnik a kizsákmányolás; a munka minden gyümölcse a népet illeti. A társadalmi tulajdon tárgya egyformán mindenkié, de külön-külön senkié. A társadalmi tulajdon nem tulajdonjog a szó jogi értelmében. A vállalat termelő kollektívája nincs közvetlen tulajdonosa kapcsolatban saját vállalata termelőeszközeivel; ezek nem képezik az adott kollektíva tulajdonát. A vállalat: „gondnok”, „vagyonkezelő”. Hamar kiderült — főleg az államosítások során —, hogy mégis kell lenni jogi értelemben vett tulajdonosnak. Ez lett az állam. Az állam a dolgozó nép érdekében gyakorolja tulajdonjogát, tehát szocialista állami tulajdonról és közvetett tár. sadalmi tulajdonról van szó. Mind ritkábban esett szó arról a marxi gondolatról, hogy a társadalmi tulajdon először úgy jelenik meg, mint a munkásság osztály- tulajdona, majd ezután mint a társadalom összes tagjának tu'adjona. Munka és tulajdon De fennmaradtak — egyrészt mint tantételek, másrészt mint elérendő követelmények — azok az elvek, amelyek szerint a szocialista társadalmi tulajdon lényege a munkaerő és a termelési eszközök szocialista egyesítése, ahol a tulajdon és a munka egyesül, a munkafunkció és az elsajátítási funkció nem válik szét; a társadalom minden tagja egy személyben lát el közvetlenül munkafunkciót és társadalmi elsajátítási funkciót. A csoportok és szervezetek koordináltan vesznek részt a gazdasági folyamatokban, tervszerűség uralkodik. A gazdasági tevékenység célja a társadalmi szükségletek mind teljesebb kielégítése, haladás az össznépi tulajdon létrejötte s az osztálynélküli társadalom felé. Az érdekek alapvetően azonosak; az egyének, csoportok közötti .kapcsolatok egyenrangúak. Bár a régi, hagyományos felfogást sem a tudomány, sem az élet meg nem cáfolta, de a hangsúlyok meglehetősen eltolódtak. A társadalmi tulajdon hamar elhagyta az ideológia védett területét és kilépett a gyakorlatba. Kénytelen lett jogilag is konkrét formát ölteni. A vállalati kollektíva fokozatosan rendelkezési jogosultsághoz jutott. A vállalat már nem csupán „vagyonkezelő” hanem igazi tulajdonossá vált. Csak politikai értelmezésben igaz, hogy a társadalmi tulajdon a munkásság, majd a társadalom összes tagjának tulajdona. A gazdasági tevékenység célja lett a nemzeti jövedelem növelése, minél nagyobb nyereség elérése. Az érdekekről kiderült, hogy csak végső soron azonosak, egyébként rendkívül eltérőek. Az egyének és a csoportok közötti kapcsolatok sem mondhatók egyenrangúakA MTESZ Magyar Elektrotechnikai Egyesülete erre az évre nagyszabású programot dolgozott ki, amelynek légfőbb célja az, hogy az egyesülethez tartozó szakemberek az erőműépítéstől a közvilágításig ismerjék meg és segítsék bevezetni a legkorszerűbb technológiai eljárásokat. A 6500 tagot tömörítő egyesület több szakértői munkabizottságot alakít, amelyek tanulmánytervekkel közreműködnek a vállalatok fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásában, majd azok megvalósításában. Az egyesület nagymértékben segíti a hazai erőműépinak. A tulajdon ma már nem egyszerűen általános társadalmi-gazdasági viszony, hanem hatalom, rendelkezés, ellenőrzés és döntésrendszer is. Mire jogosultak a vállalatok? A három évtizeddel ezelőtti felfogás szerint a vállalat nem lehet tulajdonos, hiszen az állami tulajdon oszthatatlan: a vállalat — állami szervként — állami jellegű részfeladatokat teljesít; jogosultságait az államtól feltételesen és kötelezettségeihez igazodóan kapja, tehát saját alapú jogosultságai nincsenek. A vállalatok ebben a felfogásban nem tulajdonosai a realizált értéknek; döntési lehetőségük csak a terven belül van; tevékenységük alapvető irányába nincs beleszólásuk. Sokan voltak abban az időben, de később is azon az állásponton, hogy a gazdasági egységeknek szocializmusban nem is szabad vállalati formába szerveződniük, hiszen a vállalat kapitalista jellegű intézmény; az önállóan működő vállalat mind az állam, mind a dolgozók tulajdonosi jogait .korlátozza, a dolgozók tevékenységét a piac uralma alá veti. Azóta túlestünk néhány reformon. Általánossá lettek az áru- és pénzviszonyok. Utat engedtünk a szabályozott piacnak, a vállalati elkülönült érdeknek, a vállalkozásnak. Kiderült számos jogi megfogalmazásról, hogy első ránézésre igen jól érthető, de alkalmazáskor homályos. Mit jelent az, hogy a vállalat állami jellegű részfeladatokat lát el, jogosultságai feltételesek? A gazdálkodás, a termelés csak néhány nagyon alapvető tevékenységben „állami jellegű”, például a szénbányászatban, a villamosenergiaiparban, a hadiiparban, a kommunális közüzemi ellátásban. Ma már a vállalatoknak vannak saját, közvetlen jogosultságaik; tulajdonosaik a termelési eszközöknek és a realizált értéknek. Döntési lehetőségeik széles körűek; nem kapnak kötelező tervet. Az állam a vállalati vagyontárgyakat nem csoportosíthatja át. Kiderült a vállalatról, hogy nem kapitalista jellegű intézmény, hanem a gazdálkodó egységek természetes formája ott, ahol árutermelés van. 'Nem korlátozza, hanem erősíti a dolgozók tulajdonosi jogait. Az állam teret ad a társadalom önszerveződésének, önkorrekciós képessége erősödésének. Nő a jelentősége a vállalkozói tevékenységnek. A vállalatoknak az államigazgatási szervektől való közvetlen függősége csökken; a döntéseket és az ezekért való felelősséget állami és pártszervek nem vállalják át. Három alapvető típus Kiderült, hogy túlzottak az állammal szembeni gazdasági követelmények. A tés távlati elképzeléseinek kidolgozását. Legjelentősebbek ezek közül a Paksi Atomerőmű további építése. Az idén átadják a III-as, jövőre pedig a IV-es blokkot. Az elkövetkezendő években az erőmű Újabb bővítésére kerül sor. Az elektrotechnikai egyesület az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülettel együttműködve felkutatja azokat a berendezéseket és technikai eljárásokat, amelyeket az erőmű bővítésénél a legcélszerűbben alkalmaz, hatnak. A legkorszerűbb megoldásokról tanulmány- tervet készítenek az ErőműSzovjetunióban, Kínában és .még sok országban előtérbe kerülnek a gazdaságirányítás „piaokomform” eszközei. A vállalatok irányítása egyre kevésbé közvetlen „kézi vezérléssel”, a részfolyamatok külön-külön szabályozásával történik, hanem főleg a kedvező közgazdasági feltételek biztosításával. A döntési és hatáskörök lejjebb kerülnek, hogy kibontakozhasson a társadalom konfliktusmegoldó képessége, alkalmazkodási, igazodási hajlama, a közéleti, gazdasági, munkahelyi demok. rácia. Világtendencia, hogy mindenütt keresik a tevékenységek jellegéhez, a termelőerők fejlettségéhez és .koncentráltságához igazodó irányítási formákat és tulajdoni konstrukciókat. Nálunk is kialakult a három alapvető tulajdontípus : a közvetlen állami („az állam vállalata”), a közvetett állami („állami vállalat”) és a szövetkezeti tulajdon. Ehhez jönnek még a szocialista szektorokba integrált kisvállalkozások (háztáji és kisegítő gazdaságok, szakcsoportok, vgmk-ik, stb.) és a magán- szektor különböző formái (kis magántulajdon, vegyes vállalat, tőkés magánvállalat). A gazdaság túlnyomó részeit az állami vállalatok és a szövetkezetek teszik ki. A lényeg az, hogy a termelési eszközök zöme felett a vállalat rendelkezik, ő a tulajdonos. A vállalat persze az állam tulajdonában van. Ezért mondjuk itt az állami .tulajdont „közvetett”-nek. A szövetkezeti tulajdon is átalakulóban van: a termelési eszközök immár nem a tagság közös tulajdonában vannak, hanem a szövetkezetnek a tulajdonában. A szövetkezet tulajdonosa a tagság. A közvetlen csoport- tulajdon így válik közvetetté. Pénz is kell hozzá! Az állami vagy a szövetkezeti formában működő vállalat annál inkább tulajdonos, minél nagyobb a rendelkezési jogköre, minél kisebb a megkötöttsége. Minél nagyobb a tulajdonosi biztonsága és minél kevesebb a hatósági beavatkozás. Minél nagyobb a tulajdonosi felelőssége és minél szorosabb, egyértelműbb a kapcsolat a vállalati .tevékenység jövedelmezősége, valamint a béremelési és -fejlesztési lehetőség mértéke között. Hiába önálló egy vállalat, ha — jó működése ellenére — nincs elegendő visszamaradt nyeresége, érdekeltségi alapja a dinamikus szinttartáshoz, a piachoz való rugalmas igazodáshoz, a "teljesítményeket követő bérezéshez. A „tulajdonosság” nem deklaráció kérdése. Nem elég ugyanis a rendelkezés elvont joga, pénz is kell hozzá, no meg jogbiztonság, érdekeltségi és beszerzési biztonság, .mérceegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, esély- egyenlőség. Amit megteremteni — céljaik .közé tartozik. és Hálózattervező Vállalat számlára. Bekapcsolódnak az egyesület szakemberei a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer energetikai üzemirányítási koncepciójának kialakításába is. A feladat végrehajtására az energiagazdálkodási, a híradástechnikai, valamint a mérés- és automatizálási tudományos egyesület szakembereivel közös munkabizottságot alakítanak. Hazánkban több hőerőmű rekonstrukciója folytatódik: feliújítják a visontai Gagarin, valamint az oroszlányi erőművet. Az egyesület szorgalmazza, hogy az erőműveket lehetőség szerint hazai gyártmányú műszaki eszközökkel szereljék fel. Ezzel a kérdéssel állítottunk be megyénk négy ipari szakmunkásképző intézetébe, hogy bepillantsunk az ott folyó kulturális nevelőmunkába. A cím valójában az énekkarok munkáját sejteti, de ennél többről lesz szó az alábbiakban. Ahol dalol... — Valamikor színesebb volt a munkásművelődés, mint napjainkabn — ráncolja össze a homlokát Kurucz Géza, a dombóvári Udvari Vince Ipari Saákmunkáské.p- ző Intézet igazgatója. — Sok oka van ennek ... Nemcsak iskolai, társadalmi is. Nem azon múlik, hogy a pedagógus és a népművelő mennyire foglalkozik vele, ma más a millió. Nem lehet olyan öntevékeny csoportokat összehozni. Eltűnt az énekkari kultúra a szakmunkásképzőkből. Rosszabb körülmények között volt, most nincs. Az igazgató miután ezeket elmondja, hozzáteszi, hogy ez nem szakember kérdése. Most az a lényeg, hogy mit tudnak produkálni a tanulók szakmai nevelése terén, ezért az iskolában az erkölcsi nevelésé a fő szerep. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs rendszeres vagy tervszerű kulturális nevelő- munka. Van. A közművelődési bizottság tervez, szervez, kapcsolatot tart fenn a művelődési központtal, programajánlásokat tesz nevelőknek, diákoknak, mozgósítanak ... „de mégsem az igazi”. — Próbálunk egy énekkart fenntartom, de csak erőlködéssel megy — így Kurucz Géza. — Van egy csomó gyerek, aki a Molnár György ének-zenei általános iskolában végzett, meg aki szeret énekelni, ezekből állt össze az egy ötvenkét tagú lány- kórusunk ... De az a tapasztalat, hogy minden kifogást kitalálnak és esetenként még a szülő is jön, hogy nem engedi el gyermekét az énekkarba. Kérdezem, hogy a hagyományok ápolásának célja hogyan fog megvalósulni, ha nincs énekkar. Az igazgató ezután arról beszél, hogy a művelődési központ nem tudja tovább dotálni a karvezetőt, de az iskolákban működtetett, a művelődési központ által fizetett szakkörök léte is kérdésessé válik. (Itt jegyezzük meg, beszéltünk dr. Balipap Ferenc igazgatóval, aki elmondta, hogy továbbra is fi. zetik a karvezető tisztelet- díját, és arra törekszenek, hogy a szakkörök közül egy se szűnjön meg. Létükről azonban csak a költségvetés, pontosabban a támogatás ismeretében tudnak dönteni.) Ha már a szakköröknél tartunk, el kell mondani, hogy a dombóvári szakmunkásképzőben nyolc — szakmai, illetve általános művelői — működik. Azt próbálják megvalósítani, hogy minden tanuló a néki testhez állót választhassa. A hangsúly az ajánláson van, ám mégis gyér az érdeklődés ... Élnek azonban a meglévő lehetőségekkel. A hangszeren játszó gyerekék a városi fúvószenekarba, illetve kisebb-nagyobb zenekarokba „járnak” — most gondolkodnak a szakmunkásképzőben egy önálló fúvószenekar létrehozásáról —, és szép számú kollégista ropja a táncot az iskola tánccsoportjában. Eredményesen működik a honismereti szakkör, az olvasóvá nevelést segíti és egyben szolgálja — újszerű, tömeget mozgató tevékenységi formával — a könyVbarátszak- kör. Versenyek, vetélkedők és a ki mit tud? szerű diáknap, mozi, színház, könyvtárlátogatás segíti a kulturálódási. Országosan is szép sikerrel szerepeltek a dombóvári szakmunkásképzősök az „Édes anyanyelvűnk”, illetve a „Szép magyar beszéd” valamint a népdaléneklési versenyen. Valamikor Pécsre, Kaposvárra jártak színházba, most visszaesett az érdeklődés. Harminc-negyven gyereknek van bérlete. Ennék az is oka, hogy nincs külön ifjúsági bérlet. Dombóváron cél, hogy a szakmunkásképző a művelődés iskolája is legyen. A jelentős erőfeszítések ellenére is csak a tanulók feléről lehet elmondani, hogy egy életre indíttatást kap az önművelésre. Hogy ez a szám nagyobb, több legyen, szükség van arra, hogy a mai egyre kevesebb partnerszülőből egyre több legyen, s a vállalatok is támasszanak az iskolához hasonló igényt, mivel az általános műveltség a szakmaira is kihat. Ahol van... — Nálunk nem dalol a kalapács — mosolyodik el Magyar Péter, a bonylhádi szakmunkásképző igazgatója, aztán magyarázatként hozzáteszi, hogy nincs énekkar. Tehát itt meghatározó, hogy nem tantárgy ebben az iskolatípusban az ének. Mielőtt másra terelnénk a szót, az igazgató ,.elárulja”, hogy a legutóbbi ünnepélyükön a felkészülő osztály énekelt és élvezte a közös ének szépsé. gét, összetartó erejét. Ez — bár nem mondja Magyar Péter — biztosan emelte az ünnepély színvonalát, hangulatosabbá tette azt. Talán mások is kedvet kapnak majd... Beszélgetünk, s megtudom, hogy a művelődési ház felnőtt fúvószenekaréban három tanuló gyakorol és szerepel rendszeresen, a környékbeli — mórágyi, kismá. nyoki, izményü — hagyományőrző csoportokban pedig hét-nyolc gyerek tevékenykedik. ök, az értékmentők nemcsak „csoportbeli munkájukról”, hanem egy- egy külföldi útjukról is beszámolnak a társaknak, és így terjesztik a kultúra értékeit. A fejlődésben lévő kamaszhoz — akinek még jó a tavalyi ruha, de már fél lábszárig ér a nadrág és ugyancsak kilóg az alkar a zakóból — hasonlítható az intézet. Nagy gondot Okoz a szűkösség és a kollégium hiánya, ugyanis ez behatárolja a lehetőségeket. A 439 tanulóból 154 a helyi, a többi 55 településről jár be Bonyhádra. A vidékiek korán kelnek, hat órakor már a városban vannak, s tanításig elolvasgatnak az intézményben. Azt hiszem, tőlük nem lehet kérni, de elvárni sem, hogy este is maradjanak. így a helyiekre és a két másik iskola kollégiumában elhelyezett 9, illetve 13 tanulóra lehet elsősorban alapozni, ök vesznek részt a TIT-előadásokon, a kiállításokon, az egyéb kulturális rendezvényeken. No, de ne vágjunk a dolgok elébe! A szabad idő hasznos, kulturált eltöltését segítik az intézeten belüli szakkörök, így a történelem és honismereti, az irodalmi, a fotó, a kedveit számítógépkezelői és a kismotorvezetői jogosítványt „biztosító” motor- barát-szakkörök. A 35 tagú vöröskeresztes alapszervezet vonzó programja az egészségügyi felvilágosítást szolgálja, míg a Ki tud többet a Szovjetunióról? állandó csapat tevékenysége is elismerést érdemel. (Léte nevelési szempontból sem elhanyagolható!) A testkultúra fejlesztését atlétikai szakosztály, MHSZ lövészklub, az ODK és az iskolán kívüli sportegyesület segíti. Érdekes dolgot közöl Magyar Péter: 195 tanulónak — évek óta ennyinek! !) — van színházbérlete. Nem véletlen ez a szám, hisz Geres- di Sándorné tanárnő jó kapcsolatot alakított ki a könyvtárral, a művelődési házaal és a mozival. Szorgalmaz, szervez, bonyolít, részt vesz, előre félkészt ©gy-egy előadásra és felhasználja a tanítási órán. így nem csoda, hogy szeretik a színházat. Az intézet hétezren felüli könyvtárral rendelkezik — azért ennyivel csak, mert a III. számú iskolának átadtak a könyvekből — és van egy kis kör az osztályokban akik szervezik a könyvtári munkát. A közelben lévő városi könyvtárral jó a kapcsolat: könyvtári órák, zsűrizések a szavalóversenyeken, segítség- adás a vetélkedőkhöz, az ODK-hoz — bizonyítja ezt... Ezek után vonjuk meg a mérleget! A szűk iskola, a kedvezőtlen tárgyi feltételek az egyáltalán nem „segítő” szabad szombatok ellenére sok tanuló vesz részt a különböző tevékenységi formákban, amelyeket tervszerűen nagy szakértelemmel irányítanak. (folytatjuk) Ékes László Fotó: Dombai I. — Kapfinger A. DR. PIRITYI OTTÓ kandidátus Elektrotechnikai program Közös ének Dombóváron Hétezer kötet közfii válogathatnak Bonyhádon
