Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31. MÉPÜJSAG 13 Óévi apró Kivételt tesz sportrova­tunk: mai számában az ál­talános gyakorlattól elté­rően hirdetéseket is közre­ad. Olyan óhéber, izé, óéves aprók ezek. Külföldet járt laibdarúgó- staktékintély megfelelő szá­mú kínálat esetében disznó­toros vacsorákon egy adag kolbászért és egy tányér to- roslkásáért szívesen mesél a töméntelen étel- és italfo­gyasztás, meg a mértéktelen szex egészségre gyakorolt káros ártalmairól. „Két adag hurka is megfelel” jel­igére a kiadóba. * Nőtlenek, magányos fut­ballisták, figyelem! A szil­veszteri bálna tekintettel ga­ranciával kölcsönzőnk tánc. partnereket. Forduljon hoz­zánk, szolid árak, nősülési veszély kizárva. „Ha közben hozzártk igazodtok, talán bentmanadunlk” jeligére vár­juk válaszukat a Kisdorogi MEDOSZ sportirodájában. * Kézilaibdás férfi alapos szakértelemmel megművelt szalonspioce igényesnek el­adó. Sör-, bor-, szeszesital- fogyasztók előnyben. Gyü- cnölcsléivók messzi ívben ke­rüljenek. Érdeklődni szil­veszter este 24 óráig a faddi kisvendéglő bal hármas sia- rokasztalánál. Súlyemelő bízó szívvel ke­resi azt az önzetlen sport- társát, aki üres pezsgősüve­geiért cserében felbontatta, nofcat ád. „Jótett helyében józan maradsz” jeligére a szekszárdi súlyemelőik szau­nájában lehet érdeklődni. • Ne várja meg a bajnokság alatti torlódást. Már most szerezze be Andiaxyn, Beillő­id, Trioxazin, Seduxen, Se- venalette, s egyéb nyugtató szükségleteit. A Paksi SE, a Bonyhádi SE, a Kisdorogi MEDOSZ, a Dombóvári VMSE, meg a Szekszárdi Dózsa, meg a... megyénk vadamennyi labdarúgócsapa­tának tavaszi mérkőzésein garantáltan fogyaszthatja majd ezeket. Garantáltan primőr Csaó, hapsikám! Lökd ide a sört, s cserébe szurkoló­ként elmesélem néked az év sztoriját! Garantáltan primőr hír, mi több, exkluziv köz­lésre való. Hapsikám, hozd a lét, vagy megtámogatsz né­hány bélással? Mereszd rám vizenyősen csillogó tekintetedet. Tél volt, hideg tél, amikor eb­ben a keszegsütőben váro­sunk humuszfekete hajú csodacsatárát irgalmatlanul elnáspángolták. Figyeled, hap­sikám, még ki mondtam. Sőt, talán a Rabintrana tangóéval is megpróbálkozom! Egy frászt, inkább a Wernesgrü- nerével. Ebből minimum kal- kule ötször ismétlek... Nem úgy, mint a 'humuszos csatár, aki csudanagy bunyóba ke­veredett, gólt meg egész év­ben egyet ha megeresztett. Kérvényt ne nyújtsak be hapsikám? Lökd ide már a sört... Tehát hideg volt, ez a legény meg csak melegített. A kricsni pultjánál. Hopplá, hopplá sörök, borok lefele, lefele. Az anyósom egész es­tét betöltő nevetésére eskü­szöm, hapsikám, a focista ná­lam is jobban bekapott. Honnan tudom, honnan tu­dom? Hát ott voltam mellet­te a keszegsütőben, ö egy­szer csak belekötött egy tár­saságba, mondván, ő itt a .., Szóval, ő már magára húzta a magyar — hertelendi nagy­mamája réklijét is. Mondták neki: oké, pajtás, nyugi, in­kább csak piálj! Szó szót kö­vetett, pofont meg balegye­nes. Szék és asztallábak, no meg a humuszos orrcoontja törött. Én úgy láttam, hogy városunk nagy szülötte is megfordult erre a csetepatéra szobortalapzatán. Ezt is kl- mondtam, főúr, kérek még egy grundót. Pofon a játékvezetőtől Ejnye, bejnye, de besze- szeltem... Persze, nyelvem pereg e-vel veled csendesen elcsevegek. Hebrencs nekem nem kenyerem, de neked elrebeghetem: lekent egyet, megvert egy feketemezes. Eme meccsen nem ment ne­kem. Mesterem szememre vetette: „Gyerek, szerelgetsz, szerelgetsz, de cseppet sem elevenen. Pettyest terelve ne restelld, vesd bele tested he­vesebben. Menj, tekerj, ker­gesd, s fejeld le ellenfeled!” Mellre vettem. Mester, ne­kem zengzetesen ne esde- keljen. Mellesleg epe ben­nem egyszerre felemelkedett. Keszeg ellenfelem fedezetlen egyetlen percre sem engedte. Reflexszel rebesgette: re­csegtetve ne ess nekem, ve­lem szemben ez gyerekes re­cept. — Ejnye, te ernyedt ke­szeg! — feleseltem, s kedvem szegetten felkentem. Gyepen fekve erre deleje­sen szemembe nevetett: — Jegyezd meg, te fegyel­mezetlen eszeveszett, feke­temezes lekerget! E percben fekete mezes ke- rekded keze zsebben vereset keresett. „Eredj le, feredj meg!” — rebegte nekem. Nem kertelek, leplezetlen ellebegem: megkergettem. De tettemet ellenezve, heten nekem estek, velem gyepet hengereztek. Emberem, fe­kete mezes erre expressz mellettem terem. Pereit, sze­me perzselt, feszes tenyere meg tettlegesen fejbevert. Mesterem este serrel velem ve:senyezve: „Te, te Ilencse peches megvert gyermeke!” Brazil csomag Aranyiapám, gyere, fizess egy felest! Hű, de nagy bá­natom van. Abból a fran­cos ... hük!k ... brlazil cso­magból kifolyólag. Pajtikám, gyere ... bukik ... nyessülk már be azt a borodkot. Aranyapi! A ti sztyenga ... szóval újságotok is megírta: egy snájdig fociedzőt kirúg, talk. Ennék az embernek ... huikk ... aranyiból volt a szí­ve. Mindenki belefért, még az a francos brazil csomag is. Tudod, pajtikám, hű de nagy bánatom van... Ez a kirúgott vezető edző, most szakágvezető ... Tudsz kö­vetni, aranyapám? Szóval ez a mester, fejébe vette, hogy a külföldi szialkirodalamlból táplálkozik. Ja, őt a tudo­mányok, másakat a pia táp­lál. Igaz is, pajtikám, ho­zasd már azt a pálinkát. Addig, hajolj közel, hadd tudakozódjam kisagyad ... huikk ... értelmi szintjéről... Tudod te, aranyapám, hogy mi lehetett abban a francos brazil csomagban? Mert a Duna partján... hű de nagy bánatom van ... senkii nem jött rá. Csak arra, hogy egy­szer elindult lefelé ... hű de szédülök... a csapatunk, oszt meg sem állt a tök... huiklk ... tökéletes mélység előtt. Ez lenne a csomag szakmai értéke? Tudod, aranyapi, a puding próbája, ha megeszik ... Hát, azt az aranyszívű edzőt kis hijján mát felfalták ... Aranyapli, lehet, hogy Brazíliában meg magyar csomagból tanítják focizni a fiúkat? Jé, itt a feles borodk ... bukik ... egyébiránt BUÉK, aranyapi! Chicagóból Szekszárdra Eddig is tudtuk, hogy me­gyeszékhelyünk mily bőke­zűen bánik a sporttal. Ami­ről azonban közvetlen lapzár­ta előtt értesültünk, az fe­lülmúl minden képzeletet. Végre, lesz egy ütőképes labdarúgócsapata a kadarka városának 1 A Szekszárdi Dózsa veze­tése ugyanis pénzt, időt és _ f áradságot nem kímélve, szenzációs átigazolással az óesztendő legnagyobb halát akasztotta horgára. A lila- fehérek Chicagóból leszer­ződtették a Chicagói Med­vék női focicsapatot. Így ne­vezik azt az amerikai együt­test, amelyben könnyű sú­lyúnak csupán jóakarattal mondható, de mindenképpen vidám hölgyek rúgják a labdát. Döntés született arról is, hogy természetesen bene­veznek az új csapattal az or­szágos női bajnokságba, s a medvék, pardon, a hölgyek mindig az NB Il-es meccs előtt lépnek pályára. Meg­szűnik hát ’86-tól Szekszárd hazai komplexusa. Ékről árulkodik egyébként Miss Edith Mellben Dudus (kö­zépen) csapatkapitány első nyilatkozata is: — Majd mi megmutatjuk Pólyáitok­nak ... ! A hölgyek profik, de GMK-ban szeretnének dol­gozni. Ezért a klubvezetés — tekintettel, hogy a lányok kitünően szitálnak — a szi­tázó üzemben foglalkoztatja őket. A gyúró monológja Egy kis csapat gyúrójaként tengetem életem. Pedig, én ennél sokkal többre vágyom. Szeretnék már kiugrhni vég­re ebből az egyhangíiságból. Ezért éjt nappallá téve, ön­képzéses alapon behatóan foglalkozom a játékosok ho­roszkópjával is. Legutóbb az egyik kosaraslány is meg­kért, készítsem el horosz­kópját. — Születési dátumából pon­tosan megállapítható, hogy ön a Szűz csillagképében született, s bár — amikor a Bika csillagképe felé közele­dett — egy pillanatra meg­billent 'a Mérleg. Mégsem csípte meg önt a Skorpió, mivel ott ágaskodott háta mögött a Kos, amely össze­akaszkodott az Oroszlánnal. Eddig jutottam, mert egy nagy pofon a folytatást be- lémfojtotfa. Egy kis megye nagy leg-jei Sehere Sezödé meseszönyege Jó reggelt, kedves Olva- __________________________ J ó reggelt, kedves Olva­sók! Remélem még ágyban vannak. Jól teszik, hisz ma este egy egész embert kívá­nó kemény megpróbáltatás vár Önökre: kellően el kell búcsúztatni az óesztendőt. Ezért lustálkodjanak csak to­vább, ám közben tartsanak velem. Sehere Sezádé repülő meseszőnyeget kölcsönöz vá­gyaiknak. Elöljáróban: még csak távoli rokonságban sem vagyok a híres Ezeregy éj­szaka megélőjével. Én csupán azt kínálom Önöknek, hogy repdessük körbe még egyszer ’85 történéseit. Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren meg az üveghegyeken is innen van egy megye, annak meg egy több mint 900 éves székvá­rosa. Az ország egyedüli, sportcsarnok nélküli megye- székhelyét dolgos polgárok lakják, ámbátor a köztiszta­ságiak munkamorálja, szó­val... De lehet, hogy lét­számgondjaik vannak, mert... Már így dúdolják a polgá­rok Kozma népszerű sláge­rét: „Rohad a falevél, le­hullt a fáról...” A postán fizetési napokon hosszú so­rok kígyóznak, a négy felve­vő ablak közül három zárva. Ha pénzed van, időd is le­gyen annak feladására! Rájöttek már, Kedves Ol­vasók, hogy hol járunk? Igen, abban a városban, ahol a kereskedő megverte a vá­sárlót. Abban, ahol megkér­dő riporter a pékek séfjét: „Miért savanyú időnként a kenyerük?” A válasz egysze­rűen kimerítő: „Csak.” „És miért nincs elég belőle a többnapos ünnepeken?” — tudakozódik tovább a tollfor­gató. „Mert az már egy­szerűen abszurdum, hogy egyesek mit megengedtek maguknak 1985-ben. Még a kenyérhez is kenyeret ettek” — replikázott az illetékes. Igaz, is nézzünk csak kö­rül a sportban is, hogy kik és mennyit engedtek meg maguknak. Karnevál hercege járta a báltermeket. Az idő jéghideg és nagyon mínusz, a város polgárainak hangulata vi­szont forró volt. Igen, a fut­ballcsapat igazolásainak el­vesztése, majd titokzatos megtalálása körüli sóderes herce-huroa borzolta az ide­geket. Az év legnagyobb ka­muját zárjuk le egy szilvesz­teri zenés üzenettel: „Az el­ső pillanatban megmondhat­tad volna, szólhattál volna, ne kezdjük el, de te lázba jöttél, s az MLSZ-hez hajol­va hazudtad el: hogy miként vesztek el az igazolások ..." Repüljünk tovább az idő­ben. Telt ház a strandokon. A nudisták pucéran, mások bi. kiniben süttették magukat a Nappal. Ebben a kánikulai miliőben készülődött a me­gye és annak székvárosa a Gemenci Nagydíj országúti kerékpáros Grand Prix-re. Nyolc ország 123 versenyzője vágott neki az első napi táv­nak. A mezőny óriási port, mit port, szurkot és köveket vert fel. Lengyel és Kisvejke között éveket öregedtünk szégyenünkben, az év leg­nagyobb hecceként a Pécsi Közúti igazgatóság munkásai murvával terítették le az út­testet. Mit mondjunk? Ez ugyanaz, mintha az Idegen- forgalmi Hivatal ajtajára ki- biggyesztenónk egy táblát, miszerint idegeneknek tilos tilos a bemenet. Apropó! Még egy leg az iménti ügy kapcsán. Nyi­latkozattöredék:,, Sajná­latos emberi mulasztás tör­tént, a felelősség egyértel­műen a miénk. Annak megállapítására a vizsgálat folyamatban van, befejezé. séről, eredményéről a Nép­újságon keresztül tájékoz­tatjuk majd a megye sport­közvéleményét ...” Történt mindez 1985. július 17-én. Ma pedig búcsút intünk az esztendőnek. Mi kis naivok, hát nem azt képzeltük. „Az év legnagyobb kamu­ja hallatán mindenem be­lepirult” hogy 166 nap elegendő lesz egy fegyelmi tárgyalás le­folytatásához. Folytassuk utunkat egy stabil betonúton, mondjuk a 6-oson Pécs irányába. Fiatal városunk fiatal lab­darúgóedzője az év legna­gyobb öngólját lőtte. Bará­ti körében is hiába csitít- gatták, mondván, ami a szíveden, ne legyen mindig a szádon. Bírált, feltárta a szakosztály hiányosságait. — Hű, de tele van a bu­rám. Kaotikus állapotok uralkodnak szakosztályunk­ban, de látom a játékosok hozzáállásán, véleménynyil­vánításaiban, hogy felnőttek és mindentől függetlenül önerőből felnőnek az előt­tük álló feladatokhoz. Bár ez nem jelent meg nyomtatásban, edzőnket egy fordulóval az idényzárás előtt mégis lapátra tették. Csakhogy konoksága azóta is egyvégtében megmaradt. Most azt várja, hogy egy­szer az őt felmentő „súgó­tól" is megvonják a pozíci­ót, s akkor jöhet a köz­mondás: Most légy okos, Domokos! A meseszőnyeget leporol­juk, hiszen eljutottunk no­vemberhez. Egészen ponto­san a Sipos Márton nem­zetközi úszóversenyhez. Telt ház a szekszárdi fedettben, éppen az ünnepélyes meg­nyitó ceremóniájához sora­kozott föl a résztvevők imamutmezőnye. A protokol­láris illetékesek is odasétál­tak a medence partjára. Közülük az egyik az indu­ló ütemes akkordjaira hir­telen ledobta magáról a za­kót, s felkiáltott: „Heuréka, itt a Balaton!" Szerencséjé­re a hózentróger erősnek bi­zonyult ahhoz, hogy azzal hátulról elkapják, s meg­mentve ezzel egy ki tudja milyen kimenetelű fürdés­től. Egy óra múlva már el­párolgott belőle a történet kellemetlen epizódja is ... — Jó reggelt kedves Ol­vasók! Remélem, még min­dig ágyban vannak. Jól te­szik, hiszen ma este még a hölgyeknek is kemény álló- képességre lesz szükségük ennek a kutyanehéz eszten­dőnek az elbúcsúztatásához. Most mondják: ilyen kis megye, s ennyi leg... Nem sok ez egy kicsit? Az oldal anyagait írta és összeállította: Fekete László. A chicagói medvék, Szekszárdra érkezésük után labdaszeletek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents