Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

1985. december 10. KÉPÚJSÁG 5 FIATALOK «TiTO FIATALOK FIATALOK M/ újság a Garay háza táján? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A legtöbb diák számára már az év is meglepetéssel kezdődött. Űj KlSZ-tanács- adó tanárral kezdtük az 1985/86-os mozgalmi évet, amely azonban nemcsak et­től nevezetes. Iskolánk 90. tanéve, amelyet szeretnénk- muszáj-illik méltón megün­nepelni. Bayer Józsefnével együtt nagy kedvvel kezdtünk fel­adataink végrehajtásához. Az IKB-ban egy személyi vál­tozás történt: a múlt év vé­gén egy negyedikesünk el-, illetve leköszönt a sport- és társadalimimunka-felelösi tisztségről. A beilleszkedés­sel az „újnak” semmi gond­ja nem volt (a „törzstagok­nak” sem vele). Munkáját már ismertük: az előző év­ben „építő” nyüzsgésével fel­hívta magára a figyelmün­ket. Tervben volt a sport­élet felpezsdítése. Rengeteg házibajnokság, játékos sport- vetélkedő. Elmegyünk-mara- dunk (kosárlabda-mérkőzés a negyedikesek és az alsóbb évfolyamok válogatottjának összecsapása) és játék-erő­próba szerepelt immár prog­ramunkban. Ezek közül né­hány versenyben már meg is született az őszi ered­mény. (Hiszen a tervezésen ilyenkor már minden KISZ- alapszervezet messze túl van.) Idén újabb reszortosoktól kell búcsút vennünk. Ezért (hogy a tisztségviselő-váltás mindenki előnyére történjen) már most bevonjuk az el­sős-másodikos évfolyamokat az iskola KISZ-életének irá­nyításába. A cél mindig az, hogy magunknál is jobba­kat, alkalmasabbakat talál­junk. Nem sokára elkezdő­dik a jelöltek „propaganda- hadjárata”. És remélhetőleg hagyo­mánnyá válik az is, hogy egy-egy alapszervezetünk gondnokságot vállalt volt gimnáziumi tanárok sírja fe­lett. Ezek a második osztá­lyosok társadalmi munká­ban gondozzák a sírokat. „Emlékezzünk régiekről!”. Elég nehéz aktivizálni a KISZ-ben a garaystákat. So­kan hivatkoznak a tanulásra — joggal —, hogy a közép­iskolai KISZ-tag legfonto­sabb dolga továbbra is a tanulás. A Garay-újság? Ebben az évben egy rendkívüli szám jelenik meg, ami nemcsak attól az, hogy egyáltalán megjelenik, hanem a már említett 90. tanév miatt. Rá­diónk technikai okok miatt „szabadságolta” munkatársa­it, azonban nem sokáig, mert KISZ-tagjaink felajánlásából veszünk erősítőt, magnót és hangfalakat. Programjaink nagy része a következő időszakban nap­tárba jegyezve: szalagtűző, Garay-bál, Garay-napok, hogy csak a legnagyobbakat említsem. „Műsorra” kerül­nek még heti vagy havi szer­vezésű klubdélutánok, tánc­házak, író-olvasó találkozók, amelyeknek helyszíne az edi dig egyre csak porosodó pinceklub. Hogy szó szerint mi újság a Garay háza táján? Nagy a felfordulás, pontosabban a „felforgatás” volt nagy. Fel-' ástuk az udvart, füvesítünk, bokrosítunk, parkosítunk. Pálinkás Judit Garay Gimnázium Tolna megyében már több­éves hagyománya van a fia­tal, pályakezdő szakemberek ünnepélyes fogadásának. Er­re a nagyszerű, hagyomá­nyos ünnepre az idén a Bá- taszéki Búza kalász Terme­lőszövetkezetben került sor. A KISZ Tolna Megyei Bi­zottsága, a megyei tanács, a TES2ÖV, a MEDOSZ me­gyei bizottsága, valamint a MAE Tolna Megyei Szerve­zete rendezésében köszöntöt­ték az idei évben munkába állt fiatal, felsőfokú vég­zettséggel rendelkező szak­embereket. A cél közismert: a megye pályakezdő szakem­berei kapjanak átfogó ké­pet a megye gazdasági éle­téről és benne a mezőgazda­ságról, megismerkedjenek a megye állami, társadalmi és mozgalmi életével. * — Négy fiatal szakembe­rünk is itt van ezen az ün­nepen — kezdte Izsák Gyu- le, a bátaszéki szövetkezet elnöke, mint házigazda, így szívesen ajánlanék közülük egyet a beszélgetéshez. Elfogadtam az ajánlatot, így néhány perc múlva már Balogh Mihályné Fancsik Anna okleveles agrármérnök volt a beszélgetőpartnerem. — Borsod megyei lányként kerültem a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre és már az első hónapban megismer­kedtem a férjemmel, aki há­tai. Hát így házasodtunk össze, együtt éltünk és ta­nultunk az egyetemen öt éven át. Városi lány vagyok, így közvetlen kapcsolatom nem volt a mezőgazdasággal, de sokat olvastam róla, figyel­tem a televízióban. — Milyenek voltak az egyetemi éveitek? — Gödöllőn nagyszerű volt tanulni, jó szakmai alapot ad, magas színvonalon, és ezt a diplomát világszerte elis­merik. A férjem már köz­vetlen, kézzelfogható kap­csolatban élt a mezőgazda­sággal, így más meggondo­lásból került egyetemre ök otthon is gazdálkodnak. — Nem volt furcsa ide­genbe kerülni? — Tolna megyében köz­vetlenek, kedvesek az embe­Balogh Mihályné Fancsik Anna rek. Ezzel nem akarom én a mi vidékünket bántani, de itt más a légkör. Már a Tol­na megyei diákklubbal is szí­vesen vettem részt minden szakmai kiránduláson. Vol­tunk mi más megyében is, Borsodban, Szabolcsban, Nóg- rádban is hívtak három hely­re is, mégis ezt választot­tam. Eredetileg Dalmandra volt szerződésünk, jó az ajánlatuk is, csábítgatnak is oda vissza ..., de. Megkere­sett bennünket a szövetkezet elnöke, Izsák Gyula. Mi ere­detileg is szerettünk volna szerződést kötni, így most örülünk a gyakornoki állás­nak itt a téeszben. — Gond-mentes az életkez­désetek? — Na, nem egészen, most még albérletben lakunk, ta­lán a nyáron kapunk lakást is. A szülők is segítettek, tudtunk motort és Trabantot venni, mert nekünk erre ko­moly szükségünk van a moz­gáshoz. Két-három évre szükség van, mire a munká­ba is beilleszkedünk és nor­mál életkörülményeink lesz­nek, nyugodt háttérként. Ügy tervezzük, hogy 27 évesen fo­gok majd szülni. — Biztos a szakmai jö­vőd? — A lehetőségek adottak, három éven belül szeretnék doktorálni, négy félévem már meg is van a mérnök-peda­gógus szakon. Szerencsére nagyon nagy az akaraterőm, és ez már eleve előny. A fér­jem a növénytermesztésben dolgozik, én az állattenyész­tésbe kerültem, de nem gond, mert általános agrárpiérnök vagyok. Egy nagyon szép, hatezer férőhelyes sertéste­lepen dolgozom. — Ügy érzed, elfogadtak a Tolna megyeiek? — Igen. Könnyen. Alkal­mazkodó típus vagyok, és azt hallom, szeretnek is bennün­ket az emberek — bár ne le­gyek szerénytelen. — Jó dolog egy ilyen ün­nepi fogadás? — Tudnám ajánlani más megyékben is ezt a nagysze­rű hagyományt. Kitűnő do­log, hiszen ha minden igaz, 30—40 évig is együtt kell majd dolgoznunk nekünk fiataloknak, és jó, ha ismer­jük egymást, jó ha valami­lyen átfogó képet adnak a megyéről induláskor. — Biztosnak érzed a meg. élhetéseteket? — Most még kicsit nehéz­kes, döcög. Akik már pár éve kezdték, ki tudják egészíte­ni a fizetést, kialakult a mel­lékes is. Kezdésnél még ez nehéz, de szerencsére taná­csokat már kaptunk, van út­mutatás és jövőre talán már alakul ez az oldal is. — Voltak már itt a szüle­id? — Karácsonyra várjuk őket öt napra. Imádok sütni, főz­ni, szabni és varrni is tu­dok, és az is segítség. — Mi kerül az ünnepi asz­talra? — Sok finomság. Hidegtál lesz, sonkatekercs, kaszinóto. jás, töltött hús ... Szeretünk enni, Rigójancsdt is készítek és a kedvencet a képviselőfán­kot is megsütöm. A Tolna megyei specialitás, a halászlé mellé elkészül a mi vidékün­kön hagyományos káposztale­ves is kolbásszal. Ha ez nem lenne az asztalon, olyan len­ne, mint a karácsonyi ünnep karácsonyfa nélkül. Mielőtt elköszönünk, ne­vetve még utánam szól: — Természetes ugye, hogy több­féle „beigli” is kerül az asz­talra ... Szabó Sándor Fotó: Kapfinger András (Le)vizsgáztam (!?) (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Éjszaka van. Három óra. Aludni kéne. Holnap oda kell áll nőm az osztályajtó elé, és belépni a beszámoló­ra. Már látom is, a tanárnő int felém. Válogatok a téte­lek között, mint tyúk a ken­dermagban, és puff: kihú­zom. A perzsák és a görö­gök. Mit akarnak ezzel az ókori meccsel? Még ha a lon­doni 6-3-at kérdeznék ... Na, nézzük csak. Először a per­zsák győztek, földön, vízen... „öt próbát, öt próbát, na ki- állod-e az öt próbát?” Aztán a thermopülei sta­dionban, a visszavágón úgy megverték őket a görögök, mint az angolok Belgiumban az olaszokat. No de több is veszett már Doberdónál 1526- ban. Julius Caesaré meg mindig csak kockázott, a Néró pedig piromániás volt. Ki is mondta a történe­lemben azt, hogy „Tanulni, tanulni, tanulni” ? Milyen igaza volt. Aludni kéne. Lesz holnap fizika is. Futó macska halad v=s/t sebes­séggel. A D/2 őnála is egyen­lő az r-rel, és ha az egér vektor egyirányba szalad a macska vektorral, akkor az eredő nulla az egér számá­ra. És hogy ebből a matekból mi lesz? Gondoljuk át még egyszer! A fiú halmaz és a leány halmaz elmentek egy közös részt keresni. Ezután megszülettek a legkisebb kö­zös többszörösök. A kis szám­láló pedig hamuba sült elő­jelével felment a nevezőbe szerencsét próbálni. Miért mindig éjjel jutnak eszembe ilyen okos gondo­latok? Andaxdn kettő! És ebben a kémiában is az elemek mindig csak egyesül­nek. Ez tiszta szex. Hiába, ez egészségügyi kö­zépiskola. A felvilágosítás mindenekfelett... és előtt! Ne is beszéljünk a ma­gyarról! Kezdjük Ádámnál és Évánál. Itt minden ma­gyar és nem magyar költő szerelmes. Megáll az ész. Ezek folyton szerelmesek. Tisztára olyanok, mint én. A Margit meg attól boldog, hogy 18 éves koráig nem ér­te testét víz és még Assisi Szent János, hogy sokat hal­lottunk róla. Na most egy kis nyelvtan. Mit állít? Hogy álmos vagyok, de a fenébe is, nem jön álom a szemem­re, és miért? Mert holnap beszámolók. Mi a múltidő jele? A két n. Például: tennap, teljes ha­sonulás. De most nem teg­nap van, hanem már ma van, és ha Odüsszeusz nem veri meg a perzsákat, akkor a halmazok győznek, és ké­miából ráöntik a sósavat a térítőre, amit majd Boldog Margit kimos a Nílusban, amelyik minden évben ki­árad és én a tiszta lepedőn albatok ... alhatok, mert ez egy rémálom, holnap vizsgá­zom. NAGY VENDEL Hallgassuk sztereóban Hivatalból is, meg újság-előfizetőként is nagy rokonszenv- vei olvasom azokat az írásokat, amelyekben fiatal értelmi­ségiek panaszkodnak arról, hogy mennyire nehéz elindul­ni a pályán, milyen kevés a kezdők pénze, mennyire nem kapnak testhezálló feladatot, milyen szűkös a perspektíva, nehéz lakáshoz jutni és így tovább. Mint afféle középkorú, már pipára gyújtva hasonlítgathatom, hogy annak idején ne­künk milyen volt. Hát, nem volt könnyű. Sohasem volt könnyű elindulni, pénzt keresni, szeretett munkát találni, karriert csinálni, önálló lakást szerezni és így tovább. Leg­feljebb az ánti világban ezt a gondunkat, a mindenkori kezdők, a mindenkori fiatal értelmiségiek gondját nem daj­kálta a társadalom, nem kapott hétről hétre fórumot, nem is illett róla beszélni. Ma meg illik. Beállít valahová egy kezdő. A munkát nem is látta, meg­kérdezi és kevesli a fizetést. Igaza van. A pénz mindig ke­vés. De attól még sohasem lett több, hogy keveselltük. A perspektíva sem lett szebb, a feladatok sem nemeskedtek, lakások sem épültek a kívánt mértékben, a helyzet ilyen­olyan egyéni érvényű, de társadalmi tálalású megállapí­tásától. Apropó, helyzet. Milyen a helyzet? Régen tudom, hogy a helyzetnek az a természetes állapota, hogy nehéz. Csak időnként könnyebb (jobb), általában azonban panaszkodni lehet rá. A tények alkalmasint igazolják a panaszokat, alkalmasint nem, mert tényeknek meg az a természete, hogy csoportosítani lehet őket, továbbá innen nézni vagy onnan nézni. Mert igaz ugyan, hogy a fiatal értelmiségiek nehezen jutnak vezető ál­láphoz, de az is igaz, hogy egyötöd részük irányító munkát végez. Igaz, hogy a műszaki értelmiségi fiatalok keresete kevés, de nem kedvezőtlenebb, mint más értelmiségi csopor­toké (ha ez vigasz!). Igaz, hogy drága a lakás, de az is igaz, hogy a 35 év alatti diplomás házaspárok 78 százaléka önál­ló lakásban él, és a házas diplomások 45 százaléka a végzés utáni első évben már önálló lakásban lakik. A legkisebb dombról is könnyű tanácsokat adni a fölfe­lé igyekvőknek, könnyű átlátni a fejük fölött. Elég ellen­szenves státus és magatartás ez ahhoz, hogy az alant cso- portosulók ne higgyenek a dombon ülőknek. Nem is sza­bad hinni a példáknak, az álbölcseknek, az okoskodóknak még kevésbé. Lenin óta, és előtte is, a konkrét helyzet konk­rét elemzést kíván. Van, aki el tudja végeztetni ezt az elemzést és le tud­ja szűrni az előre mutató tanulságot, és vannak (sajnos sok­szor többen vannak), akik csak a helyzetet látják. Ügy, ahogy akarják. Más kérdés, hogy manapság az utóbbiak hangja hangosabb. Ne vitassuk a hangerő jogát! De a hang­zás tisztasága miatt nem volna haszontalan felerősíteni azok hangját is, akik bár tudják, hogy kevés a pénz, de meg­teremtik maguknak, akik tudják, hogy a szép feladat nem terül a lábuk elé, ezért megküzdenek a boldogítóan szép munkáért, akilk elől eltakarják ugyan a perspektívát, de akik ennek ellenére szépnek látják jövőjüket, és akiknek — ér­dekes! — szép is a jövőjük, van is szép feladatuk, meg is él­nek tisztességgel, fedél is van a fejük fölött. Anélkül, hogy a jogosan panaszkodók hangját erőszakkal visszacsavarnám, ón személy szerint szívesen hallanám a jó közérzetű fiatalokat is. így volna igazán demokratikus, kor­szerű, modern — és hasznos is. Hallgassuk sztereóban. M. M. Express-aján latok - Express-kedvezmények 1986-ban harmincéves lesz az EXPRESS, a fiatalok uta­zási irodája. E jubileum je­gyében tervezik az eddigiek­nél színesebb, gazdagabb ajánlatukat, természetesen elsősorban fiataloknak. Szám szerint egymillió magyar fia­tal bel- és külföldi prog­ramját kívánják lebonyolí­tani. Kétszáz különféle ország­járó túrát, kirándulást szer­veznek diákoknak, iskolá­soknak. Ezek között az egy- két-három napos tanulmányi kirándulások között olyan olcsó, gazdag látnivalót ígé­rő utak vannak, mint az építészeti vagy vártúrák, vá­roslátogató és irodalmi ki­rándulások, üzemlátogatások. Mind a négy évszakban ajánlanak üdülést, — ötven­féle helyszín és 420 időpont között válogathatnak az ér­deklődők. Külföldi fiatalok­kal közös nyelvgyakorlás, sport- és hobbitáborok, szá­mítógépprogramozási, tenisz- lovastanfolyamok szerepel­nek a programban. Az Ál­lami Ifjúsági Bizottság anyagi támogatásával 1986- ban kétezer egyetemistát és húszezer középiskolás diá­kot üdültet az Express ked­vezményesen, egyhetes tur­nusokban, Velencén, Balaton- szemesen és Tiszafüreden. Tervek szerint az Express jövőre 120 ezer magyar fia­tal külföldi utazását szervezi meg. A legtöbb csoportot — hat barátságvonatot, testvér- városi látogatást — a Szov­jetunióba indítják. Bővültek a fekete-tengeri csoportos és egyéni üdülési lehetőségek a Szovjetunióban, Bulgáriában és Romániában. Több sport­program, sítúra szerepel a programban Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK- ban, Lengyelországban, Ju­goszláviában, Ausztriában. Az egzotikumokat kedvelők elutazhatnak Mongóliába, Algériába, Koreába vagy Kubába. A korábbi nagy si­kerű nyelvtanfolyamok foly­tatásaként a következő sze­zonban is utazhatnak magyar fiatalok a Szovjetunióba, az NDK-ba, Angliába és Fran­ciaországba 3-4 hétre nyelvet tanulni. Újdonság az iroda ajánla­tai között az úttörők kül­földi táboroztatása. 1986-ban ötezer úttörő utazhat NDK- beli, csehszlovákiai táborok­ba. Cserébe külföldiek ér­keznek magyar úttörőtábo­rokba (az NDK-ból például hatszázan) s közös táborozá­suk jó lehetőség a magyar gyerekek nyelvtanulására is. Külföldről 120 ezer fiatal érkezésére számít az Express — elhelyezésükről saját szállóiban és nemzetközi üdülőtelepein gondoskodik. Az Express útjain, szál­láshelyein, programjaiban számos kedvezményt nyújt. Vannak diákkedvezmények (utazási, étkezési, szállás stb.). Olyanok, amelyeket csadádosok, nászutasok, egyetemisták, középiskolások vehetnek igénybe. Kedvez­mény illeti a szüleikkel uta­zó gyerekeket, a tanulmá­nyi kiránduláson csoportosan résztvevőket. A 30 éves Exp­ress jubileuma alkalmából külön kedvezményben része­síti a vele egykorú utazó, üdülő fiatalokat is. — kádár —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents