Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. december 11. NÉPÚJSÁG 3 Politika és közigazgatás A közigazgatásnak az a rendeltetése, hogy a társa­dalom- és gazdaságpolitikai célkitűzéseket mindenkire kötelező állami akarattá for­málja és eszközeivel gondos­kodjék megvalósításukról. A politika és közigazgatás közvetlenebb kapcsolatának lehetünk tanúi', ha a poli­tikai elhatározásokat össze­vetjük a közigazgatás által kiadott jogszabályokkal, in­tézkedésekkel. Azt látjuk, Hogy a társadalmi fejlődés kérdéseire reagáló politikai válaszok. a közigazgatás munkájában is hangsúlymó­dosulásokat követelnek. Az előtérbe került szociálpoliti­kai feladatok például inten­zívebb munkát igényelnek a szociális ügyekkel foglalkozó közigazgatási szervektől. A lakásellátási politika néhány évvel ezelőtti változása a la­kások tanácsi elosztásának rendjét korrigálta. A munka nélküli jövedelemszerzés és a nemkívánatos jelenségek­kel szembeni hathatósabb fellépés szigorúbb ár- és adó- ellenőrzést tett szükségessé. Módszer és munkastílus A közigazgatás nem min­den ponton igazodik auto­matikusan a megváltozott követelményekhez. A szerve­zeti és létszámügyekben a közigazgatás stabilitásra tö­rekszik. Saját elhatározásá­ból ritkán hajt végre átcso­portosításokat. Az erre való kezdeményezés többnyire a politikából indul ki az ál­lamigazgatás elvi-politikai irányításának folyamatában. ' A közigazgatáson, elsősor­ban a lakossághoz közelebb álló tanácsokon múlik, hogy miként valósulnak meg a terület- és településfejlesz­tési célok, milyen az ellátás színvonala. Az általuk fel­használt források, miután nem termelőszféráról van szó, nagyobbrészt a költség- vetésből származnak. Rend­szerint az a helyzet, hogy az igények mindig nagyobbak, mint a rendelkezésre álló eszközök nagysága. Az eb­ből származó feszültségek gyakran kikerülhetetlenül a közigazgatásban csapódnak le még akkor is, ha ott a legjobb szándék szerint in­tézik a közösség dolgait. Ezért nagyon fontos segítsé­get jelent annak a helyes A karácsonyi és az újévi ünnepek közeledtével a szo­kásosnál jóval nagyobb for­galomra számít a posta. Ilyenkor a levél-, a levele­zőlap- és a képeslapforgalom csaknem háromszorosára nő, eléri a napi 4—5 milliót, a csomagok száma pedig meg­haladja az 50 ezret. Ez csak­nem 50 százalékkal több, mint a szokásos naoi átlag. A külföldről érkező, illetve a határokon túlra küldött csomagok száma is alaposan me an ő ilyenkor: az év utol­só hónapjában — az átlagos havi 20 ezerrel szemben — eléri a 60 ezret. A nosta igyekszik zavarta­lanná tenni az ünneni kül­demények továbbítását: sű­ríti a levélgyűitő és -kézbe­sítőjáratok számát, nyugdí­jasokkal. szakközépiskolá­sokkal erősíti meg a feldol­gozó-szolgálatot, s a szokásos­nál több gépkocsival szállít­ják a küldeményeket a pá­lyaudvarokra. illetve onnan a feldolgozó központokba. A postahivatalok nyitva tar­tása is igazodik a lakosság igényeihez: aranyvasárnapon például rendkívüli pénztár- szolgálatot szerveznek. Ugyanekkor a csomagokat a szokásosnál nagyobb létszá­mú gárda viszi házhoz. De­cember 23-án hétköznapi munkarend szerint tartanak nyitva a hivatalok, 24-én — politikai megítélése, hogy egy-egy fejlesztésben mi múlik a közigazgatási szer­veken és melyek a rajtuk kívülálló tényezők. Hasonló közvetlen össze­függés van a pártszerveze­tek és szervek gyakorolta politikai irányítás módszerei és a közigazgatás munkastí­lusa között. A lakosság szé­les tömegeivel párbeszédet folytató, a cselekvő támoga­tásra építő politika a köz- igazgatástól is ilyen szem­léletű tevékenységet követel. Erre legjobb bizonyíték a tanácsigazgatásra vonatkozó közigazgatáspolitika. A tanácsi önállóságban, a testületek szerepének növe­lésében, a kötetlenebb gaz­dálkodási lehetőségek megte­remtésében, az irányítás rendjének korszerűsítésében, lényegében mindenütt a párt általános politikája tük­röződik. Annak a társada­lomirányítási gyakorlatnak a közigazgatásban való megje­lenése, amely az élet min­den területén fokozni kíván­ja az érdekeltséget és fele­lősséget, amely igyekszik visszaszorítani az irányítás aprólékos beavatkozásait, a helyi kezdeményezéseket gátló kötöttségeket. Közérzet-alakító hatás A közigazgatás legkézzel­foghatóbban a lakossággal való mindennapos érintkezé­se során politizál. Az állam­polgárok ügyes-bajos dolgai­kat intéző közigazgatási al­kalmazottaknak mindig azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a hozzájuk fordulók őket a közhatalom képvise­lőinek tekintik. Tegyük hoz­zá: teljes joggal. Hozzáállá­suk, magatartásuk alapján nemcsak róluk vagy az ál­taluk reprezentált szervről alkotnak véleményt. A köz- igazgatás társadalmi közér­zetet, éspedig politikai köz­érzetet, hangulatot alakító tényezőként jelenik meg. Meggyőződésünk, hogy az ilyen vagy olyan hatás már akkor jelentkezik, amikor az állampolgár belép a tanács­házára. Fontos, hogy tud-e tájékozódni, könnyen meg- találja-e az illetékest. Ha várakoznia kell, az milyen körülmények Jcözött történik. Az ügyintéző“annak tudatá­ban hallgatja-e meg, hogy a a munkaszünet ellenére — házhoz viszik a leveleket és a csomagokat, csak a pénz­küldeményeket nem. Decem­ber 25-én és 26-án a vasár­napi nyitva tartási rend ér­vényes, de az ünnep első napján kézbesítik az ex­pressz- és a gyorsan romló anyagokat tartalmazó cso­magokat. A táviratokat ter­mészetesen az ünnep vala­mennyi napján megkapják a címzettek. Ezzel kapcsolat­ban érdemes tudni, hogy nem szükséges az üdvözlő táviratot éppen karácsony vagy szilveszter napján fel­adni, hanem már a kívánt időpont előtt két héttel — „h” jelzéssel, és a kézbesí­tés napjának megjelölésével — kérni lehet az ünnepna­pi kézbesítést. Ez a feladó­nak is előnyös, hiszen 50 százalékos szódíj-kedvez­ményt kap. A posta igyekszik min­dent megtenni azért, hogy az ünnepi küldemények hi­ánytalanul és pontosan meg­érkezzenek a címzettekhez, ám ehhez az ügyfelek segít­ségére is szükség van. Sa-. ját dolgukat is megkönnyí­tik, ha nem hagyják az utol­só pillanatra a levelek, cso­magok, üdvözlő lapok fel­adását, s nagyobb figyelmet fordítanak a címzésre és a megfelelő csomagolásra. Azok, akik külföldre adnak hozzá fordulónak az előadott ügy a legfontosabb. A meg­oldást keresi-e vagy a meg­oldás akadályait. Feleslege­sen kér-e iratokat, bizonyí­tékokat. Az írásbeli értesítések hangneme, a kioktató, nyers stílus éppen úgy megenged­hetetlen, mint az udvarias, ám érthetetlen ködösítés. A személyesebb megszólítás sém jelent bizalmaskodást. Mindez nem igényel mást, mint nagyobb odafigyelést, adott esetben türelmet, vagy ahogy mondani szokták, ügy­félcentrikus igazgatási stí­lust. Természetesen azok az igazgatási szervek, amelyek a korlátozottan rendelkezés­re álló anyagiak — lakás, telek, helyiség, segélyek — elosztását végzik, nem tud­nak minden igényt kielégí­teni, rangsorolniuk kell. Gyakran kell engedélyeket megtagadniuk, ellenőriznek, jogsértések esetén bírságol­nak. Ezek kétségtelenül nem népszerű intézkedések. Az érintettek nehezen is látják be, hogy ilyenkor a társa­dalmi igazságosság érvényre juttatásáról vagy a közös­ségi érdekek védelméről van szó. Mennyivel másabb azon­ban fogadtatásuk, ha a köz- igazgatás részéről követke­zetességet és nem kivétele­zést, indokolatlan előnyhöz juttatást tapasztalnak. Ha a döntések indokolása közért­hető. meggyőző tényekre ala­pozott és nem követhetet­len jogszabályi idézetek gyűjteménye. Nyilvánosság és ellenőrzés A közigazgatás működése többnyire szabályozott rend­ben zajlik, ami — valljuk be — a kívülállók számára nem mindig követhető. Súlyosbít­ja a helyzetet, ha a dönté­sekkor mérlegelt szempontok sem világosak. Ilyenkor az állampolgárok kiszolgálta­tottnak érezhetik magukat és nagyobb a hatalommal való visszaélés lehetősége is. Megelőzésére a közigazgatás­ban sincs más recept, mint a nagyobb nyilvánosság és a társadalmi ellenőrzések ki­szélesítése. hatékonyabbá té­tele, a közigazgatás demok­ratizmusának növelését, fej­lesztését célzó politika meg­valósítása. dr. Bálint tibor fel levelet, a magyar irá­nyítószámnak fenntartott négy kockába csak egy x-et írjanak, s külön tüntessék fel a külföldi irányítószá­mot. Ellenkező esetben elő­fordulhat, hogy München he­lyett Székesfehérvárra megy a küldemény, mert mindkét város irányítószáma 8000. December 24-én este és 31- én az éjszakai órákban ál­talában megháromszorozódik a belföldi távbeszélő-forga­lom, ezeken a napokon meg­erősítik a szolgálatot a kap­csolóközpontokban. Külföld­re is sokan telefonálnak. A posta lehetővé tette, hogy az előfizetők már december el­ső napjaitól bejelenthessék külföldi távbeszélési igényü­ket: részükre a kívánt idő­pontban hozzák létre az ösz- szeköttetést. Budapesten egyébként a 09-es, vidéken pedig a 01-es telefonszámon lehet kérni az előjegyzést. A posta az idén külön­leges képeslapválasztékkal készült fel a karácsonyi, új­évi ünnepekre. Mintegy 10 millió példányban jelentek meg ünnepi képeslapok, köz­tük jó néhány újdonság, kü­lönlegesség. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a legka­pósabb az a hatféle, kiemel­kedően szép kivitelű képes­lap, amelyet Kubában ké­szíttetett a Magyar Posta. Kiszámíthatatlan, szeszé­lyes az idei december. Lan­gyos szelek szárnyán repíti a szürkületben a ködszínű, ég­be szökő kéményfüstöket. A falu éli megszokott esti életét, kutyaugatás vegyül a vá­rosban soha nem szokott és nem tapasztalt csendbe. Idős bácsi könyököl a léckeríté­sen, ketten a késői buszhoz sietnek éppen, egy kissrác a szomszéd kapun araszol be­felé. Ez itt Mucsfa tegnapja, mája és holnapja — mind egy karnyújtásnyi mozdulat­ban, elérhető közelségben, előttünk. A kikönyöklő léc­kerítésben, a fáradt és nyu­godt pillantásban, a buszra várakozókban és a szom­szédban talán sóért szalasz­tott kisfiú futásában. Látha­tóan, mégis mérhetetlen álla­potban. Csendesen szuny- nyad a falu, csak az iskolá­sokkal hazatérő busz veszi el a némaság élét. A bolt­ban ég a villany, hárman be szélgetnek, miközben vevő érkezik. — Élesztő van-e kedve­sem? — kérdi az idős néni, aztán még vesz egy kiló ke­nyeret is mellé. Szóba ke­rülnek az esedékes disznóvá­gások, meg hogy milyen bél is kellene. — Lesz abba mit tölteni, ha levágjuk a hízókat — te­szi hozzá, aztán megegyeznek egy újonnan érkezett vevő­vel, hogy jusson is maradjon is alapon elfelezik azt a négy csomagot. — Maguknak mit adhatok? — kérdezi az eladó, és mikor látja a bi­zonytalanságunkat, és hallja a szót, hogy információt — még nevet is egy jót hozzá. Az utcán mintha éledne a forgalom, ki a kezében tartott kannával, ki az aszfalton mérgesen zörgő kézikocsi ösz- szeütődő edényeivel igyek­szik a tejcsarnok felé. — Na Jóska, mit szólsz?! Aratási időnk van — szól át az utca egyik oldaláról a ko­csizörgés utáni némaságban egyik szomszéd a másiknak. Megismerik itt az emberek egymást már hangról is. A csarnokban szép egyenletes a forgalom, mintha be lenne osztva, hogy ki mikor érkez­zen a frissen fejt tejjel. Jut idő pár szóra is, amíg Ju­hász Antalné méri a tejet, csinálja a kettős könyvelést, és a falon lógó polcról elő­Idős Ömböli Ferenc, a jó­kedvű mesélő kerülnek az üvegek, amibe a (mintát teszik. — Tizenhat éve, éppen té­len kezdtem itt dolgozni — meséli Juhász Antalné. Reg­gel hatkor jövök, másfél-két óra alatt befut mindenki. Es­te is hat előtt kapcsolom fel a villanyt, aztán mikor min­den kész, még marad a kád­mosás. Minden reggel jön a Tejipar kocsija, mikor ho­gyan sikerül nekik. Magas, szikár férfi érkezik, fején a kellemes és huncut téli idő ellenére is bundás kucsma. Felönti a kanna te­jet, és szinte természetes megszokásból, az idegenekkel azonnal szóba elegyedik. Ez is a falusi ember sajátja, köz­vetlensége és jóindulatú kí­váncsisága egyszerre. Kérde­zés nélkül is mondja, hogy borja van a tehénnek, és frissfejőskónt bizony mindig húsz literen feliül tejel — szabadkozik csak úgy ön­magának. — Én idős ömböli László vagyok — mutatkozik be, aztán szóba hozza a háborús éveket, a gyerekekről is me­sél, meg arról, hogy az apja fél karral jött meg a harc­mezőről és neki, mint leg­idősebbnek a nyolc testvér közül, bizony volt mit tennie az (asztalra. — Innen még leszaladok egy fröccsre a kocsmába, nem iszom én sört, még az orvos is ezt rendélte, mert alacsony a vérnyomásom — de a mondat végét már ugyancsak kuncogva mond­ja, mintha a feleségét akar­ná erről meggyőzni. — Sze­retem ám a lányokat is fi­am, de az a baj, hogy azok már engem nem szeretnek — teszi még hozzá és kifor­dul a csarnokból, (hóna alá veszi a korpás zsákokat és el­ballag, hogy aztán hirtelen visszalépve még elmondja: — A kucsma már megszokás, ilyen volt a viselet otthon Bukovinában. Ropogós csiz­ma, bricsesznadrág meg kucsma... Dávid Fábiánná két karját ugyancsak húzta a két teli kanna tej, hamar végez, siet is, mert otthon van még ten­nivaló így estének idején is. — Sötéttől sötétig dolgozunk. Három tehén, két hasas üsző várja a kezünk munkáját, meg egy tartalékba is be van állítva. Megtartjuk, ez így biztos, sohase tudja az em­ber, mi jöhet közbe. Elsiet, nevetős jókedve marad csak itt pár percre, meg a ma­gasra emelt tejeskannák súlytalansága így üresen. Nehezen tűrik a kutyák az idegen sétáját, vicsorogva ijesztgetnek, egy hosszú ke­resztépület — most óvoda — méla fekete csendbe burkolt katonái, a mászókák, szótla­nul strázsálnak. Két iskolás, fiú sietve beszéli meg a ka­pun kívül és belül állva a nap izgalmait. Kemény tar­tással, határozott léptekkel ballag a járdán Szőts Fe­renc. Nyugdíjas bányász, ke­mény kézfogás, szembenéző tekintet és jókedv, ami vele érkezett. — Nyugdíjban is van mit tenni, egész nap akad mun­ka. Anélkül meg nem élet az élet. A gyerekeknek is segítet­tem építkezni, a ház körül, a kertben is akad munka min­dig. A feleségem mondta, hogy írjam már meg a kará­csonyi lapokat, de az egy órába is beletelik, így ma­radt holnapra. Egy kis be­szélgetés, egy jó fröccs, az ismerősök, a hírek... ez is kell az embernek. Újabb ér­kező autóbusz éles fénye, hírhozó utasaival lép be a gyér utcai lámpafénybe, az­tán újra csend. Itt-ott még égnek az istállókban a lám­pák, itatni engedtek ki két tehenet, az udvaron eke és borona várja a holnapi ba­rázdát, másutt a televízió kékes fénye szűrődik az ut­cára, a híradó szignáljának hangja is kibújik a ková­csoltvas kerítés díszei között. Idősebb ember sorolja biztonságos lépéseit a jár­dán, aztán csak úgy mondja: — Ez érdekel. A híradó, A hét, meg az országgyűlés, a politika. Sietek is — teszi még hozzá, és igazat szólt, mert már bele is veszett a falusi sötétbe. Mucsfa, ma 1985 decem­berének elején ezt a képét mutatta az érdeklődő ide­gennek. Utcák, házak, embe­rek és fények. Csendes min­dennapi történések. A völgy­be bújó kis falu apró szent­jánosbogarai egyre halvá­nyabbak, majd lassan eJ is tűnnek ... Szabó Sándor Fotó: Czakó Sándor Következik: Hajdina a hur­kába. Juhász Antalné ltí éve dolgozik a csarnokban A posta készül az év végi csúcsforgalomra Falusi esték (I.) Mucsfa és a kucsma A t !

Next

/
Thumbnails
Contents