Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

e “népújság 1985. december 9. Befejeződtek a csoport- mérkőzések A kétnapos csoportküzdel­mek kettős érdekességgel szolgáltak: a III. MLSZ te­remtornán fordult elő elő­ször, hogy fővárosi együttes nem jutott el a négyes dön­tőbe. Ugyanakkor feltűnő, hogy a zalaegerszegi, pécsi és debreceni csoportban egy­aránt a rendező NB I-es klub harcolta ki a döntőt. Az 1983. évi terembajnok Zala­egerszeg tehát ismételhet Miskolcon, a tavalyi címvé­dő MTK-VM viszont nem érdekelt a döntőben. A négy csoportelső mind a három mérkőzését megnyer­te, s meglepetés, hogy az utolsók egyetlen ponthoz sem jutottak, így a Rába ETO, a Videoton, a Csepel és a Békéscsaba. A legtöbb gólt a Pécs szerezte, 43-at, a leg­kevesebbet pedig a Rába ETO, mindössze ötöt. A négy csoportban össze­sen 348 gól született, a leg­több Szolnokon (111), a leg­kevesebb pedig Zalaeger­szegen (50). Pécsett 96, Deb­recenben pedig 91 alkalom­mal került a hálóba a labda. A december 13—15. kö­zötti miskolci döntő sorso­lása: December 13., péntek, 17 óra: Zalaegerszeg—Pécsi MSC, 18 óra: Tatabánya— Debreceni MVSC. December 14., szombat, 15 óra: PMSC—Tatabánya, 16 óra: DMVSC—ZTE. December 15., vasárnap, 10 óra: az első két nap alapján a végső győzelemre esélyte­len csapatok találkozója. 11 óra: a pénteki és szombati eredmények alapján a te­remtorna-sikerre legesélye­sebb két csapat összecsapása. AJuventuséa Toyota Kupa Százhúsz perces rendkívüli küzdelem, és az azt követő 11-es párbaj után az olasz Juventusé lett a Toyota Ku­pa, amely a világ legjobb klubcsapatát illeti az úgyne­vezett Interkontinentális Ku­pa döntőben. A torinóiak az argentin Argentinos Juniors együt­tesét fektették kétvállra, mégpedig úgy, hogy 90 perc után 2:2 volt az eredmény, ami a kétszer 15 perces hosszabbítás után sem változott. A kiírás sze­rint 11-es rúgó verseny kez­dődött, amely 4:2 arányban az olaszok sikerével zárult. A Tokióban lebonyolított találkozón 62 ezres nézőse­reg várta az idei BEK-győz- tes Juventus és a dél-ameri­kai Libertadores Kupát el­hódító Argentinos Juniors összecsapását, amely vérbeli rangadónak számított, s min­den várakozást igazolt. Sárköz Kupa nemzetközi asztalitenisz-vrscny Urbán Edit (BSE) duplázott A tolnaiak kát bronzérmet nyertek Gyors terepszemlét tartot­tunk Szekszárdon a Zrínyi utcai tornacsarnokban. Csu­pán Oláh Zsuzsa, a Statisz­tika kiválósága, többszörös Európa-bajíioknő, a jelenlegi legjobb hiányzott ebből a rangos évadzáró pingpong­találkozóból, a VII. nemzet­közi Sárköz Kupa mezőnyé­ből. így hirtelenjében előre bejelentett távolléténak örül­tünk js, meg nem is. Többek között sajnálhattuk, hogy így nem Ismétlődhet meg a mis­kolci magyar nemzetközi baj­nokságon látott szuperdöntő, amit Bátorfival vívott a tévé nyilvánossága előtt. Ellenben nélküle többen is pályázhat­tak a komoly jutalommal já­ró elsőségre, s ez mégiscsak fokozta az érdeklődést. Valamikor tolnai szám volt ••• Nem is olyan régen még tolnai hegemónia jegyében zajlott a páros minden vala­mirevaló ranglistaversenyen és általában az OB is — folytathatná a mondatot a sportág dolgaiban vala­mennyire is járatos szurkoló. Valahogy úgy képzeltük, hogy az ötszörös magyar baj­nok Balogh—Bolvári páros ezen a bensőséges hangulatú versenyen feleleveníti a múltat — főleg azért, ment az idei bajnokkettős (Oláh— Bátorfi) nem indulhatott. Mi­után a Bolvári II.—Kiss A. (Tolnai VL, Győri MÁV- DAC), a Kaiser—Faragó (Tolnai VL, Bp. Spartacus) elbukott, ebben az egykori tolnai számban már csak Baloghék esetleges sikere volt a halovány reménysu­gár. De a döntőbe jutásért vívott találkozón ez is gyor­san tovatűnt. Hiányzott a sokszor megcsodált összhang a két versenyző között és egyénileg is sokat hibáztak, így a várakozást eddig is túl­szárnyaló Molnár—Csik (Borsodi Építők, Fővárosi Vízművek) páros elbúcsúz- tatta őket. önmagában ez meglepetés volt, de aki lát­ta a négy közé jutásért meg­szerzett kínkeserves győzel­müket Gazsi—Bogyó (Kani­zsa Bútor) ellen, az cseppet sem csodálkozott a korai bú­csún. Erre a sorsra jutott a Sta­tisztika kettőse is, Böhm és Gál. Hiába szónokolt mind­untalan mögöttük dr. Ormai László mesteredző, hogy a BSE-s kitűnőségek (Bátorfi —Ürbán) fonákjára játssza­nak, menték a saját fejük után és a tenyeresoldalról, hol az egyik, hol a másik el­lenfél ászt pörgetett. (Már a labdaszedésbe is belefárad­hatták.) Sima volt az útjuk a döntőig Bátorfiéknak és a fináléba bejutott Molnár— Csik duó lelkesedése, precíz összmunkája nem ellensú­lyozhatta a nagyobb tudást. A páros végeredménye: 1. Bátorfi—Urbán (BSE), 2. Molnár—Gsitk (Borsodi Épí­tők, Fővárosi Vízművek), 3. A novemberi csapatbaj­nokságon újra szőnyegre lé­pett Kocsis Fesenc, a kötött­fogású birkózás olimpiai baj­noka, aki egy világ- és négy Európa-bajnoki címre is büszke. Akkor még kevesen hitték, hogy a Sportcsarnok­ban lebonyolított CSB egy nagy visszatérés első állomá­sa volt. A Ganz Mávag spor­tolója ugyanis úgy döntött, hogy még egyszer megkísér­li az aktív birkózást. — Arról szó sem lehet, hogy a régi súlycsoportban, a 74 kg-ban próbálkozzam — mondta Kocsis Ferenc. — Az az elképzelésem — és ezt megbeszéltem Hegedűs Csa­Balogh—Bolvári és Böhm— Gál (Statisztika). A rutin és a fiatalos hév találkozása a döntőben Izgalommal vártuk a női egyes küzdelmét. Kinek a nevét vésik rá a díszes ser­legre? Az erősorrend alap­ján talán Bátorfiét? Talán mégse, mert eléggé enervált- nak és fásultnak tűnik, s a hosszú sorozatmérkőzéseken ez kiütközik. Urbán? (Na igen javuló formát árult el, de erősségében, a kitűnő lábmunkában még nem az igazi. És kit tud felvonultat­ni aranyvárományosként a reprezentáns Statisztika? Mindenképpen az újhullá­mosai közül Bőhmöt, Gált és Fazekast, valamint a Fővá­rosi Vízműveknek kölcsön­adott serdülő Európa-bajnok csapattag Kahnt. És a tol­naiak kulcsemberei (Ba­logh, Bolvári I., Bolvári II.) is felszívják” magukat?! íze­lítő kérdések, feltételezések a talányok sokaságából. Nos, a főtábla eseményeit kövessük tolnai szemüvegen keresztül! Balogh gyorsan szűkítette az optikánkat, csu­pán egy szettre futotta erejé­ből a statiszitikás Nagy ellen. „Sajnos várható volt” — nyugtázták mellettük. Mi­lyen kár, hogy a felnőtt VB-t is megjárt, a sportágat nem tegnap kezdett Balogh ellen egyre több feltörekvő fiatal mehet biztosra. Nagy­szerű csemegét ígért a Bá- torfi—Nagy találkozó (az előbhi győzött), de a Bolvári testvérek szereplésére mégis­csalt kíváncsiabbak voltunk. Az elődöntőbe jutásért Ildi­kónak Bőhmön, Katalinnak pedig Kahnon kellett túljut­nia. Hogy is mondta a leg­utóbb a Statisztika játéko­sa?: „Ildi ellen nagyon nehéz játszani — kellemetlen ellen­fél”. Ki is zökkentette a tol­nai lány a megszokott rit­musából, sőt stílusából, így a végén sportszerűen gratu­lált neki. Ugyanezt tehette húga, Ormai dr. egyik nagy reménysége, Kahn Szilvia el­ba szövetségi kapitánnyal —, hogy februárban a Matura- emlékversenyen, majd már­ciusban az Artex Grand Prix-n felmérem: van-e esé­lyem arra, hogy megpályáz­zam az 1986 októberi világ- bajnoki csapattagságot? Nagy vonzerő a helyszín, a Buda­pest Sportcsarnok, itt sze­reztem meg negyedik EB- aranyérmemet 1983 áprilisá­ban. Megpróbálom... Kocsisnak nehéz lesz a fel­adata, arra „biztosíték” a fiatal Komáromi Tibor. A ferencvárosi sportoló ugyan­is 1985-ben EB-ezüstérmet szerzett a 82 kg-ban. len, aki eddigi ellenfeleire — köztük többek között az egykori nagy hírű verseny­zőre, Magosra — megsemmi­sítő vereségeket mért. A tol­nai versenyző mindent be­vetett ellene, megpróbált irányítani, vette a lapot a kontracsatákban, de ebből jobbára a fővárosi került ki győztesen. Vajon Ildikónak lesz-e hatékony fegyvere el­lene? Sokszor úgy nézett ki, hogy igen. A rendkívül di­namikusan, erőteljesen tá­madó ellenfelének gyenge pontjaira zseniális érzékkel rátipantott. Tudta, érezte, hogy a helyét egy szemvil­lanásnyi idő alatt állandóan változtató ellenfélnek melyik oldalára játsszon. Viszont a szettek végén a szívós, fia­tal tehetség Bolvári üresjá­ratait könyörtelenül kihasz­nálta, így győzött. A másik ágon az Urbán— Bátorfi „kisdöntő” nem várt magabiztos Urbán győzelmet hozott. Ha valaki, akkor ő tudhatta: miként lehet a si­kerhez eljutni Bátorfi ellen. A döntőben mintha már a zsebében érezte volna Urbán az aranyát, de legfőképpen az ezzel járó pénzt, így csak az ötödik szett után mond­hatta magát a Sárköz Kupa 1985. évi győztesének. A női egyes végeredménye: 1. Ur­bán (BSE), 2. Kahn (Fővá­rosi Vízművek), 3. Bolvári Ildikó (Tolnai VL) és Bátor­fi (BSE). Vasárnap az újoncok, va­lamint az ifik álltak asztal­hoz. Ez utóbbiak küzdelmét — Bátorfi és Kahn nélkül is — nagy érdeklődés kísér­te. A következő végeredmény született: 1. Wirth (Statiszti­ka), 2. Limbeck (BSE), 3. Kertész (Borsodi Építők), Karádi (ESMTK). A legifjabbak maratoni küzdelemsorozata (itt is több mint százan álltak rajthoz) a késő délutáni órákban fe­jeződött be. Végeredmény: 1. Rákos, 2. Tóth, 3. Éllő (mind­három Statisztika) és Molnár (KSI) — bégyé — Fotó: Czakó Sándor Alvics legyőzte Somodit Vasárnap' Tatabányán ökölvívó csapatbajnoki mér­kőzésen a Bp. Honvéd ezer néző előtt 20:8 arányban győzött a Tatabánya ellen. Az ifjúságiaknál 6:2-es ve­zetést szereztek a hazaiak, a bányász azonban a felnőt­teknél csak egy mérkőzést tudott nyerni Sztancs révén. Ugyanakkor a Bp. Honvéd­ből Hassza, Szőke, Nagy, Kövér, Turu, Bácskái, Füze- sy, Kiss és Alvics is legyőz­te ellenfelét. Az érdeklődéssel várt Al­vics—Somodi találkozón nem volt nagy csata, mert az EB- ezüstérmes Alvics fölényes biztonsággal verte *az Euró- pa-bajnók Somodit. Kocsis Ferenc: „Megpróbálom...” Kosárlabda NB I. Chudeuszt kiállították Egerben Egri TANÉP—Dombóvári VMSE 87-84 (41-50). Eger, 600 néző. V.: Bacsfay, Far­kas. Eger: Káló (3), Nádai (10), Sipeki (34), Frankovics (17), Molnár J. (2). Csere: Korepta (12), Molnár I. (9). Edző: Komenczy Lajos. Dom­bóvár: Ács (—), Chudeusz (16), Miedzik (35), Tamási (—), Jászberényi (27). Csere: Gálosi (2), Czimbalek (—), Kollár (2), Lovász (2). Edző: Gróf Attila. A hétközben Jugoszláviában szerepelt DVMSE összeállításában egy változás történt: Onhausz szemsérülése miatt Czlmba- lek került a csapatba. Jól kez­dett a Dombóvár, támadás­ban Miedzik távoli, Chude­usz és Jászberényi közeli do­básai révén a 6. percben 18-11-re vezetett. Néhány perces emberfogásos védeke­zés után területvédekezésre tértek át a dombóváriak. Ez tíz percen keresztül eredmé­nyes volt: a 16. percben 42-29 volt a vendégcsapat előnye. Ezután azonban elég volt egy kétperces kihagyás és az egriek 42-39-re felzár­kóztak. A félidő végéig aztán Miedzik és Jászberényi ré­vén a vasutasok újítani tud­tak és kilencpontos előnnyel fordultak. A második félidő elején egy rendkívül keményen, sőt helyenként durván játszó egri csapat lépett pályára. Miedzik külön őrzőt kapott, akinek „védekezésével” ti­zenöt percig nem boldogult, hiszen ezalatt csupán két pontot dobott. Ezt a védeke­zést a közönség reagálásától befolyásolt játékvezetők is érvényesülni hagyták. Az igazsághoz tartozik, hogy mindemellett az egriek tá­volról is jól dobtak, a pa­lánk alatt pedig Sipekit egy­szerűen képtelenek voltak tartani a dombóváriak. A 32. perc volt a találkozó fordu­lópontja. Ekkor a 69-68-ra felzárkózó Eger egyik játé­kosa ellen személyi hibát ítéltek a bírók, amit miután már a csapat nyolcadik hi­bája volt, büntetődobás kö­vetett volna. Ez idő alatt azonban egy másik egri játé­kos „belecsípett” Chudeusz- ba, aki ellökte magától a vé­dőt. A játékvezetők érdekes módon csak ezt az eseményt látták, s ezért kiállították a DVMSE lengyel vendégj áté- kosát. Jászberényi jogos bün­tetője helyett azonban az eg­rieknek „adták” a labdát. A hátralévő időben felváltva estek a kosarak, a befejezés előtt 50 másodperccel Mied­zik hárompontos kosarával kiegyenlített. A végrehajrá izgalmas másodperceiben Si­peki révén az egriek három­pontos előnyhöz jutottak. A DVMSE nehezen viselte el a szokatlan körülménye­ket, ráadásul ezúttal nem hozta megszokott szünet utá­ni eredményes teljesítményét. Kitűnt: Sipeki, Frankovics, Nádai, Molnár I., illetve Jász­berényi, Chudeusz, Miedzik. Diósgyőri VTK—Szekszár­di Dózsa 69-56 (27-32). Mis­kolc, 300 néző. V.: Halmos, Geréb. DVTK: Pongó (2), Áronné (10), Bársony (7), Nagy (13), Winter (25), Cse­re: Stefánné (7), Molnár (5), Papp (—), Tóthné (—), Jász­ka (—). Edző: Schreiber Jó­zsef. Szekszárd: Bernáth (—), Varga (19), Christián (4), Smolczerné (4), Pártos (23). Csere: Szabó (6), Vékony (—), Tamás (—). Edző: Ver­texes István. Pártos három hárompontos kosara meg­nyugtatta a dózsásokat, akik a 4. percben 11-6-ra vezet­tek. Mindkét csapat kemé­nyen védekezett. Az igen csúszós talajon (mérkőzés előtt táncverseny volt) gyor­san gyűltek a büntetők. Sze­rencsére a lepattanó labdák megszerzésében a szekszár­diak ekkor még jeleskedtek. A 11. percben 10 pontos előnyre tett szert a Dózsa: 22-12. A DVTK időkéréssel rendezte sorait, de Pártos és Varga labdaszerzései révén a lila-fehér együttes szünetig megőrizte előnyét. Ebben a játékrészben, ha személyi hi­bák árán is, de Bernáth jól tartotta Wintert, a hazaiak „dobógépét”. A második félidő elején jött az immár hagyományos szekszárdi rövidzárlat és a DVTK hárompontos kosarai­val felzárkózott. Sőt, a 25. percben a vezetést is átvet­te. Érthetetlen kapkodás jel­lemezte ekkor a Dózsát, köz­ben pedig támadójátéka is teljesen „leült”. Mindez fel­hozta a hazai csapatot, a 33. percben 52-41-re vezetett a diósgyőri gárda. Bernáth és Varga kipontozódása után a hazaiak könnyen biztosítot­ták be 13 pontos különbsé­gű győzelmüket. A szekszárdiak szünet utá­ni gyenge támadójátéka, gyenge palánk alatti teljesít­ménye eredményezte a lila­fehér csapat őszi első ide­genbeli vereségét. Ezzel együtt is megőrizte listave­zető helyét a „B” csoportban a Szekszárdi Dózsa, hiszen riválisa, a Ganz-MÁVAG is vereséget szenvedett a ZTE- től. Kitűnt: Winter, Nagy, illetve Pártos és Varga. Pásztor és Királyvári a Vojvodinában? Magyar labdarúgókkal fog­lalkozó cikk jelent meg az újvidéki Magyar Szó vasár­napi számában. A lap be­számol arról, hogy Géléi Jó­zsef, a Csepel edzője a hé­ten Újvidéken járt, hogy ba­rátságos mérkőzéseket kössön le a Vojvodina klubbal. A magyar szakember meg is állapodott vendéglátóival, s ez alkalommal arra kérték fel, hogy keressen Magyar- országon egy megfelelő já­tékmestert és egy védőt, akik a tavaszi idényben már a Vojvodinát erősítenék. A Magyar Szó értesülése szerint Géléi máris jelent­kezett, beszámolt arról, hogy talált megfelelő játékosokat, mindkettőt Békéscsabán: Pásztor József játékmestert és Királyvári Sándor védőt. Géléi információi szerint mindkét említett NB I-es játékos engedélyt kaphat külföldi munkavállalásra. Ami a Vojvodinát illeti, a jugoszláv labdarúgó-bajnok­ság vasárnapi, utolsó őszi fordulója előtt 16 mérkőzé­sen szerzett 8 pontjával a táblázat utolsó helyén áll és jelenleg mindenki biztos ki­esőnek könyveli el. így kellett volna 1. Frankfurt—1. FC Köln 2:2 x 2. Kaiserslaut.—Hamburg 1:2 2 3. Möncheng.—VfB Stuttg. 1:1 x 4. B. München—Uerdingen 5:1 1 5. F. Köln—Wattenscheid 0:2 2 6. Kassel—Karlsruhe 4:3 1 7. Atalanta—Udinese 1:1 x 8. Inter.—Torino 3:3 x 9. Napoli—Milan 2:0 1 10. Palermo—Brescia 2:0 1 11. Perugia—Lazio 0:0 x 12. Triestina—Lanerossi 3:2 1 13. Cremonese—Ascoli 1:2 2 Pótmérkőzések: 14. Genoa—Empoli 2:2 x 15. Sambenedet.—Bologna 0:2 2 16. Cagliari—Catania 1:0 1 Az Állami Biztosító pályázatot hirdet dombóvári fiókjához MŰSZAKI KÁRSZAKÉRTŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Fiatal, műszaki felső­fokú végzettségű, lehetőleg építész, önéletrajzos jelentkezését várjuk a fiókvezetőnél. (128) A Balogh—Bolvári párosnak ezúttal is be kellett érnie a harmadik hellyel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents