Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

4 NÉPÚJSÁG 1985. december 9. ÖN KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szftkszárd, Postafiók: 71 Lehet-e mákot darálni a boltban, ha azt nem ott vásárolta? Kronf Andrásné szekszár­di olvasónk leveléből idé­zünk: „Azt szeretném meg­tudni, ihogy la Zöldért Széche­nyi utcai üzletében lehet-e nem ott vásárolt mákot megdiarálni? Az első alka­lommal mákdarálási kéré­semre azt válaszolták, hogy igen, 50 fillérért. A második alkalommal 2 forintot fizet­tem. A harmadszori kéré­semre azt válaszolták, hogy járulják hozzá a kiadások­hoz. Hogy mennyivel? Vá­lasz rá: Amennyit gondol. A befizetésről blokkot sem kaptam, de a pénztárgépbe sem ütötték be.” A Tolna Megyei Zöldség- Gyümölcs Kereskedelmi Szö­vetkezeti Vállalat igazgatója, Kláb József válaszolt: — A belkereskedelmet sza­bályozó előírások arra ad­nák lehetőséget, hogy az üz­letben vásárolt mákot, diót, kávét és húst a vásárló té­rítésmentesen megdarálhat­ja, illetve a hús esetében a íedarálását kérje. — Az álláspontot elsősor­ban élelmiszer-ihdgéniiai szempontból kell megerősí­tenünk, hiszen a boltvezető csak az ismert és garantált, 'bevizsgált forrásokból szár­mazó élelmiszerekért vállal­hat felelősséget. Más forrás­ból származó élelmiszerek tartalmazhatnak esetleg fer­tőző vagy mérgező anyago­kat, ami a mák esetében is T elefonszámunk: 16-211 fennállhat. A behozott ide­gen darálni való a daráló- gépben maradó maradvány­nyal ronthatja a boltban vá­sárolt áru minőségét, amiért már teljes egészében a bolt­vezető a felelős. — A másik két kérdés — a darálásért lehet-e pénzt kérni, valamiint a felszámí­tott összeget a pénztárgépibe be ketl-e ütni — fel sem me­rülhetett volna, ha a nem boltban vásárolt áru darálá­sát a boltvezető nem enge­délyezi. Tekintettel arra, 'hogy a mák darálása sza­bálytalanul, de megtörtént, ezért darálásl díjat nem kérhetett volna, mert erre — kalkuláció alapiján — nem alakítottunk ki díjtételt. A darálása díj szabályozása fe­lesleges, mert ilyen szolgál­tatás — közegészségügyi szempontból — nem engedé­lyezett. Mikor hozzák rendbe a zuhanyozót? „Mikor kerül sor a guna- rasi téli fürdőben lévő férfi­zuhanyozó mennyezetének a javítására, ugyanis hullik az emberek fejére a vakolat zu­hanyozás közben, ez baleset- veszélyes és szennyező is — kezdte levelét Hegedűs Ist­ván, szekszárdi olvasónk, majd így folytatta: A 8 da­rab zuhanyozóból csak 3 jó, a másik 5 kiesett a falból. A fűtőtest balesetveszélyes, mert a rozsda elette. A für­dőtérben lévő négy darab ruhafogas is el van törve. Sze­retnénk választ kapni arra is, hogy a medencék körül lévő padokat mikor szerelik vissza, amiket már a nyáron leszereltek. Jól esne a vízből kijövet leülni egy pár perc­re.” A Dombóvári Városi Kór­ház igazgató főorvosa, dr. Zahorcsek Alfonz küldte meg a választ: — A téli fürdő férfizu­hanyzójába tervbe vettük a mennyezet műanyag lapokkal való borítását az elkövetke- zendőTdőben. A mennyezetet többször befestettük, de a nagy páratartalom miatt a festék és a vakolat lehullik. Ugyancsak a férfizuhanyzó- ban a kórház már többször felszerelte a zuhanyrózsákat; de a fürdőt igénybevevők és ismeretlenek azokat leszere­lik. Legutóbb 1985. novem­ber 25-én szereltünk fel ilyen rózsákat. — A fűtőtestek kijavításá­ról gondoskodunk. A fürdő­térben lévő fogasok kicse­réléséről ugyancsak. A me­dencék körüli padok elrozs­dásodott vasszerkezetét újra­gyártattuk, horganyoztatok, a felszerelésére hamarosan sor kerül. — A gunarasi gyógyfürdő közel egy éve került a kór­ház kezelésébe, műszakilag nagyon elhanyagolt állapot­ban. “A fürdő gyógyítórészle­gének helyreállítására több. millió forintra lenne szük­ség az elkövetkezendő idő­ben. Jelen pillanatban — & szűkös felújítási kereteket fi­gyelembe véve — több milli­ót a fürdőre költeni nem tu­dunk, így marad az a meg­oldás, hogy a karbantartási keretből állítjuk helyre a meghibásodott épületet és a berendezést. Hányszor kell egy évben kéményt seperni? Morvái Lajos majosi ol­vasónk azt kérdezte, hogy egy évben hány alkalommal kell a kéményseprőnek a seprést elvégezni, mivel ná­la csak egy alkalommal — kora tavasszal — jártak. A Tolna Megyei Kémény­seprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat igazga­tója, dr. Dallos Tibor vála­szolt : — A kéményseprőipari te­vékenység gyakorlását az Épitési és Városfejlesztési Miniszter 26/1981. (XI. 14.) ÉVM. számú rendelete sza­bályozza. A rendelet 3. § (1) és 4. § (1) bekezdése fo­lyamatosan kötelező tevé­kenységként írja elő a ké­ményseprést, melyet egyedi kémények ' esetén évenként két alkalommal kell elvé­gezni. — Olvasójuknál az I. fél­évben végeztünk kémény- seprést, a II. félévben de­cember 31-ig elvégezzük a másodikat, erről külön is intézkedem. Amennyiben ol­vasójuk az évenkénti két seprést nem tartja elegen­dőnek, akkor külön megren­delésre több alkalommal is elvégezzük, természetesen külön díjfizetésért. Ml VÁLASZOLUNK i A Munka Tör­vénykönyve szerint a dolgozó „munká­ját az arra vonat­kozó szabályoknak és előírásoknak, fe­lettese utasításainak, vala­mint a szakmai szokásoknak megfelelően köteles végezni”. Erre is figyelemmel, ez al­kalommal néhány — minden bizonnyal szélesebb körű ér­deklődésre számot tartó — utasításra, irányelvre, elvi állásfoglalásra hívjuk fel a figyelmét. A dolgozók általános isko­lája esti tagozatán a tanul­mányi eredmény értékelésé­ről szól a művelődési minisz­ter 118/1985. MIM számú uta­sítása, amely nemcsak ab­ban a tekintetben ad eliga­zítást, hogy miként kell a dolgozók általános iskolája esti tagozatán a tanulók tan­év végi osztályzatát megál­lapítani, de azt is előírja, hogy a 'pedagógust a külön­böző feladatlapok értékelé­séért, az igazgatót pedig a feladatlapok értékelésére vo­natkozó előírások betartásá­nak ellenőrzéséért milyen díjazás illeti meg. Az egyes középfokú okta­tási intézmények iskolai tan­műhelyeiben végzett terme­lőtevékenységről szól a mű­velődési miniszter és a pénz­ügyminiszter 119/1985. MM- FM számú együttes utasítá­sa, mindenekelőtt meghatá­rozva azt, hogy annak alkal­mazása szempontjából mi tekintendő termelőtevékeny­ségnek, szabályozza az utasí­tás az ilyen tevékenység vál­lalását, pénzügyi elszámolá­sát és nyilvántartását, mel­léklete pedig segítséget ad a termelőtevékenység önlkölt- ség-száimításálhoz. Kihangsú- lyozandónak tartjuk, hogy a tanműhelyben folyó termelő­tevékenységért az iskola igazgatója felelős, a gazda­sági vezető pedig felelős a pénzügyi gazdálkodási sza­bályok és az azzal összefüggő nyilvántartásokra vonatkozó előírások betartásáért. A fenti utasítások a Mű­velődési Közlöny idei 21. szá­mában jelentek meg. Ugyan­itt olvasható a művelődési miniszter elvi állásfoglalása az iskolán kívüli magánjel­legű oktatás engedélyezésé­vel kapcsolatos egyes kérdé­sekről. Az állásfoglalásból itt csupán az alábbiakat idéz­zük: „Minden kérelemnél külön meg kell vizsgálni, hogy a kérelmező az engedé­lyeztetni kívánt magándkta- tálshoz rendelkezik-e megfe­lelő képzettséggel. Ehhez az szükséges, hogy a szakigaz­gatási szervnek kellő isme­rete legyen arról, milyen tárgykörben, kiknek és mi­lyen célból kívánják a ma­gánoktatást tartani.” 'Az Egészségügyi Közlöny idei 21. számában jelent meg az Egészségügyi Miniszté­rium szakmai irányelve az étkeztetéssel kapcsolatos köz­egészségügyi szabályokról szóló 9/1985. (X. 23.) EüM- BkM számú együttes rende­lethez. Az irányelv részletes előírásokat tartalmaz moso­gatási típusra vonatkozóan, meghatározza a tojás fertőt­lenítésére használható anya­gokat, azok behatási idejét, külön kihangsúlyozza az étel- szállító edényekkel szemben támasztott egészségügyi kö­vetelményeket. Az irányelvre nyomatékosan hívjuk fel a közétkeztetést végzőket. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Értesítő f. évi 20. számában egységes szerke­zetben jelent meg a mező­gazdasági nagyüzemek dol­gozói munkaidejének és mun­kadíjának szabályozásáról szóló módosított rendelet, így az érdeklődők és érintettek könnyen áttekintést nyerhet­nék a mezőgazdasági nagy­üzemek kategórizálásáról, a fizikai és nem fizikai dolgo­zók díjazásáról, a vezetők prémiumáról és jutalmáról, ugyanakkor természetesen a ■munkaidőről, elrendelhető túlórákról is. A mezőgazda- sági nagyüzemben részes- munkát vállalók munkaide­jére külön jogszabály elő­írásai az irányadók. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke „Főzőcske ” A Szekszárdi Városi Úttörőházban három éve dolgo­zik a vendégváró Főzőcske-klub. A húsz, háromtól nyol­cadik osztályos tanuló munkáját Kovács János, a ven­déglátóipari szakközépiskola gyakorlati oktatásvezetője irányítja, a munkában négy középiskolás tanuló — Heiszler András, Pach Gábor, Pető Zoltán, Szilágyi László — ifi-vezetőként segít neki. Az úttörők a két­hetente tartott foglalkozásokon terítési alapismereteket, gyorsan és változatosan készíthető ételek előállítását, fél­kész, bolti, mirelit termékek használatát is elsajátítják. A klub tagjai már több pályázaton nyertek értékes dí­jat. Legutóbb az AMFORA „Terítve nyerhet” akcióján harmadik helyezést ért el a Pék Zita, Németh Helga, Hankovszky Zita összeállítású csapatuk. A díjnyertes, gyermekzsúr-terítéküket a televízió szombati Főzőcske műsorában láthatták olvasóink. Fotó: Gottvald Károly Szakács leszek? Gálosné Ádám Katalin terítési fogásokat mutat Palacsinta-töltelék lesz Egy ízléses ünnepi teríték Kovács János a majonéz készítésénél „segít” Fábián Gyula és Németh Helga terít Készül a palacsinta

Next

/
Thumbnails
Contents