Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

1985. december 12. KÉPÚJSÁG 5 Egyéves a szekszárdi gyermekkórus A városi gyermekkórus december 9-én a Volán vállalat könyvtárában lépett fel Jubiláló kórusaink közül nemrég mutattuk be olvasó, inknak a XX. évfordulóját ünneplő szekszárdi szövetke­zeti madrigálkórust, valamint a Liszt Ferenc pedagóguskó­rus munkásságát. Az ered­ményekben gazdag múlttal rendelkező énekkarok mel­lett nem szabad megfeled­keznünk arról a kórusról sem, amely egyéves, tehát nem tekinthet vissza kiala­kult hagyományokra, ennek ellenére működése üde szín­foltot jelent a palettán. A szekszárdi városi gyermek- kórusról van szó. Magyarország — mint az köztudott — Bartók és Ko­dály hazája, zenepedagógi­ánk az ő útmutatásukat kö­veti, messze földről érkezett vendégek tanulmányozzák módszereinket. Az azonban kétségtelen, hogy az ének. zene oktatása terén elért, va­lóban nagyszerű eredmények ellenére sincs okunk a túlzott elégedettségre. A zenei műveltség emelé­sének, az énekhang, a mu­zikalitás fejlesztésének egyik biztos színtere az alsó tago­zatos tanulókat tömörítő^ vá­rosi gyermekkórus. A kínál­kozó lehetőséggel azonban a kelleténél kevesebben élnek. A Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Köz­pont fenntartásában működő városi gyermekkórus a szek­szárdi tanítóképző főiskola egyik osztálytermében pró­bál, hetente két alkalommal, hétfőn és csütörtökön. Sásdi Ágnes, a kórus vezetője, fő­iskolai tanársegéd, annak idején, egy éve szinte sem. ■miből teremtette meg a gyer­mekkórust. — Nem vagyok különöseb­ben járatos a szervezési kér­désekben, s ha kezdetben nem kaptam volna maximá­lis támogatást a Tolna Me­gyei Tanács művelődési osz­tálya valamint a zeneiskola vezetőitől, bizonyára nem va­lósul meg elképzelésem — mondja Sásdi Ágnes. — To­vább javult a helyzet, a Ba­bits Mihály művelődési köz­pont hálózati és módszertani csoportvezetője, Papp Győző szakmai segítsége révén. A kórus szervezése időt és energiát egyaránt igény­be vevő munka. Rend­kívül fárasztó és hosz- szadalmas feladat végig­járni Szekszárd általános is­koláit, személyesen agitálni — sajnos, ez az egyetlen igazán hatásos módszer. Mindenesetre a kezdeti nagy­mértékű lelkesedés — 120 tanuló jelentkezett — ha­mar lecsökkent, jelenleg 50 fő a kórus létszáma az ideá­lisnak tartott 60—70 helyett. Az alsó tagozatos jelentkező­ket tehát tárt karok fogad­ják. A gyermekek által elő­adott számos dal szinte min­den stílust képvisel. Rend­kívül kedveltek — a közön­ség körében is — a grego­rián dallamok, amelyekből több is szerepel a repertoá­ron. Kodály Zoltán, Bárdos Lajos népdalfeldolgozásai magától értetődően kaptak helyet a műsorban, de hall­hatóak más kórusművek, út­törőmozgalmi dalok is. A városi gyermekkórus élete keletkezésének fontos­ságát nem lehet eléggé hang­súlyozni, hiszen hiánypótló feladatot lát el városunkban. Egyéves létezésének ideje alatt szerény, de tiszteletre méltó célokat tűzött ki, s va­lósított meg. Szembetűnő és örvendetes, hogy az utcai plakátokon, a műsorfüzetek­ben egyre gyakrabban talál­kozhatunk a következő mon­dattal: közreműködik a szek­szárdi városi gyermekkórus. Sz. Á. Fotó: Kapfinger A. Visszhang Eszperantóval a békéért <TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szekszárdi Munkás Művelődési Otthonban mű­ködő ,;Lengyel Pál” esz- penantóklub hat tagja nemrégiben Budapesten, a SZOT székházában járt. — Mi volt az utazás cél- í ja — kérdezem Bartók Júliától, a csoport egyik tagjától, aki egyben a klub vezetőségi tagja is. — A Magyar Eszperan­tó Szövetség országos vá­lasztmánya a szervezet megalakulásának huszon­ötödik évfordulója alkal­mából ült össze, s ezen az, ' ülésen vettünk részt s: képviseltük a szekszárdi csoportot. — Miről volt szó a ju­bileumi ülésen? — Az eszpenantista moz­galom helyéről és sze­repéről a mai világban, és többek között elhangzott, hogy a magyar eszperan- tisták béke- és szolidari­tási alapot hoztak létre. A kétnapos rendezvény szí­nes kulturális program­mal zárult. N. V. A Tolna Megyei Népújság 1985. december 5-én „Árdrágítás?” címmel megjelent írással kap­csolatban a pontosítás kedvéért az alábbiakat kívánjuk megje­gyezni: Az említett háztartási üzlet jö­vedelemérdekeltségű formában működik, a vállalati központ­tal kötött megállapodás alapján korlátozott mértékben árkialaki- tási jogkörrel rendelkezik (ez magában foglalja az árcsökken­tést is, vizsgálatunk során azon­ban ilyennel nem találkoztunk). Az üzlet a vállalati központ­tól egyes árucikkek árának eme­lésére nem kapott utasítást, a cikkben említett 1545. sz. utasí­tás nem létezik, ez ugyanis a stencillapok sorszáma volt. Az újságcikkben említett bu­dai föld és bécsi fehér áruk esetében vizsgálatunk során az áreltérítést nem kifogásoltuk (erre az üzletnek hatásköre van), ellenben az Akrilán lakk, a piktortégla, a fertői föld ese­tében árdrágítást állapítottunk meg. mivel ezen termékek nem tartoznak a bolt árkialakltási körébe és a vállalati központ sem adott ki ilyen értelmű uta­sítást. A vizsgálat lezárása előtt megkértük az Országos Ke­reskedelmi Főfelügyelőség szak- véleményét, aki az illetékes ár­hatósággal — Belkereskedelmi Minisztérium Arosztály — egyez­tetve helyesnek ítélte megálla­pításunkat. Tehát vizsgálatunk eredménye megalapozott volt, mely szerint árdrágítás történt. Megállapításunkkal egyébként a Tolna Megyei Népbolt Vállalat igazgatója is egyetért. Egyúttal határozottan és egyértelműen visszautasítjuk ellenőrzésünk komolyságának, az áremelkedési ügyek adminisztrációja pontos­ságának, felügyelőségünk és a felsőbb szintű vezető szervek munkája szakszerűségének meg­kérdőjelezését. Az előzőekben leírt árdrágí­tás és egyéb szabálytalanság miatt (figyelembe véve azt, hogy ezen magatartással a la­kosság széles körét megkárosí­totta) a fogyasztói érdekvéde­lem érvényesíttetését szem előtt tartva, az üzletvezetőt 3000 fo­rintos pénzbírsággal sújtottuk tárgyalás nélküli határozatban. Az üzletvezető ellene kifogással élt, a megtartott tárgyalás alap­ján — figyelembe véve büntet­lenségét és közeljövőben! nyug­díjba vonulását — méltányos­ságból a pénzbüntetést 2000 fo­rintra mérsékeltük. Ezt a boltvezető megfellebbez­te, melyet a másodfokú ható­ság, az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség elutasított, hely­ben hagyva az elsőfokú hatá­rozatot. A másodfokú jogerős határozatot a tértivevény szerint saját kezűleg a boltvezető átvet­te. Mivel határidőre a bírság nem került befizetésre, intéz­kedtünk a letiltásról az 546 1985. sz. ügyiratban, melynek máso­latát udvariasságból — ez nem feladatunk, ezt semminemű jog­szabály elő nem írja — a 46—5/1985. sz. kísérőlevéllel meg­küldtük, melyben tévedésből még az eredeti bírságot, a 3000 forintot tüntettük fel. Figyelmetlenségünkért ezúton kérünk elnézést, intézkedtünk egyben, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő. Mátyás Tibor, a felügyelőség vezetője Afrika kutatókról Dr. Krizsán László pro­fesszorral a „Dunaföldvár bemutatkozik” című kiállí­tás megnyitóján találkoztunk a Sajtóházban és arra kér­tük, beszéljen arról, hogy mi a magyar kutatók szere­pe Afrika tudományos meg­ismerésében. — Roppant jelentős ez a kutatási tevékenység — kezd­te a professzor —, mert Ma­gyarország söha nem volt gyarmattartó, ennek ellenére Afrikával kapcsolatos tudo­mányos eredményei sokkal jelentősebbek, mint azoké a nyugat-európai országoké, amelyek gyarmatokkal ren­delkeztek. A mi helyzetünk az egyetemes Afrika vonat­kozásában nagyon előkelő, mert nemcsak Magyar Lász­lónk volt, hanem Czimmer. mann István is, aki a múlt század végén megalkotta a nyungve írásbeliséget. Ezzel az afrikai írásbeliség nélküli nyelvek egyikét alkalmassá tette a kultúra, a tudomány befogadására és megszervez­te a népoktatást. Épp száz évvel ezelőtt nyungve nyelv­re fordított különböző szöve­geket, egy iskolai komplex tankönyvet szerkesztett, ezen­kívül nyungve nyelvre for­dította a bibliát. Ez óriási kulturális és művelődéstörté­neti jelentőségű volt. — Kiről vagy kikről tu­dunk még? — Kalocsáról származott misszionárius volt Menyhárth László gimnáziumi igazgató és ő is a Zambezi melletti missziókban tevékenykedett a múlt század 80-as 90-es éveiben. Eredetileg ő akart menni Czimmermann helyett Afrikába, de csak később, 1889 végén jutott el oda. Czimmermann ekkor jött Magyarországra, hogy gé­peket szerezzen a misszió számára, és Menyhárth Lász­ló vele ment. Óriási dolgot vitt végbe. Azzal, hogy ül­tetvényszerű mezőgazdasági rendszert vezetett be, száz­ezreket mentett meg az éh­haláltól a Zambezi mentén. Meg kell említenem Torday Emilt (Belga-Kongó), aki „utolérte az afrikai történel­met”, megalkotta a krono­lógiai rendet a nemzedékek egymásutánjában, de ide tartozik Teleki Sámuel is — két év múlva lesz expe­díciójának századik évfordu­lója —, aki az utolsó fehér foltot törölte le Afrika tér­képéről. A másik nagy alak Benyovszky Móric. Az érdi ■Magyar Földrajzi Gyűjte­mény és az MTA Világgaz­dasági Kutató Intézete nem­zetközi tudományos ülést rendez évfordulóján, abból a célból, hogy közelebb vigye a megoldáshoz azt a bonyo­lult kérdést, hogy mi is volt Benyovszky Móric helye és szerepe a XVIII. század tör­ténelmében. Egyesek ugyan­is kalandornak, mások vi­szont szabadsághősnek tart­ják. — Milyen új eredmények vannak a Magyar László munkásságának kutatásá­ban? — Magyar László munkás­sága révén két nagy törté­nelmi kérdést tudunk ma másként szemlélni, mint ko­rábban. Egyik: Az Afrikában kialakult önigazgatású mik- rotáreadalmak, amelyek a rabszolgasággal szembeni el­lenállás jegyében jöttek lét­re. Ilyenek voltak a szökött rabszolgák szabad szállásai és a rejtőző népek falvai. Ezekben a demokratizmus sokkal fejlettebb volt, mint a korabeli európai országok­ban. Ezt mutatja be a nem­sokára induló Fekete Afrika világossága című rádiósoro­zatom, amelyben azokat a momentumokat mutatom be, amelyekben Afrika előrébb járt Európánál. A másik do­log, amit Magyar Lászlónak köszönhetünk, a koncentrált rabszolgakereskedelem fogal­mának a megteremtése. Mun­kásságával kapcsolatos új adat, hogy nemcsak Nyugat- Európában ismerték őt, ugyanis 1857-ben az orosz földrajzi társaság folyóirata már jelenti Magyar tudomá­nyos munkásságáról a tud­nivalókat. Ez a kongói ex- pedíciós útjáról szól. Ilyen nagy jelentőségű munkásság mellett is nagyon mostohán kezelte Magyar Lászlót az Akadémia. 1846-ban elhatá­rozta, hogy felkutatja az in­kák földjét, és ehhez kérte az MTA és Széchenyi támogatá­sát. Az MTA annak ellenére, hogy három évvel azelőtt hangzott el Körösi Csorna sír­ja felett az emlékbeszéd, ■nem segítette Magyar Lász­lót. Ekkor Afrikába ment és a calabári szultán segítségé­vel afrikai expedíciót szer­vezett, ami az első közös tu­dományos együttműködés volt európaiak és afrikaiak között. Ekés László Fotó: Czakó Sándor Jogról - mindenkinek Döntött a Legfelsőbb Biriság Válásnál: kié legyen a garzonlakás? - A rosszul javított autó esete - Kártérítés az elbirtokolt telekért í. Egy fiatal házaspár részére a városi tanács garzonház- bain lakást utalt ki. A hatá­rozat arra figyelmeztette őket, ha a házasság felbom­lik, a használati jogot el­vesztik. Alig egy év telt el, az asszony megindította a válópert. Tekintve, hogy kö­zös akarattal kérték, a bíró­ság a házasságot felbontot­ta azzal, hogy rendezetlen kérdés nincs közöttük. Gyer­mekük nem született; a la­kásbérleti jogviszonyuk pe­dig a kiutaló határozat ér­telmében megszűnik. Az ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott és ki­mondta: a bíróságnak a há­zasságot felbontó ítélete tör­vénysértő, egyben a lakás- használat kénlésében új el­járást kell lefolytatnia. A határozat indoklása sze­rint a garzonházban lévő ta­nácsi bérlakásokra vonatko­zó kormányrendelet nem tar­talmaz olyan intézkedést, hogy a házasság felbontásá­val a bérleti jogviszony megszűnik. ‘Ezért a tanácsi kiutalási határozatnak és a bérleti szerződésnek ezzel el­lentétes kikötése jogsza­bálysértő. Ebből következik; válás esetén a lakáshaszná­lat megosztása, vagy vala­melyik volt házastárs jogvi­szonyának megszüntetése fe­lől a bíróság dönt. A továbbiakban a Legfel­sőbb Bíróság rámutatott ar­ra: közös kérelem esetén a házasság csak akkor bont­ható fel, ha a felek a Család­jogi Törvényben meghatáro­zott minden kérdésben (gyer­mekelhelyezés, szülő és gyer­mek közötti érintkezés, há­zastársi tartás, laikáshasz­náiat) szintén megegyeztek. A házasság felbontásával együtt ezekben a kérdések­ben is dönteni kell. Ebben az ügyben azonban a lakás- használatról a házastársak egyezséget nem kötöttek, ■mégis a bíróság a házassá­got, közös akaratnyilvánítás alapján, de törvénysértően bontotta fel. Ezért a lakás- használat kérdésében új el­járást kell lefolytatnia. 2. Az egyik tsz pótkocsis te­herautója egy gazdaságból szalmát akart szállítani. Amikor a kazal mellett álló autó motorját megindítot­ták, a kocsi alatti szalma, ki­gyulladt, tűz keletkezett, és a teherautó, a pótkocsi, vala­mint a szalmakazal leégett. Az Állami 'Biztosító a tsz- nek 174 ezer forint kártérí­tést fizetett. Az autót egy hónappal előbb egy vállalat javította és készítette fel műszaki vizsgára. A biztosító ez ellen a vállalat ellen, a kifizetett összeg visszatérí­téséért, pert indított. A vállalat azzal védekezett, hogy a műszaki vizsgánál az autó az előírásoknak min­denben megfelelt, és két évre újabb forgalmi engedélyt kapott. Ez azt bizonyítja, hogy a javításnál nem követ­tek el hibát. Ezzel szem­ben a kihallgatott igazság­ügyi szakértő elmondta: a tüzet az indítómotor hibája okozta. A javításnál ugyanis a negatív kefét rögzítő csa­vart nem húzták meg eléggé, emiatt meglazult, majd ki­eset, és az indításnál ez rö­vidzárlatot okozott. A szak- vélemény összhangban volt a beszerzett tűzoltósági és rendőrségi vizsgálat eredmé­nyével, így a megyei bíró­ság, majd fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság az autó­javító vállalatot a biztosító által kártérítésként a tsz-nek fizetett összeg megfizetésére kötelezte. 3. A televízió Jogi esetek ro­vata. is foglalkozott már olyan kérdésekkel, miképpen bírálandó el, ha valaki a szomszéd földjéből egy dara­bot kihasít. Ilyen ügyben hangzott el állásfoglalás a (Legfelsőbb Bíróságon nemré­giben. Az egyik városi tanácstól az OTP még il970-ben 1300 négyszögöles telket vásárolt 600 ezer forintért, és azon társasházat építtetett. A munka befejezése után, a lakásvásárlók tulajdonának bejegyzése érdekében, hely- színrajzot kellett készíteni. Ekkor megállapították, hogy egy áfész a városi tanácstól 1973-bam, a társasház mel­lett, ingyen kapott telken, áruházát emelt, és ennek so­rán az OTP által vásárolt telekből 253 négyszögölnyi területet elfoglalt. Ezért az OTP a telekrész értékének megfelelő kártérítés fizeté­séért pert indított. A Legfelső Bíróság meg­állapította; amikor az áfész építkezni kezdett, kiderült, hogy a várostól kapott terü­let az áruház létesítésére nem elegendő. Ezért az ösz- szes érdekeltek bevonásával, még abban az évben, meg­állapodtak, hogy az OTP hozzájárul az új határvona­lak megvonásához. Együttes helyszíni szemlét is tartot­tak. Az áfész tehát rosszhi­szemű túlépítőnek nem te­kinthető, de a történtek kö­vetkezményei alól nem men­tesülhet, vagyis az általa el­foglalt területrész ellenérté­két meg kell fizetnie az OTP-nek. HAJDÚ ENDRE Dr. Krizsán László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents