Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. december 24. mEPÜJSÄG 11 Hatezer éves újkőkori erődítmény nyomai Mórágy-Tízkődombon A közelmúltban három olyan nemzetközi ősrégészeti konferenciát is rendeztek, melyek témáját az i. e. IV. évezredben Közép-Európában élt lengyeli kultúra jelentette. Ez a korszak a jelenlegi praehistorikus kutatások egyik célpontja, mivel ekkor alakultak ki azok a gazdasági és társadalmi viszonyok Közép-Európában, melyek alig változva évezredekig fennálltak; ekkor születtek az olyan kultikus elképzelések és vallási gyakorlatok, művészeti tevékenységek, melyek az őskorban egymással és a mindennapi élettel is szorosan ösz- szefonódtak, nem különültek el egymástól úgy, mint később. Már bizonyítható, hogy az oly „magasrendűnek” tartott ókori görög és római vallás és művészet gyökerei ebben a közép-európai újkő- korban, neolitikumban vannak, az ókori görög és római vallás majd minden jelensége, istenalakja megtalálható pl. a mi lengyeli kultúránkban, természetesen még egyszerűbb formában. Gondoljunk csak a Nagy Anyaistennőre, vagy a férfi főistenre. Az említett konferenciák közül 1983-ban tartották meg az elsőt az alsó-ausztriai Poysdocfban (erről akkor részletesen is írtunk): ez a szimpózium megmutatta, milyen nagy lehetőségeket rejt magában a légifotózás alkalmazása az arohaeológi- ai kutatásokban. Ugyanis ennek a konferenciának központi témáját az i. e. IV. évezred űjkőkori, neolitikus körárok-rendszerű erődítményei jelentették. Ezek olyan őskori létesítmények, melyekről korábban még csak nem is tudtak az ősrégészek. Ilyen körárkokat, körárok-rendszereket Ausztria, az 'NSZK és Hollandia sok lelőhelyén derítettek fel a módszeres légi fényképezések és az ezek nyomán megkezdett régészeti szondázások. Több százra tehető azoknak a lelőhelyeknek a száma Közép-Európában, melyeken ilyen létesítmények találhatók. Ez a légifotózási tevékenység egycsapásra megváltoztatta a lengyeli kultúra népének technikai, gazdasági és társadalmi viszonyairól korábban alkotott képünket. Milyen fokú technikai és szervezettségi fejlettség kellett ahhoz, hogy az i. e. IV. évezredben olyan kör alakú erődítményeket építsenek, melyek átmérője 30—150 méteres is lehet? (Ezeknek az „erődítményeknek” a rendeltetése ma még nem egyértelmű a kutatás számára. Egyesek szerint azért létesültek ezek, hogy ellenséges támadások esetén nagyobb terület lakossága védelmet nyerjen. Mások szerint az állatállományt kellett biztonságba helyezni. Vannak olyan kutatók, akik úgy vélik, hogy ezek — a valószínűleg cölöpfallal ellátott — kör alakú védett helyek egy-egy törzs, nagyobb terület kultikus, vallási, politikai központjai voltak. Természetesen az sem zárható ki, hogy ezek a védett helyek egyszerre több funkciót is betöltötték (mint pl. a középkori várak). Ennek a légi fényképezésnek, melynek ilyen nagy jelentőségű tudományos eredményei születtek, legalapvetőbb feltétele az volt, hogy bürokráciaimentesen végezhették el, viszonylag rövid időn belül, azonkívül az eredményeket publikáló kötet is hamarosan megjelent. Amikor ezen a konferencián előadást tartottunk Mórágy- Tűzkődombról, Magyarországon még egyetlen egy ilyen erődítmény sem volt légi fotózással felderítve, ásatásokon mutattak ki csupán néhányat (pl. Aszódon és Sén). Teljes mértékben egy sincs feltárva, nemcsak nálunk, de Nyugat- Európában sem, hiszen ekkora felületek teljes megásásá- hoz nagy idő és sok pénz kell. Az i. e. IV. évezredbeli lengyeli kultúra egyik legfontosabb kutatási területe a Dél-Dunántúl, ahonnan a legszebb leletek is előkerültek az utóbbi évtizedek ásatásai során (Lengyelt nem említve). Immár hat éve, a mórágy- tűzkődombi lelőhelyet kutatjuk, megemlíthetjük a még korábban megásott zengővár- konyi települést és temetőt. Ezek mellett még vagy harmincat említhetnénk hasonló nagyságrendűt a kb. 300 ismert dél-dunántúli lengyeli. lelőhely között. Erről a területről sem az ausztriai, sem az 1984. évi nyitrai, és sem az 1985-ös szekszárdi ősrégészeti konferencián nem mutathattunk be körárok- rendszerű erődítményeket, amilyenekkel pedig a nyugat-európai kollégák diák százain szolgáltak. Az ausztriai szimpózium után csak feltételezhettük, hogy pl. az igen nagy kiterjedésű zengő- várkonyi vagy a mórágy- tűzkődombi lelőhelyen is létezhettek hasonló erődítések. Megemlítendő, hogy már a mórágy-tűzkődombi ásatások kezdetén, 1979-ben javasoltuk légi (fényképek készítését a területről, hiszen ezekkel pontosan felvázolha- tók a települési viszonyok, és még sok más minden, ami a régész munkáját megköny- nyíti, és az ásatást eredményesebbé teheti. Többek között azzal, hogy kiderül, hol kell az ásatást elkezdeni. Több tízezer forint ásatási pénzt megtakaríthattunk volna, ha már a kezdet kezdetén légi fotók alapján dolgozunk. Csak az alapos terepbejárásoknak és a szerencsének köszönhető az, hogy sikerült megtalálni Mórágy-Tűzkő- dombon azt az újkőkori sírcsoportot, melyből eddig már majdnem 80 sírt tártunk fel .Magyarország talán legkisebb évi ásatási keretéből, és melynek egyedülálló leletanyaga lehetővé tette nemcsak a szekszárdi nemzetközi ősrégészeti konferencia megrendezését, de egy új kiállítás elkészítését is a konfrenciára. Végül azért sikerült kimutatni, ha csak feltételesen is, hogy Mórágy-Tűzkődombon is létezett egy neolitikus körárok-rendszerű erődítmény: kis magasságból készítettünk olyan felvételeket, melyek többé-kevésbé jelzik a mórágy-tűzkődombi erődítmény elhelyezkedését. A fényképen látható szántott felületen a körárok északi felét, harmadát észlelhetjük, a többi részt növényzet borítja. Az árokrendszer egy vagy két árokból állhatott, ásatások nélkül nem tudjuk, hogy egyidőben csak egy körárok létezett-e, vagy több, esetleg újabb árkot vagy árkokat ástak-e ki a régibb, elpusztult árok mellett. Hogy milyen lehetett egy ilyen erődítmény, azt egy másik képen mutatjuk be: A morvaországi Tevsetice lelőhelyen tárták fel eddig legnagyobb mértékben a lengyeli kultúra körárkát. A légi fényképen jól látható, a körárok, melynek északi részét még nem kutatták. Nyugat-keleti irányban egy ásatási szelvény húzódik az átmérője mentén, déli részét tárták fel rövidebb . szelvényekkel, amint ez a frépen is jól látható. Ezek az árkok 2—4 méter mélységig, ék alakban mennék lefelé, több kapu is megkönnyítette a bejutást az újkőkori lakosok számára. A szélesebb körárkon belül keskenyebb árok nyomai is észlelhetők a fényképen. Valószínűleg hasonló leidet lehetétt a mórágy- tűzkődombi erődítmény is, melynek fokozatos feltárására remélhetőleg már 1986-ban sor kerülhet. DR. ZALAI-GAAL ISTVÁN régész Templomok, kegyhelyek, sírkamrák Közös ügyünk: az egyházi műemlékvédelem A magyar állam és az egyházak évtizedek alatt kimunkált, rendszerezett Viszonyának köszönhető az a felismerés, hogy az egyházi műemlékek védelme az egyházak és az állami műemlékvédelem közös feladata, felelőssége. E felismerésnek köszönhető, hogy hazánk egyházi műemlékei, állapotukat tekintve, általában jó helyet foglalnak el Európában, hírnevet, megbecsülést szerezve a hazali műemlékvédelem gondos munkájának is a nemzetközi szaifcberkek- ben. Persze nemcsak a szakemberek elismerése a fontos. A műemlékek védelme nemzeti ügy kell hogy legyen, hiszen az országos kulturális örökségnek a templomok, kegyhelyek is részei. Egyben fontos az is, hogy kulturális értékeink megőrzésének eredményeivel naponta találkozhat az ide látogató turista is. Román Andrást, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjét arra kértük, foglalja röviden össze azokat a jdentősebö műemléki munkákat, amelyek az idén a legtöbb feladatot adták. A szakember első helyen említette az ország legnagyobb műemléki felújítását, a fővárosi Bazilika rekonstrukcióját. A helyreállítás első szakasza az idén véget ért: a templom teljes tetőzetét kicserélték, amire több mint százmillió forintot költöttek. Jelenleg az Állami Tervbizottság asztalán fekszik a Bazilika teljes, átfogó rekonstrukciójának terve, amely a következő évek feladata lesz. Ugyancsak kiemelt helyet kapott a következő évek tennivalói között a budapesti Dohány utcai zsinagóga felújítása is. Az ország anyagi nehézségei miatt várható, hogy e két rekonstrukció lépcsőzetesen valósul majd meg az anyagi lehetőségeknek megfelelően. A kiemelt feladatok mellett a Műemléki Felügyelőség több, kisebb munkában is részt vesz. Nem „élő” kegyhelyek, de mindemképpen említést érdemelnek a sorban az V. századból ránk maradt pécsi ókeresztény sírkamrák, és az ugyancsak itt feltárt mauzóleumok. A síbkamrák nagyszabású helyreállítása jövőre is folytatódik, míg a mauzóleum-felújítás, amelyet Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az I970-es években fedezett fel, a befejezés előtt áll. Dolgoznak a szakemberek Sopronban is, ahol a belváros átfogó rekonstrukciója keretében a bencés — a helybeliek által Kecske-templomnak nevezett épület tornyát állítják helyre. Az utóbbi időszak egyik legérdekesebb műemléki felfedezése volt a győri püspöki palota ebédlőjének falán kibontott hármas, korareneszánsz ablak. Az idén ez is megújult. Az ország egyetlen gótikus görögkeleti temploma a ráckevei szerb templom, amelynek építészeti helyreállítása jövőre készül el. A közelmúltban fejezték be a feldebrői római katolikus templom teljes felújítását, s ezután kezdték meg a munkát a Heves megyei Tarnaszent- márián is. E két épület érdekessége, hogy az ország legrégebbi, a X—XI. századból származó római katolikus temploma. S ha már a ritkaságoknál tartunk, érdemes megemlí. teni, Pásztón befejezés előtt áll a hatszögű román kori ká. polna helyreállítása. A műemlék falait régészeti feltárással bontották ki, s most rekonstruálják. Ilyen kápolna nincs még egy hazánkban, csak az ausztriai Burgenland tartományban bukkantak hasonló építmények nyomára. Még a nagyobb munkák között említhetjük a befejezés előtt álló nyírbá. tori és nagyszekeres! református templomot is. E kiemelt feladatok mellett több tucat kisebb munkáiban vesz részt az Országos Műemléki Felügyelőség, anyagilag támogatva, szakmailag segítve az egyházakat a saját pénzükkel végzett rekonstrukciókban. így például az egri érsekség újítja fel a város székesegyházát, amelyet az OMF százezer forinttal támogat. Hasonló együttműködéssel dolgoznak Esztergomban a vízivárosi római katolikus templomon, Solymáron az ugyancsak római katolikus épületen, s így állítják helyre például- a bonyhádi Szentháromság szobrot is, hogy ne csodán templomokat említsünk. A közelmúltban készült el a bajai zsinagóga felújítása, ■amely a város könyvtára lett a város és a Műemléki Felügyelőség összefogásával. Mint azt a felügyelőség osztályvezetőjétől megtudtuk, az egyházakkal, s valamennyi felekezettel nagyon jó, harmonikus az együttműködés a műemlékvédelemben. Segíti az értékek megőrzését, hogy például az egri érsekségnek saját helyreállító részlege van, s a református Központi Zsinati Irodában is egy kézben összefogva irányítják a műemlékekkel kapcsolatos munkát. Az érvényben lévő rendelkezéseknek megfelelően helyreállítást a Felügyelőség engedélyével léhet csak megkezdeni, s az OMF — lehetőségeihez mérten — e munkákat a befejezésig figyelemmel követi, szaktanács- adással segíti. E példák is mutatják; az utóbbi években, évtizedékben gyümölcsöző együttműködés alakult ki a műemlék- védelem és az egyházak között. S ez még akikor is igaz, ha e területen is akadnak gondok. Említettük már a fővárosi Bazilika és a Dohány utcai zsinagóga helyzetét: a műemlékek felújítását nehezíti már az épületek nagysága is, hiszen csupán egyszerű renoválásuk is milliókat emésztene fel. A műemlékvédelem másik gondja az elnéptelenedő kisfal vákban lévő, de hívők híján bezárt templomok ügye. Főként Baranyában mind több az ötven-száz lakosú kistelepülés, s e falvakban a műemlékvédelemnek egyszerűen nincs partnere a régi épületek karbantartásában, felújításában. Példa rá a Szigetvár melletti patapök- losi református templom, amely gyönyörű faberendezésével becses értéke a magyar kuli úrhist őri ánaik. E falu is elnéptelenedett, a templom zárva van. A Műemléki Felügyelőség jövőre mégis helyreállítta'tja az épületet, teljes berendezésével együtt, hogy megóvja azt az utókornak, gyarapítva kulturális örökségünket. Friss Róbert
